Német király és római császár: egy kis terminológiai tisztázás

Madarász Henrik szász herceg megkapja a német koronát madarászás közben
(Hermann Vogel festménye 1900. körül).
Henriket 919. május 12-nválasztották királlyá a fritzlari birodalmi gyűlésen, s a hagyomány szerint madarászás közben értesült a megválasztásáról

A verdun-i béke a frank birodalom keleti részét regnum Francorum Orientalium vagy Francia Orientalis (a Keleti Frankok Királysága vagy Kelet-Frankország) néven említette, amely a régi meroving regnum Austriasiorum keleti fele volt. A keleti frankok (vagy ausztráziaiak) voltak Frankónia lakói. Kelet-Frankország többi népe a szászok, frízek, türingiaiak és hasonlók voltak, akiket összefoglalóan Teutonici (vagyis németek) és néha frank néven említettek, ahogy az etnikai azonosság-tudat változott a 9. század folyamán.

A késői 11. században, az invesztitúra-harc során a pápai kúria IV. Henrik császár birodalmára regnum Teutonicorum (németek királysága) néven hivatkoztak, hogy „lefokozva”, a többi királysággal egy sorban kezeljék, míg ő maga a rex Romanorum – a rómaiak királya – címet használta, ezzel is hangsúlyozva isteni jogát a római birodalomra. Ezt a címet a német királyok maguk is gyakran használták, míg a külföldi királyok és egyháziak a regnum Alemanniae és a règne vagy royaume d'Allemagne kifejezést alkalmazták, ezzel is tagadva a rómaiságot és az egyetemes uralomra formált jogot. A regnum Germaniae (a.m. Németország királysága) kifejezés a német forrásokban a 14. század elején kezdett feltűnni.

Zsigmond császár koronázási díszben

Így az egész középkorban, az volt a konvenció, hogy a (választott) német király volt egyben a római császár (pontosabban a rómaiak császára). A megválasztásától a a pápa általi római megkoronázásig a címe a német király vagy 1237-től római király volt, s a koronázás után volt császár (Imperator Romanorum). II. Frigyes halála (1250) után a pápa általi megkoronázás már egyre ritkább volt. VII. Henrik 1312-ben, IV. Károly 1355-ben, Zsigmond 1433-ban, III. Frigyes 1452-ben, míg V. Károly 1530-ban nyerte el a császári koronát a pápa kezéből. Az utolsó római koronázás III: Frigyesé volt, mivel V. Károly koronázására Bolognában került sor. A római király címe egyre kevésbé volt a megválasztott, de meg nem koronázott császár címe; a megválasztott császár vagy német királynak vagy egyszerűen császárnak nevezte magát. Az uralkodás idejét vagy a megválasztás, vagy a koronázás napjától számították. Zsigmonddal a megválasztás napja állandósult, mint az uralkodás kezdete.

V. Károly megválasztása (1519)

Végül is I. Miksa változtatta meg, pápai hozzájárulással, a császári címet, 1508-ban, a német koronázása után. Az új címe „Dei gratia Romanorum imperator electus semper augustus” (a.m. Isten kegyelméből a rómaiak megválasztott császára, mindenkor fenséges), ami arra utalt, hogy immár nem ’várakozó császár’ vagy ’nem-egész császár’, hanem császár a választás erejénél fogva, s nem a koronázás miatt. (A hagyomány szerint, a ’megválasztott római király’ (rex Romanorum electus) a választás és a német koronázás között használt cím volt.) ezzel egyidőben, újra felvették azt a szokást, hogy a császár életében megválasztott trónörökös a római király címet (rex Romanorum) viselte. Így a római király vagy német király (rex Teutonicorum) címe az uralkodó életében utódnak megválasztott trónörököst jelentette. A cím használat nem volt különösebben konzekvens: III. Ferdinánd császár idősebbik fiát IV. Ferdinánd néven Regensburgban választották meg német királynak (1654), míg Mária Terézia és Lotharingiai I. Ferenc császár örökösét, II. Józsefet 1764-ben, Frankfurtban választották meg római királynak, s egyben meg is koronázták.

Fent: IV. Ferdinánd regensburgi megválasztása, koronázása és a koronázási bankett (1654)
Lent: II. József koronázási bankettje a frankfurti Römer (városháza) Császártermében (1764)

Az 1870-es német birodalmi alkotmány szerint a Német Birodalom uralkodója a ’német császár” (Deutscher Kaiser) címet viseli, meg elválaszthatatlanul hozzá van kötve a porosz király (König von Preußen) címéhez.