A holland monarchia - Vilmos-Sándor király beiktatása 2013. április 30-n.

2013. április 30-n beiktatták az új holland uralkódót. Vilmos-Sándor király 123 év után az első férfi a holland trónon. Elődei anyja, nagyanyja és dédanyja voltak, akik mind lemondtak a trónról, hogy az új generáció léphessen a helyükre.

A Holland Királyság (hollandul: Koninkrijk der Nederlanden) – régi magyar nevén: Németalföld – két év múlva lesz 200 éves: 1815. március 16-n VI. Vilmos oránia-nassaui herceg, az utolsó németalföldi helytartó, V. Vilmos fia, felvette az I. Vilmos, a (német)alföldek királya (Koning der Nederlanden) címet. Ezáltal Európa egyik legrégibb köztársasága – az egykori Hét Egyesült Németalföldi Tartomány Köztársasága (hollandul: Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden), kiegészülve az egykori spanyol, majd osztrák németalföldi tartományokkal – a kontinens legújabb királysága lett.

Az uralkodói címer - az állam szervei sátor (címertakaró palást) nélkül használják

A holland monarchia eredete Oránia-Nassaui Vilmosra vezethető vissza, akit II. Fülöp spanyol király Hollandia, Zeeland és Utrecht stadholder-jévé (helytartó) nevezett ki 1559-ben. Később elmozdították hivatalából, amikor a holland felkelés vezére lett. Ezt követően, 1571-ben a Staaten General, a tartományok közös parlamentje mindkét rebellis tartomány, Holland és Zeeland helytartójának választotta meg. Minden őt követő helytartó az ő, illetve öccse leszármazottja volt, V. Vilmosig, az utolsó helytartóig. A francia forradalom idején az Egyesült Németalföldi Tartományokból Batáviai Köztársaság lett, majd Napóleon alatt egy rövid időre Napóleon öccse, Lajos volt a holland király (1808-1810). Napóleon vereségét követően, 1813-ban az Egyesült Németalföldek Szuverén fejedelme  címmel iktatták be, mely ország magába foglalta a mai Hollandia, Belgium és perszonálunióban a német konföderációhoz tartozó Luxemburg területét. Az 1830-as brüsszeli felkelést követően a déli – katolikus – tartományok, az egykori spanyol, majd osztrák Németalföld területe Belgium néven önálló királyság lett, a határokat véglegesen az 1839-es londoni béke állapította meg. Hollandia és Luxemburg perszonáluniója 1890-ig állt fenn.

A holland monarchia jelvényei: a királyi lobogó, a korona, a kard, a jogar és az országalma

A holland királyság alkotmányos-parlamentáris monarchia. A holland uralkodót nem koronázzák meg, hanem ünnepélyesen beiktatják, melyre hagyományosan az amszterdami református nagytemplomban, a Nieuwe Kerkben kerül sor. Az ünnepi esemény nem vallási, hanem politikai aktus, jogilag a holland parlament, a Staaten General két házának együttes ülése, melyen az új uralkodó beszédet mond és felesküszik az alkotmányra.

 Az amszterdami városháza (középen), jobbra a Nieuwe Kerk

A Nieuwe Kerk belül

 A Nieuwe Kerk már több évtizede nem működik templomként: 1975-ben a Holland Református Egyház a gyülekezetét vesztett templomot - amelynek felújítást túl drága lett volna(!) - átadta egy alapítványnak, mely kiállító és rendezvényi teremként hasznosítja, bár egyes királyi esküvőket és az új uralkodó beiktatását hagyományosan itt tartják.
(Fent: a kórust elválasztó reneszánsz rács, lent: politikai rendezvény a templomban, Ruyter tengernagy síremléke előtt. Ő szabadította ki spanyol gályarabságból a magyar protestáns prédikátorokat.)

Vilmos-Sándor király beiktatását aznap délelőtt az ünnepélyes lemondási ceremónia előzte meg, melynek során Beatrix királynő lemondási nyilatkozatát felolvasták, a lemondott királynő, az új király, a kormány feje, valamint a parlament két házának elnökei aláírták az okiratot, majd az amszterdami királyi palota erkélyéről bemutatták az új királyt.

 Az aláírás

Az új király és királyné bemutatása. Az új királyt hatalmas ünneplő tömeg fogadta

 Az új király az eskütétel után

Vilmos-Sándor király és Maxima királyné első hivatalos portréja