A lengyel királyok koronázási jelvényei - II. A leltár: mi volt és mi maradt

A krakkói Wawel korona-kincstára

I. (Öreg) Zsigmond király Vitéz Boleszláv koronájával

III. (Wasa) Zsigmond király a ravatalon

 A lengyel címer-sast formázó korona-állvány, jelenleg a moszkvai Fegyvertárban

A Wawel állami kincstárának 1633-ban, Jerzy Ossolinski nagykancellár rendeletére készült leltár aszerint a Lengyel-Litván Államközösség koronázási jelvényeit öt ládában tartották és azok a következő tárgyakból álltak:

• “Vitéz Boleszláv (Boleslaw Chobry) koronája”, mely 1320-ban I. (Lokietek) Ulászló számára készült
• a “királyné koronája”, mely ugyanakkor készült Ulászló király felesége, kaliszi Hedvig királyné – Kegyes Boleszláv kaliszi herceg és árpádházi Boldog Jolánta (Szent Kinga és Szent Margit testvére, Szent Erzsébet unokahúga) leánya – számára
• az úgynevezett “magyar korona”, Zápolya II. János Zsigmond magyar király és első erdélyi fejedelem számára készült, a magyar Szent Korona alapján
• az úgynevezett “hódolati korona” (Corona homagialis), mely a rendek hódolatának fogadására készült, II: Jagelló Ulászló számára
• az úgynevezett “temetési korona”, a lengyel uralkodók temetési szertartásai céljára, Báthori István király számára készült
• három jogar és három ezüst országalma
• ezüst lánc a Szent Kereszt egy darabjának ereklye-tartójával
• a “rutén” keresztek és ereklyék
• pergamenre írott latin nyelvű biblia
• orrszarvú kürt
• a Szczerbiec, a “Csorba kard’”, a lengyel királyok koronázási kardja
• a grünwaldi kardok, a grünwaldi (tannenbergi) csata után, 1410-ben a legyőzött teuton lovagok által Jagelló Ulászló királynak adományozott két kard
• Merész Boleszláv kardja
•  I. (Öreg) Zsigmond kardja
• három kalap, gyöngyökkel szegélyezve
• egy nagy láda, ékszeres dobozokkal, köztük egy nagy rubin, egy 0,94 karátos gyémánt, 200 gyémánt, egy nagy smaragd.

A Vasa (Wasa) magánkincstár

A Vasa királyok magánkincstára, melyet a varsói királyi várban őriztek, még további koronákat tartalmazott:

• a “svéd korona”, melyet II. Zsigmond Ágost (az utolsó Jagelló király) számára készítettek
• a “moszkvai korona”, mely 1610 körül Vasa Ulászló herceg számára, az orosz cárrá történő koronázására készült, valamint
• egy ezüst fehér sas. a lengyel címer sasmadara, mint a királyi korona heraldikai állványa (részben aranyozott tiszta ezüst, 89 cm magas). A sas II. János Kázmér király számára készült Augsburgban, 1666 táján.

A szász koronák

 Fent: Erős Ágost koronája, jelenleg a drezdai Rüstkammerben
Lent: III. Ágost és Mária Josepha jelványei, jelenleg a varsói Nemzeti Múzeumban

Sobieski III. János király halála után kettős királyválasztás volt, a rendek egy része Ferenc Lajos conti herceget, a másik része Frigyes Ágost (Erős Ágost) szász választót választotta meg lengyel királynak, II. Ágost néven. Mivel a prímás, meg a szenátorok többsége, akik a Királyi Kincstár felett őrködtek, nem támogatták a szász választót, így úgy tűnt, a koronázáshoz nem fognak rendelkezésre állni a koronázási jelvények, ezért Johann Friedrich Klemm freiburgi aranyműves 1697-ben készített egy koronát, jogart és országalmát aranyozott ezüstből, szines zománccal és féldrágakövekkel díszítve. A pót-korona használatára végül is nem került sor, mert a koronázás előtt két szerzetes betört a Wawel kincstárába és kihozta a koronázáshoz szükséges eredeti koronázási jelvényeket. A feleslegessé vált jelvényeket II. Ágost megtartotta mint saját személyes jelvényeit, s azok azóta is a drezdai vár fegyvertárában (Rüstkammer) vannak.

II. Ágost király halála után, 1733-ban újabb konfliktus tört ki a lengyel trón öröklése körül. A trónigénylők az új szász választó, III. Ágost és a korábbi, trónfosztott lengyel király Leszczynski Szaniszló voltak. A konfliktus regionális háborúba torkollott, ezt volt a lengyel örökösödési háború. A háború alatt az eredeti regáliát elrejtették, így az új király, III. Ágost és felesége Mária Josepha számára két korona, két jogar és két országalma készült ezüstből. E jelvényeket a lengyel kormány 1925-ben, Bécsben megvásárolta, s azok 1939-ig Varsóban voltak kiállítva. 1940-ben a német csapatok elrabolták ezeket, s a háború végén Németországban kerültek elő, ahonnan a Szovjetúnióba kerültek, s ott maradtak egészen 1960-ig, amikor a visszaadták Lengyelországnak. Jelenleg a Varsói Nemzeti Múzeumban vannak.

A megmaradt, s ami elveszett

Az egykori lengyel koronázási jelvényekből csak a Csorba kard, a Szent Móric lándzsa, valamit a szász királyok koronái maradtak fenn, minden más elpusztult, amikor 1809-ben a poroszok beolvasztották az elrabolt lengyel koronakincseket.

(A sorozat következő részében az egyes elveszett, illetve megmaradt tárgyakat vesszük sorra.)

II. Erzsébet koronázása - a 60 éves évforduló

II. Erzsébet királynőt 60 éve, 1953. június 3-n koronázták meg a londoni Westminster Apátságban, ahol a normann hódítás - 1066 - óta minden angol, majd brit uralkodót megkoronáztak.

A BBC közel másfél órás dokumentum filmet mutatott be, a koronázás előkészületeiről, a szertartásról, megszólaltatva a még élő résztvevőket is.

Brazília – a Brazil Császárság (Império do Brasil) kora

Mexikóval ellentétben, Latin-Amerika legnagyobb országa közel hét évtizeden át monarchia volt, s a Brazil Császárság kora a mindeddig a leghosszabb békés és virágzó korszaka volt a hatalmas országnak.

A Braziliai Császárság címere (1847-1889) és lobogója

1808-ban a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1815-ben Brazília a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja lett. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio, de Janeiro lett. VI. János portugál király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia és az európai katolikus országok előtt. Ezt a lépést tekintik Brazília de facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében. 1821-ben VI. János az ottani forradalmi mozgalmak követelésének engedve visszatért Portugáliába. Régensként fiát, a későbbi I. Péter brazil császárt hagyta hátra.

Fent: I. Péter, lent: II. Péter, braziliai császár

Az anyaország és a brazilok gazdasági érdekellentéteiből adódó konfliktus felerősítette az elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét, október 12-én császárrá nyilvánították, majd december 1-jén megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március 8-án a portugálok fegyverletételével ért véget. Március 25-én kihirdették Brazília első alkotmányát. 1825. augusztus 29-én Portugália is elismere Brazília függetlenségét. I. Péter 1831-ben visszatért Portugáliába, hogy részt vegyen az ottani trónharcokban. 5 éves fia, II. Péter lett az új uralkodó.

Az 1830-as évek elején Brazília független állam volt egy kisgyermekkel a trónján, helyette a régens kormányzott. A bizonytalan belpolitikai helyzeten – a kormánynak számos felkeléssel kellett szembenéznie – úgy tűnt, célszerű II. Pétert nagykorúvá nyilvánítani és császárrá koronázni, melyre 1840-ben került sor. Ekkoriban lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávé termesztése nem volt célszerű kizárólag rabszolgamunkával. Újabb európai bevándorlási hullám indult. Közben vasutak épültek, az ország modernizálódott.

A Braziliai Császárság uralkodói jelvényeiLegfelül: a császári koronák: balra: I. Péter, jobbra: II. Péter koronája
Középen: II. Péter koronája, ma a petrpolisi császári palotamúzeumbnan

Alul: a griffes jogar

Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis meggyengítette II. Péter hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések. Ez az ültetvényesek számára elfogadhatatlan követelés volt, ingyen munkaerő nélkül nem tudtak gazdaságosan termelni. 1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak felszabadítására vonatkozó törvényt. Általános rabszolga-felszabadításra 1888-ban került sor. Sajátos módon, az uralkodó volt a rabszolgaság eltörlésének legfőbb támogatója, míg hadsereg mögött álló földbirtokosok annak fenntartásában voltak érdekeltek.

 II. Péter császár megkoronázása 1840-ben

 Az idős császár a parlament megnyitásán

Izabella hercegnő régenssé jelölése - a császár és az udvar a riói régi székesegyházban (1887)

Annak ellenére, Pedro II uralkodása utolsó négy évtizedét folyamatos belső béke és a gazdasági jólét jellemezte, ő személyesen volt nem vágyott arra, hogy a monarchia őt túlélje. A császár egyre idősebb volt (mai szemmel nem volt annyira idős, hiszen 1889-ben még csak 63 éves volt), de belefáradt a közel öt évtizedes uralkodásba, így semmi erőfeszítést nem tett az intézmény támogatottságának fenntartására. Mivel nem voltak használható örökösök (a közvetlen trónörökös, a lánya, Izabella volt, és sem II. Pedro, sem az uralkodó osztály nem tudott volna elfogadni egy női uralkodót, a birodalom politikai vezetői úgy gondolták, hogy nincs okuk a monarchia fenntartására. A köztársaságnak eközben alig volt támogatottsága, mégis egy hirtelen jött katonai puccs 1889. november 15-n megdöntötte a közel hét évtizedes brazil monarchiát és II. Péter császár 58 év uralkodás után lemondott. A puccsot alig támogatta valaki, a katonai vezetők egy szűk körétől eltekintve, akik katonai diktatúrát akartak. A császári család száműzetésbe kényszerült, II. Péter császár 1891-ben, Párizsban meghalt, a leszármazottai egészen 1920-ig nem térhettek haza. II. Péter ma a petropolisi császári mauzóleumban nyugszik, sokan őt tartják minden idők legnagyobb braziljának.

Brazilia sorsa a monarchia bukása után a politikai bizonytalanság és az egymást váltó polgári kormányok és katonai diktatúrák reménytelen egymásutánja lett. 

A mexikói császárság - I. Ágoston (Agustin Iturbide) 1822-1823

Agustín Cosme Damián de Iturbide y Arámburu (1783. szeptember 27.-1824. július 19.), régi baszk nemesi családból származó mexikói tábornok és politikus volt.  A mexikói függetlenségi háború alatt egy sikeres politikai és katonai koalíciót építtetett fel, amely 1821. szeptember 27.-n átvette a hatalmat Mexikóvárosban, ami  döntő lépés volt a függetlensége elnyerése felé vezető úton. Miután Mexikó felszabadulása biztosítva volt, 1821-ben a régensség elnökévé nyilvánították. Egy évvel később, az új nemzet első alkotmányos császárának kiáltották ki, aki kevesebb, mint egy évig uralkodott, 1822. május 19.-től 1823. március 19.-ig. Rövid angliai száműzetés után, hívei ösztönzésére Ágoston visszatért Mexikóba. Eleinte lelkesen fogadták, de hamarosan letartóztatták, a helyi katonai parancsnok elé vezették, majd a helyi törvényszék tárgyalást tartott, ahol halálra ítélték és 1824. július 19-n kivégezték. Ágoston császár emlékét, mint a függetlenségi háború hősét már 1833-ban rehabilitálták. Maradványai 1839 óta a mexikóvárosi katedrálisban nyugszanak.

Ágoston császárnak három fia és hét leánya volt. Legidősebb fia katonáskodott, majd mexikói diplomata volt, egy időben Bolivar barátja és harcostársa is. Két kisebbik fiát a következő mexikói császár, Miksa, adoptálta, leányági leszármazottai a legkisebb fiúnak ma is élnek. (A történetnek érdekese magyar vonatkozása is van, amelyről egy külön bejegyzés szól majd.)

I. Ágoston mexikói császár

 A császári koronázás

 Iturbide tábornok legmaradandóbb öröksége: az általa tervezett mexikói nemzeti lobogó

  Az első mexikói császárság címere: mai grafikán (fent) és kortárs ábrázoláson (lent)

I. Ágoston hamvai a mexikóvárosi katedrálisban

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (5. rész)

A Frederiksborg várkastély - az abszolut uralkodók felkenésének helye

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (3. rész)

A koronázáshoz tartozó egyéb tárgyak

 A király koronázási trónja (narvál agyarból) (1662-1671)
- 1671-1840 között használták a koronázáson

A királyné koronázási trónja (ezüstből) (1731)- Zsófia Magdalena királyné felkenésére készült, Koppenhágában

 Koronázási kehely
- III. Frigyes számára készült Hágában, 1653-ban

V. Keresztély koronázási palástja (1671)

V. Frigyes koronázási díszruhája (1746)

 Az Elefánt rend lánca (fent) és csillagja (lent)

 A Dannebrog rend lánca (fent) és csillagja (lent)

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (2. rész)

A dán koronázási jelvények képeken.

 IV. Keresztély koronája (1596)

  V. Keresztély koronája (1670)

III. Keresztély díszkardja (1551)

 Országalma (1648)

Jogar (1648)

 Felkenési kard (1648)

A királyné koronája (1731)

Ampulla, a szentelt olajnak (1648)

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (1. rész)

A dán regália, vagyis a Dánia királyainak és királynőinek jelvélnyei, a nyilvános számára láthatóak Koppenhágában Rosenborg várkastélyban, és a következőket tartalmazza:

1. IV Keresztély koronája (1596)

2. V. Keresztély koronája (1670)

3. A királyné koronája (1731)

4. III. Frigyes jogara (1648)

5. Az országalma (1648)

6. A koronázási kard (1648) és

7. Egyéb tételek.

A koronázást1170-ben vezették be Dániában, amikor Ringstedben felkenték és megkoronázták IV. Kanut királyt. Sajnos nem sok ismert az a középkori dán regáliából. Tudott azonban, hogy koronát, jogart, országalmét és kardot használtak III. Kristóf megkoronázásakor, 1443-ban. Az 1537. év nyitotta meg a protestáns koronázások időszakét Dániában. Ebben az évben III. Keresztélty koronázták Koppenhágában, a Szűzanya templomban. Semmi bizonyos sem ismert a a szertartás során, használt jelvényekről. III. Keresztély adott megbízást, azonban egy új állami dísz kard elkészítésére 1551-ben. Ezüst, aranyozott részek és a zománc és a gyémánt díszítéssel készült. A kard teljes hossza 135 cm. Johan Siebe, III. Keresztély udvari ötvöse készítette A kardot későbbi koronázások során, egészen 1648-ig használták.

 IV. Keresztély koronázása 1596-ban (fent) és VIII. Keresztély koronázása a 19. században (lent) 

A koronázására 1596-ban IV. Keresztély egy gazdagon díszített koronát, jogart és országalmát rendelt. A IV. Keresztély-féle regáliának egyetlen darabja, amelyet megőriztek saját korunkig a korona. IV. Keresztély koronája corona aperta, vagyis egy nyitott korona ívek nélkül. Aranyból és zománccal készült, és gazdagon berakott számos gyönggyel és gyémántokkal. Tizenkét levél alakú csúcsa van, két különböző méretben, amelyek együtt egy kört formálnak. A teljes súlya 2,895 g. Ezt a reneszánsz ékszerészeti remekművet a királyi aranyműves, Dirich Tyring készítette. 1640-es években IV. Keresztély kénytelen volt a dán regalia elzálogosítani, annak érdekében, hogy pénzt teremtsen a költséges és katasztrofális háborúk finanszírozására. IV. Keresztély koronáját a fia, III. Frigyes koronázására 1648-ban vissza tudták szerenzi, de a többi dán jelvények elvesztek, így ebben az évben egy új országalmát és egy új jogart rendeltek. 

Az országalma aranyból készült. Zománc és gyémánt díszíti és a tetején egy gyémánt berakásos arany kereszt van. A tömege 895 g. Egy ismeretlen hamburgi aranyműves készítette. A dán király jogara egyike a legcsodálatosabb darab a bárhol Európában található jelvények között. Aranyból készült hosszú pálca, a végén egy nagy gyémánt berakásos koronás zománc liliom. A jogar hossza 98.2 cm és súlya 1,359 g. Nem világos, hogy a jogar egy Koppenhágából vagy Amszterdamból származó ötvös munkája-e. A királynő koronáját az országalmával és a jogarral együtt rendelték meg, de 1790-ben beolvasztották.

III. Frigyes volt az utolsó király, akit IV. Keresztély koronájával koronáztak meg, 1648-ban. Míg a választott monarchia idején a király a papság és a nemesség képviselői koronázták meg, az örökletes és abszolút monarchia bevezetését követően a király koronával a fején, kezében a jogarral és az országalmával érkezett a templomba, ahol szentelt olajjal felkenték. (A szertartás neve is koronázásról felkenésre (dánul: salving) változott.) Az új rendet jelképezte az is, hogy a koronázás –pontosabban: a felkenés – immár nem a koppenhágai régi katedrálisban történt, hanem a Koppenhága közelében levő Frederiksborg várkastély kápolnájában.

Az örökletes és abszolút monarchia bevezetését követően V. Keresztély adott megbízást egy új korona elkészítésére az 1671-ben megtartott koronázására. V. Keresztély koronája aranyból készült és zománcozott, gyémánt, zafír és rubin díszíti. Corona clausa vagyis zárt korona, amelynek köralakja van, nyolc palmettával és ívekkel, felette egy zománc földgömb és egy kereszt a tetején. A korona súlya 2,080 g, és a magassága 21 cm. 1670-ben készített Koppenhágában Poul Kurtz aranyműves. A koronát minden ezt követő dán koronázáson használták, beleértve VIII. Keresztély koronázását is 1840-ben, mely az utolsó dán koronázás volt, a következő királyt, VII. Frigyest, az abszolutizmussal történő szakítás jeleként már nem kenték fel és a koronát sem viselte többet élő dán uralkodó. V. Keresztély koronáját ugyanis az elhunyt dán királyok ravatalán napjainkig használják.

A legújabb darab a dán koronák között a királynő koronája, melyet Frederik Fabritius, a neves koppenhágai aranyműves 1731-ben készítette. A királynő koronája aranyból készült. Ez áll egy oválisból, amelyet nyolc palmetta és ugyanannyi ív alkot, amely metszi egymást közepén, és egy zománcozott földgolyón egy kereszt van a tetején. A korona zománcozott és gyémánttal díszített. A teljes súlya 954 g, magassága 15,5 cm. A koronát használták minden koronázáson, 1731-tól 1840-ig, és a királynők ravatalán a 18. században.

A dán koronázási jelvényekhez tartozó egyéb tárgyak, melyeket szintén a Rosenborg kastélyban őriznek, a következők:

1. a koronázási kard (1648-ban, valószínűleg a Koppenhágában készült, arany, zománc, gyémánt),

2. Az ampulla (1648-ban készült, Koppenhágában vagy Amszterdamban; arany, zománc, gyémánt),

3. az Elefánt rend lánca és a csillagja (arany, zománc, gyémánt),

4. a Dannebrog-rend lánca és a csillagja (arany, zománc, gyémánt) és egyéb kisebb tételek.

A 16-17. században a dán koronázási jelvényeket Koppenhágában, a régi királyi palota pincéjében őrizték, de kb. 1681-ben átvitték a Rosenborg kastélyba, ahol azóta is vannak, 1922 óta a nyilvánosság számára is láthatóak.

1940-ben a dán hatóságok, félve attól, hogy a megszálló német hadsereg elrabolja, a koronákat és a többi tárgyat a Rosenborg Kastély-múzeum eltávolította és egy különleges földalatti óvóhelyre rejtette ek, ahol az ország felszabadulásáig, 1945-ig maradt. 

A következő bejegyzésekben bemutatom a dán királyok koronázási jelvényeit és a koronázáshoz kapcsolódó tárgyakat és helyszíneket.

A pápai liturgikus öltözékek és tárgyak a hagyományos litugiában

A hagyományos katolikus liturgia a pápai öltözetek és tárgyak páratlan gazdagságát használta.

A képen fentről lefelé:
1. balra: "mitra preciosa"-  a drágaköves püspöksüveg, melyet a pápa a mise egyes szakaszaiban használt, jobbra: a tiara, vagyis triregnum - a pápai hármas korona
2. a "mantum" - a pápai palást, mely a szokásosnál jóval hosszabb és betarta a trónszék lépcsőit is, így a pápa jóval magasabbnak tűnt, mint a körülötte állók
3. balra: a pápai stóla, majd jobb felé haladva, a kazula, a római stílusú miseruha, a kazula alatt a csipkés szegélyű alba, majd egymás felett a manipulus, alatta a subcinctorium, alatta pedig a pápa arannyal hímzet szövet cipője, melyet liturgikus alkalmakkor hordott, a jobb szélén pedig, mint egy összecsavart vitorla, a falda, egy hosszú, uszály- vagy szoknya-szerű darab, amely a trónon, illetve a hordszéken ülve eltakarta a pápa lábát, s elől-hátul külön uszály hordozóknak kellett vinnie
4. balra a pápai pallium, a pápai érseki méltóságát jelképező gyapjúszövetből készült vékony szalag, vörössel hímzett keresztekkel, a középen levő tárgy felismerhetetlen, jobbra a püspöki kesztyű
5. balra a pápai dalmatika, középen a fanon, jobbra a tunika. A dalmatika a diakónusok liturgikus öltözete, a tunika pedig az aldiakónusé, melyet ők a megfelelő liturgikus színben vastagabb szövetből hímzéssel a reverenda és az alba fölött viselnek, míg a püspökök, így Róma püspöke is, a megfelelő liturgikus színben, de jóval vékonyabb selyemszövetből varrva az alba felett és a kazula alatt visel, annak jelképeként, hogy a püspök valamennyi papi rendet felvette, a fanon pedig egy rövid körgallér, arannyal és vörössel csíkozva, melyet a pápa a miseruha felette, de a pallium alatt hord.

XII. Piusz a koronázása után áldást oszt a Szent Péter bazilika erkélyéről

A pápa miseruhában, rajta a csíkos fanon, felette a pápai pallium, kezén a főpapi kesztyű, fején a pápai hármas korona. A pápa balján és jobbján két bíboros diakónus dalmatikában, illetve tunikában (e két ruhadarab látszatra nagyon hasonlít egymásra és nehezen megkülönböztethető, fejükön mitra simplex, vagyis az egyszerű püspöksüveg, fehér selyemből. A pápa jelenlétében csak egyszerű mitrát lehet viselni. A pápa mögött balra és jobbra (a jobboldali alig látszik), a hatalmas strucctollas legyező, a flabellum, amelyet VI. Pál idejében hagytak el, pedig ősi darab, már az egyiptomi fáraók mellett is lehetett ilyeneket látni.

XII. Piusz a pápai hordszéken, a sedia gestattorián

A pápa koronában, a mantumot viseli, mögötte jobbra-balra a flabellum

XXIII. János pápa a lateráni bazilikában

A lateráni Szent János bazilika a pápa püspöki székesegyháza, ahol az "igazi" pápai trón áll. A pápa fején a mitra preciosa, a drágaköves püspöksüveg, rajta a mantum, a hosszú pápai palást

 Pápai nagymise XXIII. János idején

Fent: az úrfelmutatás a Szent Péter bazilika baldachinos főoltáránál.

Lent: a pápa a trónon

VI. Pál a II. Vatikáni Zsinaton

A mantum jóval magasabbnak, mintegy emberfelettinek mutatta a törékeny Montini pápát

 XII. Piusz a szixtuszi kápolnábanFején a mitra aurifrigata, az aranyszövetből készült hímzés nélküli mitra,
palástja alól kilóg a falda, a pápai uszály, melyet két pap tart

 Szent X. Piusz pápa a szixtuszi kápolna oltáránál

Miseruhája alól kilóg a falda, a pápai uszály, melyet egy karinges pap tart