A svéd monarchia – a legendák világából a szociáldemokrata mintaállamig (1.)

I. A kezdetektől a Bernadotte-házig

 Svédország történelmi országrészei: Götaland = Gótország, Svealand = a tulajdonképpeni Svédföld, Norrland = az északi föld, Österland = Keleti föld, a mai Finnország 

A legendák kora és a svéd középkor

A svéd monarchia eredete a legendák világába vész. Az óskandináv alapnyelven (svédül: Fornnordiska) a 12-14. században a mai Norvégiában és Izlandon megírt több király-saga mondja el az északi népek, így a svédek királyainak történetét, de egészen a 6. századig semmi biztosat nem lehet tudni ezekről, bár Tacitus már az 1. században arról ír, hogy a svédeknek (Tacitusnál: Sveones) királyaik vannak. A 6. századtól kezdve már több forrás utal egyes királyokra, így azok talán még nem teljesen a legendák körébe tartoznak. A svéd elő-történelem a 9-10. században vált át írott forrásokkal igazolható történelemmé. Az első teljesen bizonyosan létező király a Győzelmes Erik (svéd: Erik Segersäll) (970-995), majd a fia Olof Skötkonung (995-1022) tehát a magyar államalapítás kortársai voltak és ők vették fel a kereszténységet is. Az addig külön létező két országrészt, a svéd földet (svéd: Svealand) és gótföldet (Götaland) Olof egyesítette. A későbbi királyok uralkodási idejét és a tényleges uralmának időszakát homály fedi. A 12. században két klán, az Erik és a Sverker klán vetélkedett a hatalomért, felváltva adva királyt és ténylegesen uralkodó klikkeket, míg egy harmadik klán be nem házasodott az Erik-klánba és megalapította a Folkunga-dinasztiát (másképp: Bjelbo ház, svédül: Bjälboätten). A dinasztia-alapító Valdemar Birgerson (uralkodás: 1250–1275), a Stockholmot megalapító hires Birger jarl (kb. kormányzó) fia volt. A Folkung-ház beli királyokat a 15. században a kalmari unió dán-svéd-norvég királyai követték.

Balra fent: Győzelmes Erik az első történelmi svéd király hódol Odin istennek,
jobbra fent: Valdemar Birgersson, a Folkunga ház első királya, lent: Haakon Magnusson király egyesített svéd-norvég címere

A svéd nemzetállam: a Vasa dinasztia műve

A modern svéd nemzetállamot a 16. században teremtette meg az első Vasa-dinasztiabeli svéd király, I. Gusztáv (1496-1560, uralkodás: 1523-1560), aki nemcsak az örökletes abszolút monarchiát teremtette meg, hanem annak egyik lépéseként keresztülvitte a lutheránus reformációt, szakított Rómával és elkobozta az egyházi javakat (akkoriban a termőföldek több mint 20%-a egyházi kézen volt). Ebben az időszakban született az a svéd király-lista is, mely a svéd királyok származását Magógra, Jáfet fiára vezette vissza, ezzel is igazolva a svéd trón ősiségét. (Úgy látszik, nemcsak Ady Endre volt Góg és Magóg leszármazottja …) Ennek a listának az alapján az akkori királyok, XIV. Erik és IX. Károly magas sorszámot vettek fel, a korábbi uralkodók meg ennek megfelelően utólag kaptak „sorozatszámot”, noha annak idején nem sorszám szerint, hanem atyai néven emlegették őket (pl. I. Gusztávot kortársai Gustav Eriksson néven emlegették). (Károly valójában a harmadik ilyen néven uralkodó svéd király volt.)

 I. Gusztáv svéd király

Zsigmond svéd király (lengyel királyként: III. Zsigmond)

A lengyel rendek Báthori István halála után a svéd Vasa Zsigmond herceget választották királynak (1587), aki 1632-ig ült a lengyel trónon, megalapítva ezzel a Vasa ház lengyel – katolikus – ágát, mely 1668-ig uralkodott a lengyel-litván unióban. A katolikus Zsigmond apja (III. János) halála után megörökölte a svéd trónt is (1594) és Svédországot megpróbálta egy régens útján Varsóból kormányozni. A protestáns svéd rendek azonban, nem kis részben a régensherceg, a király nagybátyja, a későbbi IX. Károly befolyására 1599-ben megbuktatták a katolikus királyt. (Zsigmond további éveit alapvetően meghatározta a vágy, hogy visszatérhessen a svéd trónra.) Károlyt halála után a harmincéves háború protestáns hőse II. Gusztáv Adolf (1611-1632) követte a trónon.

A svéd nagyhatalmai törekvések kora: II. Gusztáv Adolftól XII. Károlyig

II. Gusztáv Adolf svéd király

 A Svéd Birodalom (1611-1718)

XII. Károly svéd király

II. Gusztávtól XII. Károlyig – 1611-1718-ig - tart a svéd nagyhatalmi terjeszkedés időszaka, a Svéd Birodalom kora. Gusztáv 1632-ben elesett a lützeni csatában, vele férfiágon kihalt a Vasa ház svéd ága. (A lengyel ág János Kázmér királlyal halt ki 1672-ben.) Gusztávot lánya, a legendás Krisztina követte (1632-1654), aki hatévesen lett királynő. Katolikus szimpátiái miatt 1654-ben lemondott és Rómába költözött. (Az egyetlen svéd uralkodó, aki a Szent Péter bazilikában nyugszik.)

A gyermektelen, soha férjhez nem ment Krisztinát unokaöccse, IX. Károly unokája, a bajor Wittelsbach-ház pfalz-zweibrückeni mellékágáből származó X. Károly Gusztáv (1654-1660) lépett a svéd trónra. Az ő idejére esik a lengyelországi svéd hadjárat, az Özönvíz (amelyet Henryk Sienkiewicz nagyszerű trilógiájának középső részében örökített meg). A hosszan uralkodó dán királyi házakkal ellentétben a svéd történelem a rövid életű dinasztiák történelme: a pfalz-zweibrückeni dinasztia svéd ága (1654-1720) a harmadik királlyal, a gyermektelen XII. Károllyal kihalt és vele elmúlt a svéd történelem birodalmi terjeszkedő korszaka is (1611-1718). Károlyt húga, Ulrika Eleonóra (1718-1720), majd annak férje a hessen-kasseli őrgróf fia, I. Frigyes (1720-1751) követte. Frigyes kötötte meg az oroszokkal a svéd nagyhatalmi törekvéseket vereséggel lezáró nystadti békét (1721), mely véget vetett a Svéd Birodalomnak és utat nyitott az új északi nagyhatalomnak, Oroszországnak. A katasztrofális eredménnyel végződő Északi Háború eredményeképpen a tényleges politikai hatalom a királytól a rendi országgyűléshez került. Ezt a parlamentáris fél évszázadot hívják a svéd történelemben a Szabadság korának (1718-1772, svédül: Frihetstiden).

A holstein-gottorpi dinasztia: a Szabadság korától a svéd abszolutizmusig

Adolf  Frigyes

 III. Gusztáv (1771-1792)

(az "Álarcosbál" c. Verdi opera eredeti főszereplője

IV. Gusztáv Adolf
a számüzetésbe küldött svéd király

XIII. Károly

A gyermektelen királyi pár utódjául a svéd rendek Adolf Frigyes holstein-gottorpi herceget választották trónörökösnek (1743), aki anyai ágon mind Vasa I. Gusztávnak, mind pedig X. Károlynak leszármazottja volt, miközben unokaöccsét, Károly Péter Ulrik herceget, Nagy Péter orosz cár unokáját a nagynénje, Erzsébet cárnő tette örökösévé. Adolf Frigyes király (1751-1771) gyengének bizonyult, a rendi országgyűlés különböző frakcióinak játékszere volt. Örököse, III. Gusztáv 1772-ben egy államcsínnyel kicsavarta a rendek kezéből a politikai hatalmat és nagybátyja, Nagy Frigyes porosz király és a felvilágosult abszolutizmus korának ihletésére, királyi autokráciát vezetett be, amely 1809-ig, az akkor elfogadott új alkotmányig (svédül: Regeringsformen) állt fenn. III. Gusztáv sok fontos reformot vezetett be, egyenjogúsította a katolikusokat és a zsidókat, lényegében eltörölte a halálbüntetést és a kínvallatást és gazdaságpolitikáját a gazdasági liberalizmus vezérelte. Alapítója volt a Svéd Akadémiának, a Svéd Királyi Operának és Balettnek.  III. Gusztáv 20 év uralkodás után egy nemesi összeesküvésnek esett áldozatául. 1792. március 16-n a stockholmi operában agyonlőtte egy merénylő. A seb nem volt halálos, de elfertőződött, és a király 13 nappal később meghalt. A III. Gusztáv elleni merénylet alapján készült Verdi Un ballo in maschera (Álarcosbál) című operája, melyet az osztrák cenzúra miatt kellett átírni a bostoni verzióra, amelyben nem a svéd király, hanem egy fiktív bostoni kormányzó, Richárd gróf a merénylet áldozata. Az új király a 14 éves fia, IV. Gusztáv Adolf lett (1792-1809), akit a Finnország elvesztésével járó katonai vereség (1809) után katonai puccsal lemondattak a gyermektelen nagybátyja, III. Gusztáv öccse javára, aki XIII. Károly néven lépett trónra (1809-1818), nagyon korlátozott hatalommal. A megbuktatott király külföldre távozott, s 1837-ben nagy szegénységben halt meg. Fia Gustav Vasa herceg az osztrák-magyar hadseregben szolgált altábornagyként, vele férfiágon kihalt a Holstein-Gottorp dinasztia svéd ága.