A mekkai királyi óratorony ....

Előző bejegyzésemben a mekkai iszlám emlékek pusztításáról füstölögtem. A Mandiner már tavaly januárban írt a dologról, "Giccstorony a Kába fölött" címmel, ami sajnos akkor elkerülte a figyelmemet.

Most viszont újabb képekkel is tudok szolgálni ... minden kommentár nélkül.

A szaudiak eldózerolják az Iszlám örökségét

A múlt emlékeinek pusztítása nemcsak a nyugati világ sajátossága. Sőt, igazából a műemlékvédelem, a múlt emlékeinek megbecsülése önmagában nyugati találmány, és a nyugati világban is csak az utolsó 2-300 évben figyelnek rá. Korábban gátlás nélkül bontották el a korábbi évszázadokban készült épületeket, a román kori helyén gótikusat, a gótikus helyén reneszánsz vagy barokk épületet emelve.

A régi mekkai nagymecset 1897-ben (fent) és 1910-ben (lent)

A Daily Telegraph brit konzervatív napilap blogjának vallásügyi tudósítója érdekes tudósítást közölt a mekkai és medinai régi épületek elpusztításáról. (A képek - egy kivétellel - nem a DT blog cikkéből vannak.)

A cikk legérdekesebb bekezdéseit fordításban közöljük:

"A szaudiak eldózerolják az Iszlám örökségét. Miért hallgat a muszlim világ?

Képzeljük el, hogy a jeruzsálemi Szent Sír templomot . ahol a Jézus keresztre feszítésének és eltemetésének hagyomány szerinti helye van – cromwelliánus puritánok veszik át. A szentély új tulajdonosai bulldozereket küldenek, és a régi templomot egy űrhajóra hasonlító új épületmonstrummal cserélik fel. Mindezt azért, hogy a zarándokok a babonás ikonok által nem zavarva imádkozhassanak. Közben az Óvárost olyan hatalmas szállodák alá temetik, hogy mellettük Las Vegas Velencének tűnik.

Ilyesmi nem történhetnek, ugye? A keresztények mindhalálig küzdenének hogy megvédjék Jeruzsálemet. Ugyanígy a zsidók és a muszlimok is. És most az egyszer, megkapnák a szekuláris politikusok és tudósok támogatását is, akiket megrémisztene a modern időkben előzmény nélküli kulturális vandalizmus kilátása.

A milliós zarándoklatokra átépített nagymecset az 1980-as években elkészült állapotban (2008)
(még látszanak a régi nagymecset barna oszlopcsarnokai, amiket később szintén elbontottak) (fent)

A nagymecset a felette tornyosuló felhőkarcolók tetejéről.
Az 1980-as évekre elkészült "régi" mecset mögött már épül a sokemeletes betonépítmény, az új nagymecset (lent)



Előzmény nélküli, egészen mostanáig. A Szaudi Arábiát uraló vahabita szekta régóta dédelgetett ambíciója, Mekka és Medina ősi épületeinek eltörlése lassan meghozza termését.

Mekkában lebontották Mohamed egyik feleségének a házát, hogy a nyilvános wc-k számára helyet csináljanak. A szülőhelye is eltünhet Abdullah király nagy terve részeként, melynek során a felhőkarcolókat és bevásárló központokat egy nagymecsettel egészítenék ki, ugyanabból az anyagból, amiből a wolwerhamptoni parkolóház épül.

Az Independent c. napilapban, Jeremo Taylor egy utóbbi cikke leplezett le egy megalomanias tervet az Iszlám második szent városában, Medinában, melynek során lebontanak három, 7. sz.-i mecsetetet. Taylor hozzátette: “Tíz éve egy olyan mecsetet robbantottak fel, mely a próféta unokájáé volt. A bontásról titokban készített és a királyságból kicsempészett képek mutatták, ahogy a vallási rendőrség ünnepelt.”

A világ milliárdnyi muszlim népességének csak egy apró kisebbsége vahabita, a szaudiak által a hitük propagálására költött petrodollar milliárdok ellenére. (Boszniát ma például szemétként árasztják el a szaudi stílusú mecsetek, felváltva a szaudiak által megvetett, kecses ottoman építészetet.) Sok mekkai zarándokot háborít fel a puritanizmus és a kapzsiság házassága, amit ott találnak, de mégis a tiltakozások szórványosak és el vannak némítva. Miért?

Az egyik válasz az, hogy a Szaudi Ház, melyet széles körben gyűlölnek, ugyanúgy félnek tőle: a gazdagsága és a terrorista kapcsolataik valószínűtlenné teszik, hogy mondjuk egy pakisztáni politikus nyiltan beszéljen a Hadzs (a szerk. – a mekkai zarándoklat) megszentségtelenítéséről.

A Nyugat aligha panaszkodhat erre a gerinctelenségre. A British Museumban idén rendezett Hadzs kiállítást elszomorítóan sterilizálták – nem említve a bulldózereket vagy a Kába, az iszlám hitélet központjában levő fekete kocka alakú épület tőszomszédságában emelt 2000 láb (600 m) magas óratornyot."

A Daily Telegraph blogbejegyzéséhez az illusztráció:

A mekkai nagymecset napjainkban
balra a kicsi a mecset, jobbra a felhőkarcolók és a 600 m magas óratorony

(Az eredeti írás helye: http://blogs.telegraph.co.uk/news/damianthompson/100187644/the-saudis-are-bulldozing-islams-heritage-why-the-silence-from-the-muslim-world/)

A jelenség nem új, a vahabiták már vagy 200 éve pusztitják az Iszlám szent helyeit. A Los Angeles Times már öt éve írt erről, a Wikipedia-n meg külön szócikk foglalkozik a kérdéssel.

Pusztítás a zsinat nevében - a milánói dóm főoltára

A II. Vatikáni Zsinatra történő hivatkozással, a milánói dóm főoltárát sem kímélte az átalakitás. A New Liturgical Movement blogja hihetetlen képeket mutat be a történelmi főoltárról, a 70-es évek végének ideiglenes állapotairól, illetve a mai elrendezésről, melynek során a régi főoltárt elbontották, annak egy része díszletként él tovább.

A pápai liturgikus öltözékek és tárgyak a hagyományos litugiában

A hagyományos katolikus liturgia a pápai öltözetek és tárgyak páratlan gazdagságát használta.

A képen fentről lefelé:
1. balra: "mitra preciosa"-  a drágaköves püspöksüveg, melyet a pápa a mise egyes szakaszaiban használt, jobbra: a tiara, vagyis triregnum - a pápai hármas korona
2. a "mantum" - a pápai palást, mely a szokásosnál jóval hosszabb és betarta a trónszék lépcsőit is, így a pápa jóval magasabbnak tűnt, mint a körülötte állók
3. balra: a pápai stóla, majd jobb felé haladva, a kazula, a római stílusú miseruha, a kazula alatt a csipkés szegélyű alba, majd egymás felett a manipulus, alatta a subcinctorium, alatta pedig a pápa arannyal hímzet szövet cipője, melyet liturgikus alkalmakkor hordott, a jobb szélén pedig, mint egy összecsavart vitorla, a falda, egy hosszú, uszály- vagy szoknya-szerű darab, amely a trónon, illetve a hordszéken ülve eltakarta a pápa lábát, s elől-hátul külön uszály hordozóknak kellett vinnie
4. balra a pápai pallium, a pápai érseki méltóságát jelképező gyapjúszövetből készült vékony szalag, vörössel hímzett keresztekkel, a középen levő tárgy felismerhetetlen, jobbra a püspöki kesztyű
5. balra a pápai dalmatika, középen a fanon, jobbra a tunika. A dalmatika a diakónusok liturgikus öltözete, a tunika pedig az aldiakónusé, melyet ők a megfelelő liturgikus színben vastagabb szövetből hímzéssel a reverenda és az alba fölött viselnek, míg a püspökök, így Róma püspöke is, a megfelelő liturgikus színben, de jóval vékonyabb selyemszövetből varrva az alba felett és a kazula alatt visel, annak jelképeként, hogy a püspök valamennyi papi rendet felvette, a fanon pedig egy rövid körgallér, arannyal és vörössel csíkozva, melyet a pápa a miseruha felette, de a pallium alatt hord.

XII. Piusz a koronázása után áldást oszt a Szent Péter bazilika erkélyéről

A pápa miseruhában, rajta a csíkos fanon, felette a pápai pallium, kezén a főpapi kesztyű, fején a pápai hármas korona. A pápa balján és jobbján két bíboros diakónus dalmatikában, illetve tunikában (e két ruhadarab látszatra nagyon hasonlít egymásra és nehezen megkülönböztethető, fejükön mitra simplex, vagyis az egyszerű püspöksüveg, fehér selyemből. A pápa jelenlétében csak egyszerű mitrát lehet viselni. A pápa mögött balra és jobbra (a jobboldali alig látszik), a hatalmas strucctollas legyező, a flabellum, amelyet VI. Pál idejében hagytak el, pedig ősi darab, már az egyiptomi fáraók mellett is lehetett ilyeneket látni.

XII. Piusz a pápai hordszéken, a sedia gestattorián

A pápa koronában, a mantumot viseli, mögötte jobbra-balra a flabellum

XXIII. János pápa a lateráni bazilikában

A lateráni Szent János bazilika a pápa püspöki székesegyháza, ahol az "igazi" pápai trón áll. A pápa fején a mitra preciosa, a drágaköves püspöksüveg, rajta a mantum, a hosszú pápai palást

 Pápai nagymise XXIII. János idején

Fent: az úrfelmutatás a Szent Péter bazilika baldachinos főoltáránál.

Lent: a pápa a trónon

VI. Pál a II. Vatikáni Zsinaton

A mantum jóval magasabbnak, mintegy emberfelettinek mutatta a törékeny Montini pápát

 XII. Piusz a szixtuszi kápolnábanFején a mitra aurifrigata, az aranyszövetből készült hímzés nélküli mitra,
palástja alól kilóg a falda, a pápai uszály, melyet két pap tart

 Szent X. Piusz pápa a szixtuszi kápolna oltáránál

Miseruhája alól kilóg a falda, a pápai uszály, melyet egy karinges pap tart

Brit királyi címerek V. - a Hannoveri ház, a Szász-Koburg-Gothai ház és a Windsor-ház

1701-ben már világos volt, hogy a Stuart ház protestáns ága örökös nélkül marad, így az akkor elfogadott Act of Settlement - a trónöröklési törvény - egyrész kizárta a Franciaországban élő katolikus Stuartokat az öröklésből, másrészt megállapította, hogy az angol és a skót trón I. Jakab legidősebb lányának leszármazóira száll. I. Jakab leánya, Erzsébet pfalzi választófejedelemné és cseh királyné (V. Frigyes pfalzi választó és az 1621-es fehérhegyi csata idején rövid időre cseh király felesége), akinek legkisebb leánya, pfalzi Zsófia (1630-1714), Ernő Ágost braunschweig-lüneburgi herceg és választó (közismertebb címén: a hannoveri választófejedelem) felesége lett, az ő legidősebb fiúk volt György Lajos braunschweig-lüneburgi herceg és választó, a későbbi I. György, Nagybritannia és Írország királya.

A hannoveri ház az ősi frank eredetű itáliai Este ház idősebb ágának, annak a Welf dinasztiának (angolosan Guelph) az ifjabbik ága volt, mely a legendás Oroszlán Henrik szász és bajor herceg (1129 – 1195) kiskorú unokája, Gyermek Ottó (kb. 1204 – 1252) útján 1235-ben megszerezte a braunschweig-lüneburgi hercegséget, és azt egészen 1866-ig, a Hannoveri Királyságnak Poroszországhoz történő csatolásáig, majd 1918-ig a braunschweigi hercegséget uralta.

1837-ben meghalt IV. Vilmos király, és a brit trón következő öccsének, Edvárd kenti hercegnek a lányára, Viktóriára szállt, mert a brit törvények elismerték a nőági öröklést, míg a hannoveri trón, melynek öröklését a középkori német (frank) száli jogi szabályozta, ami kizárta a nőági öröklést, III. György király következő fiára, Ernő Ágost cumberlandi hercegre szállt, ezáltal megszünt a több mint 100 éves brit-hannoveri perszonálunió.

I. György, II. György és III. György,

Nagybritannai és Írország királyainak és Hannoveri választók címere (1714-1801)az új dinasztia az utolsó Stuart címert használta azzal, hogy az angol-skót egyesített címer helyét a negyedik mezőben a braunschweig-lüneburgi (hannoveri) hercegek és választók címere foglalta el. A címernek még része volt a francia királyi címer, jelezve a középkor óta meglevő francia trónigényt

 III. György címere 1801-1816 közötta brit uralkodó 1801-ben, a Napóleonnal kötött amiens-i békében lemondott a francia trónigényről, és ugyanabban az évben létrejött a unió Írországgal, melytől kezdve az állam hivatalos neve Nagybritannia és Írország Egyesült Királysága.
A címerből elmaradt a francia igénycímer, a pajzs első és negyedik mezőjébe az angol, másodikba a skót, a harmadikba pedig az ír címer került, míg a hannoveri választófejedelmi címer a szvpajzusban jelent meg, melyet a választófejedelmi fejdísz fed.

 III. György, IV. György és IV. Vilmos címere1816-ban a Hannoveri Választófejedelemség királyság lett, így a szívpajzsban levő hannoveri címert királyi korona fedi. Ezt a címert használták 1837-ig, Viktória királynő trónra lépéséig

A brit uralkodó címere 1837-1952 közöttA brit-hannoveri perszonálunió megszünése (1837) után a hannoveri címer kimaradt a brit uralkodó címeréből, és ez a címer volt használatban 1952-ig, VI. György haláláig. II. Erzsébet címere is ugyanez, egy kivétellel: a korona nem az íves "ünnepi" korona, hanem a heraldikai Szent Edvárd korona

Viktória királynő halálával (1901) a brit trón legidősebb fiára, VII. Edvárdra szállt, aki apai ágon a szász Wettin-ház egyik ifjabb ágából, a szász-koburg-gothai hercegi családból származott. Az első világháború alatti németellenes hangulatban V. György király letette a dinasztia német nevét és a windsori várról Windsor ház nevet vette fel. (Ez kb. olyan, mint amikor József főherceg 1918-ban Habsburg-Lotharingiai családnevét a családi birtokról Alcsutira akarta változtatni a nevét, és amiről Jászi Oszkár annak idején lebeszélte. A hír vételekor V. György első unokatestvére, II. Vilmos császár nevetve jegyezte meg - célozva a Windsori víg nők c. Shakespeare darabra - "... akkor most szinházba megyek és megnézem a szász-koburg-gothai víg nőket ....")

Brit királyi címerek IV. - a Stuart ház: 1603-1714

A Tudor-ház utolsó uralkodója, I. Erzsébet 1603. március 24-n meghalt, örököse VI. Jakab skót király lett, I. Jakab néven. A skót Stewart ház - franciásan: Stuart - őse egy normann kulturájú, de szivében breton lovag, Walter FitzAlan volt, aki Anglián keresztül érkezett Skóciába, ahol kb. 1150-től az első örökletes High Steward of Scotland, a skót udvar háznagya, major domusa volt. 1371-ben az akkori High Stewart lett a skót király, II. Róbert néven, s onnantól a High Steward of Scotland a skót trónörökös, Rothesay hercege (Duke of Rothesay) kisérő címe lett. Ma a High Steward of Scotland a wales-i herceg, akit Skóciában mint Rothesay hercege emlegetnek. A Stewart családnevet Walter, a 3. örökletes High Stewart használta először. A Stuart névalakot Mária, a skótok királynője használta franciaországi tartózkodása idején, amikor egyrészt kiskorú skót uralkodó, másrészt először francia trónörökösné, majd rövid ideig francia királyné volt.

VI. Jakab szülei, Mária, a skótok királynője - a híres Stuart Mária - és Henry Stuart, Lord Darnley, mindketten VII. Henrik király dédunokái voltak, VIII. Henrik idősebb nővére, Margaret Tudor, IV. Jakab skót király felesége útján, így a Tudor ház utolsó uralkodójának, Erzsébetnek a halála után, a trón a Stuart házra szállt.

I. (VI.) Jakab és I. Károly (1603-1649)

Az angol-skót perszonálunió létrejöttével a király angol, illetve skót felségjogú címerei tartalmazták mindkét ország címerét, Angliában az angol koronával, pajzstartókkal és jelmondattal, Skóciában mindezek skót változataival. Jakab és fia, I. Károly (1625-1649) azonos címert használtak.

Az angol (felül) és a skót (alul) felségcímer

Commonwealth és Oliver Cromwell lordprotektorátusa

1649-ben, a polgárháborúban győztes parlament lefejeztette a királyt, I. Károlyt és az államfő -1653-tól - Oliver Cromwell lett, Lord Protector címmel. Lényegében katonai diktátorként uralkodott, egyszerre mérkőzve a monarchistákkal és a radikális protestánsokkal, a rendszer "baloldali" ellenzékével. Sajátos módon, a magát Commonwealthnek nevező államalakulat nem szakított olyan radikalizmussak a monarchia hagyományaival, mint 150 évvel később a franciák - bár a koronozási jelvényeket Cromwell is összetörette -, és ő maga is koronás címert használt.

Anglia, Skócia és Írország közössége (Commonwealth) címere (felül)
"Őfensége, Olivér, Isten és a Köztársaság kegyelméből, Anglia, Skócia és Írország lord protektora" (alul), vagyis Oliver Cromwell államfői címere

A restauráció és a "Dicsőséges forradalom" után

Cromwell 1658-ban meghalt, utódja fia lett, aki nem tudta összetartani a rendszert és a 1660-ban visszatért a franciaországi számüzetésben élő trónörökös, Károly, és öccse, Jakab yorki herceg. II. Károly "szeretnivaló gazember" volt, akinek a szigorú és unalmas protektorátus után mindent elnéztek alattvalói, a sok szerető és törvénytelen gyerek még akár imponálhatott is kortársainak. Utóda, öccse II. Jakab (Skóciában: VII. Jakab, 1685-1689) már sokkal kevésbé volt rokonszenves és szerencsés férfiú. Jakab hamar elvesztette a trónját, és a Parlament idősebbik lányát, Máriát és annak holland férjét, az Orániai házból származó Vilmos helytartót hívták meg a trónra, akit II. Mária és III. Vilmos néven társuralkodókként koronáztak meg. II. Mária 1694-ben meghalt és Vilmos egyedül maradt a trónon. Nem lévén leszármazottjuk, az angol és a skót trónok Annára (1702-1714), Jakab kisebbik lányára szálltak. Anna férje György dán herceg volt, de több mint egy tucat közös gyerekükből egyikük sem élte túl az anyát, vele kihalt a Stuart ház protestáns ága. A dinasztia katolikus ága, II. Jakab olasz feleségétől származó leszármazottai még két generációt éltek: Jakab, az idősebb trónkövetelő, majd fia, az ifjabbik, aki elvesztette a restauráció törő erők és az angolok közötti culloden-i csatát (1746). A Stuart ház utolsó férfi tagja katolikus pap volt: Henrik, yorki herceg és bíboros (1801).

A restauráció uralkodói címere

II. Károly és II. Jakab apjuk és nagyapjuk uralkodói címerét használta, de nem a Tudorok koronájával, hanem a Szent Edvárd koronának nevezett koronázási koronával

A "Dicsőséges forradalom" (1689) után

II. Mária és III. Vilmos közös uralkódói címere (felül) és III. Vilmos önálló uralkodói címere (alul)

A közös címer házastársi címer is, balra (a heraldikai jobboldalon) III. Vilmos uralkodói címere a Stuart perszonálunió címere a Nassau-i oroszlánnal, az Oránia-Nassaui ház címerével a szívpajzsban (ma is ez a holland államcímer),
jobbra II. Mária címere, a Stuart perszonálunió uralkodói címere.
A jelmondat az Oránia-Nassaui ház francia jelmondata: Je maintiendrai.

Anna királynő, az utolsó Stuart az angol és skót trónon

Anna királynő első címere (1702-1707)  (felül) és
a második címer, melyet az angol-skót unió kimondása és
Nagybritannia létrejötte után viselt (1707-1714)Anna királynő visszatért a hagyományos Stuart uralkodói címerhez, de I. Erzsébet jelmondatát
használta (Semper eadem). Az Unió után az angol-skót államegységet az első és a negyedik mezőben megjelent osztott angol-skót címer jelzi.  

(Folytatás: a Hannoveri ház uralkodói címerei)

A mise lehetséges formái a hagyományos vagy tridenti liturgia szerint

A hagyományos vagy tridenti liturgiában, melyet az öt éve kiadott Summorum Pontificium c. motu proprio a katolikus liturgia rendkívüli formájának ismer el, és melynek teljességét legutóbb az 1962-ben kiadott Missale Romanum tartalmazta, a szentmise sokkal több formában létezik, mint a II. Vatikáni Zsinat után átírt, VI. Pál-féle liturgiában.

A Missa Solemnis, az ünnepi vagy nagy-mise a norma, amely a teljes liturgiát tartalmazza celebráló pappal, diakónussal (szerpap) és aldiakónussal (alszerpap), thuriferrel (a tömjén-hordozó), akolitusokkal és az egyéb asszisztenciával, akiket egy ceremónia-mesterként működő pap irányít. A mise ordináriuma – a Missale Romanumnak az a része, amely a mise állandó részeit tartalmazza – mindig ünnepi vagyis nagymisét feltételez, a pap által, egy ministránssal együtt mondott Missa lecta, az egyszerű olvasott vagyis a kis-mise ugyanannak az egyszerűsített és rövidített változata, melynek sok mozzanata csak a nagymise teljes szertartásai alapján érthetők meg.

Az ünnepi misében a fennhangon elhangzó szövegeket a celebráns énekli, kivéve az oltár lábánál elmondott lépcsőimát, míg az ordinárium kórus által énekelt részeit halkan mondja, az olvasott misében mindezeket fennhangon mondják. Az ünnepi misében használnak tömjént, míg az olvasott misében nem. Az ünnepi mise olyan nagy létszámú papságot és asszisztenciát igényel, ami korábban a nem-katolikus többségű országokban ritkán volt elérhető, napjainkban pedig a nagyvárosi főtemplomok és a székesegyházak kivételével lényegében sehol sem elérhető, ezért alakult ki a Missa cantata, az énekelt mise, mely a kettő közötti átmenet: Az énekelt mise tartalmilag olvasott mise, melyben a pap diakónus és aldiakónus nélkül, de asszisztenciával énekli a misét és tömjént is használnak, és minden olyan alkalommal lehet mondani, amikor egyébként nagymisét mondanak. A budapesti belvárosi templomban vasárnap délben tartott tridenti mise általában énekelt mise, ritkábban ünnepi nagymise.

Az ún.  magán mise olyan olvasott mise, ahol nincsenek jelen a hívők, olykor még a ministráns sem.

A püspök által mondott főpapi mise általában nagymise, melynek külön ceremóniáit a Pontificale romanum tartalmazza.

A hagyományos liturgia szerinti pápai nagymise a főpapi nagymise egy különleges formája volt. A hagyományos liturgia szerinti pápai nagymisét nagyon ritkán, a mai pápai miséknél sokkal ritkábban mondták, leginkább azért, mert elképzelhetetlen méretű asszisztenciát igényelt. Pápai nagymisét ünnepeltek a pápai koronázáson, a pápa ex cathedra kijelentései alkalmával, szentté avatáskor, illetve a nagy ünnepeken, vagyis karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor. Ha a misét a pápa jelenlétében celebrálták, de nem a pápa maga, akkor a mise neve a Missa solemnis coram summo pontifice volt.

A hagyományos katolikus liturgiáról sok helyen lehet már olvasni, nagyon jók pl. a Wikipedia angol nyelvű szócikkei, illetve a New Liturgical Movement blog angol nyelvű cikkei, valamint a Szent Mihály Laikus Káptalan blogja is. A hagyományos liturgiáról sokfelé lehet teljes filmet találni, így pl. a youtube-n, valamint az amerikai Sancta Missa honlapon, ahol nagyon sok teljes felvétel van, főpapi, ünnepi, énekes és olvasott misékről.

A tridenti liturgia egyes formái:

 Főpapi nagymise, úrfelmutatás- középen a főcelebráns püspök vagy más prelátus, balra palástban (pluvialé) a segédkező pap, jobbra a diakónus dalmatikában, a lépcső alján az aldiakónus tunikában, humerálével a vállán, tőle jobbra pedig az akolitusok, így a thurifer, aki a tömjénezőt tartja. A kék ritka liturgikus szín, egyes részegyházakban Mária-ünnepeken használatos

 Olvasott vagyis kis-miseA lépcsőima

Ünnepi vagyis nagy-mise, pappal, diakónussal és aldiakónussalAz elbocsájtást - "Ite missa est" a diakónus énekli (középen), felette a celebráns pap, aki ezután áldást oszt (Benedicamus vos omnipotens Deus ...), a lépcső előtt az aldiakónus, a Missalét a ceremóniamester vagy egy akolitus tartja