A svéd monarchia – a legendák világából a szociáldemokrata mintaállamig (2.)

II. A Bernadotte-ház

Jean-Baptiste Bernadotte, Franciaország marsallja,
XIV. Károly János svéd király (1763-1844, király: 1818-1844)

Fent: XV. Károly király (1826-1873, király: 1859-1873) lent: II. Oszkár király (1829-1907, király: 1873-1907), teljes díszben

A svéd rendi országgyűlés 1810. augusztus 21-n a gyermektelen király örököséül újra egy külföldit választott királynak: Napóleon marsallját, a pau-i fogadós fiát, aki „Halál a királyokra” tetoválást viselt: Jean-Baptiste Bernadotte marsallt, akit a király Károly János néven adoptált. A jelenleg is uralkodó Bernadotte ház alapítója 1818-ban lett svéd és norvég király – Svédországban XIV. Károly János, Norvégiában III. Károly János néven. Bár sem svédül, sem norvégül nem tanult meg, Bernadotte népszerű és eredményes király volt, bár a forradalmi marsall ultra-konzarvatív királynak bizonyult. XIV. Károly több mint 25 év uralkodás után, 81 éves korában halt meg. Utóda egyetlen fia, I. Oszkár volt (1844-1859), aki idősebbik fia, XV. Károly (1859-1872), majd annak öccse, II. Oszkár (1872-.1907) követett. II. Oszkár volt az utolsó megkoronázott svéd király, és az utolsó aki a teljes svéd udvari pompa szerint viselte a koronát. Egyben ő volt az utolsó svéd-norvég király. Oszkár elismert és nemzetközi ügyekben – személyes kvalitásai és hazájának semlegessége miatt – többször döntőbírónak is felkért király volt. Alatta jött létre hivatalosan is a miniszterelnöki tisztség, s mivel Oszkár megbízott embereiben, sok királyi előjog gyakorlását is átengedte nekik, így utat csinálva a svéd parlamentarizmus további lépéseinek. II. Oszkár utolsó éveire esett a norvég függetlenség kikiáltása (1905).

V. Gusztáv király (1858-1950, király: 1907-1950)

(fent) még trónörökös korában, teljes díszben, és 

(lent) királyként már kései éveiben

VI. Gusztáv Adolf király (1882-1973, király: 1950-1973)

(fent) trónörökösként 

(lent) már királyként, az 1950-es években, második feleségével, Lujza királynéval 

Gusztáv Adolf vaesterbotteni herceg (1906-1947),

a mostani király apja, VI. Gusztáv Adolf legidősebb fia

 Az új király, a 49 éves V. Gusztáv (1907-1950) már nem koronáztatta meg magát és nem is ült fel a svéd királyok ezüst trónszékére sem. Gusztáv volt az utolsó svéd király, aki még beleszólt a kormányzásba. 1917-ben saját politikai szimpátiái ellenére is kinevezte a liberális-szociáldemokrata kormányt, és utána az alkotmányos uralkodó mintaképe volt. Külpolitikai szimpátiái a németekhez kötötték, s bár átengedte Norvégia felé a német csapatokat, az ország megőrizte semlegességét. (Mi nem engedtük át a németeket Lengyelország felé … ) V. Gusztáv 92 éves korában halt meg. Utódja legidősebb fia lett, VI. Gusztáv Adolf néven (1950-1973). Gusztáv Adolf volt talán minden idők legidősebb trónörököse: 68 évesen lett király és 91 éves koráig ült a svéd trónon. Gusztáv Adolf kiemelkedő műveltségű férfi volt, amatőr, de elismert régész és botanikus. Uralkodása alatt végig szociáldemokrata kormányok irányították az ország sorsát, fokozatosan visszaszorítva a király szerepét a szimbolikus államfői pozícióra. A király politikai szimpátiái nem álltak távol a baloldali szociáldemokrata Olof Palme nézeteitől: támogatta a polgárjogi mozgalmakat, sőt pénzzel segítette a bebörtönzött amerikai néger radikálisok, a Fekete Párducok szabadon engedését. VI. Gusztáv Adolf legidősebb fia, Gusztáv Adolf vaesterbotteni herceg 1947-ben repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, így a 91 évese meghalt királyt 1973-ben a 27 éves unokája követte, XVI. Károly Gusztáv néven (1973-)

A közhittel ellentétben, a svéd társadalom ma is rendkívül konformista és tekintélytisztelő. csak éppen a lutheránus államegyház és a királyi tekintély helyébe a hosszú szociáldemokrata kormányzás alatt a svéd állam és a baloldali szekularizmus került. Mivel a svéd állam legitimitása sosem csorbult, a svédek még akár a legnagyobb őrültségeket is elfogadják kormányuktól. XVI. Károly Gusztáv trónra lépése a hatvanas évek utáni modernista időszakra esett, amely különösen erősen hatott Svédországban. Trónra lépése idején már folyamatban volt az új alkotmány előkészítése, melyet 1974-ben fogadtak el és 1975-ben lépett hatályba. Az új svéd alaptörvény (mely négy külön törvényből áll, s ezek egyike foglalkozik az államszervezet kérdésével) minden szimbolikus hatalmától megfosztja a király, semmi olyan jogot nem hagynak meg neki, amely az európai alkotmányos királyságokban megilletik az uralkodót: már nem nyitja meg ünnepélyes keretek között a parlament ülését, nem nevezi ki vagy kéri fel kormányalakításra a kormányfőt – ez a parlament elnökét illeti meg – és nem is adományozhatja a hagyományos svéd rendjeleket sem. (1975-ben egy kabinet döntés megtiltotta, hogy a király rendjeleket adományozzon svéd állampolgároknak, bár egy később módosítás két rendjel és a királyi család tagjai tekintetében kivételt tett.) A királyi hatalom teljes eltörlése nem ment minden konfliktus nélkül: a radikális baloldali kormányfő, Olof Palme a monarchia felszámolásával zsarolta meg a fiatal királyt, ha nem egyezik bele alkotmányos jogainak eltörlésébe. A hagyományos svéd monarchia az utolsó kegyelemdöfést már egy elvileg konzervatív kormány alatt kapta: a királyi pár első gyermeke egy leány volt (Viktoria, 1977), akit 1979-ben követett egy fiú (Károly Fülöp), aki az új svéd alkotmány szerint is trónörökösnek született. 1980-ban azonban a trónöröklési törvény átírásával és persze a király ellenállását megtörve, a női egyenjogúságra hivatkozással, bevezették a nemileg semleges elsőszülöttséget, Károly Fülöp herceget megfosztották trónörökösi jogaitól és az elsőszülött gyerek, Viktória lett a trónörökös.

XVI. Károly Gusztáv, aki király lett, és Szilva királyné

(fent) Károly Fülöp, aki király lehetett volna, de nem lesz, és
(lent) Viktória, aki királynő lesz, Daniel herceggel, az esküvőjük után

A mai Svédországban lényegében nincsenek osztálykülönbségek, így fordulhatott elő, hogy Viktória trónörökösnő a fitnesz-edzőjébe, Daniel Westlingbe szeretett bele, akivel 2010-ben összeházasodtak. A férj hercegi címet kapott, felvette a felesége családnevét (Olof Daniel Westling Bernadotte) és a trónörökösnővel együtt Vaestergötland hercege lett. (A Bernadotte-ház alapítója, Bernadotte marsall se volt sokkal előkelőbb, egy francia baszkföldi kocsmáros fiaként lett katona, majd a forradalmi hadsereg tábornoka.) A trónörökös pár első gyermeke ugyancsak lány, Estelle, aki így anyja után sorrendben már a második svéd királynő lesz. (Elnézve mi folyik Svédországban a nemek egyenjogúsítása vagy akár neutralizálása terén, lehet, hogy azt sem fogjuk megtudni soha, hogy a jövendőbeli Estelle királynő házastársa férfi-e vagy nő és hogy az őt követő svéd uralkodó király (Konung) vagy királynő (Drottning) lesz-e. (Vagy a kettő együtt …)