A dán monarchia a legrégebbi
Európában, ahol a monarchia folyamatosan fennáll. (A brit monarchia életében is
volt megszakítás – 1649-1661 között – a spanyol monarchia történetében több is,
a többi pedig mind újabb. A dán királyok sora a legendabeli királyokkal
kezdődik, akiknek létezése történettudományosan nem volt igazolható. Az első
történelmi dán király az Öreg Gorm (Gorm den Gamle)
936-tól 958-ig uralkodott, sírja a Jütland félszigeten levő egykori
székhelyén, Jelling faluban, a temetkezési domb alatt volt (ma
a falu templomában). Gorm király fia, I. Harald, vagyis a hires Kékfogú
Harald (Harald Blåtand) (958-970 körül), akinek uralkodása
alatt vette fel Dánia a kereszténységet.
Kékfogú Harald megkeresztelkedése
IV. Valdemár (fent) és I. Keresztély (lent)
Az Öreg Gorm
dinasztiája vagy másképp a Jelling (Ylling) ház utolsó
férfitagja, IV. Valdemár halála után rövid ideig Valdemár legidősebb lányának,
Margit svéd és norvég királynénak fia, a gyermekkorú trónörökös volt II. Olaf
néven a király, majd annak korai halála után maga Margit, mint I. Margit,
akinek saját dán trónja és férjének, VI. Haakonnak norvég és svéd trónja hozta
létre a kalmari uniót. A dán trónon Margit halála után IV. Valdemár leányági
leszármazottai váltották egymást, míg a trón egy másik leszármazottra,
Keresztély (Christian) oldenburgi grófra szállt, aki I. Keresztély néven (1448-1481)
uralkodott. A legnagyobb és mindenesetre legnépszerűbb dán király IV.
Keresztély volt (1588-1648), aki a harmincéves háború idején uralkodott. Fia,
III. Frigyes (1648-1670) jelentősen átalakította a dán monarchiát, mely addig
névlegesen választó monarchia volt, vagyis az új királynak minden alkalommal
meg kellett alkudnia a rendekkel. III. Frigyes hatalmas népszerűségét, háborús
győzelmeit és a polgárság támogatását kihasználva, 1660-ban örökletessé tette a
dán monarchiát, melynek alaptörvényét (a Kongloven,
vagyis a király törvénye) 1665-ben foglalták írásba. Az abszolút monarchia
1848-ig állt fenn, amikor az európai forradalmi hullám nyomán Dániában is új
alkotmány és alkotmányos királyság született. Az új királyt, VII. Frigyest
(1848-1863) az új idők jeleként már meg sem koronázták.
IV. Keresztély (fent) és III. Frigyes (lent)
Lex Regia vagyis a Kongeloven, a dán abszolutizmus alkotmánya (1665)
Az Oldenburgi ház
főága VII. Frigyessel 1863-ban kihalt, és a dinasztia egyik mellékágából
származó IX. Keresztély (1863-1906), ugyanúgy I. Keresztély leszármazottja, követte
a trónon, amelyet ma is az Oldenburgi ház Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg nevet viselő mellékága
foglal el. Az Oldenburg ház egy másik mellékága, a Holstein-Gottorp ház tagjai
foglalták el a svéd trónt (1751-1818), az orosz cári (császári) trónt
Romanov-Holstein-Gottorp ház néven, illetve az oldenburgi hercegi, majd
nagyhercegi trónt (1773-1918) is. A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg
egy mellékága – IX. Keresztély egyik fiának leszármazottai, a volt görög
királyi ház (1863–1924, 1935–73), illetve jogilag a Windsor ház nevén, a II.
Erzsébetet követő brit uralkódók is ebbe a dinasztiába tartoznak majd. A dán
trónöröklés rendjének megváltozása miatt, IX. Frigyes király leánya, Margit
(II. Margit) megelőzte a trónöröklésben a király öccsét, s így a jövendőbeli
dán királyok már csak leányágon tartoznak majd az Oldenburg-házba. (II. Margit
királynő férje Henrik herceg egy periférikus francia grófi család sarja.) A dán
uralkodók - az egy János kivételével (1481-1513) - vagy a Keresztély (dán:
Christian) vagy a Frigyes (dán: Frederik) nevet viselik. Régi hagyomány
szerint, az uralkodói sorszámot Dániában nem római, hanem arab számmal jelölik.
IX. Keresztély - európa apósa (fent) és II. Margit és Henrik herceg (lent)
II. Margit királynő és Henrik herceg
A
dán uralkodó mai címe igen rövid – “Dánia királynője” (dánul: “Danmarks Dronning”) -, mert a jelenlegi
uralkodó 1972-ben, a trónra lépésekor elhagyta a történelmi uralkodó címek
többi elemét. Példáját 1973-ban követte az új svéd király is, míg az 1905-ben
újjáéledt önálló norvég monarchia királyi címe mindig is cask a Norvégia
királya volt.) A dán királyok történelmi címe tartalmazta több
olyan tartomány (országrész) nevét is, melyet az Oldenburg ház tagjai uraltak,
illetve a “Vendek és Gótok királya” címet is, mely hagyományos skandináv király
cím, a svéd király címe is tartalmazta 1973 előtt. X.
Keresztény és IX. Frigyes királyok teljes címe: Isten kegyelméből, Dánia, a
Vendek és a Gótok királya, Schleswig, Holstein, Stormarn, Ditmarschen,
Lauenburg és Oldenburg hercege. X. Keresztély király 1918-1944 között
perszonálunióban Izland királya is volt (1918 előtt Izland nem volt önálló
állam, 1944-ben pedig megszünt a perszonálunió és Izland köztársaság lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése