Múltba néző: A holland monarchia - Vilmos-Sándor király beiktatása 2013. április 30-n.

2013. április 30-n beiktatták az új holland uralkódót. Vilmos-Sándor király 123 év után az első férfi a holland trónon. Elődei anyja, nagyanyja és dédanyja voltak, akik mind lemondtak a trónról, hogy az új generáció léphessen a helyükre.

A Holland Királyság (hollandul: Koninkrijk der Nederlanden) – régi magyar nevén: Németalföld – két év múlva lesz 200 éves: 1815. március 16-n VI. Vilmos oránia-nassaui herceg, az utolsó németalföldi helytartó, V. Vilmos fia, felvette az I. Vilmos, a (német)alföldek királya (Koning der Nederlanden) címet. Ezáltal Európa egyik legrégibb köztársasága – az egykori Hét Egyesült Németalföldi Tartomány Köztársasága (hollandul: Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden), kiegészülve az egykori spanyol, majd osztrák németalföldi tartományokkal – a kontinens legújabb királysága lett.

Az uralkodói címer - az állam szervei sátor (címertakaró palást) nélkül használják

A holland monarchia eredete Oránia-Nassaui Vilmosra vezethető vissza, akit II. Fülöp spanyol király Hollandia, Zeeland és Utrecht stadholder-jévé (helytartó) nevezett ki 1559-ben. Később elmozdították hivatalából, amikor a holland felkelés vezére lett. Ezt követően, 1571-ben a Staaten General, a tartományok közös parlamentje mindkét rebellis tartomány, Holland és Zeeland helytartójának választotta meg. Minden őt követő helytartó az ő, illetve öccse leszármazottja volt, V. Vilmosig, az utolsó helytartóig. A francia forradalom idején az Egyesült Németalföldi Tartományokból Batáviai Köztársaság lett, majd Napóleon alatt egy rövid időre Napóleon öccse, Lajos volt a holland király (1808-1810). Napóleon vereségét követően, 1813-ban az Egyesült Németalföldek Szuverén fejedelme címmel iktatták be, mely ország magába foglalta a mai Hollandia, Belgium és perszonálunióban a német konföderációhoz tartozó Luxemburg területét. Az 1830-as brüsszeli felkelést követően a déli – katolikus – tartományok, az egykori spanyol, majd osztrák Németalföld területe Belgium néven önálló királyság lett, a határokat véglegesen az 1839-es londoni béke állapította meg. Hollandia és Luxemburg perszonáluniója 1890-ig állt fenn.

A holland monarchia jelvényei: a királyi lobogó, a korona, a kard, a jogar és az országalma

A holland királyság alkotmányos-parlamentáris monarchia. A holland uralkodót nem koronázzák meg, hanem ünnepélyesen beiktatják, melyre hagyományosan az amszterdami református nagytemplomban, a Nieuwe Kerkben kerül sor. Az ünnepi esemény nem vallási, hanem politikai aktus, jogilag a holland parlament, a Staaten General két házának együttes ülése, melyen az új uralkodó beszédet mond és felesküszik az alkotmányra.

Az amszterdami városháza (középen), jobbra a Nieuwe Kerk

A Nieuwe Kerk belül

A Nieuwe Kerk már több évtizede nem működik templomként: 1975-ben a Holland Református Egyház a gyülekezetét vesztett templomot - amelynek felújítást túl drága lett volna(!) - átadta egy alapítványnak, mely kiállító és rendezvényi teremként hasznosítja, bár egyes királyi esküvőket és az új uralkodó beiktatását hagyományosan itt tartják.
(Fent: a kórust elválasztó reneszánsz rács, lent: politikai rendezvény a templomban, Ruyter tengernagy síremléke előtt. Ő szabadította ki spanyol gályarabságból a magyar protestáns prédikátorokat.)

Vilmos-Sándor király beiktatását aznap délelőtt az ünnepélyes lemondási ceremónia előzte meg, melynek során Beatrix királynő lemondási nyilatkozatát felolvasták, a lemondott királynő, az új király, a kormány feje, valamint a parlament két házának elnökei aláírták az okiratot, majd az amszterdami királyi palota erkélyéről bemutatták az új királyt.