A lengyel királyok koronázási jelvényei - II. A leltár: mi volt és mi maradt

A krakkói Wawel korona-kincstára

I. (Öreg) Zsigmond király Vitéz Boleszláv koronájával

III. (Wasa) Zsigmond király a ravatalon

 A lengyel címer-sast formázó korona-állvány, jelenleg a moszkvai Fegyvertárban

A Wawel állami kincstárának 1633-ban, Jerzy Ossolinski nagykancellár rendeletére készült leltár aszerint a Lengyel-Litván Államközösség koronázási jelvényeit öt ládában tartották és azok a következő tárgyakból álltak:

• “Vitéz Boleszláv (Boleslaw Chobry) koronája”, mely 1320-ban I. (Lokietek) Ulászló számára készült
• a “királyné koronája”, mely ugyanakkor készült Ulászló király felesége, kaliszi Hedvig királyné – Kegyes Boleszláv kaliszi herceg és árpádházi Boldog Jolánta (Szent Kinga és Szent Margit testvére, Szent Erzsébet unokahúga) leánya – számára
• az úgynevezett “magyar korona”, Zápolya II. János Zsigmond magyar király és első erdélyi fejedelem számára készült, a magyar Szent Korona alapján
• az úgynevezett “hódolati korona” (Corona homagialis), mely a rendek hódolatának fogadására készült, II: Jagelló Ulászló számára
• az úgynevezett “temetési korona”, a lengyel uralkodók temetési szertartásai céljára, Báthori István király számára készült
• három jogar és három ezüst országalma
• ezüst lánc a Szent Kereszt egy darabjának ereklye-tartójával
• a “rutén” keresztek és ereklyék
• pergamenre írott latin nyelvű biblia
• orrszarvú kürt
• a Szczerbiec, a “Csorba kard’”, a lengyel királyok koronázási kardja
• a grünwaldi kardok, a grünwaldi (tannenbergi) csata után, 1410-ben a legyőzött teuton lovagok által Jagelló Ulászló királynak adományozott két kard
• Merész Boleszláv kardja
•  I. (Öreg) Zsigmond kardja
• három kalap, gyöngyökkel szegélyezve
• egy nagy láda, ékszeres dobozokkal, köztük egy nagy rubin, egy 0,94 karátos gyémánt, 200 gyémánt, egy nagy smaragd.

A Vasa (Wasa) magánkincstár

A Vasa királyok magánkincstára, melyet a varsói királyi várban őriztek, még további koronákat tartalmazott:

• a “svéd korona”, melyet II. Zsigmond Ágost (az utolsó Jagelló király) számára készítettek
• a “moszkvai korona”, mely 1610 körül Vasa Ulászló herceg számára, az orosz cárrá történő koronázására készült, valamint
• egy ezüst fehér sas. a lengyel címer sasmadara, mint a királyi korona heraldikai állványa (részben aranyozott tiszta ezüst, 89 cm magas). A sas II. János Kázmér király számára készült Augsburgban, 1666 táján.

A szász koronák

 Fent: Erős Ágost koronája, jelenleg a drezdai Rüstkammerben
Lent: III. Ágost és Mária Josepha jelványei, jelenleg a varsói Nemzeti Múzeumban

Sobieski III. János király halála után kettős királyválasztás volt, a rendek egy része Ferenc Lajos conti herceget, a másik része Frigyes Ágost (Erős Ágost) szász választót választotta meg lengyel királynak, II. Ágost néven. Mivel a prímás, meg a szenátorok többsége, akik a Királyi Kincstár felett őrködtek, nem támogatták a szász választót, így úgy tűnt, a koronázáshoz nem fognak rendelkezésre állni a koronázási jelvények, ezért Johann Friedrich Klemm freiburgi aranyműves 1697-ben készített egy koronát, jogart és országalmát aranyozott ezüstből, szines zománccal és féldrágakövekkel díszítve. A pót-korona használatára végül is nem került sor, mert a koronázás előtt két szerzetes betört a Wawel kincstárába és kihozta a koronázáshoz szükséges eredeti koronázási jelvényeket. A feleslegessé vált jelvényeket II. Ágost megtartotta mint saját személyes jelvényeit, s azok azóta is a drezdai vár fegyvertárában (Rüstkammer) vannak.

II. Ágost király halála után, 1733-ban újabb konfliktus tört ki a lengyel trón öröklése körül. A trónigénylők az új szász választó, III. Ágost és a korábbi, trónfosztott lengyel király Leszczynski Szaniszló voltak. A konfliktus regionális háborúba torkollott, ezt volt a lengyel örökösödési háború. A háború alatt az eredeti regáliát elrejtették, így az új király, III. Ágost és felesége Mária Josepha számára két korona, két jogar és két országalma készült ezüstből. E jelvényeket a lengyel kormány 1925-ben, Bécsben megvásárolta, s azok 1939-ig Varsóban voltak kiállítva. 1940-ben a német csapatok elrabolták ezeket, s a háború végén Németországban kerültek elő, ahonnan a Szovjetúnióba kerültek, s ott maradtak egészen 1960-ig, amikor a visszaadták Lengyelországnak. Jelenleg a Varsói Nemzeti Múzeumban vannak.

A megmaradt, s ami elveszett

Az egykori lengyel koronázási jelvényekből csak a Csorba kard, a Szent Móric lándzsa, valamit a szász királyok koronái maradtak fenn, minden más elpusztult, amikor 1809-ben a poroszok beolvasztották az elrabolt lengyel koronakincseket.

(A sorozat következő részében az egyes elveszett, illetve megmaradt tárgyakat vesszük sorra.)

A lengyel királyok koronázási jelvényei - I. A koronázási jelvények története

Szent Adalbert gnieznói sírjánál tett zarándoklata során, 1000-ben, III. Ottó császár a „Frater et Cooperator Imperii” (A birodalom testvére és szövetségese) címet adományozta Boleszlav (lengyelül: Boleslaw) lengyel hercegnek és a gnieznói püspökséget érsekségnek ismerve el, ami által létrejött az önálló lengyel egyház. Egyes történészek szerint királyi koronát is adományozott számára, az azonban bizonyos, hogy megajándékozta a Szent Móric lándzsájának is nevezett Szent Lándzsa másolatával. Szent Móric római katona volt, aki a legenda szerint ott volt Jézus keresztre feszítésénél, s ő tartotta azt a lándzást, amelyet Jézus oldalába döftek. Ez a lándzsa, Jézus keresztje egyik szögének darabjával mélyen tisztelt ereklye volt a középkorban, a Német-Római Birodalom koronázási jelvényeinek része, s a mai napig fennmaradt, a bécsi Schatzkammerben. 

Ez az ereklye. a hozzá csatolt zászlóval (vexillum) együtt voltak a születőben levő lengyel királyság, Boleszláv király uralmának és Ottó császárhoz fűződő hűségének első jelvényei. (Nem lehet tudni, hogy a zászlón voltak-e hímzett vagy festett képek.) A Szent Móric lándzsa e másolatát I. (Megújító) Kázmér lengyel herceg (1039-1058) a krakkói székesegyház kincstárának adományozta, ahol a mai napig is őrzik.

Vitéz Boleszláv, az első lengyel király

(Jan Matejko rajza)

Az első lengyel koronázás, Jan Matejko festménye

Vitéz Boleszláv herceg 1025. április 25-n királlyá koronáztatta magát, de hamarosan - két hónap múlva - meghalt.  Utódai hercegi (fejedelmi), ritkábban királyi címet viseltek. III. (Ferdeszájú) Boleszláv halála után, 1138-tól egészen 1320-ig Lengyelország részfejedelemségekre oszlott, ahol az egyes országrészek fejedelmei III. Boleszláv fiai, illetve azok leszármazói voltak. Ezidő alatt I. Boleszláv eredeti koronája elkallódott, s az országegyesítő I. (Rövid) Ulászló (Wladyslaw Lokietek) (nagyfejedelem: 1306-1320, király: 1320-1333) az 1320-ban Krakkóban megtartott koronázására maga és királynéja, Hedvig számára új koronázási jelvényeket készíttetett, melyek egészen az önálló Lengyelország megszűnéséig a hivatalos koronázási jelvények maradtak. Az újonnan elkészült liliomos királyi korona az első király emlékére a "Vitéz Boleszláv koronája" nevet kapta.

I. (Rövid) Ulászló, az országegyesítő király

"Vitéz Boleszláv koronája" 

az 1320-ban, I. avagy Lokietek Ulászló király koronázására
az 1795-ben beolvasztott eredeti korona aranyból, drágakövekkel díszített másolata a 2000-es évek elejéről származó másolata 

A lengyel királyok koronaékszereit 1320-tól a Wawel székesegyházának kincstárában őrizték. 1370-ben a magyar Nagy Lajos király lett a lengyel király – anyja, Erzsébet, az utolsó Piast-házi király, Nagy Kázmér testvére volt – és a koronázási jelvényeket Magyarországra vitette, ahol azokat a magyar Szent Koronával és a többi magyar jelvénnyel együtt a visegrádi Fellegvárban őrizték, és azokat Luxemburgi Zsigmond király és császár juttatta vissza 1412-ben. A Jagelló királyok uralkodása alatt az ékszereket a székesegyházból a Wawel várban kialakított Korona Kincstárba vitték. A 17. században a kincseket többször vitték Varsóba, a királynék koronázására. Az “Özönvíz” – a svéd-lengyel háború – idején, 1655-ben a Korona nagymarsallja (Marszalek Wielky Koronny), Jerzy Sebastian Lubomirski a királyi jelvényeket az akkor Lengyelországhoz tartozó ólublói várba menekítette, ahonnan csak 1661-ben tértek vissza. Az északi nagy háború idején, 1703-ban ismét elrejtették, először Sziléziában, azután Morvaországban. Az 1733-as kettős királyválasztás idején Leszczynski (I.) Szaniszló király egyik híve, Ossolinski főkincstárnok elloptak a kincseket, ás a varsói Szent Kereszt templomban rejtette el, ahonnan 1734-ben előkerültek és a megtalált kincseket a czestochowai Jasna Góra (pálos) kolostorba vitték, majd 1736-ban onnan ismét Krakkóba. 1764-ben a Szejm hozzájárulásával Varsóba szállították a királyi jelvényeket, Poniatiowski II. Szaniszló Ágost király koronázására. A koronázás után a jelvények hiánytalanul ismét Krakkóba kerültek, ahol Lengyelország harmadik felosztásáig, 1795-ig maradtak.

A lengyel koronázási jelvények egy része korabeli rajzon

A "Szczerbiec" a lengyel királyok koronázási kardja a Wawel kincstárában

III. Ottó császár adománya, a Szent Móric lándzsa másolat
(a krakkói székesegyház kincstárában)

Lengyelország harmadik felosztása során Krakkó a Habsburg monarchiának jutott. Azonban a porosz hadsereg 1794. június 15-n bevonult Krakkóba és elfoglalta a Wawelt, amit erődítménnyé alakítottak át. Röviddel később Leopold von Reuts tábornok, városparancsnok levelezést kezdett Berlinnel a lengyel királyok rezidenciájának bútorairól. A legnagyobb titokban – II. Frigyes Vilmos király rendeletére – arra utasították, hogy adja át a Korona Kincstárat von Hoym titkos tanácsosnak, aki azokat Szilézián keresztül Berlinbe szállíttatta. A poroszok által hozott lakatos feltörte a kincstár zárait és felnyitotta valamennyi dobozt. Az elszállításra 1795. október 3-4 táján, éjjel került sor, s a berlini Hohenzollern gyűjteménybe kerültek.

Poniatowski II. Szaniszló Ágost (1764-1795), az utolsó lengyel király koronázási díszbena varsói Királyi Vár márványtermében

1800-ban a kincseket a berlini királyi palotában őrízték, ahol azokat Ágost Frigyes sussexi herceg (III. György brit király egyik fia) is megtekinthette, miként erről Julian Ursyn Niemcewicz lengyel költőnek és államférfiúnak, Koszciuszko egykori adjutánsának beszámolt. A lengyel koronázási jelvényeket 1809-ben 525.259 tallérra értékelték, s röviddel ezután, 1809. március 17-n, III. Frigyes Vilmos porosz király parancsára mindent beolvasztottak. Az így nyert aranyat pénzverésre használták fel, a drágaköveket és gyöngyöket pedig átadták a berlinin Tengeri Kereskedelmi Igazgatóságnak.

(Az angol nyelvű Wikipedia szócikke és egyéb források alapján.)

Szent Vencel koronája és a cseh koronázási jelvények

Prágában május közepétől október végéig újra megtekinthető Szent Vencel koronája, a cseh koronázási ékszerek legértékesebb darabja. A kiállítást IV. Károly német-római császár és cseh király születésének 700. évfordulója alkalmából rendezik a Hradzsinban.

A cseh koronázási jelvények Szent Vencel koronája, a királyi jogar és alma, a koronázási öltözék, valamint az ereklyetartó kereszt és Szent Vencel kardja. Eredetileg Prágában, majd a Karlsteini várban, a harmincéves háború után pedig Bécsben őrizték, 1791 óta pedig a prágai Szent Vitus katedrális korona-kamrájában, hét zár alatt. A zárak egy-egy kulcsa a köztársasági elnöknél, a miniszterelnöknél, a parlament két háza elnökeinél, a prágai polgármesternél, valamint a prágai érseknél és a káptalan nagyprépostjánál van.

A koronázási jelvényeket csak ritkán, nagy ünnepeken és jeles alkalmakkor állítják ki. Legutóbb Zeman elnök megválasztása alkalmából, előtte meg 2008-ban, a Csehszlovák Köztársaság 90 éves évfordulóján.

A csehek érdekesen fenntartják a köztársaság, mint az önálló Csehország megjelenésének tiszteletét és az egykori cseh monarchia legszentebb jelvények megbecsülését, s a cseh baloldal sem folytat kultúrharcot a cseh múlt ellen.

Szent Vencel koronája 1347-ben, luxemburgi Károly cseh király – IV. Károly néven német-római császár – Prága és a cseh monarchia nagy felvirágoztatója koronázására készült Arrasi Mátyás udvari ötvös tervei szerint. (IV. Károly a prágai egyetem alapítója, a Szent Vitus katedrális építésének elkezdője, a Károly híd névadója és a német Aranybulla kiadósa s a mi Zsigmond királyunk apja.)

A korona 22 karátos aranyból készült, négy egyforma ívelt lemezből áll, melyek hatalmas liliomokat formáznak. A lemezeket összetartó szegecsek végén drágakő van. A koronát 19 zafir, 30 smaragd, 44 spinel (rubinhoz hasonló piros kő), 20 igazgöngy, egy rubin, egy rubelit és egy akvarmarin díszíti. A korona csúcsán levő kereszt Krisztis töviskoronájának egy tövisét foglalja magában. A korona súlya 2475 gr.

IV. Károly cseh koronázására egyszerű gótikus jogar és országalma készült, melyeket a 16. században díszesebb reneszánsz jelvényekre cseréltek. A régi gótikus jogar és országalma ma Bécsben van, a Schatzkammerben és az osztrák főhercegi jelvényekhez tartozik.

Az új jogar és országalma 1533-ban készült, reneszánsz stílusban, Ferdinánd király megrendelésére.

A királyi jogar 18 karátos arany, 4 zafir, 5 spinel és 62 gyöngy, a tetején meg egy különálló hatalmas spinel, súlya 1013 gr, tehát egy kg. Az országalma ugyancsak 18 karátos arany, 6 zafir, 6 spinel és 18 gyöngy díszíti. Oldalán vert aranyból készültek a domborművek és az ószövetségi történeteket jelenítenek meg.

A koronázási kard pengéje 10. századi, a markolata 13. század, a textil burkolat talán 14. századi, IV. Károly korából.

A királyi öltözék arannyal átszőtt vörös selyemszöveg, s hermelin prém szegélyezi. 1653-tól 1836-ig használták, s jelenleg az aranytárgyaktól külön, különleges légkondicionált tárlóban őrzik.

 Fent: a korona kamra
Lent: a korona kamra elhelyezkedése: az Aranykapu felett, a mozaikdíszes fal mögött

(Habsburg) Mátyás császár és cseh király a cseh koronázási díszben

 A cseh korona nagyon hasonlít a forradalom alatt elpusztított francia koronákra, Nagy Károly és Szent Lajos koronáira. Nem kizárt, hogy a cseh korona megalkotója, a francia arrasi Mátyás és megrendelője, a párizsban felnőtt Károly tudatosan választották a francia mintát. 

 Fent: Szent Lajos koronája egy 18. századi ábrázoláson
Lent: Kopasz Károly frank király koronával a fején, a "Szent Egyed miséje" című 15. századi flamand vagy észak-francia táblaképen (London, Nemzeti Galéria)

A koronázási jelvények mellett a mai napig megvannak az eredeti bőr dobozok. A korona bőr tokja 1347-ben készült, a koronával együtt, a tetéjén a birodalmi sas, a cseh oroszlán, valamint Ernst von Pardubitz, az első prágai érsek és a prágai érsekség címerei.

Múltba néző a Facebook-on

Bár a blogot már több mint egy éve nem töltöm, a Facebook-os oldalunk viszont állandóan frissül:
https://www.facebook.com/groups/1543752355880599/

A svéd monarchia - a varázslat megszüntetése

A monarchia lényege éppen az, hogy az állam fejét, az uralkodót kiemeli a hétköznapok harcaiból, s udvarát és személyét a szertartások útján valami különös fénnyel ragyogja be. Korunk azonban nem kedvez ennek a történelmi ragyogásnak. A katolikus szentmise misztériumát a zsinat utáni liturgia felszámolta, a kevés megmaradt európai monarchiában pedig folyamatosan kopnak ki a régi szertartások. A brit monarchia még ellenáll, II. Erzsébet életében még biztosan, de hogy mi lesz utána, ki tudja. Károly olykor interkonfesszionális koronázásról beszél, s a Parlament ünnepélyes megnyitását már Blair meg akarta szüntetni, egy esetleges következő munkáspárti kormánytól pedig végképp semmi jó nem várható.

Legfelül: a Riksdag megnyitása 1897-ben, középen: 1905-ban - az utolsó alkalom, amikor a király és a királyi hercegek koronával, teljes díszben jelentek meg, alul: XVI. Károly Gusztáv király trónra lépési ceremóniája. (A rón előtt álló új király mellett balra a királyi korona. A trónemelvény alsó lépcsője előtt, a kép baloldalán frakkban Olof Palme, a baloldali szociáldemokrata miniszterelnök, aki keresztülvitte a királyt minden - még akár a formálisan létező - hatalmától megfosztó új alkotmányt, lényegében megszüntette a svéd lovagrendeket és a parlament ünnepélyes megnyitását.
A koronázást már 1907-ben, V. Gusztáv trőnra lépésekor elhagyták.

A svéd monarchia az egyik legrégibb Európában, de a hosszú szociáldemokrata uralom alatt elfogadott új alkotmány a svéd királyt minden hatalmától megfosztotta, s elvette tőle az összes hagyományos királyi előjogot a miniszterelnök felkérésétől kezdve, egészen a kitüntetések adományozásáig.

A svéd parlament, a Riksdag megnyitására egészen 1975-ig a stockholmi királyi palota birodalmi gyűléstermében (Rikssaalen) került sor, ahol a király az ezüst trónról mondta el megnyitó beszédét. Az  utolsó ilyen ünnepélyes megnyitás 1974-ben, az előző évben trónra lépett fiatal király, XVI. Károly Gusztáv uralkodásának kezdetén volt. 1975-ben már nem a királyi palotában, hanem az átépítés alatt álló parlamenti épület helyett a stockholmi Kulturhuset színháztermében ülésező parlament új székhelyén, az átalakított színházteremben volt a megnyitó ünnepség. Se trón, se egyenruha, se kitüntetések - tisztára, mint a Volvo részvényesi közgyűlése.

Időközben a Riksdag visszaköltözött a régi épületébe, ahol új nagy modern ülésterem épült. Trón ott sincs, s a király egy a királyi címerrel díszített pult mögül beszél.

A Habsburg-birodalom régi térképeken és ma

Jó böngészést: http://mapire.eu/hu/

Esztergom a 13. században

Az esztergomi várral már többször foglalkoztam, s a Pazirik Kft. digitális rekonstrukcióit már több alkalommal bemutattam. Most elkészült az esztergomi vár 13. századi állapotát bemutató rekonstrukció: