A lipcsei Pál templom, a dominikánus szerzetesek lipcsei kolostor-temploma, valaha a lipcsei belvárosban állt. A reformáció után egyetemi templomként működött, egészen az 1968-ban történt lebontásáig.
A Pál-templom első fényképe, 1830-ból
A dominikánusok letelepedése után, 1231-ben kezdték építeni, a szokásos koldulórendi stílusban, egyhajós szentéllyel és háromhajós hosszházzal. Felszentelése 1240-ben történt. A 18. századig számos alkalommal bővítették és átépítették, gótikus, reneszánsz, majd barokk stílusban. A templom története a Lipcsei Egyetem megalapítása, 1409 óta, az egyetemmel is összefonódott, s a reformáció, majd a dominikánus konvent feloszlatása után, 1539-ben a templomot végleg átvette az egyetem, melyet 1545-ben Luther avatott fel evangélikus egyetemi templomként. Attól fogva a templom nemcsak az istentiszteleteknek a helye volt, hanem az egyetemi ünnepségeknek helyt adó díszteremként is szolgált. Orgonáját 1717-ben J. S. Bach, majd később Frederick Mendelsohn-Bartholdy és Max Reger használta, Bach Der Geist hilft unsrer Schwachheit auf c. kantátájának itt volt a bemutatója.
Fent: a templombelső 1899 előtt.
Lent: a neogótikus homlokzat 1899 után.
A lipcsei csata idején (1813) a templom katonai fogolytábor és kórház volt. A 19. század folyamán lebontották a kapcsolódó kolostor-épületeket, s helyükre új egyetemi épületek kerültek. A templomnak a térre – Augustusplatz – néző homlokzatát 1836 körül klasszicista, majd a 19. század végén neogótikus stílusban építették át. Az 1943. december 4-i bombázást a templom többé-kevésbé sértetlenül vészelte át.
A templombelső 1899 után
A templombelső a szentély felé - 1968. április ...
A pusztítás
Az Augustusplatz - akkor már Karl-Marx-Platz, 1965 körül.
A háttérben a Pál-templom, körülötte az egyetem régi épületei, amelyek túlélték a háborút,
de nem élték túl Walter Ulbrichtot
A háttérben a Pál-templom, körülötte az egyetem régi épületei, amelyek túlélték a háborút,
de nem élték túl Walter Ulbrichtot
Az Augustusplatz már közvetlenül a háború után a Karl-Marx-Platz nevet kapta, s 1953-ban az egyetem is felvette a Karl-Marx-Universitaet nevet. A szocialista (pontosabban: kommunista) városi kormányzat a teret egy szocialista nagyváros politikai-kulturális központjaként fogta fel, s annak megfelelően akarta átépíteni, melynek része volt egy új egyetemi komplexum építése is. 1968 januárjában az építészeti tervekre írtak ki versenyt, májusban pedig a német kommunista párt („Németország Szocialista Egységpártja”) politbürója, Walter Ulbricht főtitkár elnökletével, döntött a Karl-Marx-Platz átépítési tervéről, melynek részét képezte a Pál-templom lebontása is. Az egyetem szenátusa május 16-n, a városi képviselőtestület pedig május 23-n szavazott a kérdésről. Az egyetlen ellenszavazatot Hans-Georg Rausch, CDU-képviselő, evangélikus lelkész, amúgy meg az NDK Állambiztonsági Minisztériumának nem-hivatalos munkatársa adta le.
A Pál-templom felrobbantása
A templom felrobbantása hihetetlen sürgősséggel, 1968. május 30-n, reggel 9:58 órakor történt meg. A barbár cselekedet ellen tiltakozókat börtönbüntetéssel sújtották, s hosszú évekre kiérdemelték az állambiztonságiak kitüntetett figyelmét. A templom lerombolása ellen még utána is sokan, sokszor tiltakoztak, így pl. még 1968 nyarán, a Bach fesztiválon, az eredményhirdető záró ünnepségre csempésztek be a templom lebontása ellen tiltakozó transzparenseket.
A hatóságok a templom teljes, nyom nélküli elpusztítását kívánták, így csak kevés berendezési tárgyat lehetett, általában illegálisan megmenteni. A romok közül összeszedték a barokk szószék maradványait, s a gótikus főoltárt pedig már előbb átvitték a Tamás-templomba. De a romok között odaveszett a hatalmas barokk orgona, amelyen annak idején Bach is játszott, s amely szerencsésen túlélte a háborút. De nem gondoskodtak a templom kriptájában eltemetett halottakról, s a templomot megtöltő ezer más kincsről sem.
Újjáépítés helyett
1989 után felmerült a templom újjáépítése a lebontás előtti állapotnak megfelelően, amit nagyon sok lipcsei polgár támogatott, főleg azok, akik még emlékeztek a régi templomra és annak elpusztítására. A tervre polgári kezdeményezés, külön egyesület is alakult, s a modern időknek megfelelően, jobbnál jobb honlapok idézték fel a Pál-templom múltját.
Az egyetemi hatóságok azonban a rotterdami holland sztárépítész, Erick van Egeraat tervei mellett döntöttek. (Ő Budapestet is telerakta mindenféle furcsa épülettel.) Egeraat nem a templom újjáépítését tervezte meg, hanem a templom helyére betonból egy a templom sziluettjére hasonlító „többcélú gyűléstermet” tervezett, ami a Paulinum nevet viseli majd, egy külön imaszobával. Az egyetem szerint a Paulinum megfelelő otthona lesz majd az egyetemi templomból megmentett műkincseknek.
A hatóságok a templom teljes, nyom nélküli elpusztítását kívánták, így csak kevés berendezési tárgyat lehetett, általában illegálisan megmenteni. A romok közül összeszedték a barokk szószék maradványait, s a gótikus főoltárt pedig már előbb átvitték a Tamás-templomba. De a romok között odaveszett a hatalmas barokk orgona, amelyen annak idején Bach is játszott, s amely szerencsésen túlélte a háborút. De nem gondoskodtak a templom kriptájában eltemetett halottakról, s a templomot megtöltő ezer más kincsről sem.
Újjáépítés helyett
1989 után felmerült a templom újjáépítése a lebontás előtti állapotnak megfelelően, amit nagyon sok lipcsei polgár támogatott, főleg azok, akik még emlékeztek a régi templomra és annak elpusztítására. A tervre polgári kezdeményezés, külön egyesület is alakult, s a modern időknek megfelelően, jobbnál jobb honlapok idézték fel a Pál-templom múltját.
Az egyetemi hatóságok azonban a rotterdami holland sztárépítész, Erick van Egeraat tervei mellett döntöttek. (Ő Budapestet is telerakta mindenféle furcsa épülettel.) Egeraat nem a templom újjáépítését tervezte meg, hanem a templom helyére betonból egy a templom sziluettjére hasonlító „többcélú gyűléstermet” tervezett, ami a Paulinum nevet viseli majd, egy külön imaszobával. Az egyetem szerint a Paulinum megfelelő otthona lesz majd az egyetemi templomból megmentett műkincseknek.
Az új barbárság - az Egeraat-féle Paulinum építés közben
A Pál-templom egész története során helyt adott hangversenyeknek, nyilvános előadásoknak és diploma-osztó ünnepélyeknek. Most, a gyűléstermet üvegfal fogja elválasztani az ima-teremtől. Sokak szemében terv az imádság és a kulturális és tudományos tradíció elválasztását jelenti, ami az egyetem jellegzetessége volt 1409-ben történt megalapítása óta. Nem tervezik a régi templomból megmentett barokk szószék felállítását sem, de a tervező szerint az egész nagyon úgy fog kinézni, mint egy templom. (A képek alapján én nem úgy látom, de lehet, hogy tévedek.)
Sokan, akik a templom újjáépítéséért küzdöttek, köztük neves tudósok is, úgy gondolják, hogy Egeraat terveinek megvalósítása a kommunista rendszer 1968-ban végrehajtott keresztény-ellenes cselekedetének folytatása. Az egyetem rektora és a diákszervezetek képviselői elítélték az egykori templom lebontását, de kiálltak az újjá-nem-építés mellett, s támogatták Egeraat terveinek megvalósítását. Szerintük a tervezett épület emlékeztet a régi templomra, miközben megfelel a modern egyetem követelményeinek és a jövő kihívásainak.
*
Az a kérdés, persze, hogy mik a modern egyetem követelményei, s mik a jövő kihívásai. Ha valamiféle aufklérista-technicista katyvasz a jövő, mindenféle kapcsolat nélkül, ami a múlthoz kötné, akkor a Lipcsében épülő 'valami' annak nagyon is megfelel. Ha a jövő kíhívása Európának a múltjához, s főleg a keresztény civilizációs örökséghez való visszatalálás sikere, akkor Egeraat épülete nem a jövőt, hanem a közeli - 68-as és poszt-68-as - múltat jelképezi. Meg azt is, hogy a németek egy jelentős része milyen ambivalens viszonyban van a német múlttal, még akkor is, ha a kommunisták által elpusztított lipcsei Szt. Pál templom nem a német múltnak az árnyoldalait vagy éppen sötét lapjait, hanem a megbecsülésre, sőt bámulatra méltó részét testesíti meg.
(A http://www.churchtimes.co.uk/content.asp?id=61806 és más, az Interneten hozzáférhető információ nyomán.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése