A svéd monarchia - a varázslat megszüntetése

A monarchia lényege éppen az, hogy az állam fejét, az uralkodót kiemeli a hétköznapok harcaiból, s udvarát és személyét a szertartások útján valami különös fénnyel ragyogja be. Korunk azonban nem kedvez ennek a történelmi ragyogásnak. A katolikus szentmise misztériumát a zsinat utáni liturgia felszámolta, a kevés megmaradt európai monarchiában pedig folyamatosan kopnak ki a régi szertartások. A brit monarchia még ellenáll, II. Erzsébet életében még biztosan, de hogy mi lesz utána, ki tudja. Károly olykor interkonfesszionális koronázásról beszél, s a Parlament ünnepélyes megnyitását már Blair meg akarta szüntetni, egy esetleges következő munkáspárti kormánytól pedig végképp semmi jó nem várható.

Legfelül: a Riksdag megnyitása 1897-ben, középen: 1905-ban - az utolsó alkalom, amikor a király és a királyi hercegek koronával, teljes díszben jelentek meg, alul: XVI. Károly Gusztáv király trónra lépési ceremóniája. (A rón előtt álló új király mellett balra a királyi korona. A trónemelvény alsó lépcsője előtt, a kép baloldalán frakkban Olof Palme, a baloldali szociáldemokrata miniszterelnök, aki keresztülvitte a királyt minden - még akár a formálisan létező - hatalmától megfosztó új alkotmányt, lényegében megszüntette a svéd lovagrendeket és a parlament ünnepélyes megnyitását.
A koronázást már 1907-ben, V. Gusztáv trőnra lépésekor elhagyták.

A svéd monarchia az egyik legrégibb Európában, de a hosszú szociáldemokrata uralom alatt elfogadott új alkotmány a svéd királyt minden hatalmától megfosztotta, s elvette tőle az összes hagyományos királyi előjogot a miniszterelnök felkérésétől kezdve, egészen a kitüntetések adományozásáig.

A svéd parlament, a Riksdag megnyitására egészen 1975-ig a stockholmi királyi palota birodalmi gyűléstermében (Rikssaalen) került sor, ahol a király az ezüst trónról mondta el megnyitó beszédét. Az  utolsó ilyen ünnepélyes megnyitás 1974-ben, az előző évben trónra lépett fiatal király, XVI. Károly Gusztáv uralkodásának kezdetén volt. 1975-ben már nem a királyi palotában, hanem az átépítés alatt álló parlamenti épület helyett a stockholmi Kulturhuset színháztermében ülésező parlament új székhelyén, az átalakított színházteremben volt a megnyitó ünnepség. Se trón, se egyenruha, se kitüntetések - tisztára, mint a Volvo részvényesi közgyűlése.

Időközben a Riksdag visszaköltözött a régi épületébe, ahol új nagy modern ülésterem épült. Trón ott sincs, s a király egy a királyi címerrel díszített pult mögül beszél.

A Habsburg-birodalom régi térképeken és ma

Jó böngészést: http://mapire.eu/hu/

Esztergom a 13. században

Az esztergomi várral már többször foglalkoztam, s a Pazirik Kft. digitális rekonstrukcióit már több alkalommal bemutattam. Most elkészült az esztergomi vár 13. századi állapotát bemutató rekonstrukció:

A francia király temetési regáliái (1824)

A francia királyok koronázási jelvényeinek túlnyomó részét a forradalom idején megsemmisítették (beolvasztották), a megmaradt darabok a Louvre, illetve a Nemzeti Könyvtár gyűjteményeiben találhatók. A francia király temetésének évszázados szertartását legutóbb 1824-ben, XVIII. Lajos temetésekor mutatták be. Bár a Bourbon-restauráció után a száműzetésből hazatérő királyt nem koronázták meg, de a temetésre elkészítették a temetési regáliát, ahogy az a régi rendszer - az Ancien Regime - idején, a forradalom előtt szokásban volt. XVIII. Lajos temetési regáliái ma a Saint-Denis apátság kincstárában láthatók: a temetési palást - hermelinnel szegélyezett, sötétkék palást, hímzett arany liliomokkal, a király torna-sisakja, egy kisebb koronával, a két oldalán a pár vaskesztyű és sarkantyú, alul pedig a király és a királyné koronája, a jogar és az "Igazság keze" nevű királyi pálca.

Brit indiai lovagrendek - további képek

 V. György és Mária királyné 1911-ben a Delhi Durbar-on
- V. György az erre a célra készült Indiai Birodalmi koronával, az indiai birodalmi lovagrendek láncaival

Az India Csillaga rend jelvényei

 Fent: V. Györgynek a lovagok felavatásakor használt rendjel csillaga
Lent: az uralkodói rendjelvény, gyémántokkal kirakva

 Lord Hardinge nagymesteri rendjelvényei, a gyémántos rendjelvény és a csillag

 A Rend lovagi jelvénye (masnin, nők számára) és a nagyparancsnoki fokozathoz tartozó csillagok

A rend parancsnoki fokozatának jelvénye a nyakszalagon és a nyolcágú ezüst csillag

A rend nagyparancsnok lovagjának vállszalagja a rendjelvénnyel és a hozzá tartozó csillaggal

A nyakszalaghoz tartozó jelvény előlről és hátulról

 Viktória királynő uralkodói lánca

 A rend legalacsonyabb fokozatának, a Companion-nak a jelvénye, dobozban

Az Indiai Birodalom Rendje

 A rend nagyparancsnoki fokozatának jelvénye, lánca és csillaga dobozban

Az Indiai Korona-rend

A rend jelvénye igazgyöngyökkel és drágakövekkel kirakva

Lord Curzon alkirály

Lord Wawell alkirály egyenruhái és kitüntetései (balról a második és harmadik a két indiai lovagrend jelvényei, melyeknek hivatalból nagymestere volt

Louis Mountbatten

Louis Mountbatten (1900-1979), az utolsó indiai alkirály, II. Erzsébet és Fülöp herceg nagybátyja, a trónörökös Károly wales-i herceg mentora az egyik legtöbb kintüntetést szerzett brit katona és politikus volt.
Teljes nevén: Admiral of the Fleet Louis Francis Albert Victor Nicholas Mountbatten, 1st Earl Mountbatten of Burma KG GCB OM GCSI GCIE GCVO DSO PC FRS. Számtalan más rangja mellett a királyi lovastestőrség - a Life Guards - ezredparancsnoka is volt, egyben a királynő aranypálcása (Gold Stick in waiting), aki az uralkodó mögött lovagolt a születésnapi díszszemlén. Ezeket a fotókat Alan Warren készítette és jól lehet látni rajtuk Lord Mountbatten számtalan kitüntetését is.

 Lord Mountbatten vértben, lóháton

Lord Moubtbatten, a Life Guards ezredparancsnoka

nyakban: az Order of Merit katonai tagozátanak jelvénye
a vállszalag: a Térdszalagrend szalagja, a négy csillag: legfelül: a Térdszalagrend, alatta balra a Bath rend nagykeresztjének, jobbra az India Csillaga rend nagyparancsnoki csillaga, alatta a Királyi Viktória rend nagykeresztjének csillaga. Az asztalon, a sisak mellett az arany pálca.

Lord Mountbatten a születésnapi díszszemle (a Trooping the Colour) előtt teljes felszerelésben - sisak, vért és fehér ló - gyakorlatozott a birtokán. Egyszer a tejesember döbbenten mesélte a birtok beszerzőjének, hogy az egyik ködös reggel kísértetet látott: egy vértes, sisakos katonát, fehér lovon ... Nem merték kiábrándítani, hogy az csak a gazda volt!

Brit-indiai lovagrendek

A brit Rádzs (rádzs (raj) Hindi nyelven: uralom) az indiai szubkontinens feletti brit uralom 1858 és 1947 között. A brit ellenőrzés alatt álló terület – a kortárs szóhasználatban: India, ritkábban: Indiai Birodalom – magába foglalt olyan területeket, melyeket az Egyesült Királyság közvetlenül igazgatott (a kortárs szóhasználatban: Brit India), valamint a fejedelmi államokat, melyeket a Brit Korona felsőbbsége alatt álló helyi uralkodók kormányoztak.

Ezt a kormányzati rendszert 1858-ban vezették be, amikor a Brit Kelet-indiai Társaság átruházta az uralmat Viktória királynő személyében a Koronára (akit 1876-ban India császárnőjének nyilvánítottak), és 1947-ig tartott, amikor a Brit Indiai Birodalom két szuverén dominumra oszlott fel: az Indiai Unió (1950-től: Indiai Köztársaság) és Pakisztán Dominium (később: Pakisztáni Iszlám Köztársaság), melynek keleti fele utóbb – 1970 után – Bangladesi Népköztársaság lett. A Rádzs létrejöttekor Alsó Burma is Brit Indiához tartozott, Felső Burmát pedig 1886-ban csatolták hozzá és 1937-ig Brit India egyik tartományaként kormányozták, amikor különálló brit gyarmat lett, saját függetlenségét 1948-ban nyerve el.

Mivel a brit lovagrendek keresztény lovagrendek, célszerűnek mutatkozott India nem-keresztény (hindu vagy muszlim) uralkodóinak, valamint az Indiai Birodalom kormányzásában jeleskedő briteknek külön lovarendeket alapítani.

A „Legdicsőségesebb India Csillaga Rend” (The Most Exalted Order of the Star of India) az Indiai Birodalommal összefüggő rangidős rend, a rangban fiatalabba az „Indiai Birodalom Legkiválóbb Rendje” (The Most Eminent Order of the Indian Empire), ezeken felül volt csak nők számára az „Indiai Birodalmi Koronarend” (Imperial Order of the Crown of India). Ezeknek a lovagrendeknek a jelvényei – ellentétben a legtöbb európai lovagrendi jelvénnyel – nem is alkalmazták a keresztet, mint rendi jelvényt.

Lord Hardinge, indiai alkirály (1910-1916)
mint az India Csillaga Rend nagymestere,
a rendi palástban, lánccal

 Fent: a Cochin maharadzsa (ma: Kochi, Kerala állam), az India Csillaga Rend nagyparancsnok lovagja, 1903-ban, VII. Eduárd király durbar-ján
Lent: a barodai maharadzsa az India Csillaga Rend nagyparancsnoki szalagjával és csillagával és az Indiai Birodalom Rendje nagyparancsnoki csillagával

Az India Csillaga Rendet Viktória királynő alapította 1861-ben. A Rend tagjait három osztályba sorolták:

• Nagy Parancsnok Lovag (Knight Grand Commander (GCSI))
• Parancsnok Lovag (Knight Commander (KCSI))
• Rendtag (Companion (CSI))

A Rend uralkodója a brit uralkodó, mint India császára, nagymestere pedig hivatalból a mindenkori indiai alkirály. A Rendbe 1948 óta nem neveztek ki új tagot. Az utolsó lovag, az alwari maharadzsa halála (2009) óta a Rend nyugszik, bár jogilag nem szűnt meg, s ma már csak egyetlen tagja van, II. Erzsébet, mint a Rend uralkodója.

A Rend jelmondata: „A menny fénye az útmutatónk”. Az „India csillaga”, a Rend szimbóluma az indiai alkirály lobogóján is megjelent. Az India Csillaga Rend az ötödik (volt) a brit lovagrendek rangsorában, a Térdszalagrend, a Bogáncsrend, a Szt. Patrick rend és a Bath-rend után.

Öltözékek és jelvények

A Rend tagjai a fontos ceremoniális alkalmakkor látványos öltözéket viseltek:

Az India Csillaga Rend nagyparancsnoki lánca, palástja és hímzett csillag a paláston

A palást, melyet csak a nagyparancsnoki lovagok viseltek, világoskék szaténból készült, fehér selyem béléssel. Baloldalán a Rend hímzett csillaga jelent meg.

A lánc, melyet szintén csak a nagyparancsnoki lovagok viseltek, aranyból volt, váltakozva állt lótusznövény, vörös és fehér rózsa ábrázolásából, középen a birodalmi koronával. A „láncos napokon”, melyet az uralkodó határozott meg, az ünnepélyes eseményen megjelenő rendtagok a Rend láncát viselték az egyenruha, az ünnepi nappali vagy esti viselet felett. Amikor a láncot viselték – „láncos napokon vagy más ünnepélyes alkalmakkor, mint a koronázás), a Rend jelvénye a láncon függött.

V. György király, mint India császára az India Csillaga Rend nagyparancsnoki szalagját adja át
(feltehetően 1911-ben, a Delhi durbar alkalmával)

A kevésbé fontos alkalmakkor egyszerűbb jelvényeket hordtak:

A csillag, melyet csak a nagyparancsnok lovagok és parancsnok lovagok viseltek, sugárzó napot ábrázolt, melyből 26 nagy sugár váltakozott 26 kisebb sugárral, aranyból készült és kör alakú volt a nagyparancsnok lovagok számára, ezüst és nyolc ágú a parancsnok lovagok számára. A sugárzó nap közepén világos kék gyűrűben a Rend jelmondata. A gyűrűn belül ötágú csillag, a nagyparancsnok lovagok számára gyémántokkal kirakva.

A rend különleges csillaga, gyémántokkal díszítve

A Rend jelvényét a nagyparancsnok lovagok fehér szegélyű világoskék szalagon a jobb vállról a bal csípő felé vetve, a parancsnok lovagok ugyanilyen szalagon a nyakban hordták. A Rend jelvénye ovális, benne az uralkodó arcmása, világos kék gyűrűvel körülvéve, rajta a Rend jelmondata. Az ovális jelvény egy ötágú csillagról függött, melyet a rendi osztálytól függően gyémántokkal díszíthettek.

A gondali maharadzsa az Indiai Birodalom Rendje nagyparancsnoki jelvényeivel,
1911-ben, V. György londoni koronázásán

Az Indiai Birodalom Rendjét ugyancsak Viktória királynő alapította, 1878-ban. A Rend tagjai három osztályba tartoztak:

• Nagy Parancsnok Lovag (Knight Grand Commander (GCIE))
• Parancsnok Lovag (Knight Commander (KCIE))
• Rendtag (Companion (CIE))

A Rendbe 1947 óta nem neveztek ki új tagot, az utolsó lovag, a dhrangadhrai maharadzsa halála, 2010 óta a Rend nyugszik, egyetlen tagja az uralkodó, II. Erzsébet. A Rend jelmondata „Imperatricis auspiciis” („A császárnő támogatása alatt”) Viktória királynőre, az első indiai császárnőre utal.

Öltözékek és jelvények

A Rend tagjai a fontos ceremoniális alkalmakkor látványos öltözéket viseltek:

A palást, melyet csak a nagyparancsnoki lovagok viseltek, sötétkék szaténból készült, fehér selyem béléssel. Baloldalán a Rend hímzett csillaga jelent meg.

A lánc, melyet szintén csak a nagyparancsnoki lovagok viseltek, aranyból volt, váltakozva állt arany elefántokból, indiai rózsákból és pávákból.

A rend lánca, csillaga és jelvénye

A kevésbé fontos alkalmakkor egyszerűbb jelvényeket hordtak:

A csillag, melyet csak a nagyparancsnok lovagok és parancsnok lovagok viseltek, tíz ágú csillag volt, arany és ezüst sugarakkal a nagyparancsnok lovagok számára, ezüst a parancsnok lovagok számára. A közepén sötét kék gyűrűben a Rend jelmondata. A gyűrűn belül Viktória királynő arcmása, felette korona.

A Rend jelvényét a nagyparancsnok lovagok sötétkék szalagon a jobb vállról a bal csípő felé vetve, a parancsnok lovagok és rendtagok ugyanilyen szalagon a nyakban hordták. A Rend jelvénye ötszirmú vörös virág, felette korona, a közepén sötétkék gyűrűvel övezve belül Viktória királynő arcmása, rajta a Rend jelmondata.

A travancore-i maharadzsa a rend nagyparancsnoki szalagjával és csillagával, ő volt a rend utolsó élő nagyparancsnok lovagja, meghalt 1991-ben

Az Indiai Birodalmi Koronarendet is Viktória királynő alapította 1878-ban, miután India császárnője lett. A Rend csak nők számára állt fenn, 1947 óta nem neveztek ki új rendtagokat. 

Indiai Birodalmi Koronarend jelvénye

A Rend tagsága a brit hercegnőkre, az indiai fejedelmek feleségeire vagy nőrokonaira vagy a következő tisztségviselők feleségeire vagy nőrokonaira korlátozódott:

·         - az indiai alkirály

·        -  az indiai főkormányzó

·         - a madraszi, a bombay-i és a bengáli kormányzó

·         - az indiai ügyek minisztere (Secretary of State for India)

·         - az indiai hadsereg főparancsnoka.

A Rendnek ma már egyetlen tagja van, II. Erzsébet, aki 1947-ben kapta meg, húgával együtt.

(A wikipedia szócikkei alapján.)

Lord Roberts (1832-1914), egy sokszorosan kitüntetett brit hadvezér

Lord Roberts tábornagy díszben
(John Singer Sargent festménye a brit Nemzeti Arcképcsarnokban)
- nyakában a Bath rend katonai osztályának nagykeresztje, alatta a porosz Vörös Sasrend nagyméretű máltai keresztje. A bal vállról a jobboldalra vetett kék szalag a Térdszalagrend szalagja. A bal mellen levő kitüntetés-sor első darabja (szemből a bal szélén a Viktória kereszt).
A bal mellen a csillagok: legfelül a Térdszalagrend csillaga, alatt balra a Bath rend nagykeresztjének csillaga, jobbra a Szent Patrick rend csillaga; alatta: balra az arany napra emlékeztető csillag az India Csillaga Rend nagy-parancsnoki csillaga, jobbra talán a Fekete Sasrend csillaga, majd a brit Jeruzsálemi Szent János rend lovagjának máltai keresztje, legalul pedig az Indiai Birodalom Rendje nagy-parancsnoki csillaga.

Frederick Sleigh Roberts brit katona, a 19. sz. egyik legsikeresebb katonai parancsnoka, 1832. szeptember 30-án született, az indiai Cawnpore városában. Apja Sir Abraham Roberts tábornok (1784-1873), a Brit Kelet-Indiai Társaság hadseregének tábornoka, az első afgán háború (1839-42) hadvezére volt, akinek mindkét fia, Frederick Roberts és a bátyja, George Roberts egyaránt tábornoki rangot ért el a brit hadseregben.

Frederick Roberts tanulmányait Etonban, Sandhurstben és Addiscombe-i katonaiskolában (a Brit Kelet-Indiai Társaság magán-hadseregének iskolájában) végezte, 1851-ben katonai szolgálatra jelentkezett, és a brit indiai hadsereg hadnagyaként részt vett az indiai szipoj lázadás leverésében (1857). Részt vett Delhi ostromában és elfoglalásában, majd Lucknow felmentésében is. Az indiai hadjáratban, Khudaganj-nál tanúsított bátorsága jutalmául 1858-ban megkapta a legmagasabb brit vitézségi kitüntetést, a Viktória keresztet.

Szolgált az afgán-pandzsábi határvidéken, az 1863-as umbeylai hadjáratban, az 1867-68-as abesszíniai hadjáratban, majd újra Indiában, az asszámi határvidéken, a lushai hadjáratban is (1871-1872). 1872-ben őrnagy, 1875-ben ezredes, 1878-ban vezérőrnagy és a Bath rend parancsnok lovagja (Knight Commander) lett. Már mint vezérőrnagy harcolt az afganisztáni háborúban, Kabul és Kandahar térségének parancsnoka lett. A kandahari csatában, 1880. szeptember 1-n legyőzte Muhammad Yakub Khan-t, az afganisztáni emírt. Szolgálataiért, Sir Frederick Roberts ismét a brit parlament köszönetét érdemelte ki és a Bath rend nagykeresztjét kapta, valamint az Indiai Birodalom Rendjének tagja (Companion of the Order of the Indian Empire) lett.

Immár mint Sir Frederick Roberts, rövid ideig a dél-afrikai Natal kormányzója és Transvaal tartomény főparancsnoka és Dél-kelet Afrika főbiztosa volt, majd 1881-től az indiai Madraszi Hadsereg főparancsnoka lett, mint altábornagy, majd 1885-től az Indiai Hadsereg főparancsnoka, az Indiia Birodalom Rendjének parancsnok lovagja (Knight Commander), majd 1887-től nagy parancsnoka (Grand Commander) lett. 1892-ben bárói rangot kapott (Baron Roberts of Kandahar in Afghanistan and of the City of Waterford).

Lord Roberts 1893-ban elhagyta Indiát és az irországi brit erők főparancsnoka lett. Indiából történt távozásakor a legmagasabb brit indiai kitüntetés, az India Csillaga Rend Nagy Paracsnok Lovagja lett (Knight Grand Commander of the Order of the Star of India). 1895-ben tábornagy (field marshal), 1897-ben az ír Szent Patrick rend lovagja lett.

A második búr háborúban főparancsnokként szolgált és vezette győzelemre a dél-afrikai brit erőket. 1900-ban csapataival bevonult a hosszú ostrommal elfoglalt Kimberley városába, majd 1900. május 31-én a trasvaali fővárosba, Johannesburgba, majd a búr erők feletti teljes győzelem után adta át helyét az új parancsnoknak, Lord Kitchenerbek.  Lord Roberts 1901-ben a Térdszalag lovagja lett és grófi és vikomti címet kapott (Earl Roberts of Kandahar in Afghanistan and Pretoria in the Transvaal Colony and of the City of Waterford and Viscount St Pierre).

Lord Roberts 1900-1904 között a brit haderők főparancsnoka (Commander-in-Chief of the Forces), mely a brit erők hivatásos katonai parancsnoki tisztsége volt, mely feladatot 1904 után a vezérkari főnök (Chief of the General Staff) vett át. Lord Roberts az újonnona alapított Érdemrend (Order of Merit) egyik első tagja lett 1902-ben, s 1901-ben a Londonba látogató II. Vilmos német császártól a porosz Fekete Sas-rendet is megkapta.

Lord Roberts egyetlen fia, Frederick H. S. Roberts hadnagy (1872-1899) a második búr háborúban tanúsított bátorságáért 1899-ben ugyancsak megkapta a Viktória keresztet, de számára ez nem egy ragyogó katonai pálya kezdete volt, hanem tragikusan korai vége: Roberts hadnagy hat nappal azelőtt, hogy Lord Roberts mint új főparancsnok Dél-Afrikába érkezett, belehalt sérüléseibe.

Az alma, amely közel esett a fához:
Frederick H. S. Roberts hadnagy, VK (1872-1899)

Lord Roberts 1914. november 14-n, már az I. világháború alatt, tüdőgyulladásban halt meg, a franciaországi St. Omer-ben. A 20. században két brit nem királyi személy ravatala állt a Westminster Hall-ban: Lord Roberts volt az egyik, Winston Churchill a másik. Gyászszertartása és temetése a londoni Szent Pál Székesegyházban volt, lovasszobra a Lovas Testőrség Gyakorlóterén (Horse Guards Parade) áll.

(A Wikipedia szócikke alapján.) 

A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend

Az angol és skót történelmi hagyományok sok különös nevű hivatalt és intézményt őriznek. Az ősi angol és így rangelső brit lovagrend a Térdszalagrend, ami voltaképpen egy harisnyakötő, a hasonló rangú skót rend pedig a skót nemzeti növény, a bogáncs nevét viseli.

A Bogáncsrend lovagjai
2012. július 5-n beiktatta Vilmos herceget, Cambridge hercegét, Strathearn grófját és Carrickfergus báróját a Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend lovagjainak sorába

A Bogáncsrendet (Order of the Thistle) vagy teljes nevén A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrendet (The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle) jelenlegi formájában 1687-ben alapította VII. Jakab skót király (II. Jakab angol király), aki egy korábban már állítólag már létező lovagrendet támasztott fel. A rend uralkodója (Sovereign) a mindenkori brit uralkodó, mint skót király és 16 tagja (lovagok és hölgyek) lehet, ezen felül a brit királyi család tagjai és külföldi uralkodók lehetnek még tagjai.

A rend legfőbb jelképe a bogáncs, Skócia egyik nemzeti jelképe. A rend jelmondata Nemo me impune lacessit (latin, "Senki nem provokál büntetlenül"). Ez a jelmondat feltűnik az Egyesült Királyság királyi címerének Skóciában használt változatán is, a brit egyfontos pénzérmén, a Royal Regiment of Scotland (Skót Királyi Ezred), a Scots Guard (Skót testőrezred), a The Black Watch (Royal Highland Regiment) of Canada (Kanadai Fekete Őrezred) és a The Royal Scots Dragoon Guards (Királyi Skót Dragonyos Lovasőrség) jelmondataként. A rend védőszentje Szent András.

A Bogáncsrend, amely a brit lovagrendekről eltérően elsősorban csak Skóciában használt, a lovagrendek rangsorában a második helyet foglalja el. Angliai megfelelője, a Térdszalagrend az első, melyet a 14. század közepén alapították. 1783-ban alapították meg az Írországban használt Szt. Patrik-rendet, amelyet azonban az ír függeltenség óta már nem adományoznak.

Története

VII. Jakab skót király állítólag egy már korábban létező lovagrendet támasztott fel, amikor 1687-ben jelenlegi formájában létrehozta a Bogáncsrendet. A legenda szerint Achaius skót király, miközben Æthelstan wessexi király ellen harcolt, az égben jelenést látott: Szt. András keresztjét. Miután megnyerte a csatát, 786-ban megalapította a Bogáncsrendet, amelyet Szt. Andrásnak ajánlott. A legenda azért nehezen hihető, mert a két főszereplő, bár történelmi személyek voltak, nem ugyanabban az évszázadban éltek. Egy másik legenda szerint Achaius 809-ben alapította a rendet, miután szövetséget kötött Nagy Károly frank uralkodóval. Ennek esetleg alapot adhat, hogy Nagy Károly skót testőröket alkalmazott. Egy hasonló hagyomány alapján Robert Bruce bannockburni csata után újjáélesztette a rendet.

VII. Jakab skót király, a Bogáncsrend alapítója
Sir Godfrey Kneller festménye

Azonban a rend 15-16. századi létezésére nincs egyértelmű és elfogadott bizonyíték. Egy 1558-as francia kommentár szerint a skót királyook a bogáncsos koronát és Szt. András keresztjét használták jelképként és lobogóikon, de hozzáteszi, hogy nem alapítottak lovagrendet.  John Lesley 1578. körül felsorolta V. Jakab király külföldi kitüntetéseit, és hozzátette, hogy saját nemzetének megfelelően Szt. András keresztjét viselte. Egy skót lovagrend, a Szt. András-rend, feltehetően létezett a 16. században, de az a század végére megszűnt.

VII. Jakab skót király 1687. május 29-én adta ki királyi rendeletét, amely "újjáéleszti és visszaállítja a Bogáncsrendet korábbi dicsőségébe fényébe és ragyogásába". A rend megalapításakor nyolc lovagot neveztek ki, majd a következő évben VII. Jakabot megfosztották trónjától. Utódai, III. Vilmos angol király és II. Mária angol királynő, nem neveztek ki újabb lovagokat a rendbe, amely egy ideig szunnyadt. 1703-ban Anna brit királynő ismét újjáélesztette a Bogáncsrendet, amely változatlan formában fennmaradt a mai napig.

A rend tagjai

A rend mindenkori vezetője Skócia, majd később Nagy-Britannia királyai voltak Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, az alapítólevél leszögezte, hogy a király és 12 lovag lehet tagja, utalva Jézusra és a 12 apostolra. 1827-ben IV. György brit király lehetővé tette, hogy 16 tagot nevezzenek ki a rendbe. A nőket (az uralkodó királynőn kívül) kezdetben kizárták a rendből. VI. György brit király azonban feleségét, Erzsébet brit királynét 1937-ben kinevezte a rend tagjává és 1987-ben II. Erzsébet brit királynő lehetővé tette, hogy a nők is a rend tagjai lehessenek.

II. Erzsébet királynő, a Bogáncsrend uralkodója, balján Fülöp edinburgh-i herceg, előttük Anna hercegnő, a királyi hercegnő (Princess Royal) és Vilmos herceg

Időről időre a "rendes" tagokon kívül "különleges" tagokat is kinevez az uralkodó. Az "extra lovagok" nem számítanak bele a IV. György által meghatározott 16 fős felső határba. A brit királyi család tagjai általában ennek köszönhetően a rend tagjai, az első közülük Albert herceg, Viktória királynő férje volt.  V. Olaf norvég király volt a rend első külföldi tagja, akit 1962-ben II. Erzsébet nevezett ki.

A rend alapítólevelének megfelelően a mindenkori uralkodónak van joga a rend tagjait kinevezni. A 18. századtól az uralkodó általában a brit kormány javaslatára nevezte ki a rend tagjait, azonban VI. György úgy érezte, hogy mind a Térdszalagrendet, mind a Bogáncsrendet a kormány a politikai hűség, és nem a személyes eredmények jutalmazására használta. Ezért, Clement Attlee miniszterelnök és Winston Churchill, az ellenzék vezetőjének beleegyezésével, 1946-tól, csak az uralkodó nevezhetett ki rendtagokat.

A Bogáncsrend lovagjai és hölgyei (Knights and Ladies of the Thistle) tagjai lehetnek a Térdszalagrendnek is, mivel utóbbi csak Anglia területén használatos. Korábban sok lovag, aki megkapta a Térdszalagrend kitüntetését, lemondott a Bogáncsrendről. A rend tagjait meg is lehet fosztani a tagságuktól - erre egyszer került sor John Erskine esetében, aki a rend tagságát és lovagi címét is elvesztette, miután részt vett az 1715-ös jakobita felkelésben.

A rendnek öt tisztviselője van: a dékán (dean), a kancellár (chancellor), a szertartásmester (usher), a Lord Lyon King of Arms és a titkár. Az dékán általában a Skót Episzkopális Egyház tagja, bár maga a tisztség csak 1763-tól létezik. A kancellár tisztségét 1687-ben hozták létre, és rábízták a rend nagypecsétjét, bár a tisztséget egészen 1913-ig nem töltötték be. A kancellári tisztséget attól fogva a lovagok egyike (nem mindig a rangidős) tölti be. A szertartásmester hivatalos neve The Gentlemen Usher of the Green Rod (vagyis A Zöld Pálca Szertartásmestere). A Lord Lyon King of Arms a skót heraldikai hivatal vezetője, a tisztsége maga korábbi, mint a rend. A Lord Lyon gyakran, de nem feltétlenül, betölti a rend titkárának tisztségét is.

A Bogáncsrend díszöltözete
az edinburgh-i Holyroodhouse Palota kiállításán

 A Bogáncsrend lánca a jelvénnyel (fent) és

a csillag (lent)

Öltözetek és díszítések                                                                                      

A rendi káptalanon vagy más ünnepélyes eseményeken, pl. a brit uralkodó koronázása alkalmából a rend tagjai a következő öltözetet viselik:

·         A köpeny zöld anyagból készül, a polgári ruha vagy katonai egyenruha felett viselik. A köpenyt fehér anyag szegélyezi, zöld vagy arany szalagokkal kötik meg. A köpeny bal vállára tűzik ki a rend hímzett nagy csillagát.

·         A kalap fekete bársonyból készül és fehér tollak ékesítik, a tetején fekete kócsagtoll vagy a daru bóbitája.

·         A lánc aranyból készül és bogáncsvirágot, illetve rutacsokrokat ábrázol. A köpeny fölött viselik.

·     A Szt. András, vagy a függő jelvény a láncról lóg. Az arany medál Szt. Andrást ábrázolja fehér kereszttel, zöld ruhában és bíbor köpennyel, feje körül arany glóriával.

 A Bogáncsend lánca és jelvénye a dobozában (fent) és

a csillag gyémántokkal díszített különleges változata (lent),
a vállszalag a jelvénnyel (ami különbözik a láncon függő jelvénytől) és a csillaggal (legalul)

A teljes díszöltözék mellett egyszerűbb öltözetet is viselhetnek a rend tagjai, amikor valamilyen hivatalos rendezvényen vesznek részt.

·         A rend csillagja ezüst Sz. András-kereszt, a kereszt szárai között sugarakkal. Középen egy zöld körben a rend jelmondata arany betűkkel, a körön belül egy bogáncsvirág arany mezőben. A bal mellre kitűzve kell viselni. Ha a lovag a Térdszalagrend tagja is, akkor a Bogáncsrend csillagját a Térdszalagrend csillagja alá kell kitűzni

·         A széles szalag sötétzöld selyemből készült, a ball válltól a jobb csípőig kell viselni, melyen függ.

·         A  rend jelvénye.

Az uralkodó engedélyével, a rend tagjai viselhetik a láncot a ruhájuk vagy egyenruhájuk felett.

A rend tagjának halála esetén minden rendjelet a rend kincstárnokának vissza kell szolgáltatni. A jelvényt és a csillagot az elhunyt lovag legközelebbi hozzátartozója személyesen adhatja át az uralkodónak.

A rend tisztviselői is zöld anyagból készült ruhát viselnek. A szertartásmester hivatali jelképe egy zöld színű pálca.

Kápolna

 A lovagok zászlói az edinburgh-i Szent Egyed (St Giles) templomban (fent) és

stallumai a rendi kápolnában (lent)

 Az uralkodó, Fülöp herceg és a wales-i herceg (Skóciában: Rothesay hercege) stallumai az oltárral szemben levő falon (fent)
a lovagok zománcozott címerei a stallum hátfalán (lent). 
Az elhunyt lovagok sisakdíszét elviszik a kápolnából, de a zománcozott címer örökre ott marad

Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, úgy határozott, hogy a Holyroodhouse palota templomában legyen a rend kápolnája (feltehetően a Térdszalagrendtől vette az ötletet, amelynek kápolnája a Windsori várkastély Szent György kápolnája). VII. Jakabot azonban 1688-ban megfosztották a tróntól, a kápolna pedig a zavargások során megsemmisült. A rendnek egészen 1911-ig nem volt kápolnája, amikor az edinburghi Szent Egyed (St. Giles) templomhoz építettek egy külön kápolnát erre a célra. II. Erzsébet minden évben a Holyroodhouse palotában tölt egy hetet júniusban vagy júliusban, és ekkor tartják a rend káptalani ülését is, amikor az új lovagok vagy hölgyek beiktatására is sor kerül.

Az uralkodót beleértve minden rendtagnak egy stallum-ülést alakítottak ki a kápolnában, amelyen a lovag vagy hölgy címerét feltüntetik. Az ülés feletti baldachin tetején a rend tagjának sisakja látható. Amennyiben nemesi rangja is van a tagnak, akkor a rangnak megfelelő koronát is feltüntetik. A heraldika szabályai szerint, az uralkodó kivételével, nők nem viselhetnek sisakot ezért nekik csak a koronát tüntetik fel. A többi brit lovagi renddel ellentétben nem a kápolnában láthatók a rend tagjainak zászlói, hanem a katedrális másik részében.

A rend tagjának halálakor a sisakot, címert és a koronát leszedik, a páholyról azonban nem veszik le az elhunyt kis címerét, hanem a páholy ülésének hátoldalára helyezik fel. A kápolna bejárata melletti falon található az 1911. előtt kinevezett összes lovag és lady neve.

Kiváltságaik

A rend lovagjai és hölgyei az Egyesült Királyság rangsorában, a Térdszalagrend kivételével, minden más lovagrend tagjait megelőzik, a nemesség közül pedig a báróknál magasabb a rangjuk. A rend lovagjainak felesége, gyermekei és menyei is megkapják ezt a kiváltságot, azonban a hölgyeknek ez nem jár (mivel a rangsort az apa vagy férj címei alapján állítják fel.

 Az uralkodó skót címere az uralkodói stallumon (fent) és
az 1911 előtti lovagok neve a bejárat melletti falon (lent)

A rend lovagjai használhatják a "Sir", a hölgyek pedig a "Lady", megnevezést a nevük előtt. A lovagok feleségei szintén megkapják a "Lady"-t, azonban a hölgyek férjének nem jár ilyen megtiszteltetés.

A lovagok nevük után a "KT" (Knight of the Thistle), a hölgyek az "LT" (Lady of the Thistle) rövidítést tüntethetik fel. Ha a rend tagjának más kitüntetései is vannak, akkor a "KT" vagy "LT" minden mást megelőz, kivéve a "Bt" vagy "Btss" (baronet vagy baronet-nő, kb. örökletes lovag), "VC" (Viktória-kereszt), "GC" (György-kereszt) és "KG" vagy "LG" (a Térdszalagrend lovagja vagy hölgye).

(A wikipedia magyar nyelvű szócikkének javított, szerkesztett változata.)