Lord Roberts tábornagy díszben
(John Singer Sargent festménye a brit Nemzeti Arcképcsarnokban)
- nyakában a Bath rend katonai osztályának nagykeresztje, alatta a porosz Vörös Sasrend nagyméretű máltai keresztje. A bal vállról a jobboldalra vetett kék szalag a Térdszalagrend szalagja. A bal mellen levő kitüntetés-sor első darabja (szemből a bal szélén a Viktória kereszt).
A bal mellen a csillagok: legfelül a Térdszalagrend csillaga, alatt balra a Bath rend nagykeresztjének csillaga, jobbra a Szent Patrick rend csillaga; alatta: balra az arany napra emlékeztető csillag az India Csillaga Rend nagy-parancsnoki csillaga, jobbra talán a Fekete Sasrend csillaga, majd a brit Jeruzsálemi Szent János rend lovagjának máltai keresztje, legalul pedig az Indiai Birodalom Rendje nagy-parancsnoki csillaga.
(John Singer Sargent festménye a brit Nemzeti Arcképcsarnokban)
- nyakában a Bath rend katonai osztályának nagykeresztje, alatta a porosz Vörös Sasrend nagyméretű máltai keresztje. A bal vállról a jobboldalra vetett kék szalag a Térdszalagrend szalagja. A bal mellen levő kitüntetés-sor első darabja (szemből a bal szélén a Viktória kereszt).
A bal mellen a csillagok: legfelül a Térdszalagrend csillaga, alatt balra a Bath rend nagykeresztjének csillaga, jobbra a Szent Patrick rend csillaga; alatta: balra az arany napra emlékeztető csillag az India Csillaga Rend nagy-parancsnoki csillaga, jobbra talán a Fekete Sasrend csillaga, majd a brit Jeruzsálemi Szent János rend lovagjának máltai keresztje, legalul pedig az Indiai Birodalom Rendje nagy-parancsnoki csillaga.
Frederick Sleigh Roberts brit katona, a 19. sz. egyik
legsikeresebb katonai parancsnoka, 1832. szeptember 30-án született, az indiai Cawnpore
városában. Apja Sir Abraham Roberts tábornok (1784-1873), a Brit Kelet-Indiai
Társaság hadseregének tábornoka, az első afgán háború (1839-42) hadvezére volt,
akinek mindkét fia, Frederick Roberts és a bátyja, George Roberts egyaránt
tábornoki rangot ért el a brit hadseregben.
Frederick Roberts tanulmányait Etonban,
Sandhurstben és Addiscombe-i katonaiskolában (a Brit Kelet-Indiai Társaság
magán-hadseregének iskolájában) végezte, 1851-ben katonai szolgálatra
jelentkezett, és a brit indiai hadsereg hadnagyaként részt vett az indiai szipoj
lázadás leverésében (1857). Részt vett Delhi ostromában és elfoglalásában, majd
Lucknow felmentésében is. Az indiai hadjáratban, Khudaganj-nál tanúsított
bátorsága jutalmául 1858-ban megkapta a legmagasabb brit vitézségi kitüntetést,
a Viktória keresztet.
Szolgált az afgán-pandzsábi
határvidéken, az 1863-as umbeylai hadjáratban, az 1867-68-as abesszíniai
hadjáratban, majd újra Indiában, az asszámi határvidéken, a lushai hadjáratban
is (1871-1872). 1872-ben őrnagy, 1875-ben ezredes, 1878-ban vezérőrnagy és a
Bath rend parancsnok lovagja (Knight
Commander) lett. Már mint vezérőrnagy harcolt az afganisztáni háborúban, Kabul
és Kandahar térségének parancsnoka lett. A kandahari csatában, 1880. szeptember
1-n legyőzte Muhammad Yakub Khan-t, az afganisztáni emírt. Szolgálataiért, Sir
Frederick Roberts ismét a brit parlament köszönetét érdemelte ki és a Bath rend
nagykeresztjét kapta, valamint az Indiai Birodalom Rendjének tagja (Companion of the Order of the Indian Empire)
lett.
Immár mint Sir Frederick Roberts,
rövid ideig a dél-afrikai Natal kormányzója és Transvaal tartomény
főparancsnoka és Dél-kelet Afrika főbiztosa volt, majd 1881-től az indiai
Madraszi Hadsereg főparancsnoka lett, mint altábornagy, majd 1885-től az Indiai
Hadsereg főparancsnoka, az Indiia Birodalom Rendjének parancsnok lovagja (Knight Commander), majd 1887-től nagy
parancsnoka (Grand Commander) lett.
1892-ben bárói rangot kapott (Baron
Roberts of Kandahar in Afghanistan and of the City of Waterford).
Lord Roberts 1893-ban elhagyta
Indiát és az irországi brit erők főparancsnoka lett. Indiából történt
távozásakor a legmagasabb brit indiai kitüntetés, az India Csillaga Rend Nagy
Paracsnok Lovagja lett (Knight Grand
Commander of the Order of the Star of India). 1895-ben tábornagy (field marshal), 1897-ben az ír Szent
Patrick rend lovagja lett.
A második búr háborúban főparancsnokként
szolgált és vezette győzelemre a dél-afrikai brit erőket. 1900-ban csapataival
bevonult a hosszú ostrommal elfoglalt Kimberley városába, majd 1900.
május 31-én a trasvaali fővárosba, Johannesburgba, majd a búr erők feletti
teljes győzelem után adta át helyét az új parancsnoknak, Lord
Kitchenerbek. Lord Roberts 1901-ben a
Térdszalag lovagja lett és grófi és vikomti címet kapott (Earl Roberts of Kandahar in Afghanistan and Pretoria in the Transvaal
Colony and of the City of Waterford and Viscount St Pierre).
Lord Roberts 1900-1904 között a brit
haderők főparancsnoka (Commander-in-Chief of the Forces), mely a brit erők
hivatásos katonai parancsnoki tisztsége volt, mely feladatot 1904 után a
vezérkari főnök (Chief of the General Staff) vett át. Lord Roberts az újonnona
alapított Érdemrend (Order of Merit) egyik első tagja lett 1902-ben, s 1901-ben
a Londonba látogató II. Vilmos német császártól a porosz Fekete Sas-rendet is
megkapta.
Lord Roberts egyetlen fia, Frederick
H. S. Roberts hadnagy (1872-1899) a második búr háborúban tanúsított bátorságáért
1899-ben ugyancsak megkapta a Viktória keresztet, de számára ez nem egy ragyogó
katonai pálya kezdete volt, hanem tragikusan korai vége: Roberts hadnagy hat
nappal azelőtt, hogy Lord Roberts mint új főparancsnok Dél-Afrikába érkezett, belehalt
sérüléseibe.
Az alma, amely közel esett a fához:
Frederick H. S. Roberts hadnagy, VK (1872-1899)
Frederick H. S. Roberts hadnagy, VK (1872-1899)
Lord Roberts 1914. november 14-n,
már az I. világháború alatt, tüdőgyulladásban halt meg, a franciaországi
St. Omer-ben. A 20. században két brit nem királyi személy ravatala állt a
Westminster Hall-ban: Lord Roberts volt az egyik, Winston Churchill a másik.
Gyászszertartása és temetése a londoni Szent Pál Székesegyházban volt,
lovasszobra a Lovas Testőrség Gyakorlóterén (Horse Guards Parade) áll.
(A Wikipedia szócikke alapján.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése