Szent Vencel koronája és a cseh koronázási jelvények

Prágában május közepétől október végéig újra megtekinthető Szent Vencel koronája, a cseh koronázási ékszerek legértékesebb darabja. A kiállítást IV. Károly német-római császár és cseh király születésének 700. évfordulója alkalmából rendezik a Hradzsinban.

A cseh koronázási jelvények Szent Vencel koronája, a királyi jogar és alma, a koronázási öltözék, valamint az ereklyetartó kereszt és Szent Vencel kardja. Eredetileg Prágában, majd a Karlsteini várban, a harmincéves háború után pedig Bécsben őrizték, 1791 óta pedig a prágai Szent Vitus katedrális korona-kamrájában, hét zár alatt. A zárak egy-egy kulcsa a köztársasági elnöknél, a miniszterelnöknél, a parlament két háza elnökeinél, a prágai polgármesternél, valamint a prágai érseknél és a káptalan nagyprépostjánál van.

A koronázási jelvényeket csak ritkán, nagy ünnepeken és jeles alkalmakkor állítják ki. Legutóbb Zeman elnök megválasztása alkalmából, előtte meg 2008-ban, a Csehszlovák Köztársaság 90 éves évfordulóján.

A csehek érdekesen fenntartják a köztársaság, mint az önálló Csehország megjelenésének tiszteletét és az egykori cseh monarchia legszentebb jelvények megbecsülését, s a cseh baloldal sem folytat kultúrharcot a cseh múlt ellen.

Szent Vencel koronája 1347-ben, luxemburgi Károly cseh király – IV. Károly néven német-római császár – Prága és a cseh monarchia nagy felvirágoztatója koronázására készült Arrasi Mátyás udvari ötvös tervei szerint. (IV. Károly a prágai egyetem alapítója, a Szent Vitus katedrális építésének elkezdője, a Károly híd névadója és a német Aranybulla kiadósa s a mi Zsigmond királyunk apja.)

A korona 22 karátos aranyból készült, négy egyforma ívelt lemezből áll, melyek hatalmas liliomokat formáznak. A lemezeket összetartó szegecsek végén drágakő van. A koronát 19 zafir, 30 smaragd, 44 spinel (rubinhoz hasonló piros kő), 20 igazgöngy, egy rubin, egy rubelit és egy akvarmarin díszíti. A korona csúcsán levő kereszt Krisztis töviskoronájának egy tövisét foglalja magában. A korona súlya 2475 gr.

IV. Károly cseh koronázására egyszerű gótikus jogar és országalma készült, melyeket a 16. században díszesebb reneszánsz jelvényekre cseréltek. A régi gótikus jogar és országalma ma Bécsben van, a Schatzkammerben és az osztrák főhercegi jelvényekhez tartozik.

Az új jogar és országalma 1533-ban készült, reneszánsz stílusban, Ferdinánd király megrendelésére.

A királyi jogar 18 karátos arany, 4 zafir, 5 spinel és 62 gyöngy, a tetején meg egy különálló hatalmas spinel, súlya 1013 gr, tehát egy kg. Az országalma ugyancsak 18 karátos arany, 6 zafir, 6 spinel és 18 gyöngy díszíti. Oldalán vert aranyból készültek a domborművek és az ószövetségi történeteket jelenítenek meg.

A koronázási kard pengéje 10. századi, a markolata 13. század, a textil burkolat talán 14. századi, IV. Károly korából.

A királyi öltözék arannyal átszőtt vörös selyemszöveg, s hermelin prém szegélyezi. 1653-tól 1836-ig használták, s jelenleg az aranytárgyaktól külön, különleges légkondicionált tárlóban őrzik.

 Fent: a korona kamra
Lent: a korona kamra elhelyezkedése: az Aranykapu felett, a mozaikdíszes fal mögött

(Habsburg) Mátyás császár és cseh király a cseh koronázási díszben

 A cseh korona nagyon hasonlít a forradalom alatt elpusztított francia koronákra, Nagy Károly és Szent Lajos koronáira. Nem kizárt, hogy a cseh korona megalkotója, a francia arrasi Mátyás és megrendelője, a párizsban felnőtt Károly tudatosan választották a francia mintát. 

 Fent: Szent Lajos koronája egy 18. századi ábrázoláson
Lent: Kopasz Károly frank király koronával a fején, a "Szent Egyed miséje" című 15. századi flamand vagy észak-francia táblaképen (London, Nemzeti Galéria)

A koronázási jelvények mellett a mai napig megvannak az eredeti bőr dobozok. A korona bőr tokja 1347-ben készült, a koronával együtt, a tetéjén a birodalmi sas, a cseh oroszlán, valamint Ernst von Pardubitz, az első prágai érsek és a prágai érsekség címerei.

A francia király temetési regáliái (1824)

A francia királyok koronázási jelvényeinek túlnyomó részét a forradalom idején megsemmisítették (beolvasztották), a megmaradt darabok a Louvre, illetve a Nemzeti Könyvtár gyűjteményeiben találhatók. A francia király temetésének évszázados szertartását legutóbb 1824-ben, XVIII. Lajos temetésekor mutatták be. Bár a Bourbon-restauráció után a száműzetésből hazatérő királyt nem koronázták meg, de a temetésre elkészítették a temetési regáliát, ahogy az a régi rendszer - az Ancien Regime - idején, a forradalom előtt szokásban volt. XVIII. Lajos temetési regáliái ma a Saint-Denis apátság kincstárában láthatók: a temetési palást - hermelinnel szegélyezett, sötétkék palást, hímzett arany liliomokkal, a király torna-sisakja, egy kisebb koronával, a két oldalán a pár vaskesztyű és sarkantyú, alul pedig a király és a királyné koronája, a jogar és az "Igazság keze" nevű királyi pálca.

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (2. rész)

A dán koronázási jelvények képeken.

 IV. Keresztély koronája (1596)

  V. Keresztély koronája (1670)

III. Keresztély díszkardja (1551)

 Országalma (1648)

Jogar (1648)

 Felkenési kard (1648)

A királyné koronája (1731)

Ampulla, a szentelt olajnak (1648)

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (1. rész)

A dán regália, vagyis a Dánia királyainak és királynőinek jelvélnyei, a nyilvános számára láthatóak Koppenhágában Rosenborg várkastélyban, és a következőket tartalmazza:

1. IV Keresztély koronája (1596)

2. V. Keresztély koronája (1670)

3. A királyné koronája (1731)

4. III. Frigyes jogara (1648)

5. Az országalma (1648)

6. A koronázási kard (1648) és

7. Egyéb tételek.

A koronázást1170-ben vezették be Dániában, amikor Ringstedben felkenték és megkoronázták IV. Kanut királyt. Sajnos nem sok ismert az a középkori dán regáliából. Tudott azonban, hogy koronát, jogart, országalmét és kardot használtak III. Kristóf megkoronázásakor, 1443-ban. Az 1537. év nyitotta meg a protestáns koronázások időszakét Dániában. Ebben az évben III. Keresztélty koronázták Koppenhágában, a Szűzanya templomban. Semmi bizonyos sem ismert a a szertartás során, használt jelvényekről. III. Keresztély adott megbízást, azonban egy új állami dísz kard elkészítésére 1551-ben. Ezüst, aranyozott részek és a zománc és a gyémánt díszítéssel készült. A kard teljes hossza 135 cm. Johan Siebe, III. Keresztély udvari ötvöse készítette A kardot későbbi koronázások során, egészen 1648-ig használták.

 IV. Keresztély koronázása 1596-ban (fent) és VIII. Keresztély koronázása a 19. században (lent) 

A koronázására 1596-ban IV. Keresztély egy gazdagon díszített koronát, jogart és országalmát rendelt. A IV. Keresztély-féle regáliának egyetlen darabja, amelyet megőriztek saját korunkig a korona. IV. Keresztély koronája corona aperta, vagyis egy nyitott korona ívek nélkül. Aranyból és zománccal készült, és gazdagon berakott számos gyönggyel és gyémántokkal. Tizenkét levél alakú csúcsa van, két különböző méretben, amelyek együtt egy kört formálnak. A teljes súlya 2,895 g. Ezt a reneszánsz ékszerészeti remekművet a királyi aranyműves, Dirich Tyring készítette. 1640-es években IV. Keresztély kénytelen volt a dán regalia elzálogosítani, annak érdekében, hogy pénzt teremtsen a költséges és katasztrofális háborúk finanszírozására. IV. Keresztély koronáját a fia, III. Frigyes koronázására 1648-ban vissza tudták szerenzi, de a többi dán jelvények elvesztek, így ebben az évben egy új országalmát és egy új jogart rendeltek. 

Az országalma aranyból készült. Zománc és gyémánt díszíti és a tetején egy gyémánt berakásos arany kereszt van. A tömege 895 g. Egy ismeretlen hamburgi aranyműves készítette. A dán király jogara egyike a legcsodálatosabb darab a bárhol Európában található jelvények között. Aranyból készült hosszú pálca, a végén egy nagy gyémánt berakásos koronás zománc liliom. A jogar hossza 98.2 cm és súlya 1,359 g. Nem világos, hogy a jogar egy Koppenhágából vagy Amszterdamból származó ötvös munkája-e. A királynő koronáját az országalmával és a jogarral együtt rendelték meg, de 1790-ben beolvasztották.

III. Frigyes volt az utolsó király, akit IV. Keresztély koronájával koronáztak meg, 1648-ban. Míg a választott monarchia idején a király a papság és a nemesség képviselői koronázták meg, az örökletes és abszolút monarchia bevezetését követően a király koronával a fején, kezében a jogarral és az országalmával érkezett a templomba, ahol szentelt olajjal felkenték. (A szertartás neve is koronázásról felkenésre (dánul: salving) változott.) Az új rendet jelképezte az is, hogy a koronázás –pontosabban: a felkenés – immár nem a koppenhágai régi katedrálisban történt, hanem a Koppenhága közelében levő Frederiksborg várkastély kápolnájában.

Az örökletes és abszolút monarchia bevezetését követően V. Keresztély adott megbízást egy új korona elkészítésére az 1671-ben megtartott koronázására. V. Keresztély koronája aranyból készült és zománcozott, gyémánt, zafír és rubin díszíti. Corona clausa vagyis zárt korona, amelynek köralakja van, nyolc palmettával és ívekkel, felette egy zománc földgömb és egy kereszt a tetején. A korona súlya 2,080 g, és a magassága 21 cm. 1670-ben készített Koppenhágában Poul Kurtz aranyműves. A koronát minden ezt követő dán koronázáson használták, beleértve VIII. Keresztély koronázását is 1840-ben, mely az utolsó dán koronázás volt, a következő királyt, VII. Frigyest, az abszolutizmussal történő szakítás jeleként már nem kenték fel és a koronát sem viselte többet élő dán uralkodó. V. Keresztély koronáját ugyanis az elhunyt dán királyok ravatalán napjainkig használják.

A legújabb darab a dán koronák között a királynő koronája, melyet Frederik Fabritius, a neves koppenhágai aranyműves 1731-ben készítette. A királynő koronája aranyból készült. Ez áll egy oválisból, amelyet nyolc palmetta és ugyanannyi ív alkot, amely metszi egymást közepén, és egy zománcozott földgolyón egy kereszt van a tetején. A korona zománcozott és gyémánttal díszített. A teljes súlya 954 g, magassága 15,5 cm. A koronát használták minden koronázáson, 1731-tól 1840-ig, és a királynők ravatalán a 18. században.

A dán koronázási jelvényekhez tartozó egyéb tárgyak, melyeket szintén a Rosenborg kastélyban őriznek, a következők:

1. a koronázási kard (1648-ban, valószínűleg a Koppenhágában készült, arany, zománc, gyémánt),

2. Az ampulla (1648-ban készült, Koppenhágában vagy Amszterdamban; arany, zománc, gyémánt),

3. az Elefánt rend lánca és a csillagja (arany, zománc, gyémánt),

4. a Dannebrog-rend lánca és a csillagja (arany, zománc, gyémánt) és egyéb kisebb tételek.

A 16-17. században a dán koronázási jelvényeket Koppenhágában, a régi királyi palota pincéjében őrizték, de kb. 1681-ben átvitték a Rosenborg kastélyba, ahol azóta is vannak, 1922 óta a nyilvánosság számára is láthatóak.

1940-ben a dán hatóságok, félve attól, hogy a megszálló német hadsereg elrabolja, a koronákat és a többi tárgyat a Rosenborg Kastély-múzeum eltávolította és egy különleges földalatti óvóhelyre rejtette ek, ahol az ország felszabadulásáig, 1945-ig maradt. 

A következő bejegyzésekben bemutatom a dán királyok koronázási jelvényeit és a koronázáshoz kapcsolódó tárgyakat és helyszíneket.

A "Reichsklenodien", a német-római birodalom uralkodó jelvényei

Nagy Károly (balra), koronázási díszben és Zsigmond császár (jobbra), házi koronában,
Albrecht Dürer képein, melyeket a nürnbergi Városháza számára készített

A nyugati világ rangban első uralkodója a császár volt, vagyis a német király, akit a pápa római császárrá koronázott. Az utolsó nyugat-római császár, Romulus Augustulus lemondása (456) óta jó 340 év telt el 800. karácsonyáig, amikor III. Leó pápa a római Szent Péter bazilikában Imperator Romanorum címmel császárrá koronázta Károly frank királyt, a történelem Nagy Károlyát (Carolus Magnus – Charlemagne – Karl der Große).

Nagy Károly fiai és unokái után a birodalmat – immár az egykori közép- és keleti frank birodalom, Lothar és Német Lajos örökségére korlátozva – a szász uralkodóházból származó I. Ottó újította meg, akit 962.-ben koronáztak császárrá. A szász dinasztia Szent (II.) Henrik császár halálával kihalt, s helyét a Konrádok és Henrikek dinasztiája, a száli frank dinasztia vette át. A frankok után a sváb Staufok (Hohenstaufen), majd bajorok, a luxemburgiak s végül II. Albert király, Zsigmond császár veje után – egy rövid bajor közjátékkal – a Habsburgok, majd a Habsburgok leányága, a Habsburg-Lotharingiai ház tagjai ültek Nagy Károly trónján. Az utolsó császárt, II. Ferencet 1792-ben koronázták meg Frankfurtban. A birodalom akkor már vagy 150 éve lényegében csak papíron létezett, s a napóleoni háborúk megadták neki a kegyelemdöfést. II. Ferenc 1804-ben felvette az örökletes osztrák császári címet (Kaiser von Österreich), s a birodalom 1806-ban jogilag is megszűnt létezni, amikor a császár lemondott a német-római császári címről.

A középkor elején világosan kettévált a német királyi és római császári cím, így a koronázási jelvények és maga a koronázás is. A német királyi koronázás Aachenban, Nagy Károly egykori palotakápolnájában történt, azzal a koronával, amely a szentként tisztelt, de a pápa által soha el nem fogadott birodalomalapító fej-ereklyetartóját díszítette. A császári koronázás Rómában volt, az Ottó-féle birodalmi koronával, mely több évszázados vándorlás után, 1424-től a nürnbergi Szentlélek-kórház templomában, a nürnbergi polgárok őrizete alatt állt, egészen 1796-ig, amikor az előrenyomuló francia csapatok elől, mind az aacheni kincseket, mind pedig a Nürnbergben őrzött birodalmi jelvényeket Bécsbe menekítették. Így a Német Nemzet Szent Római Birodalmának uralkodói jelvényei elkerülték azt a sorsot, ami az ugyancsak Nagy Károlyhoz kötött francia uralkodó jelvényeknek jutott ki, vagyis a barbár elpusztítást.

Hitler a jelvényeket visszavitette Nürnbergbe, s azokra valamelyik háborús bunkerban az amerikaiak találtak rá, akik a gyűjteményt visszaszolgáltatták az osztrák államnak, a Habsburg-monarchia jogutódjának. A legszentebb európai uralkodói jelvények ma már csak múzeumi tárgyak a bécsi Hofburg „Weltliches und Geistliches Schatzkammer” (a.m. ’Világi és egyházi kincstár’) nevű gyűjteményében.

A birodalmi jelvények

A birodalmi jelvények a Meyers Konversationslexikon-ból
(A felső sorban balra az Aachenban őrzött német király korona, középen a birodalmi alma, jobbra pedig a birodalmi (császári) korona, majd a jogar. A kép két szélén a szertartási kard (balra) és a birodalmi kard (jobbra). Középen a koronázási palást, illetve a keztyúk és cipők.)

Az „Aacheni jelvények”

1. Birodalmi vagy koronázási evangeliarum (Aachen, 8. sz. vége, a könyvborító későbbi, gótikus alkotás)

2. "István-burza” (karoling, a 9. század első harmada)

3. „Nagy Károly szablyája” (kelet-európai, a 9. század második fele. A kard nyilvánvalóan nem lehetett Nagy Károlyé, mert nem nyugati típusú kard, hanem a honfoglaláskori magyar sírokban is megtalálható nomád szablya egy igen szép példánya, mely akár lehetett valamelyik avar kagán díszkardja is, mely több más kinccsel együtt, hadizsákmányként kerülhetett a frankok birtokába, vagy éppen a magyar fejedelmi díszkard, amelyik valamelyik árpád-házi hercegnővel került nyugatra)

A „Nürnbergi jelvények”

1. A birodalmi korona ("Reichskrone") (nyugat-német, a 10. század második fele)

2. A birodalmi kereszt ("Reichskreuz") (nyugati német, 1024-25), a Szent lándzsa (longobard, 8-9. század) (balra, lent) és a Szent Kereszt egy darabkája (jobbra lent)

3. A birodalmi kard ("Reichsschwert") (a hüvely német, a 11. század második fele)

A birodalmi kard (balra) és a szertartási kard (jobbra) első részletes ábrázolása

4. A birodalmi alma ("Reichsapfel") (nyugat-német, kb, a 12. század második fele)

5. A koronázási palást (pluviale) (Palermo, 1133-34)

6. A koronázási öltözék

A koronázási öltözék darabja, éppúgy mint a palást, a Hohenstaufenek sziciliai udvarában készültek, s onnan kerültek a birodalmi jelvények közé.

(a) Alba (Palermo, 1181)
(b) Dalmatika (Palermo, 1140 körül)
(c) Harisnyák (Palermo, 1170 körül)
(d) Cipők (Palermo, 1130 körül vagy 1220 körül)
(e) Keztyűk (Palermo, 1220)

Ludwig Streitenfeld: II. Ferenc, német-római császár koronázási díszben
(Fején a birodalmi korona, jobbjában a jogar, baljában a birodalmi alma, vállán a palást, alatta az arannyal hímzett szegélyű alba, felette a sasokkal hímzett stóla.)

A koronázási keztyű (Palermo, 1220 körül)

7. Szertartási kard (Palermo, 1220)

8. Stóla (Közép-Itália, 1338 előtt)

9. Sasos dalmatika (felső-német, 1350 előtt)

10. Jogar (német, a 14. század első fele)

11. Aszpergil (szenteltvíz-szóró) (német, a 14. század első fele)