A hagyományos vagy tridenti liturgiában, melyet az öt éve kiadott Summorum Pontificium c. motu proprio a katolikus liturgia rendkívüli formájának ismer el, és melynek teljességét legutóbb az 1962-ben kiadott Missale Romanum tartalmazta, a szentmise sokkal több formában létezik, mint a II. Vatikáni Zsinat után átírt, VI. Pál-féle liturgiában.
A Missa Solemnis, az ünnepi vagy nagy-mise a norma, amely a teljes liturgiát tartalmazza celebráló pappal, diakónussal (szerpap) és aldiakónussal (alszerpap), thuriferrel (a tömjén-hordozó), akolitusokkal és az egyéb asszisztenciával, akiket egy ceremónia-mesterként működő pap irányít. A mise ordináriuma – a Missale Romanumnak az a része, amely a mise állandó részeit tartalmazza – mindig ünnepi vagyis nagymisét feltételez, a pap által, egy ministránssal együtt mondott Missa lecta, az egyszerű olvasott vagyis a kis-mise ugyanannak az egyszerűsített és rövidített változata, melynek sok mozzanata csak a nagymise teljes szertartásai alapján érthetők meg.
Az ünnepi misében a fennhangon elhangzó szövegeket a celebráns énekli, kivéve az oltár lábánál elmondott lépcsőimát, míg az ordinárium kórus által énekelt részeit halkan mondja, az olvasott misében mindezeket fennhangon mondják. Az ünnepi misében használnak tömjént, míg az olvasott misében nem. Az ünnepi mise olyan nagy létszámú papságot és asszisztenciát igényel, ami korábban a nem-katolikus többségű országokban ritkán volt elérhető, napjainkban pedig a nagyvárosi főtemplomok és a székesegyházak kivételével lényegében sehol sem elérhető, ezért alakult ki a Missa cantata, az énekelt mise, mely a kettő közötti átmenet: Az énekelt mise tartalmilag olvasott mise, melyben a pap diakónus és aldiakónus nélkül, de asszisztenciával énekli a misét és tömjént is használnak, és minden olyan alkalommal lehet mondani, amikor egyébként nagymisét mondanak. A budapesti belvárosi templomban vasárnap délben tartott tridenti mise általában énekelt mise, ritkábban ünnepi nagymise.
Az ún. magán mise olyan olvasott mise, ahol nincsenek jelen a hívők, olykor még a ministráns sem.
A püspök által mondott főpapi mise általában nagymise, melynek külön ceremóniáit a Pontificale romanum tartalmazza.
A hagyományos liturgia szerinti pápai nagymise a főpapi nagymise egy különleges formája volt. A hagyományos liturgia szerinti pápai nagymisét nagyon ritkán, a mai pápai miséknél sokkal ritkábban mondták, leginkább azért, mert elképzelhetetlen méretű asszisztenciát igényelt. Pápai nagymisét ünnepeltek a pápai koronázáson, a pápa ex cathedra kijelentései alkalmával, szentté avatáskor, illetve a nagy ünnepeken, vagyis karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor. Ha a misét a pápa jelenlétében celebrálták, de nem a pápa maga, akkor a mise neve a Missa solemnis coram summo pontifice volt.
A hagyományos katolikus liturgiáról sok helyen lehet már olvasni, nagyon jók pl. a Wikipedia angol nyelvű szócikkei, illetve a New Liturgical Movement blog angol nyelvű cikkei, valamint a Szent Mihály Laikus Káptalan blogja is. A hagyományos liturgiáról sokfelé lehet teljes filmet találni, így pl. a youtube-n, valamint az amerikai Sancta Missa honlapon, ahol nagyon sok teljes felvétel van, főpapi, ünnepi, énekes és olvasott misékről.
A tridenti liturgia egyes formái:
Főpapi nagymise, úrfelmutatás- középen a főcelebráns püspök vagy más prelátus, balra palástban (pluvialé) a segédkező pap, jobbra a diakónus dalmatikában, a lépcső alján az aldiakónus tunikában, humerálével a vállán, tőle jobbra pedig az akolitusok, így a thurifer, aki a tömjénezőt tartja. A kék ritka liturgikus szín, egyes részegyházakban Mária-ünnepeken használatos
Olvasott vagyis kis-miseA lépcsőima
Ünnepi vagyis nagy-mise, pappal, diakónussal és aldiakónussalAz elbocsájtást - "Ite missa est" a diakónus énekli (középen), felette a celebráns pap, aki ezután áldást oszt (Benedicamus vos omnipotens Deus ...), a lépcső előtt az aldiakónus, a Missalét a ceremóniamester vagy egy akolitus tartja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése