Nagyvárad - Szent László városa és vára

Az egykor Bihar vármegyéhez tartozó, a Sebes-Kőrös két partján fekvő ősi városnak, Nagyváradnak (Oradea) legrégibb építészeti emléke a vár, melyet a legkönnyebben a Hunyadi János utca (Str. Ioan de Hunedoara) felől kereshetünk fel.  

 Várad vára és városa

Joris Hoefnagel metszetén, Civitates Orbis Terrarum (Köln, 1595-1617)

Váradnak már a 11. században volt egy kisebb méretű, nagyjából kör alakú földvára a folyóktól és domboktól körülvett alacsony dombháton. Amikor László herceg lett a bihari dukátus ura, a földvár nyugati oldalán egy lakótornyot is emeltek. Királlyá koronázása után, a kunok 1091-es pusztító betörését követően a várban Szt. László király egy Szűz Máriának szentelt kolostort (prépostságot) alapított, melynek első püspöke megkoronázásáig Könyves Kálmán herceg lett. A vár a 11-12. században tovább épült: vizesárokkal vették körül, erősítették palánkfalait, később pedig kőfalat emeltek. 

1241 tavaszán a tatárok elfoglalták és felgyújtották a várat és a várost. Az újjáépítést Vince püspök kezdte el 1244-ben. A település a 13. század második felére nagyjából kiheverte a mongolok dúlását. Helyreállították a várat, a benne lévő székesegyházzal.

A vár Hoefnagel metszetéről

- középen a székesegyház

Várad fénykorát a Hunyadiak alatt élte. Vitéz János püspöksége alatt (1445-1465) díszes palotákat, házakat építtetett. 1474. év elején, míg Mátyás király serege Morvaországban tartózkodott, Ali szendrői bég a Dunán átkelve febr. 27-én Váradra tört. Végül kétnapi eredménytelen ostrom után a várost felgyújtatta, majd elvonult. Távozása után Filipecz János püspök azonnal megkezdte a vár helyreállítását, valamint új és erős falakat, tornyokat építtetett. 

1514-ben Dózsa György vezérének, Lőrinc papnak keresztesei vették ostrom alá Váradot, amit Pöstyén Gergely kapitány védett. A Tomori Pál vezette nemesi hadak közeledtére azonban félbehagyták az ostromot, és Bihar felé elvonultak. 

A mohácsi csata után Várad lett Erdély központja, itt tartotta udvarát János király, és itt kötötték meg 1538-ban I. Ferdinánd és János király között a váradi békét. A várat Fráter György váradi püspök – tartva a Budát elfoglaló törökök támadásától – jelentősen megerősítette, Ny-i oldalán új védőfalat, a kaputól Ny-ra pedig egy toronybástyát épített. 

Fráter György megöletése után, a kitört trónharcok során az Izabella királyné pártján álló Varkoch Tamás az erdélyi hadakkal megszállta Várad városát, majd 9 hónapnyi ostrom után 1557. június 13-án a várat is elfoglalta. Az ostrom során ismét súlyos károkat szenvedett el a város és a vár. 

Az erődítmény helyreállítása 1569-1570-ben kezdődött meg. A várható török támadás miatt egy új és erősebb vár megépítése vált szükségessé, melynek munkálatait Báthori István fejedelem irányította. A vár két részből állt: a szabálytalan kör alaprajzú középkori várból – amely magában foglalta a székesegyházat is – és a köré épített szabályos ötszög alakú, olaszbástyás várból. Az olasz hadmérnökök által tervezett, 1570-1595 között felépült, széles és mély vizesárokkal körülvett külső vár öt hatalmas, új-olasz rendszerű bástyával épült meg, az egyik bástyája földbástya volt. Ennek újjáépítése Bethlen Gábor nevéhez fűződik. 

Alig készült el a külső védőfal, amikor Omer pasa 1598. szeptember 29-én mintegy 50000 tatár harcossal körülvette a várat, melyet Károlyí György kapitány és Nyáry Pál ezredes védelmezett alig 2000 emberrel. A török azonban alig egy hónapnyi eredménytelen ostrom után, november 3-án Szolnok felé elvonult.

 A középkori épületek helyén felépült késő reneszánsz fejedelmi kastély

A vár helyreállítása 1613-tól, Bethlen Gábor fejedelem alatt kezdődött, aki jelentős erődítési munkálatokat végeztetett rajta. Bethlen halála után I. Rákóczi György folytatta az építkezéseket. Ekkor javították ki az 1598. évi támadás rombolásait a Csonka- és a Királyfia bástyánál. A középkori székesegyházat lebontották, helyette egy új templom építését határozták el. 1618-1648 között a belső vár ötszögletes, ötbástyás alaprajzú lett, a külső vár alakja nagyjából változatlan maradt.

Váradot 1660. augusztus 27-én Ali pasa vezetése alatt 60000 főnyi sereg vette körül. Balogh Máté várkapitány – miután 850 fős helyőrsége az ostrom során 330 emberre fogyatkozott, a falak részben leomlottak, és az élelem is elfogyott – feladta az erődítményt. A töröktől 1664-ben Rákóczi László kísérelte meg visszafoglalni, de az ostrom közben halálos sebet kapott, így serege elvonult. 1689-ben gróf Bádeni Lajos hada támadta meg eredménytelenül. Végül egyévnyi körülzárás után, 1692. június 6-án Heisler tábornok foglaltatta el. A császári katonaság Váradot magának foglalta le, és Ernst von Borgsdorf tervei alapján megkezdte a sérült falak, erődítmények, épületek kijavítását, ami azonban az állandó pénzhiány miatt csak lassan haladt. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a fejedelem serege a várost elfoglalta, de a várat nem sikerült hatalmába kerítenie.

Bár a 18. században a várban csupán kisebb helyőrség állomásozott, a császáriak különös figyelemmel kezelték az erődítményt és javítási-újjáépítési munkálatokat is végeztek rajta 1725-ben, 1754-55, majd az 1775-77-es években; ez utóbbi építkezések nyomán alakult ki a vár ma is látható képe. A napóleoni háborúk közvetve a váradi várat is érintették, ugyanis 1793. novemberében 450 francia foglyot tartottak itt fogva. Az 1848/49-es szabadságharc alatt a vár Glasser tábornok által vezetett császári helyőrsége átállt a forradalmárok oldalára. Stratégiai fekvésének köszönhetően 1849-ben az ország egyik legfontosabb katonai központja lett. 

A vár napjainkban

1857. május 16-án Ferenc József császár rendeletével végleg megszüntette a vár hadászati jellegét. Mindazonáltal továbbra is hadkiegészítő jellegű maradt, 1883-87-ben javításokat is eszközöltek rajta. A két világháború között a vár egy csendőriskola székhelye. Még 1945 után is katonai objektum maradt, melyet a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium használt. 1947-52 között a Securitate a belső várkastély északi szárnyában átmeneti hadifogolytábort működtetett. 

A külső vár az Aranyas-, s a Bethlen-bástyákkal ma is áll, napjainkban már megtekinthető, bejárható.

(Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 63-73.)

Letöltve: www.varak.hu