A Párizs-melletti királyi Szent Dénes apátság építéstörténete - 4. rész

7. Az apátság a vallásháborúk idején, a 16. század végén

Az apátság a 16. század végén
- még állnak a középkori kolostor-épületek, az apátsági templom mellett balra a befejezetlen, s utóbb lebontott Valois mauzóleum

A Százéves háború idején, 1410-1436 között Saint-Denis városa folyamatos támadásokat szenvedett a burgundiaktól, az Armagnac-pártiaktól és az angoloktól. A város stratégiai ponton helyezkedett el, mivel az északról Párizsba vezető utakat ellenőrizte, az apátság, annak temploma, s főleg pedig kincstára – a középkori nyugat egyik leggazdagabb kincstára – a királyság életében elfoglalt stratégiai jelentősége mellett a rablóknak és fosztogatóknak is kedvelt célpontja volt. A háborús dúlás következtében a város lakossága a harmadára, tizezerről háromezerre csökkent. (A francia és a magyar városiasodás különbségét jól mutatja, hogy a középkori Magyarország legnagyobb városa a 15. század végén érte el a tízezres nagyságot, ami 50-100 évvel korábban egy aránylag kicsi, de fontos francia város mérete volt!)

A Valois-Angoulême ház a Capet ház egyik mellékágának volt a fiatalabb ága, mely I. Ferenccel lépett a francia trónra. A király 1529-ben Louis de Bourbon bíborost nevezte ki kommendáns apátnak, aki anélkül élvezte az apáti jövedelmet, hogy maga szerzetes pap lett volna. Az új apát a királyi család tagja volt, s újabb építkezésekkel akarta növelni az apátság fényét, így 1530-ban új lakóépületek emelésébe fogtak. II. Henrik király özvegye, Medici Katalin 1572-ben pedig – itáliai reneszánsz stílusban – egy centrális alaprajzú mauzóleum építésére adott utasítást, amit a Valois dinasztia tagjainak szántak temetkezési helyül.

A soha be nem fejezett Valois-mauzóleum tervei

A Saint-Denis a vallásháborúk előtt

Az apátsági templom főoltára
- a Szent Egyes miséje című 15. század végi flamand vagy
északfrancia festményen.
Az oltártábla Kopasz Károly császár ajándéka a 9. századból,
felette Szent Eligiusz arany-keresztje

A főoltár, ahogy Viollet-le-Duc a 19. században elképzelte

Szent Dénes ereklye-oltára, Viollet-le-Duc rekontstrukciós rajzán

A vallásháború kora újabb pusztításokat okozott: 1567-ben hugenották foglalták el az apátságot, s a szerzetesek Párizsba menekültek. A protestáns eretnekek sok kárt okoztak a templomban és a környező épületekben. Az Ágoston-rendi kanonokok Szent Pál templomát lényegében elpusztították, s a környező többi templom – a Sainte-Geneviève, a Saint-Michel-du-Degré és a Saint-Barthélemy – is nagy károkat szenvedett. A legnagyobb károkat azonban maga az apátsági templom szenvedte: elpusztították a kórust, a szentélyrekesztővel és a Szentháromság oltárra együtt, a főoltárt és a szent mártírok oltárát is. A templom új berendezése – immár késő reneszánsz-korai barokk stílusban – 1610-re, Medici Mária királyné megkoronázásra készült el. Az a berendezés már többé-kevésbé változatlanul fennmaradt a forradalomig.

A Valois királyok síremlékei

I. Ferenc és családjának síremléke

A befejezetlen Valois-mauzóleum a 18. században

II. Henrik és Medici Katalin síremléke - eredetileg a Valois-mauzóleumban


A Valois-mauzóleum helye ma - nyírott cserjékkel megjelenítve, az apátsági templom északi oldalán