A dán monarchia

A dán monarchia a legrégebbi Európában, ahol a monarchia folyamatosan fennáll. (A brit monarchia életében is volt megszakítás – 1649-1661 között – a spanyol monarchia történetében több is, a többi pedig mind újabb. A dán királyok sora a legendabeli királyokkal kezdődik, akiknek létezése történettudományosan nem volt igazolható. Az első történelmi dán király az Öreg Gorm (Gorm den Gamle) 936-tól 958-ig uralkodott, sírja a Jütland félszigeten levő egykori székhelyén, Jelling faluban, a temetkezési domb alatt volt (ma a falu templomában). Gorm király fia, I. Harald, vagyis a hires Kékfogú Harald (Harald Blåtand) (958-970 körül), akinek uralkodása alatt vette fel Dánia a kereszténységet. 

Kékfogú Harald megkeresztelkedése

 IV. Valdemár (fent) és I. Keresztély (lent)

Az Öreg Gorm dinasztiája vagy másképp a Jelling (Ylling) ház utolsó férfitagja, IV. Valdemár halála után rövid ideig Valdemár legidősebb lányának, Margit svéd és norvég királynénak fia, a gyermekkorú trónörökös volt II. Olaf néven a király, majd annak korai halála után maga Margit, mint I. Margit, akinek saját dán trónja és férjének, VI. Haakonnak norvég és svéd trónja hozta létre a kalmari uniót. A dán trónon Margit halála után IV. Valdemár leányági leszármazottai váltották egymást, míg a trón egy másik leszármazottra, Keresztély (Christian) oldenburgi grófra szállt, aki I. Keresztély néven (1448-1481) uralkodott. A legnagyobb és mindenesetre legnépszerűbb dán király IV. Keresztély volt (1588-1648), aki a harmincéves háború idején uralkodott. Fia, III. Frigyes (1648-1670) jelentősen átalakította a dán monarchiát, mely addig névlegesen választó monarchia volt, vagyis az új királynak minden alkalommal meg kellett alkudnia a rendekkel. III. Frigyes hatalmas népszerűségét, háborús győzelmeit és a polgárság támogatását kihasználva, 1660-ban örökletessé tette a dán monarchiát, melynek alaptörvényét (a Kongloven, vagyis a király törvénye) 1665-ben foglalták írásba. Az abszolút monarchia 1848-ig állt fenn, amikor az európai forradalmi hullám nyomán Dániában is új alkotmány és alkotmányos királyság született. Az új királyt, VII. Frigyest (1848-1863) az új idők jeleként már meg sem koronázták.

 IV. Keresztély (fent) és III. Frigyes (lent)

Lex Regia vagyis a Kongeloven, a dán abszolutizmus alkotmánya (1665)

Az Oldenburgi ház főága VII. Frigyessel 1863-ban kihalt, és a dinasztia egyik mellékágából származó IX. Keresztély (1863-1906), ugyanúgy I. Keresztély leszármazottja, követte a trónon, amelyet ma is az Oldenburgi ház Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg nevet viselő mellékága foglal el. Az Oldenburg ház egy másik mellékága, a Holstein-Gottorp ház tagjai foglalták el a svéd trónt (1751-1818), az orosz cári (császári) trónt Romanov-Holstein-Gottorp ház néven, illetve az oldenburgi hercegi, majd nagyhercegi trónt (1773-1918) is. A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg egy mellékága – IX. Keresztély egyik fiának leszármazottai, a volt görög királyi ház (1863–1924, 1935–73), illetve jogilag a Windsor ház nevén, a II. Erzsébetet követő brit uralkódók is ebbe a dinasztiába tartoznak majd. A dán trónöröklés rendjének megváltozása miatt, IX. Frigyes király leánya, Margit (II. Margit) megelőzte a trónöröklésben a király öccsét, s így a jövendőbeli dán királyok már csak leányágon tartoznak majd az Oldenburg-házba. (II. Margit királynő férje Henrik herceg egy periférikus francia grófi család sarja.) A dán uralkodók - az egy János kivételével (1481-1513) - vagy a Keresztély (dán: Christian) vagy a Frigyes (dán: Frederik) nevet viselik. Régi hagyomány szerint, az uralkodói sorszámot Dániában nem római, hanem arab számmal jelölik.

IX. Keresztély - európa apósa (fent) és II. Margit és Henrik herceg (lent)

II. Margit királynő és Henrik herceg

A dán uralkodó mai címe igen rövid – “Dánia királynője” (dánul: “Danmarks Dronning”) -, mert a jelenlegi uralkodó 1972-ben, a trónra lépésekor elhagyta a történelmi uralkodó címek többi elemét. Példáját 1973-ban követte az új svéd király is, míg az 1905-ben újjáéledt önálló norvég monarchia királyi címe mindig is cask a Norvégia királya volt.) A dán királyok történelmi címe tartalmazta több olyan tartomány (országrész) nevét is, melyet az Oldenburg ház tagjai uraltak, illetve a “Vendek és Gótok királya” címet is, mely hagyományos skandináv király cím, a svéd király címe is tartalmazta 1973 előtt. X. Keresztény és IX. Frigyes királyok teljes címe: Isten kegyelméből, Dánia, a Vendek és a Gótok királya, Schleswig, Holstein, Stormarn, Ditmarschen, Lauenburg és Oldenburg hercege. X. Keresztély király 1918-1944 között perszonálunióban Izland királya is volt (1918 előtt Izland nem volt önálló állam, 1944-ben pedig megszünt a perszonálunió és Izland köztársaság lett.