A krakkói Wawel korona-kincstára
I. (Öreg) Zsigmond király Vitéz Boleszláv koronájával
III. (Wasa) Zsigmond király a ravatalon
A lengyel címer-sast formázó korona-állvány, jelenleg a moszkvai Fegyvertárban
A Wawel állami kincstárának 1633-ban, Jerzy Ossolinski nagykancellár rendeletére készült leltár aszerint a Lengyel-Litván Államközösség koronázási jelvényeit öt ládában tartották és azok a következő tárgyakból álltak:
- “Vitéz Boleszláv (Boleslaw Chobry) koronája”, mely 1320-ban I. (Lokietek) Ulászló számára készült
- a “királyné koronája”, mely ugyanakkor készült Ulászló király felesége, kaliszi Hedvig királyné – Kegyes Boleszláv kaliszi herceg és árpádházi Boldog Jolánta (Szent Kinga és Szent Margit testvére, Szent Erzsébet unokahúga) leánya – számára
- az úgynevezett “magyar korona”, Zápolya II. János Zsigmond magyar király és első erdélyi fejedelem számára készült, a magyar Szent Korona alapján
- az úgynevezett “hódolati korona” (Corona homagialis), mely a rendek hódolatának fogadására készült, II: Jagelló Ulászló számára
- az úgynevezett “temetési korona”, a lengyel uralkodók temetési szertartásai céljára, Báthori István király számára készült
- három jogar és három ezüst országalma
- ezüst lánc a Szent Kereszt egy darabjának ereklye-tartójával
- a “rutén” keresztek és ereklyék
- pergamenre írott latin nyelvű biblia
- orrszarvú kürt
- a Szczerbiec, a “Csorba kard’”, a lengyel királyok koronázási kardja
- a grünwaldi kardok, a grünwaldi (tannenbergi) csata után, 1410-ben a legyőzött teuton lovagok által Jagelló Ulászló királynak adományozott két kard
- Merész Boleszláv kardja
- I. (Öreg) Zsigmond kardja
- három kalap, gyöngyökkel szegélyezve
- egy nagy láda, ékszeres dobozokkal, köztük egy nagy rubin, egy 0,94 karátos gyémánt, 200 gyémánt, egy nagy smaragd.
A Vasa királyok magánkincstára, melyet a
varsói királyi várban őriztek, még további koronákat tartalmazott:
- a “svéd korona”, melyet II. Zsigmond Ágost (az utolsó Jagelló király) számára készítettek
- a “moszkvai korona”, mely 1610 körül Vasa Ulászló herceg számára, az orosz cárrá történő koronázására készült, valamint
- egy ezüst fehér sas. a lengyel címer sasmadara, mint a királyi korona heraldikai állványa (részben aranyozott tiszta ezüst, 89 cm magas). A sas II. János Kázmér király számára készült Augsburgban, 1666 táján.
Fent: Erős Ágost koronája, jelenleg a drezdai Rüstkammerben
Lent: III. Ágost és Mária Josepha jelványei, jelenleg a varsói Nemzeti Múzeumban
Lent: III. Ágost és Mária Josepha jelványei, jelenleg a varsói Nemzeti Múzeumban
Sobieski III. János király halála után
kettős királyválasztás volt, a rendek egy része Ferenc Lajos conti herceget, a
másik része Frigyes Ágost (Erős Ágost) szász választót választotta meg lengyel királynak,
II. Ágost néven. Mivel a prímás, meg a szenátorok többsége, akik a
Királyi Kincstár felett őrködtek, nem támogatták a szász választót, így úgy
tűnt, a koronázáshoz nem fognak rendelkezésre állni a koronázási jelvények,
ezért Johann Friedrich Klemm freiburgi aranyműves 1697-ben készített egy
koronát, jogart és országalmát aranyozott ezüstből, szines zománccal és
féldrágakövekkel díszítve. A pót-korona használatára végül is nem került sor,
mert a koronázás előtt két szerzetes betört a Wawel kincstárába és kihozta a
koronázáshoz szükséges eredeti koronázási jelvényeket. A feleslegessé vált
jelvényeket II. Ágost megtartotta mint saját személyes jelvényeit, s azok azóta
is a drezdai vár fegyvertárában (Rüstkammer) vannak.
II. Ágost király halála után, 1733-ban
újabb konfliktus tört ki a lengyel trón öröklése körül. A trónigénylők az új
szász választó, III. Ágost és a korábbi, trónfosztott lengyel király
Leszczynski Szaniszló voltak. A konfliktus regionális háborúba torkollott, ezt
volt a lengyel örökösödési háború. A háború alatt az eredeti regáliát
elrejtették, így az új király, III. Ágost és felesége Mária Josepha számára két
korona, két jogar és két országalma készült ezüstből. E jelvényeket a lengyel
kormány 1925-ben, Bécsben megvásárolta, s azok 1939-ig Varsóban voltak
kiállítva. 1940-ben a német csapatok elrabolták ezeket, s a háború végén
Németországban kerültek elő, ahonnan a Szovjetúnióba kerültek, s ott maradtak
egészen 1960-ig, amikor a visszaadták Lengyelországnak. Jelenleg a Varsói
Nemzeti Múzeumban vannak.
A megmaradt, s ami elveszett
Az egykori lengyel koronázási jelvényekből
csak a Csorba kard, a Szent Móric lándzsa, valamit a szász királyok koronái
maradtak fenn, minden más elpusztult, amikor 1809-ben a poroszok
beolvasztották az elrabolt lengyel koronakincseket.
(A sorozat következő részében az egyes elveszett, illetve megmaradt tárgyakat vesszük sorra.)