Szent Dénes apátsági temploma a középkor végén III. - alaprajz és elrendezés

Alaprajz és elrendezés

A Saint-Denis késő középkori elrendezésének bemutatásakor felmerülő első kérdés: hány fontos oltár volt a templom főtengelyében, s hol álltak azok. A 17. században, s a Félibien kötetében található alaprajzon csak két ilyen oltár volt, s Viollet-le-Duc rekonstrukciós rajzán is így szerepelt, illetve a mai állapotban is az általa rekonstruált két főbb oltár létezik. Suger apát idejében, s utána még évszázadokig, egészen 1610-ig azonban három oltár volt, s ebből csak egy – Szent Dénes oltára – állt azon a helyen, ahol most is oltár áll. Bourbon kardinálist, aki 1529-ben foglalta el az apáti széket, a papság fogadta a templom bejáratánál, majd a menet megállt három oltárnál: először a matutinum oltárnál, ahol az oltáriszentséget őrizték, majd a főoltárnál, végül pedig Szent Dénes oltáránál. Abban az időben naponta négy ünnepi misét (missa solemnis) mondtak: az elsőt a vértanúk (Szent Dénes és társai) oltáránál, a másodikat a matutinum oltárnál, a harmadikat a Miasszonyunk kápolnájában, melyet a noviciusok énekeltek, a negyediket pedig, ami a napi legnagyobb mise volt, a főoltárnál.

Az apátsági templom kórusa és szentélye Viollet-le-Duc rekonstrukciós rajzán. Jól látható, hogy csak két oltárt rekonstruált, s a művében közzétett másik rajzból világos, hogy egybemosta a matutinum oltárt és a főoltárt

A Szent Péter és Pál és Szent Dénes Királyi Apátság templomának kórusa és szentélye 1700-ban (Félibien könyvéből):

és 1567. előtt (a szerző rajza Conway leírása alapján):

A betűjelek magyarázata (az 1567 előtti állapot):

1. A szentélyrekesztő és a pulpitum (szószék): Kőből készült szentélyrekesztő, Szent Dénes legendáját bemutató domborművekkel. Felette fa feszület, Szűz Mária és Szent János apostol szobrai között, a szentélyrekesztő galériáján pedig a pulpitum, a szószék, ahonnan az Evangéliumot olvasták fel. Az egészet a hugenották rombolták le a 16. században.
2. Kórusülések (stallumok): Conway nem említi a kórusülések hosszát, de feltételezhetjük, hogy azok mindkét oldalon három boltszakasz hosszúságúak voltak. Ezt támasztja alá Félibien kötetében az alaprajz, melyen a kórusülések megvannak, csak a szentélyrekesztő tűnt el. 
3. Kórus: A kóruson belül a középponti tárgy a bronz felolvasó pult (lectern), a négy Evangélista és mások alakjaival. Dagobert Poiters-nél zsákmányolta és a St. Denisnek adományozta, és Suger apát bearanyoztatta.
4. Kopasz Károly sírja (tumbája): 1599-ben, a bázeli Thomas Platter a kórus közepén Kopasz Károly bronz síremlékét (tumbáját) látta a kórus közepén, tőle jobbra Clodomir, Martel Károly és Dagobert egyik fiának a síremléke (tumbája), balra pedig Capet Hugó és Othon síremléke (tumbája). Ezek fehér márványból készültek. További tizenegy királyi síremléket jegyzett fel, amik távolabb voltak.
5. Matutinum oltár (kórus oltár vagy Szentháromság oltár): A Matutinum oltár nagyjából a kórusülések keleti végével egyvonalban állt, a kórust kelet felől lezáró vasrácshoz tapadva (lásd: F), egy fagerenda alatt, amely a kórus végén volt, s amelyen egyidőben Szent Eligiusz aranykeresztje állt. Maga az oltár fekete márványból készült, fehér márványszobrokkal díszítve, melyek Szent Dénes (St. Denis) mártíromságát ábrázolták. Egykor a Szentháromság aranyozott ezüst szobra állt rajta, amelyet VII. Károly idején az armagnac lázadók elpusztítottak. Közvetlenül mögötte, hozzá tartozva egy bonyolult szerkezet volt, amely a következőkből állt: (1) négyszögletes oszlop aranyozott rézből, amely egy aranylemezekkel borított fakeresztet tartott, és (2) egy egyszarvú (vagyis narvál) szarv, 6 és fél láb hosszú, körülfogva egy ezüst koronával. Az oltár előtt a mennyezetről függött (3) egy ezüst medence, hat lámpával, és egy hajó alakú asztaldísszel (’nef’), és egy közvetlenül az oltár mögött levő faldarab, amely Korinthusi Szent Dénes 13. századi aranyozott rézből készült ereklyetartó szekrényét (’chasse’) tartotta, amelyet aranyozott ezüst képekkel és oszlopfőkkel díszítve, kövekkel díszítettek.
6. Vasrács: A kórust lezáró vasrácsot a kórus keleti végénél levő két hatalmas pillérhez erősítették.
7. Szent Lajos sírja (eredeti hely), VIII. Lajos és Fülöp Ágost sírjai: Közvetlenül a Szentháromság oltár mögött volt egy kőkoporsóban eltemetve Szent Lajos, az apja; VIII. Lajos és Fülöp Ágost között. 1298-ban, a szentté avatása után a sírját felnyitották és egy ereklyetartó koporsóba tették, de az eredeti síremlék, az ezüst szobormással a helyén maradt ameddig a nemesfémet az armagnac lázadók vagy az angolok el nem rabolták VII. Károly idején. Más síremlékekkel is így bántak, így az oltár közelében levő két másik síremlék 1505-ben már csak névtelen roncs volt.
8. Vasrács: a négyezet – a főhajó és a kereszthajó találkozása – másik (keleti) oldalán szintén egy vasrács volt, amelyhez néhány lépcső vezetett fel, melyek részben eltakarták Szent Lajos feleségének sírját.
9. Dagobert király síremléke: IX. Lajos (a későbbi Szent Lajos) parancsára készült; a forradalom alatt lerombolták, és Viollet-le-Duc a 19. században újra összeállította.
10. Főoltár: a főoltár (‘Maistre Autel’ vagy ‘grand autel’) Szent Péter és Pál oltára, ahogy a pontos felszentelése szólt, fekete és fehér márványból készült, s négy fehér márvány oszlopon állt. Az oltár előtt volt a Kopasz Károly által adományozott arany oltár előlap (antipendium). Suger apát még három aranyból készült oldallal egészítette ki, mindet drágakövekkel ékesítve. Voltak még ott finom arany gyertyatartók, egyenként 20 márka súlyúak (kb. 10 kg.), a nagy arany kereszt, melyet Szent Eligius (St. Eloy), a püspök és aranyműves, Dagobert meroving király belső tanácsadója készített, s ott volt még a ‘l’Escrin de Charlemagne’ (Nagy Károly szekrénye, egy arannyal és drágakövekkel kirakott ereklyetartó-szekrény), amelyet az unokája, Kopasz Károly császár adományozott.  Szent Péter és Pál apostolok ember nagyságú, nagy arany szobrai, melyeket Kis Pippin király adományozott, az oltár két oldalán, két porfír oszlopon álltak.
11. Szent Lajos ereklye-sírja: a főoltár mögött állt egy fémből készült, boltozatos szerkezet, mely Szent Lajos ereklyetartó koporsójának (chasse) volt talapzata.
12. A kripta lejárata: A kriptát eredetileg a nyugati vége közepén levő ajtón keresztül és közvetlenül a főoltár mögött lehetett megközelíteni.  A kripta homlokfala a szentély (chevet) alatt a mai helyzeténél távolabb, kelet felé volt. Jelenleg a kriptát a délnyugati sarkánál levő lejáraton át lehet megközelíteni, közvetlenül Dagobert síremléke mögött. A chevét alatti kriptában van XVI. Lajos, Marie Antoinette és más királyi személyiségek koporsója.
13. Létra a chevét-be: a chevét-be meredek falépcsőn lehetett feljutni , amelyik a chevét elzáró farács nyugati oldalán levő ajtóhoz vezetett. Az ajtó egy fából készült kapu-építménybe nyílt, s onnan lehetett belépni a chevét-be.         
14. A chevét: 1628-ban az egész chevét-t újra rendezték, és az Ereklyék oltárát újra felépítették, részben a régi főoltárból vett anyagokból, és egy új helyen állították fel, az apszis legkeletibb végén, közel az árkád-pillérekhez. Viollet-le-Duc a saját Ereklye-oltárát (Autel des Reliques) az apszis által körbevett terület közepén, megközelítőleg az eredetinek megfelelő helyen állította fel.
15. Az Ereklyék oltára (O₁) és a Tabernákulum (O₂): Szent Dénes oltára (a Mártírok oltára vagy Ereklyék oltára): A Tabernákulumnak épület-formája volt, főhajóval és alacsonyabb oldalhajókkal, amely alatt voltak az ereklyetartó koporsók, de Szent Dénes, Szent Rusztikus és Szent Eleutheriosz tényleges koporsói az alapépítményben voltak, s részben benyúltak az oltár alá. A Tabernákulumot és az oltárt egyaránt Suger apát készíttette, s az oltártábla (retabulum) pedig az volt, amelyet Kis Pippin adományozott az apátságnak. 1567-ben az oltárt szörnyen megrongálták, és csak az elejéről leszerelt mozgatható részek menekültek meg, mert azokat időben elrejtették. Az oltár baloldalán egy láda (armárium) volt, a jobboldalán meg egy sorban három láda (armárium) volt, mind kincsekkel tele. Az oltár előtt egy sas formájú felolvasó pult és egy koffer volt, amelyben kelyhet és egyebeket tartottak az oltáron történő használathoz.
16. ‘Cuve de porphyre’: A nagy ‘Cuve de porphyre’, vagyis porfír fürdőmedence, egy római fürdőkád állt a tabernákulum mögött. A medencét Dagobert hozta Poitiers-ből és az apátságnak adományozta. Több évszázados elhanyagoltság után Suger megtalálta, s itt állította fel. Ma a francia Nemzeti Könyvtárban (Bibliothèque nationale) található.  
17. Szent Dénes pásztorbotja és az Oriflamme: A chevét két legkeletibb pilléréhez erősítettek két fontos ereklyét: jobbra Szent Dénes pásztorbotja, balra pedig az Oriflamme, a francia királyok legendás hadilobogója volt.