A középkori svéd királyokat az uppsalai dómban koronázták meg. A koronázás helyszíne a 16. századtól, I. (Vasa) Gusztáv idejétől volt a stockholmi dóm, a Storkyrkan. A koronázást a reformáció után is, a már evangélikus uppsalai érsek végezte. A svéd királyok koronáját német aranyművesek XIV. Erik számára készítették a 16. század második felében. Az utolsó megkoronázott svéd király a Bernadotte-házból való II. Oszkár. Legidősebb fia és örököse, V. Gusztáv (1907-1950) lemondott a koronázásról, s azt követően a parlament (Riksdag) megnyitásakor, illetve a trónralépéskor a király egyenruhában a trón előtt állt, a királyi palástot a trónra vetve, a koronát egy asztalkán a trón mellett állították ki. (XVI. Károly Gusztáv király eskütételéről a képet az előző bejegyzésben lehet látni.)
Svédországban a baloldali Olof Palme által irányított szociáldemokrata kormánytöbbség 1974-ben új alkotmányt fogadott el, mely király összes alkotmányos jogát megvonta, s nem is királyként, hanem egyszerűen államfőként emlegeti.. Egyedülálló módon, a kormányalakítási megbízást sem az államfő - a király -, hanem a parlament elnöke adja. A király svéd állampolgárnak nem adományozhatja a régi svéd lovagrendeket sem, akkoriban szűnt meg a parlament ünnepélyes megnyitása is és számolták fel a svéd monarchia körüli "varázslat" utolsó elemeit is.
A svéd király és a királyi hercegek teljes díszben utoljára 1905-ben, a Riksdag megnyitásán jelentek meg a stockholmi királyi palota országgyűlési termében (Rikssalen). 1907 és 1974 között a Riksdag megynyitásán, melyre a Rikssalenben került sor, még megjelent a királyi korona, legközelebb pedig a király esküvőjén, a katedrális főoltárának két oldalán tették ki a király és a királyné koronáját. A páratlan szépségű svéd királyi jelvényeket 1974 óta a stockholmi királyi palota kincstárában (Skattkammer) őrzik.
Korona, jogar, alma és a királyi kulcs
XIV. Erik koronája
(fent) mostani állapotában, rekonstruálva a 16. századi eredeti formát, és
(lent) a 20. század elején, amikor még a svéd király még viselte a koronáját
Lujza Ulrika királyné koronája (1751)
a porosz születésű Lujza Ulrika királyné (1720-1782) Adolf Frigyes király felesége volt, a korona a francia királyné koronájának mintájára készült Stockholmban
A trónörökös koronája
- a későbbi X, Károly Gusztáv, mint kijelölt trőnörökös számára készült nagynénje, Krisztina koronázására, korábbi királynéi koronák felhasználásával. A fekete zománcozott buzakévét, a Vasa ház jelvényét III: Gusztáv koronázásakor adták hozzá
XIV. Erik koronája
(fent) mostani állapotában, rekonstruálva a 16. századi eredeti formát, és
(lent) a 20. század elején, amikor még a svéd király még viselte a koronáját
Lujza Ulrika királyné koronája (1751)
a porosz születésű Lujza Ulrika királyné (1720-1782) Adolf Frigyes király felesége volt, a korona a francia királyné koronájának mintájára készült Stockholmban
A trónörökös koronája
- a későbbi X, Károly Gusztáv, mint kijelölt trőnörökös számára készült nagynénje, Krisztina koronázására, korábbi királynéi koronák felhasználásával. A fekete zománcozott buzakévét, a Vasa ház jelvényét III: Gusztáv koronázásakor adták hozzá
Hercegi korona
- a 18. században készült, a trónörökös koronájának mintájára
- a 18. században készült, a trónörökös koronájának mintájára
Svédországban csak az uralkodó fia vagy lánya, illetve annak házastársa visel hercegi címet
Krisztina királynő (1632-1654) ezüst trónja
- a királyi palota országgyűlési termében áll
- a királyi palota országgyűlési termében áll
az utolsó megkoronázott svéd király
A svéd parlament ünnepélyes megnyitása 1897-ben
II. Oszkár király megnyitja a svéd országgyűlés, a Riksdag ülését
(1905-ben, a norvég önállóság elismerése alkalmából).
Az utolsó alkalom, amikor a svéd király és a királyi hercegek koronával, teljes díszben jelentek meg
(1905-ben, a norvég önállóság elismerése alkalmából).
Az utolsó alkalom, amikor a svéd király és a királyi hercegek koronával, teljes díszben jelentek meg
Ami a svéd monarchiából megmaradt:
VálaszTörlés"Legutóbb 1974-ben látta időszerűnek a parlament és a kormány, hogy tárgyalást kezdeményezzen a fiatal Carl XVI Gustaf királlyal az alaptörvények megváltoztatásának céljából. Ugyanis akkor, a még érvényben lévő 1809-ben, a Bernadotte dinasztia alapításakor írott alkotmány, az uralkokodó személyéhez kötött számos fontos hatalmi jogot. Olof Palménak valamint a Parlament elnökének és delegáltjainak, hosszas és olykor heves hangú tárgyalásokon végül sikerült meggyőznie a királyt, akinek választott uralkodói hitvallása amúgy is: 'A modern Svédországért!'...
Az 1975. január 1-én életbe lépett Alkotmány alapjaiban változtatta meg az előzőt, mely kisebb foltozásokkal több, mint 175 évig volt érvényben. A Bernadotte-ok megmaradásának ára az lett, hogy a király beleelfogadta hatalmának leszükítését: azóta csupán ceremoniális szerepe van – noha részvétele a kormány bizonyos ülésein kívánatos maradt, miután államfőként a hadsereg főparancsnoka is. Az új alaptörvény szerint a trónöröklés rendje is demokratikussá vált: 1980-tól női ágon is lehetséges. Igaz, a svéd trónra lépés feltételei között meghagyták azt a kitételt, hogy a korona jogos várományosnak csak az tekintheti magát, aki tagja a svéd evangelikus egyháznak, s házasságra lépése esetén bírja az államfő és a miniszterelnök hozzájárulását..."
(http://www.svedasztal.com/svedperspektiva/itt-az-uj-sved-alkotmany-65612.html)
A szövegből nyilvánvaló, hogy a balos Palme a svéd királyt a trónfosztással is megzsarolta, a királyi hatalom megnyirbááa érdekében ...