A gótikus templom
Toledo
El sem tudjuk képzelni azt a
gazdagságot, amely a gótika és a korai reneszánsz korszakának találkozásakor
egy-egy hatalmas székesegyházban, apátsági templomban vagy akár egy gazdag
nagyváros templomaiban fogadta a híveket. Észak- és Nyugat-Európa protestáns
országaiban a reformációval együtt járó képrombolás és szabad rablás ürítette
ki a templomokat, Franciaországban a forradalom számolt le a múlttal, a dél- és
közép-európai országokban pedig a barokk-kori újjáépítés törölte el a múlt
emlékeit. Nálunk a pusztítást az oszmán fegyverek és a felszabadító háborúk
okozták, majd az újjáépítés fejezte be, így a középkori magyar királyság egyetlen jelentős egyházi épülete sem
áll már. A fehérvári királyi bazilikának csak az alapfalai állnak, az esztergomi
Szép Templomnak, az egykori prímási székesegyháznak még az se, csak töredékei
ismertek.
Gótikus templombelső - a Berry fivérek hóráskönyvéből
Ma már csak igen kevés helyen
tanulmányozhatjuk a faragott és festett oltárok, szobrok és berendezési tárgyak
hihetetlen gazdagságát, s az ott felhalmozott kincsek tömege is csak töredéke az
eredetieknek. Egyik ilyen kivételesen szerencsés hely Nürnberg, ahol a város
két jelentős plébánia-temploma – a Szent Lőrinc és a Szent Szebaldusz – a
reformáció idején evangélikus templom lett, de a józan nürnbergi polgárok nem
engedték elpusztítani azt, amit atyáik és nagyatyáik adományoztak a városi
plébániának, sőt a megszüntetett, s többnyire lebontott kolostortemplomok
berendezését is ott halmozták fel. Így a második világháborús pusztítás után,
újjáépítve, mindkét templom ma is a gótikus művészet hihetetlen gazdagságát tárja
elénk. A jelentősebb pusztítás nélkül épen maradt, s folyamatosan bővített és
gazdagított katedrálisok földje Spanyolország, ahol a pusztítás – a reformáció
és a forradalmak hiányában – elmaradt, s így Burgos, Toledo vagy Sevilla katedrálisainak
láttán nagyon jól el lehet képzelni, hogy 1500 körül milyenek lehettek Anglia
vagy Franciaország katedrálisai és királyi apátságai.
A Párizs melletti Szent Péter és
Pál és Szent Dénes Királyi Apátság
A Párizs melletti Szent Péter és
Pál és Szent Dénes Királyi Apátság a középkori Franciaország legfontosabb egyházi épülete volt, melynek alapítása a Meroving királyok idejére, a 7. századra nyúlik
vissza. (Az apátság és a templom viszontagságos történetét több bejegyzésben mutattam be.) Az épület teljes gótikus pompáját a 13. század végére nyerte el,
amikor felépült az érett gótikus hajó és átépítették Suger apát korai gótikus
szentélyét – radikálisan lecsökkentve a falak mennyiségét és megnövelve az
ablakok felületét. Az eredmény a Mennyei Jeruzsálem fényben – kékben és vörösben
– úszó földi megjelenítése lett.
Az apátság az első súlyos
veszteségeket a Százéves háború idején szenvedte el. Kincstára – a középkori Nyugat
egyik leggazdagabb kincstára – a királyság életében elfoglalt stratégiai
jelentősége mellett a rablóknak és fosztogatóknak is kedvelt célpontja volt. A
vallásháborúk kora – a viharos 16. század – újabb, minden addiginál súlyosabb
pusztításokat hozott: 1567-ben hugenották foglalták el az apátságot, és a
szerzetesek Párizsba menekültek. A protestáns eretnekek sok kárt okoztak a
templomban és a környező épületekben. A legnagyobb károkat azonban maga az
apátsági templom szenvedte: elpusztították a kórust, a szentélyrekesztővel és a
Szentháromság oltárral együtt, a főoltárt és a szent mártírok oltárát is.
A templom alaprajza, a kápolnák, oltárok és síremlékek megjelölésével 1700-ban
(Dom Michel Félibien könyvéből) - balra az 1719-ben lebontott Valois mauzóleum
(Dom Michel Félibien könyvéből) - balra az 1719-ben lebontott Valois mauzóleum
A hugenották pusztításai után az
apátsági templom újjáépítése 1610-ben, IV. Henrik feleségének, Medici Mária
királynénak a koronázására készült el. Új főoltár épült és új oltára lett a
szent mártíroknak is, de egyik sem az eredeti helyén, hanem az eredeti
középkori elrendezéshez képest keletre. Az új elrendezést mutatja Dom Michel
Félibien, „Histoire de L'Abbaye Royale de Saint-Denys en France” (A királyi
Szent Dénes apátság története) című,
1706-ban megjelent könyvében található alaprajz.
A középkori apátság kincseit,
a templom egykori berendezését Sir W. Martin Conway, FRS, brit művészettörténész
1915-ben megtartott és az Archeologia c. folyóiratban megjelent, „The Abbey of
Saint-Denis and its Ancient Treasures” (Szent Dénes apátsága és annak ősi
kincsei) c. előadása mutatta be, melyben Suger apát egykorú művére is támaszkodott.
Az elkövetkező bejegyzésekben Szent Péter és Pál és Szent Dénes Királyi Apátságának templomát Conway leírása és az adott korból más templomokban, s többnyire más országokban fennmaradt analógiák alapján mutatom be. A templom kórusának és szentélyének elrendezését mutató rajzot pedig Conway műve alapján a szerző készítette. A templom elrendezése és berendezési tárgyai nem érthetőek meg a középkori liturgia valamelyes ismerete nélkül. Dr. Guzsik Tamás, építészettörténész (1947-2002) nagyszerű egyetemi jegyzete, a "Keresztény liturgiák építeszete" II. része foglalkozik a középkori nyugati világ liturgikus szokásaival és azok építészeti keretivel, mely elektronikus formában az Interneten is elérhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése