Brazília – a Brazil Császárság (Império do Brasil) kora

Mexikóval ellentétben, Latin-Amerika legnagyobb országa közel hét évtizeden át monarchia volt, s a Brazil Császárság kora a mindeddig a leghosszabb békés és virágzó korszaka volt a hatalmas országnak.

A Braziliai Császárság címere (1847-1889) és lobogója

1808-ban a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1815-ben Brazília a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja lett. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio, de Janeiro lett. VI. János portugál király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia és az európai katolikus országok előtt. Ezt a lépést tekintik Brazília de facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében. 1821-ben VI. János az ottani forradalmi mozgalmak követelésének engedve visszatért Portugáliába. Régensként fiát, a későbbi I. Péter brazil császárt hagyta hátra.

Fent: I. Péter, lent: II. Péter, braziliai császár

Az anyaország és a brazilok gazdasági érdekellentéteiből adódó konfliktus felerősítette az elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét, október 12-én császárrá nyilvánították, majd december 1-jén megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március 8-án a portugálok fegyverletételével ért véget. Március 25-én kihirdették Brazília első alkotmányát. 1825. augusztus 29-én Portugália is elismere Brazília függetlenségét. I. Péter 1831-ben visszatért Portugáliába, hogy részt vegyen az ottani trónharcokban. 5 éves fia, II. Péter lett az új uralkodó.

Az 1830-as évek elején Brazília független állam volt egy kisgyermekkel a trónján, helyette a régens kormányzott. A bizonytalan belpolitikai helyzeten – a kormánynak számos felkeléssel kellett szembenéznie – úgy tűnt, célszerű II. Pétert nagykorúvá nyilvánítani és császárrá koronázni, melyre 1840-ben került sor. Ekkoriban lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávé termesztése nem volt célszerű kizárólag rabszolgamunkával. Újabb európai bevándorlási hullám indult. Közben vasutak épültek, az ország modernizálódott.

A Braziliai Császárság uralkodói jelvényeiLegfelül: a császári koronák: balra: I. Péter, jobbra: II. Péter koronája
Középen: II. Péter koronája, ma a petrpolisi császári palotamúzeumbnan

Alul: a griffes jogar

Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis meggyengítette II. Péter hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések. Ez az ültetvényesek számára elfogadhatatlan követelés volt, ingyen munkaerő nélkül nem tudtak gazdaságosan termelni. 1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak felszabadítására vonatkozó törvényt. Általános rabszolga-felszabadításra 1888-ban került sor. Sajátos módon, az uralkodó volt a rabszolgaság eltörlésének legfőbb támogatója, míg hadsereg mögött álló földbirtokosok annak fenntartásában voltak érdekeltek.

 II. Péter császár megkoronázása 1840-ben

 Az idős császár a parlament megnyitásán

Izabella hercegnő régenssé jelölése - a császár és az udvar a riói régi székesegyházban (1887)

Annak ellenére, Pedro II uralkodása utolsó négy évtizedét folyamatos belső béke és a gazdasági jólét jellemezte, ő személyesen volt nem vágyott arra, hogy a monarchia őt túlélje. A császár egyre idősebb volt (mai szemmel nem volt annyira idős, hiszen 1889-ben még csak 63 éves volt), de belefáradt a közel öt évtizedes uralkodásba, így semmi erőfeszítést nem tett az intézmény támogatottságának fenntartására. Mivel nem voltak használható örökösök (a közvetlen trónörökös, a lánya, Izabella volt, és sem II. Pedro, sem az uralkodó osztály nem tudott volna elfogadni egy női uralkodót, a birodalom politikai vezetői úgy gondolták, hogy nincs okuk a monarchia fenntartására. A köztársaságnak eközben alig volt támogatottsága, mégis egy hirtelen jött katonai puccs 1889. november 15-n megdöntötte a közel hét évtizedes brazil monarchiát és II. Péter császár 58 év uralkodás után lemondott. A puccsot alig támogatta valaki, a katonai vezetők egy szűk körétől eltekintve, akik katonai diktatúrát akartak. A császári család száműzetésbe kényszerült, II. Péter császár 1891-ben, Párizsban meghalt, a leszármazottai egészen 1920-ig nem térhettek haza. II. Péter ma a petropolisi császári mauzóleumban nyugszik, sokan őt tartják minden idők legnagyobb braziljának.

Brazilia sorsa a monarchia bukása után a politikai bizonytalanság és az egymást váltó polgári kormányok és katonai diktatúrák reménytelen egymásutánja lett. 

A lengyel-litván unió címere

A lengyel király a Jagelló dinasztia trónra kerülése (1385) óta egyben litván nagyfejedelem is volt. Lengyelország és Litvánia a Lublini Uniótől (1569) kezdve egészen az önálló lengyel állam megszűnéséig (Lengyelország III. felosztása, 1795) egy sajátos nemesi köztársaságot alkotott, ez volt a Rzeczpospolita, hivatalos nevén a Lengyel Királyság és Litván Nagyhercegség (lengyelül: Królestwo Polskie i Wielkie Księstwo Litewskie), melyet a 17. századtól kezdve szívesen emlegettek a Fenséges Lengyel Köztársaság (latin: Serenissima Res Publica Poloniae) néven.

A Fenséges Lengyel Köztársaság királyi címere 
- a négyelt pajzs első és negyedik mezőjében: a lengyel címer, vörös pajzson arannyal felfegyverzett aranykoronás, kiterjesztett szárnyú jobbra tekintő ezüst sas, a második és harmadik mezőben: a litván címer: vörös mezőben jobbra vágtató fehér lovon ülő, kékruhás, kardos-pajzsos vitéz, a pogon
(ez a jobboldal mindkét esetben a heraldikai jobboldal).

A pajzsról a Fehér Sas-rend jelvénye függ láncon,

 A lengyel-litván unió címere a svéd Vasa házbeli királyok idején 
- III. Zsigmond, IV. Ulászló és II. János Kázmér királyok származtak a svéd uralkodóházból
- a középpajzsban a svéd címer, a szívpajzsban a Vasa-ház címere

A lengyel-litván unió címere a szász - Wettin-házbeli - királyok idején

Címerelemzés - Joaquín Baldomero Fernández-Espartero y Alvarez de Toro spanyol tábornok és miniszterelnök kitüntetései

Don Joaquín Baldomero Fernández-Espartero y Alvarez de Toro, Vergara hercege, a győzelem hercege (duque de la Victoria), Morella hercege, Luchana grófja, Banderas vikomtja (1793. február 27. – 1879. január 8.) nevét hazánkban csak a spanyol történelem kutatói ismerhetik, pedig a legjelentősebb 19. sz.-i spanyol tábornok és politikai szereplő, a politizáló katonai parancsnok – a vezér (caudillo) egyik első példája volt, a kiskorú II. Izabella helyett régens, egyben kormányfő. Neve a  spanyol liberalizmus radikális (vagy progresszív) szárnyával kapcsolódik össze, kormányzása alatt államosították az egyházi javakat, és a karlisták feletti győzelemmel a radikálisok számára a radikális progresszivista politika szimbóluma lett. Főnemesi címei az általa támogatott II. Izabellától és a szavojai házból származó Amadé királytól (1870-1873) származnak.

Én sem hallottam róla egészen addig, ameddig az igen látványos címerére nem bukkantam rá. (Az igazi Salina herceg valószínűleg mély megvetéssel tekintett volna a munkáscsaládból származó felkapaszkodott tábornokból lett hercegi kollégára.) A címer egyes elemeinek jelentését nem tudtam megfejteni, de a rajz alapján többé-kevésbé sikerült megfejteni a caudillo számtalan kitüntetését.

A címer

Don Joaquín Baldomero Fernández-Espartero y Alvarez de Toro, Vergara hercege, a győzelem hercege (duque de la Victoria), Morella hercege, Luchana grófja, Banderas vikomtja hercegi címere

A kitüntetések

A címerpajzs körül, a megfelelő rendi láncon függnek, felülről lefelé:

• az Aranygyapjas rend
• a spanyol III. Károly rend nagykeresztje
• a brit Bath rend katonai osztályának nagykeresztje és
• a portugál Torony és Kard rend nagykeresztje

A címerpajzsről függ, a saját rendi szalagján, balról jobbra:

• a spanyol Szent Hermengild rend
• a francia Becsület rend
• a spanyol Szent Ferdinánd rend és
• a spanyol Katolikus Izabella rend

egy-egy jelvénye, melyeket a jelvény formája és a szalag színe alapján azonosítottam be.

Az egyes kitüntetések önálló képe és leírása

1. A rendi láncon függő kitüntetések

Az Aranygyapjas rend – 1430-ban alapította III. Fülöp burgundi herceg, a burgundi örökséggel együtt került a Habsburg-házhoz, a spanyol örökösödési háború lezárása (1711) óta spanyol és osztrák ága van, ma a legmagasabb spanyol kitüntetés, mint a spanyol Bourbon uralkodó ház dinasztikus rendje, valamint az osztrák Habsburg-Lotharingiai ház dinasztikus rendje. Az Arangyapjas rendnek egy osztálya van, vörös szalagon, illetve aranyláncon viselik. Az aranygyapjas lovagok reneszánsz ízlésű díszruháját viseli Széchényi Ferenc gr., a pesti Múzeumkertben levő szobrán.

Az Aranygyapjas rend lovagjainak rendi lánca a rend jelvényével

A Királyi és Kiváló Spanyol III. Károly rend (spanyol: Real y Distinguida Orden Española de Carlos III) a jelenleg adományozható legmagasabb spanyol kitüntetés, melyet III. Károly király alapított 1771-ben, eredetileg katonai kitüntetésként. 1847 óta polgári kitüntetés is, melyet a nemzet – korábbi megfogalmazás szerint: a korona és Spanyolország – javára tett szolgálatokért adnak.

A III. Károly rend nagykeresztes lovagjainak rendi lánca a rend jelvényével

A brit Legtiszteletreméltóbb Bath rend (angol: The Most Honourable Order of the Bath) jelenleg ténylegesen a harmadik legmagasabb birt kitüntetés – az angol Térdszalagrend és a skót Bogáncsrend után – melynek katonai és polgári osztálya van. 1725-ben alapította I. György király, neve a középkori lovagavatások egykori bonyolult megtisztulási fürdő ceremóniáira utal. 

A Bath rend katonai osztálya nagykeresztes lovagjainak rendi jelvénye a láncon,
valamint a hozzá tartozó csillag

A portugál Katonai Torony és Kard Rend a Vitézségért, Hűségért és az Érdemekért (portugál: Ordem Militar da Torre e Espada do Valor, Lealdade e Mérito) ma is a legmagasabb portugál kitüntetés, melyet eredetileg V. Alfonz portugál király alapított 1459-ben. Espartero rend 42-ik nagykeresztese volt.

A Torony és Kard Rend nagykeresztjének mai jelvényei

2. A rendi szalagon függő kitüntetések

A Királyi és Katonai Szent Hermengild rend (spanyol: Real y Militar Orden de San Hermenegildo) a tábornokoknak és főtiszteknek a korona kiemelkedő és példamutató szolgálatáért adományozott rend, melyet VII. Ferdinánd király alapított 1814-ben, a kereszténység és az országa védelmében vértanúságott szenvedett Hermengild sevilla-i vizigót király emlékére. Jelenleg négy osztálya van, 20, 25, 30 és 33 év szolgálati idő után adományozzák. A címerrajz alapján lovagi vagy parancsnoki keresztje lehetett, 20 vagy 25 év szolgálatért, bár egész életét a hadseregben töltötte, így akár lehetett nagykeresztje is.

A Szent Hermengild rend jelvénye a rendi szalagon

A francia Becsületrend (teljes nevén: A Tisztelt Légiójának Nemzeti Rendje, franciául: Ordre national de la Légion d’honneur). A francia monarchia kitüntetéseit a forradalom elsöpörte, de a forradalmi háborúkban már szükség volt az érdemek elismerésére. A megoldást ebben is Napoleon találta meg, aki még első konzulként, 1802-ben megalapította ezt a kitüntetést, mely azóta is fennáll. Napóleon bukása után a Bourbon restauráció is fenntartotta, csak Napóleon arcképe helyett a dinasztia-alapító IV. Henrik portréja került. III. Napóleon alatt ismét alapító császár, a III. Köztársaság óta Franciaország jelképes nőalakja ékesíti, a császári (királyi) korona helyett babérkoszorúval.  A vörös szalag, illetve a jellegzetes csillag formájú jelvény mindvégig változatlan maradt.

A francia Becsületrend jelvénye a Bourbon-restauráció korából.
Katonai pályafutásának időszaka, illetve tisztsége alapján, Espartero a júliusi királyság (Lajos Fülöp) idején kaphatott nagykeresztet.

A Királyi és Katonai Szent Ferdinánd rend (spanyol: Real y Militar Orden de San Fernando), a legmagasabb spanyol katonai kitüntetés, amit harcban tanúsított vitézségért adományozhatnak. A cadizi Cortes alapította 1810-ben, Szent Ferdinánd, a spanyol földeknek a móroktól történő visszahódítása (a reconquista) ügyében jeleskedő 13. századi kasztíliai király, III. Ferdinánd emlékére. (Az azonosítás a címerrajz alapján történt, s nem teljességgel biztos, de nagyon valószínű.)

A Szent Ferdinánd rend jelvénye

A Katolikus Izabella rend (spanyol: Orden de Isabel la Católica) a Spanyolországnak tett szolgálatokért adományozott polgári kitüntetés, melyet nemcsak spanyol, hanem külföldi honosoknak is adományoznak. 1815-ban alapította VII. Ferdinánd király, mint Királyi és Amerikai Katolikus Izabella rendet, a nemzetnek tett szolgálatok jutalmazására, különösen az amerikai és a tengerentúli területekkel kapcsolatban teljesített kiemelkedő szolgálatokért. 1847-ben újjászervezték mint Királyi Katolikus Izabella rendet, az amerikainál tágabb adományozási fókusszal.

A Katolikus Izabella Rend jelvénye (fent: parancsnoki kereszt a szalagon,
lent: egy valódi jelvény fényképe)

(A leírás a Wikipedia megfelelő szócikkei alapján. Grafikák: Wikipedia, képek: Internet.)

A mexikói császárság - I. Miksa (1864-1867)

Ferdinánd Miksa József főherceg (Erzherzog Ferdinand Maximilian Joseph) (* Bécs, 1832. július 6. – † Querétaro, Mexikó, 1867. június 19.), osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, Ferenc József császár öccse, 1848-tól 1858-ig Ausztria és Magyarország trónörököse. A mexikói francia intervenció során I. Miksa néven Mexikó császára lett (Emperador Maximiliano I de México). 1867-ben megfosztották trónjától és kivégezték.

Miksa mexikói császár korabeli fényképen (fent) és
egészalakos festményen (lent), a festményen mellette a mexikói császári korona

Miksa főherceget kimagasló intellektus, széles körű műveltség jellemezte, a tudományok közül különösen vonzotta a botanika. Emellett élénken érdeklődött a tengerhajózás iránt, és haditengerészeti kiképzésben is részesült.   Újjászervezte az osztrák–magyar hadiflottát: megalapította és kiépítette a trieszti hadikikötőt, eredményes működésének gyümölcse a korszerű osztrák–magyar hadiflotta. Miksa gondolkodását erősen befolyásolták a korszak progresszív szellemi áramlatai. Általában a liberalizmus hívének tartották.

Miksa főherceg mexikói császársága (1864–1867) III. Napóleon francia császár és I. Ferenc József osztrák császár világhatalmi játszmájának keretében jött létre, akik Mexikót egy, a Francia Császársághoz és a Habsburg Monarchiához kötődő örökletes monarchiává akarták formálni. Miksa a legkevésbé sem ismerte új államát. Miksa valószínűleg nem volt tisztában a franciák által megszállt területen rendezett népszavazás eredményének erősen kétséges voltával. Az elűzött Benito Juárez elnök és a liberálisok sohasem ismerték el a népszavazás eredményét, és háborút folytattak a royalisták és a francia megszállók ellen. Miksa azt hitte, Mexikót modern, európai típusú, liberális szellemű állammá alakíthatja, ezért fogadta el – családja ellenkezése dacára – a császári koronát. 

 A második mexikói birodalom címere

 Miksa császár koronája és jogara - fa modell. 

Bár a koronázási jelvényeket elkészítették, koronázásra nem került sor, és a jelvényeket Miksa bukása után beolvasztották

A második mexikói császárság kitüntetései a bécsi kincstár gyüjteményében

Mexikóban azonban azzal kellett szembesülnie, hogy az amerikai földrész minden országa a francia intervenciósok által megbuktatott mexikói köztársasági elnököt, Benito Juárezt támogatja. Miksára és a franciákra mindenki úgy tekintett, mint nemkívánatos idegen beavatkozókra. Miksa nem vette észre, hogy csupán báb, és a francia csapatok kegyetlenkednek az ország lakosságával, ezért az mindenütt, ahol csak lehetett fegyvert ragadott ellenük. Napóleon maga úgy kezelte Mexikót, mintha francia gyarmat lenne; katonáinak gyilkosságai, rablásai és visszaélései miatt az emberek a jó szándékú Miksát tették felelőssé. 

A francia csapatoknak 1866-ban el kellett hagyniuk Mexikót, Miksa visszautasította III. Napóleon ajánlatát, hogy a csapatokkal együtt ő is távozzék. A monarchisták magukra maradtak. Mexikón kívül mindenki tisztában volt azzal, hogy Miksa császárságának napjai meg vannak számlálva. A hatalmat újból megszerző köztársaságiak 1867. május 14-én megfosztották trónjától Miksa császárt, aki híveivel és maradék osztrák katonáival Querétaro erődjébe menekült. Hetekig tartó ostrom után megpróbált átszökni az ellenséges vonalakon, de árulás folytán elfogták. Hadbíróság elé állították, és hazaárulás vádjával halálra ítélték. A halálos ítélet ellen sokan táviratban és levélben tiltakoztak. Juárez elnök példát akart statuálni, és meg akarta mutatni, hogy kormányát semmilyen idegen hatalom nem befolyásolhatja.

Miksát 1867. június 19-én Querétaro közelében, két tábornokával együtt kivégzőosztag elé állították, és agyonlőtték. Holttestét később Bécsbe szállították, és 1868 elején a Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a a kapucinusok templomának kriptájában, a Kapuzinergruftban temették el. Özvegye, Carlota (Charlotte), I. Lipót belga király lánya (1840-1927) lényegében beleőrült Miksa halálába és elborult elmével 10 évvel élte túl a Habsburg monarchia összeomlását.

(A wikipédia megfelelő cikke alapján.)

*

A somogy megyei Kötcse községben annak idején élt egy birtokos nemes ember, bizonyos várbogyai Bogyay Vince, akiről elterjedt, hogy önkéntesnek jelentkezett Miksa császár mexikói hadseregébe. A hadsereg már behajózott Triesztben, amikor Bogyay uram még mindig otthon volt. A kérdésre, hogy akkor megy-e, vagy marad, így válaszolt: "Inkább mondják azt, hogy itt pipál a gyáva Bogyay, mint azt, hogy itt nyugszik a hős Bogyay ...."

A mexikói császárság - I. Ágoston (Agustin Iturbide) 1822-1823

Agustín Cosme Damián de Iturbide y Arámburu (1783. szeptember 27.-1824. július 19.), régi baszk nemesi családból származó mexikói tábornok és politikus volt.  A mexikói függetlenségi háború alatt egy sikeres politikai és katonai koalíciót építtetett fel, amely 1821. szeptember 27.-n átvette a hatalmat Mexikóvárosban, ami  döntő lépés volt a függetlensége elnyerése felé vezető úton. Miután Mexikó felszabadulása biztosítva volt, 1821-ben a régensség elnökévé nyilvánították. Egy évvel később, az új nemzet első alkotmányos császárának kiáltották ki, aki kevesebb, mint egy évig uralkodott, 1822. május 19.-től 1823. március 19.-ig. Rövid angliai száműzetés után, hívei ösztönzésére Ágoston visszatért Mexikóba. Eleinte lelkesen fogadták, de hamarosan letartóztatták, a helyi katonai parancsnok elé vezették, majd a helyi törvényszék tárgyalást tartott, ahol halálra ítélték és 1824. július 19-n kivégezték. Ágoston császár emlékét, mint a függetlenségi háború hősét már 1833-ban rehabilitálták. Maradványai 1839 óta a mexikóvárosi katedrálisban nyugszanak.

Ágoston császárnak három fia és hét leánya volt. Legidősebb fia katonáskodott, majd mexikói diplomata volt, egy időben Bolivar barátja és harcostársa is. Két kisebbik fiát a következő mexikói császár, Miksa, adoptálta, leányági leszármazottai a legkisebb fiúnak ma is élnek. (A történetnek érdekese magyar vonatkozása is van, amelyről egy külön bejegyzés szól majd.)

I. Ágoston mexikói császár

 A császári koronázás

 Iturbide tábornok legmaradandóbb öröksége: az általa tervezett mexikói nemzeti lobogó

  Az első mexikói császárság címere: mai grafikán (fent) és kortárs ábrázoláson (lent)

I. Ágoston hamvai a mexikóvárosi katedrálisban

Egy egyedülálló magyar címeradomány

Várallyay István az erdélyi fejedelem hadseregében volt patkolókovács és lóherélő. Szolgálatait Báthori András fejedelem 1599. október 8-n, Gyulafehérváron kelt oklevelében nemesség és címer-adományozással ismerte el, mely kiterjedt nejétől, Kont Katalintól származó leszármazottaira is.

A svéd monarchia - a svéd lovagrendek

Egészen 1748-ig nem voltak Svédországban olyan kitüntetések, melyeket érdemek elismeréséért lehetett adományozni. I. Frigyes király 1748. február 23-n megalapította a Szeráf, a Kard és az Északi Csillag rendeket, majd III. Gusztáv király 1772-ben a Vasa rendet. A király „Valamennyi Svéd Rend ura és mestere” vagy „nagymestere”, ahogy mostanában nevezik. A svéd rendek, a Szeráf-rendet kivéve, melynek egy osztálya (fokozata) van, öt osztályból állnak: nagykeresztes parancsnok, első osztályú parancsnok, parancsnok, első osztályú tiszt és tiszt (korábban e két utolsó fokozat az első osztályú lovag és a lovag címet viselte). Nők és egyházi személyek a rend tagja és nem pedig lovagja címet viselik. 1975-ben a svéd kabinet határozatban tiltotta meg a királynak, hogy svéd állampolgároknak bármelyik lovagrendet adományozza, de később a Szeráf-rend és az Északi Csillag rend tekintetében kivételt tettek és azokat a királyi család tagjainak lehet adományozni.

A hivatalos érdemrendeken felül Svédországban sok nem hivatalos vagy félhivatalos rend van még, jórészt jótékonysági szolgálatok elismerésére. Egyedülálló a szabadkőművesek számára alapított XIII. Károly-rend, melynek szintén a király a nagymestere és a Szent János rend svéd tagozata (az Ispotályos Rend protestáns ága).

A Szeráf-rend vagy Őfelsége a Király rendje (svéd: Serafimerorden vagy Kungl. Maj:ts Orden) a legmagasabb rangú svéd lovagrend, amelyet korábban svéd állampolgároknak is, ma azonban csak külföldi államfőknek, illetve a svéd királyi család tagjainak adományoznak. A rendnek egy fokozata van, mely a lovag címet viseli (nők és egyházi személyek a tag címet). A rend temploma a Ryddarholmskyrka Stockholmban, ahol kifüggesztik a rend tagjainak címereit, és ha egy lovag meghal, akkor a temetés idején a templom harangjait meghúzzák.

A rend jelvénye aranyból készült zománcozott máltai kereszt, amelyet világoskék szalagon vagy aranyláncon viselnek. A rendnek és az összes többi svéd lovagrendnek volt saját rendi öltözéke, melyet azonban ma már nem használnak.

 A Szeráf-rend jelvénye a láncon, a hozzá tartozó csillaggal

 A Szeráf -rend díszruhái (fent: nagy dísz, lent: kis dísz)

 XVI. Károly svéd király és Szilvia királyné.
A király láncon viseli a svéd lovagrendek jelvényeit,
 a királyné szalagon viseli a Szeráf-rend jelvényét (fent)
A király címere a svéd lovagrendek rendi láncaival (lent balra) és a királyné címere a Szeráf-rend szalagjával és jelvényével (lent jobbra), a stockholmi Ryddarholmskyrkkából

                     

A Kard-rend (svédül: Svärdsorden) alapítása  tisztek számára történt, eredetileg a bátorság és a különösen hosszú és hasznos szolgálat elismeréseként, de  végül többé-kevésbé kötelező elismerés lett egy bizonyos számú évet leszolgáló katonatisztek számára. Eredetileg három osztálya voltt, lovag, a parancsnok és a nagykeresztes parancsnok, de ezeket később az egyes osztályok szétválasztásával gyarapították. 

Mivel magát a rendet csak tisztek kaphatták csatlakozott hozzá egy másik kitüntetés, a Svärdstecken ("A kard jelvénye"), melyet 1850-ben vezettek be, a tiszthelyettesek számára, akik magukat svärdsman ("kardhordozó") megjelöléssel illethették. A rend szalagja sárga volt, kék szegéllyel. A Kard-rendet 1975 óta nem adományozzák.

 A Kard rend jelvénye a láncon, a nagykeresztes parancsnokok és az első osztályú parancsnokok csillagával (fent) és a nagykereszt a szalagon, a hozzá tartozó csillaggal (lent)

Az Északi Csillag rend (svéd Nordstjärneorden) célja 1975 előtt az volt, hogy és külföldi "polgári érdemek, állhatatosság, tudományos, irodalmi, tanult és hasznos alkotások és az új és hasznos intézményeket" jutalmazásra adományozzák. A mottó, amely  még mindig látható a jelvény kékkel zománcozott közepén „Nescit Occasum” latinul azt jelenti, hogy nem ismer lenyugvást. Ezzel arra utal, hogy Svédország állandó, mint egy soha le  nem nyugvó csillag.  A rend szalagjának a színe fekete volt, melyet azért választottak, hogy a fekete szalag viselésekor a fehér-kék-arany kereszt úgy fog ragyogni, mint a megvilágosodás a sötétségben. 1975,  a svéd lovagrendek átszervezése óta a rendet csak külföldiek és a királyi család tagjai nyerhetik el.

A rendhez csatlakozott még az Északi Csillag érem, melyet szalagon a bal mellen viseltek. A rend szalagja jelenleg kék, sárga szegéllyel.

Az Északi Csillag-rend jelvénye a láncon és a rend csillaga

A Királyi Vasa rendet (Kungliga Vasaorden) III. Gusztáv király 1772. május 29.-n  alapította, és az államés a társadalom, különösen a mezőgazdaság, a bányászat és a kereskedelem területén tett szolgálatokért adományozták, mely nem volt korlátozva születési vagy tanultsági alapon, és ezért is adományozhatták bárkinek (szemben az Északi Csillag renddel, amelynek célja a professzionális szakmák – teológia, jog – jutalmazása volt). A Vasa rend volt a rangsorban a legalacsonyabb svéd lovagrend 1975 óta a rend már nem adományozzák.

A Vasa rendhez – a szokásos öt osztályon felül – csatlakozott még a Vasa jelvény és a Vasa érem, melyeket a szalagon a bal mellen viseltek. A rend szalagja zöld színű volt.

 A Vasa rend jelvénye a láncon és a rend csillaga

A svéd monarchia - hercegi címerek

A hagyomány szerint, a svéd király fiai - és újabban a leányai - hercegi címet kapnak, és egy-egy történelmi svéd tartomány nevét viselik. A trónörökös a korona herceg(nő)i (kronprins vagy kronprinssessan) címet viseli, de a kapcsolódó tartományi hercegi cím változik. A hercegi címerekben a svéd királyi címer jelenik meg, a tartomány címerével kiegészítve.

 Gusztáv Adolf, vaesterbotten hercege, a mostani király apjának címere

XVI. Károly Gusztáv király címere, tónörökös korából (Jaemtland hercege)

 A svéd trónörökös-pár címere: (balra) Viktória trónörökösnő, Vaestergötland hercegnője, és 

(jobbra) Daniel herceg, Vaestergötland hercege, mindkettőjük címerét a Szeráf-rend lánca övezi

Károly Fülöp, Vaermland hercegének címere

 Madeleine, Haelsingland és Gaestrikland hercegnője címere