"Les honneuse de Charlemagne" – a francia királyok uralkodói jelvényei. 1. rész

„Par la grâce de Dieu, Roi de France et de Navarre, Roi Très-chrétien” (Isten kegyelméből Franciaország és Navarra legkeresztényibb királya)

Louis-Michel van Loo: XV. Lajos királyi díszben

A francia monarchia Európa legrégebbi, s mindenképpen „legelegánsabb” királysága volt, presztízse csak a császári címhez volt hasonlítható, a tényleges hatalma és Európa sorsára gyakorolt befolyása – a XVI. század után mindenképpen – messze meghaladta a Bécsben székelő, s a török háborúkkal elfoglalt Habsburg császárok lehetőségeit. A francia monarchia III. Napóleon lemondásával 1870-ben végleg (vagy legalábbis nagy valószínüséggel) a történelemé lett, de a „régi” francia monarchia, a merovingok, majd Nagy Károly és a Capet-ház öröksége már jóval korábban megszűnt, akkor, amikor egy 1789. október 12-n kelt rendelet értelmében a király hivatalos címe „Par la grâce de Dieu et par la loi constitutionnelle de l'État, Roi des Français” (a.m. Isten kegyelméből és az állam alkotmánytörvénye értelmében, a franciák királya) lett.

A francia király címe a történelem során sokat változott. A Karolingok trónra lépése után, egészen addig, ameddig a latint fel nem váltotta a francia, mint a hivatalos dokumentumok nyelve, az uralkodó ’a frankok királya’ (Rex Francorum vagy Francorum Rex) címet használta. A 12. században megjelent a latin címben a ’Franciaország királya’ (Rex Franciae) formula, majd annak francia változata, a ’Roi de France’ IX. (Szent) Lajos korában állandósult. A cím időről-időre kiegészült a király franciaországi birtokain kívül címekkel (pl. Milánó hercege), majd a francia-navarrai perszonálunió után, a Navarra királya címmel.

"La couronne de Charlemagne" - Nagy Károly koronája

Ismeretlen flamand vagy észak-francia festő: Szent Egyed miséje
(National Gallery, London)

A térdelő alak II. vagy Kopasz Károly frank király és római császár, fején "Nagy Károly koronája"

Nagy Károly koronája a frank királyok, majd pedig Franciaország királyainak volt az ősi királyavató (koronázási) koronája. Eredeti formájában valószínüleg négy, ékkövekkel díszített, meghajlított négyszögletes lemezből álló egyszerű abroncs volt, melyet II. Károly vagyis Kopasz Károly (Charles le Chauve) (Nagy Károly unokája) számára készült. Később, minden bizonnyal II. Fülöp Ágost idején kiegészült négy nagyméretű, ékkövekkel díszített liliommal. Utoljára 1775-ben használták XVI. Lajos koronázásán, a reims-i katedrálisban. A francia királyoknak voltak saját, ’személyes’ koronái, melyet a koronázás egy későbbi szakaszában, majd pedig a koronázási banketten viseltek, s amelyet általában a Párizs melletti Saint Denis apátság kincstárának adományoztak, ahol Nagy Károly koronáját és a többi koronázási jelvényeket őrizték.

A „Les honneurs de Charlemagne” néven emlegetett francia koronázási jelvények nagy részét a forradalom alatt – 1793-94-ben – összetörték és beolvasztották, a többi az apátsági kincstárral együtt elveszett, elpusztult vagy szimplán ellopták, míg alig pár darab maradt fenn napjainkig. A forradalmi pusztítást csak XV. Lajos aranyozott ezüst személyes koronája (ékkövek helyett színes üvegekkel kirakva), a Joyeuse, a francia királyok középkori koronázási kardja, az „Igazság keze” nevű jogar (pontosabban annak elefántcsont kéz-része), V. Károly 14. századi jogara, valamint a koronázási sarkantyúk maradtak fenn.

Napóleon koronája, készült 1804-ben

Napóleon 1804. december 2-i koronázására új korona készült, amely szintén a Nagy Károly koronája nevet viselte, s felújították a megmaradt jogarokat, kardot és sarkanytúkat. A Bourbon restauráció után a bonapartista jelvények egy részét megsemmisítették, míg a hagyományos királyi jelvényeknek megfelelő darabokat pedig felhasználták az utolsó francia koronázáson, X. Károly 1825. május 28-i reims-i koronázásán. A koronázásra új királyi korona készült, s pótolták a forradalom alatt ugyancsak elpusztított Szent Ampullát, azt az üvegfiolát is, amelyben a hagyomány szerint a Szentlélek szentelt olajt hozott Clovis frank király felkenésére.

A forradalom utáni francia közvéleményben nagyon rossz benyomást keltett a népszerűtlen X. Károly fényes koronázási ünnepsége. A júliusi monarchia királya, Lajos Fülöp a franciák királya címet viselte, s nem koronázták meg, ahogy III. Napóleon is a koronázás mellőzése mellett döntött.

Pierre-Narcisse Guerin: X. Károly koronázási díszben

A francia koronázási jelvények sorsát a III. Köztársaság pecsételte meg véglegesen. Pár, művészettörténetileg értékesnek minősített darab kivételével, a koronázási jelvényeket 1875-ben összetörték, s az aranyat és az ékkövetet áruba bocsátották. A maradékot ma Louvre-ban, illetve – a koronázással összefüggő egyházi tárgyakat – a reimsi érseki palotában (Palais du Tau) őrzik.

A francia koronázási jelvények 1789-ben

Az ’Ancien Régime’ utolsó évében a Saint Denis apátság kincstárában a következő koronázási jelvényeket őrízték:

A „hivatalos koronák”

1. „Nagy Károly koronája (’la couronne de Charlemagne’) (1793-ban a Pénzverdébe szállították és beolvasztották)
2. „Szent Lajos koronája” (’la couronne de St Louis’) (1793-ban a Pénzverdébe szállították és 1794 áprilisában beolvasztották)
3. Jeanne d’Evreux királyné koronája (sorsa ismeretlen)

A 16-17. századi leltárak még említést tesznek egy harmadik koronáról, "la sainte couronne" (a szent korona!) névvel, de az 1700-as évek elején készült leltárban már nem szerepel.

Koronázási és személyes koronák

1. IV. Henrik koronái (egy arany és egy aranyozott ezüst) (1793-ban beolvasztották)
2. XIII. Lajos koronái (egy arany és egy aranyozott ezüst) (sorsuk ismeretlen)
3. XIV. Lajos koronái (egy arany és egy aranyozott ezüst) (sorsuk ismeretlen)
4. XV. Lajos koronái (egy arany és egy aranyozott ezüst) (az arany korona sorsa ismeretlen, az aranyozott ezüst korona, az eredeti drágakövek helyett színes üvegekkel kirakva, a Louvre-ban)

Temetési koronák

1. Ausztriai Anna (XIII. Lajos hitvese) koronája (sorsa ismeretlen)
2. Mária Terézia (XIV. Lajos hitvese) koronája(sorsa ismeretlen)
3. Három korona, közte Fülöp orleans-i herceg, XIV. öccse temetési koronája (sorsuk ismeretlen)

Jogarok

1. Dagobert jogara (1793-ban a Louvre-ba vitték, 1795-ben ellopták)
2. Nagy Károly ’main de justice’ ('az igazság keze') jogara (Nagy Károlynak tulajdonítva) (sorsa ismeretlen, lehetséges azonban, hogy Napóleon hasonló jelvényével azonos, vagy annak készítésekor felhasználták az elefántcsont jobbkezet)
3. Szent Lajos ’main de justice’ (az igazság keze) jogara (sorsa ismeretlen)
4. „Nagy Károly jogara” (VI. Károly megrendelésére készült, 1370-ben) (a Louvre-ban)
5. IV. Henrik jogara és ’main de justice’ (az igazság keze) jogara (a ’main de justice’ (az igazság keze) jogar elveszett a forradalom idején, a másik jogart, IV. Henrik koronáival együtt beolvasztották

Sarkantyúk és kardok

1. Koronázási sarkantyúk és a koronázási kard (Nagy Károly kardja, a „le Joyeuse”) (a Louvre-ban)
2. Szent Lajos kardja (sorsa ismeretlen)

Egyebek

1. Koronázási pontifikálé (A könyvborítót 1794-ben beolvasztották, a kézirat a francai nemzeti könyvtárban (Bibliothèque nationale) van.)
2. Dagobert trónja (A nemzeti könyvtár Cabinet des Medailles részlegében)
3. A Ptolemaioszok kelyhe (a Louvre-ban)
4. XIV. Lajos koronázási öltözéke, illetve a többi koronázási öltözék sorsa ismeretlen