Mexikóval ellentétben, Latin-Amerika legnagyobb országa közel hét évtizeden át monarchia volt, s a Brazil Császárság kora a mindeddig a leghosszabb békés és virágzó korszaka volt a hatalmas országnak.
A Braziliai Császárság címere (1847-1889) és lobogója
1808-ban a portugál
királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1815-ben
Brazília a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja
lett. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio, de Janeiro lett. VI.
János portugál király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia
és az európai katolikus országok előtt. Ezt a lépést tekintik Brazília de
facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket
fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében.
1821-ben VI. János az ottani forradalmi mozgalmak követelésének engedve
visszatért Portugáliába. Régensként fiát, a későbbi I. Péter
brazil császárt hagyta hátra.
Fent: I. Péter, lent: II. Péter, braziliai császár
Az anyaország és a
brazilok gazdasági érdekellentéteiből adódó konfliktus felerősítette az
elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az
ország függetlenségét, október 12-én császárrá nyilvánították, majd december
1-jén megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március
8-án a portugálok fegyverletételével ért véget. Március 25-én kihirdették
Brazília első alkotmányát. 1825. augusztus 29-én Portugália is elismere
Brazília függetlenségét. I. Péter 1831-ben visszatért Portugáliába, hogy
részt vegyen az ottani trónharcokban. 5 éves fia, II. Péter lett az
új uralkodó.
Az 1830-as évek
elején Brazília független állam volt egy kisgyermekkel a trónján, helyette a
régens kormányzott. A bizonytalan belpolitikai helyzeten – a kormánynak számos
felkeléssel kellett szembenéznie – úgy tűnt, célszerű II. Pétert nagykorúvá
nyilvánítani és császárrá koronázni, melyre 1840-ben került sor.
Ekkoriban lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávé
termesztése nem volt célszerű kizárólag rabszolgamunkával. Újabb európai
bevándorlási hullám indult. Közben vasutak épültek, az ország modernizálódott.
A Braziliai Császárság uralkodói jelvényeiLegfelül: a császári koronák: balra: I. Péter, jobbra: II. Péter koronája
Középen: II. Péter koronája, ma a petrpolisi császári palotamúzeumbnan
Középen: II. Péter koronája, ma a petrpolisi császári palotamúzeumbnan
Alul: a griffes jogar
Az 1870-es évektől kezdődő
politikai krízis meggyengítette II. Péter hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák
felszabadítására való törekvések. Ez az ültetvényesek számára elfogadhatatlan
követelés volt, ingyen munkaerő nélkül nem tudtak gazdaságosan termelni.
1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak
felszabadítására vonatkozó törvényt. Általános rabszolga-felszabadításra
1888-ban került sor. Sajátos módon, az uralkodó volt a rabszolgaság
eltörlésének legfőbb támogatója, míg hadsereg mögött álló földbirtokosok annak
fenntartásában voltak érdekeltek.
II. Péter császár megkoronázása 1840-ben
Az idős császár a parlament megnyitásán
Izabella hercegnő régenssé jelölése - a császár és az udvar a riói régi székesegyházban (1887)
Annak ellenére, Pedro
II uralkodása utolsó négy évtizedét folyamatos belső béke és a gazdasági jólét
jellemezte, ő személyesen volt nem vágyott arra, hogy a monarchia őt túlélje. A
császár egyre idősebb volt (mai szemmel nem volt annyira idős, hiszen 1889-ben
még csak 63 éves volt), de belefáradt a közel öt évtizedes uralkodásba, így
semmi erőfeszítést nem tett az intézmény támogatottságának fenntartására. Mivel
nem voltak használható örökösök (a közvetlen trónörökös, a lánya, Izabella volt,
és sem II. Pedro, sem az uralkodó osztály nem tudott volna elfogadni egy női
uralkodót, a birodalom politikai vezetői úgy gondolták, hogy nincs okuk a
monarchia fenntartására. A köztársaságnak eközben alig volt támogatottsága,
mégis egy hirtelen jött katonai puccs 1889. november 15-n megdöntötte a közel
hét évtizedes brazil monarchiát és II. Péter császár 58 év uralkodás után lemondott.
A puccsot alig támogatta valaki, a katonai vezetők egy szűk körétől eltekintve,
akik katonai diktatúrát akartak. A császári család száműzetésbe kényszerült, II.
Péter császár 1891-ben, Párizsban meghalt, a leszármazottai egészen 1920-ig nem
térhettek haza. II. Péter ma a petropolisi császári mauzóleumban nyugszik,
sokan őt tartják minden idők legnagyobb braziljának.
Brazilia sorsa a
monarchia bukása után a politikai bizonytalanság és az egymást váltó polgári
kormányok és katonai diktatúrák reménytelen egymásutánja lett.