I. Ferenc ausztriai császár, Amerling festményénA francia Szenátus 1804. május 18-n Bonaparte első konzult a franciák császára (l'empereur des Francais) címmel ruházta fel. Az örökletes francia monarchia restaurálása akkor már egy ideje benne volt a levegőben, hiszen a francia törvényhozás – népszavazással megerősítve – már 1802-ben élethossziglan első konzullá nyilvánította Bonaparte tábornokot.
A francia akció lépésre kényszerítette II. Ferenc német-római császárt is. Az ezeréves nyugati császárság már csak árnyéka volt önmagának, s félő volt, hogy az örökletes francia császár háttérbe szoríthatja a „csak” választott német-római császárt, még akkor is, ha a választás már évszázadok óta csak formalitás volt. Így II. Ferenc 1804. augusztus 11-n keltezve pátenst adott ki, melyben bejelentette, hogy felveszi az örökletes osztrák császári címet, s hogy mindazok a tartományok, melyeket az Ausztriai ház örökös jogon ural, a jövőben az Ausztriai császárságot (Kaisertum Österreich) alkotják majd.
A francia akció lépésre kényszerítette II. Ferenc német-római császárt is. Az ezeréves nyugati császárság már csak árnyéka volt önmagának, s félő volt, hogy az örökletes francia császár háttérbe szoríthatja a „csak” választott német-római császárt, még akkor is, ha a választás már évszázadok óta csak formalitás volt. Így II. Ferenc 1804. augusztus 11-n keltezve pátenst adott ki, melyben bejelentette, hogy felveszi az örökletes osztrák császári címet, s hogy mindazok a tartományok, melyeket az Ausztriai ház örökös jogon ural, a jövőben az Ausztriai császárságot (Kaisertum Österreich) alkotják majd.
Az 1804. augusztus 11-i pátens utolsó oldala
II. Ferenc még két évig két császári címet viselt: egyszerre volt „választott római császár” és „örökös osztrák császár” („Erbkaiser”). A „választott római császár” címének letétele az austerlitzi vereség, illetve a megalázó pozsonyi béke következtében, 1806-ban történt. „Wir Franz der Zweite, von Gottes Gnaden erwählter römischer Kaiser, zu allen Zeiten Mehrer des Reichs, Erbkaiser von Oesterreich etc., König in Germanien, zu Hungarn, Böheim, Croatien, Dalmazien, Slavonien, Galizien, Lodomerien und Jerusalem, Erzherzog zu Oesterreich etc.” bevezetéssel kezdődött a császár 1806. augusztus 6-n kelt nyilatkozata, melyben bejelentette, hogy leteszi a német császári koronát és a birodalmi fejedelmeket és rendeket minden hűségeskű és szolgálati kötelezettség alól felmenti.
Ferenc császár – aki a magyar történelemben nem éppen népszerű – kötelességtudó, puritán és kifejezetten „polgári” ízlésű és életviteli uralkodó volt, akit a bécsi nép szeretett. Nem szerette a pompát és a ceremóniákat, így a parvenü Napóleonnal ellentétben ő nem rendezett koronázási szertartást és nem készítetett új koronát sem. Könnyű volt neki. A német-római koronázási jelvényeket és kincseket nem pusztította el a forradalom, így a bécsi kincstárban ott volt a az egyik legszebb késő-reneszánsz ötvösművészeti alkotás, II. Rudolf 1602-ben készült magán (házi) koronája, mely az új császárság szimbóluma lett.
Ferenc császár – aki a magyar történelemben nem éppen népszerű – kötelességtudó, puritán és kifejezetten „polgári” ízlésű és életviteli uralkodó volt, akit a bécsi nép szeretett. Nem szerette a pompát és a ceremóniákat, így a parvenü Napóleonnal ellentétben ő nem rendezett koronázási szertartást és nem készítetett új koronát sem. Könnyű volt neki. A német-római koronázási jelvényeket és kincseket nem pusztította el a forradalom, így a bécsi kincstárban ott volt a az egyik legszebb késő-reneszánsz ötvösművészeti alkotás, II. Rudolf 1602-ben készült magán (házi) koronája, mely az új császárság szimbóluma lett.
Az Osztrák Császárság címere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése