Jean-Baptiste Bernadotte, Franciaország marsallja,
XIV. Károly János svéd király (1763-1844, király: 1818-1844)
XIV. Károly János svéd király (1763-1844, király: 1818-1844)
Fent: XV. Károly király (1826-1873, király: 1859-1873) lent: II. Oszkár király (1829-1907, király: 1873-1907), teljes díszben
A svéd rendi országgyűlés 1810. augusztus 21-n a gyermektelen király
örököséül újra egy külföldit választott királynak: Napóleon marsallját, a pau-i
fogadós fiát, aki „Halál a királyokra” tetoválást viselt: Jean-Baptiste Bernadotte marsallt, akit a király Károly János néven
adoptált. A jelenleg is uralkodó Bernadotte ház alapítója 1818-ban lett svéd és
norvég király – Svédországban XIV. Károly János, Norvégiában III.
Károly János néven. Bár sem svédül, sem norvégül nem tanult meg, Bernadotte népszerű
és eredményes király volt, bár a forradalmi marsall ultra-konzarvatív királynak
bizonyult. XIV. Károly több mint 25 év uralkodás után, 81 éves korában halt
meg. Utóda egyetlen fia, I. Oszkár volt (1844-1859), aki
idősebbik fia, XV. Károly (1859-1872), majd annak öccse, II. Oszkár (1872-.1907) követett.
II. Oszkár volt az utolsó megkoronázott svéd király, és az utolsó aki a teljes
svéd udvari pompa szerint viselte a koronát. Egyben ő volt az utolsó
svéd-norvég király. Oszkár elismert és nemzetközi ügyekben – személyes kvalitásai
és hazájának semlegessége miatt – többször döntőbírónak is felkért király volt.
Alatta jött létre hivatalosan is a miniszterelnöki tisztség, s mivel Oszkár
megbízott embereiben, sok királyi előjog gyakorlását is átengedte nekik, így
utat csinálva a svéd parlamentarizmus további lépéseinek. II. Oszkár utolsó
éveire esett a norvég függetlenség kikiáltása (1905).
V. Gusztáv király (1858-1950, király: 1907-1950)
(fent) még trónörökös korában, teljes díszben, és
(lent) királyként már kései éveiben
VI. Gusztáv Adolf király (1882-1973, király: 1950-1973)
(fent) trónörökösként
(lent) már királyként, az 1950-es években, második feleségével, Lujza királynéval
Gusztáv Adolf vaesterbotteni herceg (1906-1947),
a mostani király apja, VI. Gusztáv Adolf legidősebb fia
Az új király, a 49 éves V. Gusztáv (1907-1950) már nem koronáztatta meg magát és nem is ült fel a svéd királyok ezüst trónszékére sem.
Gusztáv volt az utolsó svéd király, aki még beleszólt a kormányzásba. 1917-ben
saját politikai szimpátiái ellenére is kinevezte a liberális-szociáldemokrata
kormányt, és utána az alkotmányos uralkodó mintaképe volt. Külpolitikai
szimpátiái a németekhez kötötték, s bár átengedte Norvégia felé a német
csapatokat, az ország megőrizte semlegességét. (Mi nem engedtük át a németeket
Lengyelország felé … ) V. Gusztáv 92 éves korában halt meg. Utódja legidősebb
fia lett, VI. Gusztáv Adolf néven (1950-1973). Gusztáv Adolf volt talán
minden idők legidősebb trónörököse: 68 évesen lett király és 91 éves koráig ült
a svéd trónon. Gusztáv Adolf kiemelkedő műveltségű férfi volt, amatőr, de
elismert régész és botanikus. Uralkodása alatt végig szociáldemokrata kormányok
irányították az ország sorsát, fokozatosan visszaszorítva a király szerepét a
szimbolikus államfői pozícióra. A király politikai szimpátiái nem álltak távol
a baloldali szociáldemokrata Olof Palme nézeteitől: támogatta a polgárjogi
mozgalmakat, sőt pénzzel segítette a bebörtönzött amerikai néger radikálisok, a
Fekete Párducok szabadon engedését. VI. Gusztáv Adolf legidősebb fia, Gusztáv Adolf vaesterbotteni herceg 1947-ben
repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, így a 91 évese meghalt királyt
1973-ben a 27 éves unokája követte, XVI. Károly Gusztáv néven (1973-)
A közhittel ellentétben, a svéd társadalom ma is rendkívül konformista és
tekintélytisztelő. csak éppen a lutheránus államegyház és a királyi tekintély
helyébe a hosszú szociáldemokrata kormányzás alatt a svéd állam és a baloldali
szekularizmus került. Mivel a svéd állam legitimitása sosem csorbult, a svédek
még akár a legnagyobb őrültségeket is elfogadják kormányuktól. XVI. Károly
Gusztáv trónra lépése a hatvanas évek utáni modernista időszakra esett, amely
különösen erősen hatott Svédországban. Trónra lépése idején már folyamatban
volt az új alkotmány előkészítése, melyet 1974-ben fogadtak el és 1975-ben
lépett hatályba. Az új svéd alaptörvény (mely négy külön törvényből áll, s ezek
egyike foglalkozik az államszervezet kérdésével) minden szimbolikus hatalmától
megfosztja a király, semmi olyan jogot nem hagynak meg neki, amely az európai
alkotmányos királyságokban megilletik az uralkodót: már nem nyitja meg
ünnepélyes keretek között a parlament ülését, nem nevezi ki vagy kéri fel
kormányalakításra a kormányfőt – ez a parlament elnökét illeti meg – és nem is
adományozhatja a hagyományos svéd rendjeleket sem. (1975-ben egy kabinet döntés
megtiltotta, hogy a király rendjeleket adományozzon svéd állampolgároknak, bár
egy később módosítás két rendjel és a királyi család tagjai tekintetében
kivételt tett.) A királyi hatalom teljes eltörlése nem ment minden konfliktus
nélkül: a radikális baloldali kormányfő, Olof Palme a monarchia felszámolásával
zsarolta meg a fiatal királyt, ha nem egyezik bele alkotmányos jogainak
eltörlésébe. A hagyományos svéd monarchia az utolsó kegyelemdöfést már egy
elvileg konzervatív kormány alatt kapta: a királyi pár első gyermeke egy leány
volt (Viktoria, 1977), akit 1979-ben követett egy fiú (Károly Fülöp), aki az új svéd alkotmány szerint is trónörökösnek
született. 1980-ban azonban a trónöröklési törvény átírásával és persze a
király ellenállását megtörve, a női egyenjogúságra hivatkozással, bevezették a
nemileg semleges elsőszülöttséget, Károly Fülöp herceget megfosztották trónörökösi jogaitól és az
elsőszülött gyerek, Viktória lett a trónörökös.
XVI. Károly Gusztáv, aki király lett, és Szilva királyné
(fent) Károly Fülöp, aki király lehetett volna, de nem lesz, és
(lent) Viktória, aki királynő lesz, Daniel herceggel, az esküvőjük után
(lent) Viktória, aki királynő lesz, Daniel herceggel, az esküvőjük után
A mai Svédországban lényegében nincsenek osztálykülönbségek, így
fordulhatott elő, hogy Viktória trónörökösnő a fitnesz-edzőjébe, Daniel
Westlingbe szeretett bele, akivel 2010-ben összeházasodtak. A férj hercegi
címet kapott, felvette a felesége családnevét (Olof Daniel Westling Bernadotte) és a trónörökösnővel együtt Vaestergötland hercege lett. (A Bernadotte-ház alapítója, Bernadotte marsall se volt sokkal előkelőbb, egy francia baszkföldi kocsmáros fiaként lett katona, majd a forradalmi hadsereg tábornoka.) A trónörökös pár első
gyermeke ugyancsak lány, Estelle, aki így anyja után sorrendben már a második
svéd királynő lesz. (Elnézve mi folyik Svédországban a nemek egyenjogúsítása vagy akár neutralizálása terén, lehet, hogy azt sem fogjuk megtudni soha, hogy
a jövendőbeli Estelle királynő házastársa férfi-e vagy nő és hogy az őt követő
svéd uralkodó király (Konung) vagy
királynő (Drottning) lesz-e. (Vagy a
kettő együtt …)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése