Az európai uralkodói koronák

Európai uralkodói koronák

Tóth Endre

(HISTORIA 2000/05-06)

A Német-római Birodalom, a Magyar és a Cseh Királyság koronáján kívül más országban nem használták ugyanazt a koronát a koronázásokon. Spanyolországban és Portugáliában a középkorban pedig nem volt általános a korona használata. A középkorban az angol felségjelvényeket a Westminsterben, a franciákat a Saint-Denisben épült apátságban őrizték. Az újkorban Angliában és Oroszországban az új uralkodót gyakran olyan új koronával koronázták meg, aminek az ékköveit elődjének a koronájáról szerelték le: a régi koronának csak a váza maradt meg. A középkori koronákat és koronázási jelvényeket Angliában Cromwell Oliver törette szét.

XIV. és XV. Lajos francia királyok nem koronáztatták meg magukat. (A szerkesztő megjegyzése: a szerző téved, mindkét uralkodó esetében tartottak koronázást, csak nem rögtön a trónralépéskor, hanem jó pár évvel később, mert XIV. Lajos ötévesen, 1643-ban lett király, s a koronázása 1654-ben volt, 16 évesen, míg dédunokája, XV. Lajos 1715-ben ugyancsak ötévesen lett király, mivel nagyapja és apja is meghalt a dédapa, XIV. Lajos halála előtt. XV. Lajos koronázása 1722-ben volt.) Franciaország jelvényei a nagy francia forradalom alatt semmisültek meg. A lengyel koronázási kincset 1795-ben a poroszok elrabolták, később pedig megsemmisítették.

Dániában 1840-ben, Svédországban 1859 óta nem tartanak koronázási szertartást. (A szerkesztő megjegyzése: pontosabban, Dániában 1841-ben, Svédországban 1873-ban volt az utolsó koronázás.) Sem az egyesült Itália első királyát, Viktor Emmánuelt, sem János Károly spanyol királyt nem koronázták meg.

A Német-római Birodalom koronájának állandó őrzési helye nem volt, amíg Zsigmond császár (és magyar király) 1424-ben Nürnberget nem jelölte ki őrzési helynek; 1796-tól Bécsben őrizték. Az Anschluss után visszavitték Nürnbergbe, ahol a II. világháború végéig maradt. A Szent Koronával lényegében egyidős német császári korona - 1806 óta nincs használatban - múzeumi tárgy. A Kunsthistorisches Museum kezelésében lévő kincstárban, a bécsi Burgban van kiállítva minden olyan jelvénnyel együtt, amelyek birtoklása nem volt magántermészetű. A Habsburgok magánkincstára - úgy hírlik - 1919-ben "eltűnt", a család elvitte. Ebben volt például Erzsébet királyné koronája is, tehát a család magántulajdonának számított, ma nincs meg.

A Prágában őrzött Szent Vencel-koronát a Szent Vid-székesegyház melletti koronateremben őrzik, melynek ajtaján 7 vagy 9 zár van, ezek nemcsak a középkorban, hanem ma is működnek. Az egyik kulcs Havel elnöknél van: ez mindenesetre közjogi jelentőségre utal.

A lombard Vaskorona - mivel Krisztus keresztszögét is belefoglalták - a monzai dóm kincstárának tulajdona, oltáron őrzik. Egyházi tulajdonban van, ugyanúgy, mint a palermói Constanza királyné sírjából kiemelt korona.

Az alábbi felsorolás a koronázó jelvények készítésének idejét és jelenlegi őrzési helyüket tartalmazza:

1. A középkori itáliai királyság Vaskoronája, 9. sz. eleje, Monza, Keresztelő Szent János-katedrális
2. A Német-római Birodalom koronája 10-11. század, Bécs, Hofburg, Kincstár
3. A magyar Szent Korona korábbi részekből a 12. sz. második felében állították össze, Budapest, Országház
4. II. Frigyes császár koronája, 1212-1250, Palermo, Dómkincstár
5. "Szent Vencel koronája": a cseh korona, 15. század, Prága, Hradzsin, Szent Vitus-templom kincstára (A szerkesztő megjegyzése: helyesen 14. századi.)
6. Az orosz cári korona: a Monomachos-korona, 14. század, Moszkva, Kreml, Oruzsejnaja Palata - Állami Fegyvertár (A szerkesztő megjegyzése: a gyűjteményben rengeteg cári (nagyfejedelmi) fejdísz van, ami leginkább egy nomás süvegre emlékeztet, illetve ott vannak az orosz császári koronák, az uralkodó hatalmas gyémántos koronája, mely 1762-ben Nagy Katalin megrendelésére készült, illetve a cárné kisebb koronája, mely 1801-ben készült.)
7. A skót királyi korona 1540 körül, Edinburgh, Királyi palota (A szerkesztő megjegyzése: pontosabban az edinburgh-i várban.)
8. A svéd korona (XIV. Erik koronája), 1561, Stockholm, Nemzeti Bank (A szerkesztő megjegyzése: 1973 óta a stokholmi királyi várban.)
9. IV. Keresztély dán király koronája, 1588, Koppenhága, Rosenborg királyi kastély
10. Az osztrák császári korona vagyis II. Rudolf koronája, 1602, Bécs, Hofburg, Kincstár
11. Bocskay István koronája, 17. század eleje, Bécs, Hofburg, Kincstár
12. Az angol korona: II. Károly koronája, 1662, London, Tower (A szerkesztő megjegyzése: pontosabban a Szent Edvárd koronája nevet viselő koronázási korona készült II. Károly megrendelésére 1662-ben. A kincstár sok egyéb koronát őríz még, melyek a 19-20. században készültek.)
13. A dán korona: V. Keresztély "abszolút" koronája, 1665-71, Koppenhága, Rosenborg királyi kastély
14. I. Pál cár koronája, 1776, egykor Szentpéterváron a Téli Palotában; a sorsa ismeretlen
15. I. Napóleon koronája, 1804, Párizs, Louvre
16. Bajor királyi korona 1806, München, Residenz, Kincstár
17. A norvég királyi korona, 19. század eleje, Trondheim, Norges Bank (A szerkesztő megjegyzése: a 2000-es évek óta a trondheimi érseki palotában van kiállítva.)

(Forrás: http://www.historia.hu/archivum/2000/tart000506.htm)

* * *

A szerkesztő megjegyzései

Tóth Endre írása érdekes, de nagyon sok téves információt tartalmaz.

1. Egy korona vagy több korona

A középkorban és az újkorban is, az uralkodóknak nem egy, hanem több koronája is volt. A koronák közül a legtöbb országban kiemelkedett egy korona és a hozzá tartozó egy vagy több jogar (királyi pálca), esetleg országalma (globus cruciger), kard és más jelvények (karperecek, sarkantyúk, stb.), amelyek ténylegesen vagy a kegyes hagyomány szerint az államalapító királyhoz vagy az uralkodó dinasztia szentjéhez, vagy akár mindkettőhöz kötődnek. Ez a korona (koronázási jelvények) volt a „királyavató” vagy koronázási korona, amelyet a középkorban szinte mindenütt a dinasztia legfőbb templomában őriztek. A legtöbb középkori királyságban csak azt a koronázást ismerték el érvényesnek, amely ezzel a koronával történt meg.

Az uralkodó azonban nemcsak a koronázáson viselt koronát, hanem sok más ünnepi alkalommal is, így például ünnepi misén vagy éppen a rendi gyűlésen. Erre a célra nem a többnyire szentként tisztelt királyavató koronát, hanem egy másik, ünnepi vagy házi koronát használtak. A feljegyzések szerint, Hódító Vilmos egy évben háromszor viselte a koronáját, húsvétkor, pünkösdkor és karácsonykor. Leszármazottja, a mai brit uralkodó – elődeihez hasonlóan – a Parlament ünnepélyes megnyitásán visel koronát, a „birodalmi ünnepi koronát” (Imperial State Crown), amely nem azonos a koronázó koronával.

A halott királyt is nagyon sokáig koronával, a külön erre az alkalomra készített halotti koronával temették el, míg az igazi uralkodói jelvény az uralkodó ravatalán jelent meg. Sok középkori és későbbi királyi sírból került elő halotti korona, így például III. Béla király és Anna királyné székesfehérvári sírjában is találtak egy-egy ezüstből készült halotti koronát, valamint jogart és kardot. Bátory István és a korábbi lengyel királyok halotti koronáit a waweli székesegyház kincstárában, a középkori svéd királyok halotti koronáit az uppsalai dómban őrzik.

2. Uralkodók és koronák

A középkori nyugat rangelső uralkodója a római császár – közkeletűbb nevén a német-római császár – volt, akinek uralkodói jelvényét a birodalomalapító Nagy Károly nevéhez kötötték. A máig fennmaradt császári korona azonban nem az ő számára, hanem 962-ben I. Ottó koronázására készült, amely mai alakját az oromkereszt és a középső ív hozzáadásával a 11. században nyerte. A birodalmi jelvényeket (Reichsklenodien) a 15. századtól kezdve a nürnbergi polgárok őrizetére bízták. A nürnbergi Szent Lélek kórház templomában őrzött birodalmi jelvények mellett a császárnak az ünnepi alkalmakra saját ünnepi vagy házi koronája is volt. A középkorból nem maradt fenn császári házi korona, azonban több ábrázolásuk ismert a 14-15. századi császárportrékról. Az újkorban készült császári házi korona, mely II. Rudolf császár számára készült, a mai napig fennmaradt, s 1804-től ez volt az osztrák császári korona, mely a császári címerben, 1867. után pedig a kettős monarchia közös államcímerében is megjelent.

A hagyomány a francia monarchia királyavató koronáját is Nagy Károlyhoz kötötte, s a többi uralkodói jelvénnyel együtt a Párizs melletti Saint-Denis királyi bencés apátságban őrizték. Valódi készítési ideje nem ismert, talán II. Fülöp Ágost idején készülhetett, a 12. században. A francia királyok jelvényeihez tartozott még a XIV. században készült jogar, Nagy Károly koronás alakjával, illetve a király bírói hatalmát jelképező pálca, a végén az elefántcsontból faragott jobb kézzel (’le main de justice’), valamint Nagy Károly legendás kardja, a ’Joyeuse’, és sarkantyúi is, valamint több más házi (ünnepi) és halotti korona, királyi pálca és kard is. A francia uralkodók – ellentétben a császárral, az angol és más királyokkal, így a magyar királlyal – nem használtak országalmát A francia koronázási és királyi jelvényeket – néhány, ötletszerűen kiválasztott darabtól eltekintve – 1793-ban a forradalmi kormány parancsára a pénzverdébe szállították és beolvasztották, és csak alig maradt róluk valamennyire is megbízható ábrázolás.

A középkori angol monarchia királyavató koronáját a hagyomány Hitvalló (Szent) Edvárd, a szász dinasztia utolsó előtti királya nevéhez kötötte, de más hagyomány tudni vélte, hogy a korona eredetileg a Hitvalló egy nagy elődje, a 9. századi angol-szász király, Nagy Alfréd számára készült. Ezt a koronát a polgárháborúig (1640-1649) a Westminster Apátság kincstárában őrizték. (A Westminster Apátság valaha a St. Denishez hasonlóan királyi bencés apátság volt, amelyet a szerzetesrendek feloszlatása idején, 1538-ban megszüntettek. Rövid ideig a frissen alapított westminsteri püspök székesegyháza volt, majd I. Erzsébet idején nyerte el mai státuszát az angol egyházban, mint társaskáptalani templom, dékánnal és kanonokokkal.) A Szent Edvárd regáliának nevezett koronázási jelvényeket, a Towerben őrzött ünnepi (házi) koronákkal együtt Cromwell rendeletére összetörték és az aranyat és drágaköveket eladták. A hagyomány szerint a restauráció után a régi mintájára, azok másolataként készült új korona a régi arany és drágakövek felhasználásával készült, így valamelyes folytonosság létezik a Hitvalló eredeti koronájával.

Az első lengyel király, Meskó (Mieszko) a német császártól kapott koronát, s azzal koronázták meg 968-ban, de az a korona már a középkorban elveszett. Az 1342-ben újraegyesített Lengyelország királyavató koronája I. Ulászló (Wladisław Łokietek) megrendelésére készült, s 1764-ig, az utolsó lengyel koronázásig szinte minden királyt azzal koronáztak meg. A koronát a legendás királyról, Merész Boleszlávról nevezték el. Merész Boleszláv koronáját, a többi öt lengyel koronával, számtalan jogarral és országalmával együtt a poroszok 1795-ben elrabolták, majd 1809-ben megsemmisítették. A szász királyok aranyozott ezüst koronája, királyi pálcája és országalmája ma a varsói Nemzeti Múzeumban, I. Ulászló díszkardja – a híres Csorba kard – pedig a krakkói Wawelben található.

Az egységes spanyol királyság 1478-ban jött létre, a Trastamara-ház két ágából származó Ferdinánd aragóniai király és Izabella kasztíliai királynő házasságkötésével. Az aragóniai királyságban szokás volt a koronázás, a kasztíliai királyságban azonban nem, s az egységes spanyol királyság a kasztíliai királyság szokásait vitte tovább, így a spanyol királyokat felkenték szentelt olajjal, de nem koronázták meg. Szimbolikus használatra készült korona és talán más jelvények is, amelyek a 18. században elvesztek, állítólag befalazták őket valahol a madridi királyi palotában, de a helyet elfelejtették, s azóta sem találták meg. A spanyol parlament, a Cortes ünnepélyes megnyitásán az uralkodó trónja előtt egy párnán elhelyezett korona és jogar a 19. században készült. A portugál királyságban a 17. századig szokás volt a koronázás, azonban akkor felhagytak vele, így az utolsó portugál királyokat már nem koronázták meg. A szimbolikus használatra készült 18-19. századi korona a Lisszabon melletti ajudai királyi palotában látható.

A skandináv monarchiákban a koronázási szertartást a 19-20. században szüntették meg. Az utolsó dán koronázás 1840-ben volt, az utolsó megkoronázott svéd király II. Oszkár volt, míg Norvégiában a koronázást 1908-ban, VII. Haakon 1906-os koronázása után törölték el.

3. A fennmaradt koronák és koronázási jelvények

A német-római birodalom uralkodói jelvényei, közte a koronázási öltözék szinte minden darabjával, hiánytalanul fennmaradtak, s ma a bécsi Hofburgban, a Schatzkammerben őrzik őket. Itt vannak az osztrák császárság (Kaisertum Österreich), valamint a rövid életű lombard-velencei királyság uralkodói jelványeit is, valamint az Aranygyapjas rend (l’ordre de toison d’or) kincstárát is. Az egyes német tartományok – államok – uralkodói jelvényei közül, a porosz koronázási jelvények a berlini Charlottenburg kastélyban, illetve a dél-németországi Hohenzollern várkastélyban találhatók. A bajor és württembergi királyi koronák, valamint a badeni nagyhercegi korona a müncheni Residenz-ben, a stuttgarti régi várkastélyban, illetve a karlsruhei Bádeni Tartományi Múzeumban láthatók. A középkori német királyok koronája – ami nem azonos a Bécsben őrzött császári koronával – az aacheni dóm kincstárban van, s Nagy Károly fejereklytartóját díszíti.

A franciak koronázási jelvényeknek a forradalmak következtében csak kis töredéke maradt meg, azok a Louvre-ban láthatóak. A restauráció után újjáalkotott angol regália a londoni Tower kincsesházában (Jewel House) látható, míg a skót regália (The Honours of Scotland), a scone-i kővel együtt az edinburgh-i várban van. A korai középkori ír királyságnak nem maradtak fenn az uralkodói jelvényei, az ír koronaékszereknek nevezett kincseket, a Szent Patrik-rend gyémántokkal kirakott jelvényét és rendjel-csillagát 1910-ben ellopták, s azóta sem kerültek elő.

Az itáliái államok uralkodói jelvényei – a Tóth Endre cikkében felsoroltak kivételével – ma már nincsenek meg. A 19. században létrejött új monarchiák már nemigen készíttetek uralkodói jelvényeket, így nincsenek belga vagy bolgár koronázási jelvények. Az egykori szerb (jugoszláv) királyság jelvényei Belgrádban, míg a román király vasból (!) készült koronája Bukarestben van, s tudomásom szerint, egyik sincs kiállítva.

Az orosz cárok, majd császárok uralkodói jelvényei viszont hiánytalanul megvannak a moszkvai Kreml Fegyvertár (Oruzsejnaja Palata) nevű gyűjteményében, így azok némi sorbaállás után megnézhetők. A gyűjtemény hihetelen gazdag és változatos, valóban egy régi nagyhatalom uralkodói kincstára, amelyben érdekesen keveredik a régi moszkvai udvar bizánci öröksége a nyugatos pétervári udvari stílussal.