A francia király temetési regáliái (1824)

A francia királyok koronázási jelvényeinek túlnyomó részét a forradalom idején megsemmisítették (beolvasztották), a megmaradt darabok a Louvre, illetve a Nemzeti Könyvtár gyűjteményeiben találhatók. A francia király temetésének évszázados szertartását legutóbb 1824-ben, XVIII. Lajos temetésekor mutatták be. Bár a Bourbon-restauráció után a száműzetésből hazatérő királyt nem koronázták meg, de a temetésre elkészítették a temetési regáliát, ahogy az a régi rendszer - az Ancien Regime - idején, a forradalom előtt szokásban volt. XVIII. Lajos temetési regáliái ma a Saint-Denis apátság kincstárában láthatók: a temetési palást - hermelinnel szegélyezett, sötétkék palást, hímzett arany liliomokkal, a király torna-sisakja, egy kisebb koronával, a két oldalán a pár vaskesztyű és sarkantyú, alul pedig a király és a királyné koronája, a jogar és az "Igazság keze" nevű királyi pálca.

Merész Károly burgundi herceg

Merész Károly (Charles le Téméraire vagy Charles le Hardi) Burgundia hercege (Dijon, 1433. november 11. – Nancy közelében, 1477. január 5.).

Az időnként Rettegett Károlyként is emlegetett herceg (Charles le Terrible) a Valois-házból származó utolsó burgundi herceg volt, korai halála az európai történelem egyik jelentős, bár kevéssé értékelt mozzanata. 

Merész Károly

(Rogier van der Welden festménye)

Burgundia, Brabant, Geldern, Limburg, Alsó-Lotaringia és Luxemburg hercege, Namur őrgrófja, Artois, Charolais, Flandria, Hainault, Holland, Zeeland és Zutphen grófja, Burgundia szabad grófja

Merész Károly nagy címere

(Négyelt címer szívpajzzsal, a második és a harmadik negyed hasított. Első és a negyedik negyedben: Burgundia új címere: vörössel és ezüsttel darabolt keretben  arany liliomokkal behintett kék mező. Második és harmadik negyedben: elől Burgundia régi címere: vörössel szegélyezett, arannyal és kékkel jobbharánt vágott mező, hátul Brabant címere: vörössel felfegyverzett jobbra forduló arany oroszlán. A szívpajzs Flandria címere: arany mezőben vörössel felfegyverzett jobbra forduló fekete oroszlán. A pajzson szembe forduló arany sisak, rajta ezüst-vörös koszorú, címertakaró: arany és arany liliomokkal behintett kék. Sisakdísz: arany liliomokkal behintett kék csonkagúlából kinövő arany liliom. Címertartók: vörössel felfegyverzett arany oroszlán. A pajzs körül az Aranygyapjas rend jelvénye a rendi láncon. Alatta ezüst-kék szalagon a jelmondat.)

 Merész Károly birodalma 

Merész Károly egyetlen örököse: leánya, Mária (1457-1482)

Merész Károly 1477-ben Nancy-nál elesett és a burgundi örökség egyetlen lányára, Máriára (1457-1482) szállt. A lovas balesetben meghalt Mária férje Miksa, a Habsburg örökös volt (I. Miksa császár, 1493-1519), akitől egyetlen fia, Szép Fülöp spanyol társ-király (1478-1506), minden későbbi Habsburg uralkodó ősatyja származott. között Mária és Miksa unokája, Károly (1500-1556) anyai nagyszüleitől megörökölte az egyesített spanyol trónt (mint I. Károly király) és apjától és apai nagyapjától a Habsburg-burgundi örökséget (mint V. Károly császár). A spanyol és a német-római örökség szétválasztása után a választott császári korona az osztrák Habsburgokhoz, a spanyol és a burgundi örökség a spanyol Habsburgokhoz került. (A spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti béke (1713) eredményeképpen az addig spanyol uralom alatt álló dél-németalföldi tartományok - lényegében a mai Belgium területe - osztrák birtokba kerültek és Brüsszelbe osztrák helytartó vonult be.

Brit királyi címerek V. - a Hannoveri ház, a Szász-Koburg-Gothai ház és a Windsor-ház

1701-ben már világos volt, hogy a Stuart ház protestáns ága örökös nélkül marad, így az akkor elfogadott Act of Settlement - a trónöröklési törvény - egyrész kizárta a Franciaországban élő katolikus Stuartokat az öröklésből, másrészt megállapította, hogy az angol és a skót trón I. Jakab legidősebb lányának leszármazóira száll. I. Jakab leánya, Erzsébet pfalzi választófejedelemné és cseh királyné (V. Frigyes pfalzi választó és az 1621-es fehérhegyi csata idején rövid időre cseh király felesége), akinek legkisebb leánya, pfalzi Zsófia (1630-1714), Ernő Ágost braunschweig-lüneburgi herceg és választó (közismertebb címén: a hannoveri választófejedelem) felesége lett, az ő legidősebb fiúk volt György Lajos braunschweig-lüneburgi herceg és választó, a későbbi I. György, Nagybritannia és Írország királya.

A hannoveri ház az ősi frank eredetű itáliai Este ház idősebb ágának, annak a Welf dinasztiának (angolosan Guelph) az ifjabbik ága volt, mely a legendás Oroszlán Henrik szász és bajor herceg (1129 – 1195) kiskorú unokája, Gyermek Ottó (kb. 1204 – 1252) útján 1235-ben megszerezte a braunschweig-lüneburgi hercegséget, és azt egészen 1866-ig, a Hannoveri Királyságnak Poroszországhoz történő csatolásáig, majd 1918-ig a braunschweigi hercegséget uralta.

1837-ben meghalt IV. Vilmos király, és a brit trón következő öccsének, Edvárd kenti hercegnek a lányára, Viktóriára szállt, mert a brit törvények elismerték a nőági öröklést, míg a hannoveri trón, melynek öröklését a középkori német (frank) száli jogi szabályozta, ami kizárta a nőági öröklést, III. György király következő fiára, Ernő Ágost cumberlandi hercegre szállt, ezáltal megszünt a több mint 100 éves brit-hannoveri perszonálunió.

I. György, II. György és III. György,

Nagybritannai és Írország királyainak és Hannoveri választók címere (1714-1801)az új dinasztia az utolsó Stuart címert használta azzal, hogy az angol-skót egyesített címer helyét a negyedik mezőben a braunschweig-lüneburgi (hannoveri) hercegek és választók címere foglalta el. A címernek még része volt a francia királyi címer, jelezve a középkor óta meglevő francia trónigényt

 III. György címere 1801-1816 közötta brit uralkodó 1801-ben, a Napóleonnal kötött amiens-i békében lemondott a francia trónigényről, és ugyanabban az évben létrejött a unió Írországgal, melytől kezdve az állam hivatalos neve Nagybritannia és Írország Egyesült Királysága.
A címerből elmaradt a francia igénycímer, a pajzs első és negyedik mezőjébe az angol, másodikba a skót, a harmadikba pedig az ír címer került, míg a hannoveri választófejedelmi címer a szvpajzusban jelent meg, melyet a választófejedelmi fejdísz fed.

 III. György, IV. György és IV. Vilmos címere1816-ban a Hannoveri Választófejedelemség királyság lett, így a szívpajzsban levő hannoveri címert királyi korona fedi. Ezt a címert használták 1837-ig, Viktória királynő trónra lépéséig

A brit uralkodó címere 1837-1952 közöttA brit-hannoveri perszonálunió megszünése (1837) után a hannoveri címer kimaradt a brit uralkodó címeréből, és ez a címer volt használatban 1952-ig, VI. György haláláig. II. Erzsébet címere is ugyanez, egy kivétellel: a korona nem az íves "ünnepi" korona, hanem a heraldikai Szent Edvárd korona

Viktória királynő halálával (1901) a brit trón legidősebb fiára, VII. Edvárdra szállt, aki apai ágon a szász Wettin-ház egyik ifjabb ágából, a szász-koburg-gothai hercegi családból származott. Az első világháború alatti németellenes hangulatban V. György király letette a dinasztia német nevét és a windsori várról Windsor ház nevet vette fel. (Ez kb. olyan, mint amikor József főherceg 1918-ban Habsburg-Lotharingiai családnevét a családi birtokról Alcsutira akarta változtatni a nevét, és amiről Jászi Oszkár annak idején lebeszélte. A hír vételekor V. György első unokatestvére, II. Vilmos császár nevetve jegyezte meg - célozva a Windsori víg nők c. Shakespeare darabra - "... akkor most szinházba megyek és megnézem a szász-koburg-gothai víg nőket ....")

A toulouse-i jakobinus konvent és Aquinoi Szent Tamás

A jakobinusok konventjét, mely Toulouse központjában van, 1215-ben alapította Dominique de Guzmán, a későbbi Szent Domonkos, a prédikátor testvérek rendjének (Ordo Predicatorum) első férfi-kolostaraként, hogy a katar eretnekeknek az igazi evangéliumot prédikálják. A prédikátor testvérek rendjét, vagyis a dominikánusokat Franciaországban jakobinusoknak nevezik a rend egykori legnagyobb, párizsi rendháza után, mely a Rue de St Jacques-ban állt. A párizsi jakobinus konventben gyűltek össze a francia forradalom radikálisai, s kölcsönözte az egykori dominikánus rendház nevét a kérlelhetlen értelmiségi politikának.

A toulouse-i templom a rend talán legszebb temploma. 80 m hosszú, 20 m széles, s 22 m magas két hajóját oszlopsor választja el. Kizárólag téglából épült, s a languedoc-i gótika kiemelkedő alkotása.

Aquinoi Szent Tamás ereklyéit 1369 óta tisztelték a templomban, melyet 1385-ben az ő nevére szenteltek. Amikor a dominikánusok a forradalom alatt, 1791-ben elhagyták a templomot, az ereklyéket a Saint Sernin-ba vitték át, ahonnan csak 1974-ben, halálának 500. évfordulóján kerültek vissza. Az Angyali Doktor ereklyetartója ma a főoltárban van elhelyezve.

A Párizs melletti királyi Szent Dénes apátság - a királysírok elpusztítása 1793-ban

Az emberiség történelme a kezdetektől fogva az esztelen pusztítás történelme, de a „haladás" nevében igazolt gyilkosság és rombolás a francia forradalom öröksége.

A francia forradalmi nemzetgyűlés, a Konvent 1793. július 31-i ülésén határozatot hozott arról, hogy a Párizs melletti Saint-Denis bencés apátságban levő királysírokat, mint a feudalizmus és az elnyomás szimbólumait, el kell pusztítani. A múlt eltörlésének e halálos táncát a Konvent megbízásából egy kiugrott bencés szerzetes, Dom Poirier vezényelte. Először a halottakat exhumálták, majd a holttesteket mésszel leöntött közös sírokba dobálták. Megkezdték a síremlékek elpusztítását is, bár azok jó részét sikerült azon a címen megmenteni, hogy mégiscsak nemzeti műalkotások.

A francia monarchia már akkor is jóval több, mint ezer éves volt, így a múlt eltörléséhez az első királyi temetés után jó 1100 évvel fogtak hozzá. A szervezett halottgyalázás első áldozatai között volt - még augusztusban - Kis Pipin, Nagy Károly apja, és egy pár 13-14. századi király és királyné. A „nagyüzemi" méretű pusztítás október 12-25. között zajlott le, kezdve a Bourbon királyokkal, s szisztematikusan végezve mindenkivel. A gótikus művészet atyját, Suger apátot, október 22-én vetették ki sírjából.

A javaslat előterjesztője egy nagyszájú fiatalember, Bertrand Barère de Vieuzac, Hautes-Pyrénées megye konventbeli képviselője s a Közüdvi Bizottság (Comité de salut public - amit tévesen „közjóléti" bizottságnak is fordítanak) tagja volt. Javaslata konzekvens folytatása volt addigi működésének. Ő volt a királyt elítélő ülések elnöke és a király kihallgatója, aki a Hegypárt többi tagjával együtt a király haladéktalan és fellebbezés lehetősége nélküli kivégzésére szavazott. Beszédét azzal zárta, hogy „a szabadság fája csak akkor virul, ha a tirannusok vérével öntözik".

Barére dél-franciaországi nemesi családból származott, apja és ő maga ügyvéd, a bátyja pap. Forradalmi hevületében nemcsak a terror egyik fő mozgatója, hanem a katolikus államvallás helyébe tervezett haza-vallás ('la religion de la patrie') egyik kidolgozója volt. Egyik hittétele szerint, „életed első éveiben a nevelést a Köztársaság a szüleidre bízza, de mihelyt az intelligenciád elég fejlett, büszkén követeli jogait feletted. A köztársaságért születtél, s nem a családok büszkeségére vagy zsarnokságának elviselésére".

Az elvhű fiatalember hamarosan Robespierre ellen fordult, s így a terror bukását rövid börtönbüntetéssel megúszta, majd szökése után, már a Direktórium idején újra képviselő, az 500-ak tanácsának tagjává választották. Később Napóleon titkosügynökeként leveleket hozott és vitt, majd hol börtönbe, hol emigrációba vonult. Bár a király halálára szavazott, a restauráció utáni megtorlást is megúszta, s két királyt is szolgálva, 1841-ben, szülővárosában halt meg. A forradalom idején Edmund Burke „a guillotine Anakreonjának" nevezte, Desmoulins meg csak egyszerűen a „háromarcú Janusnak".

Ma már alig tudja valaki, ki volt ez az ember, pedig ifjú éveinek vérszomjas retorikája és cselekedetei, a múlttal való leszámolás követelése egy, a mai napig divatos értelmiségi attitűd előképei. A francia forradalom előkészítői és ideológusai vetették el a Lenin és Sztálin, Mao és Pol Pot összes borzalmas cselekedetének sárkányfogait.

Az emberiség történelme a kezdetektől fogva az emberek és javak esztelen pusztításának történelme, de a „haladás" nevében igazolt gyilkosság és rombolás a francia forradalom öröksége.

(A cikk eredetileg: "A múltat végképp eltörölni - a francia forradalom 220. évfordulójára" címmel jelent meg a Konzervatórium c. honlapon.)

A Párizs-melletti királyi Szent Dénes apátság építéstörténete - 5. rész

8. A vallásháborúktól a forradalomig

Medici Mária királyné megkoronázása a Saint-Denis-ben 1610. május 13-n

A hugenották pusztításai után az apátsági templom újjáépítése 1610-ben, IV. Henrik feleségének, Medici Mária királynénak a koronázására készült el. Új főoltár épült és új oltára lett a szent mártíroknak is, de egyik sem az eredeti helyén, hanem az eredeti középkori elrendezéshez képest keletre. Az új elrendezést mutatja Dom Michel Félibien, „Histoire de L'Abbaye Royale de Saint-Denys en France” (A királyi Szent Dénes apátság története) című, 1705(?)-ben megjelent könyvében található alaprajz. A könyv forrásértéke felbecsülhetetlen, hiszen a templomnak és kincstárának a forradalom előtti legteljesebb leltárát őrizte meg számunkra.

Az apátság 1690 táján, egykorú metszeten (fent) és a 18. század közepén, rekonstrukciós modellen (lent)

XIV. Lajos 1691-ben megszüntette a Szent Dénes apátja címet, s az apáti jövedelmeket a saint-cyr-i Maison Saint-Louis leánynevelő intézetnek adományozta, az apátság papjait pedig a párizsi püspöknek rendelték alá. Az apátságtól északra fekvő plébánia-templomok nagy része hívek híján romba dőlt, s lebontották őket. Hasonlóan járt a soha be nem fejezett Valois mauzóleum is, melyet 1719-be lebontottak, s a királyi síremléket a bazilikában helyezték el.

A bazilika és a Valois-mauzóleum alaprajza Félibien könyvéből

II. Henrik és Medici Katalin síremlékét 1719-ben a lebontott Valois-mauzóleumból a bazilikába helyezték át. A síremléken felül a királyi pár díszöltezetes alakjai láthatók (fent), alul - a mulandóságot jelképezve - viszont a halott király és királyné igencsak naturalista szobrai vannak (lent)

9. Szent Dénes királyi apátságának vége - a francia forradalom

A forradalom idején a templom kincstárát kirabolták, a templom berendezését elpusztították és Szent Dénes apátsága közel 1200 év után megszűnt egyházi intézményként létezni. A királyi sírokat 1793-ban pusztították el, s ebben az évben a város nevét is Saint-Denis helyett Franciade-ra változtatták.

Az apátság elpusztított kincstárának két vitrinje még érintetlenül - Félibien könyvéből (fent és lent)



II. vagy Kopasz Károly frank király és római császár, Nagy Károly unokája és Szent Dénes királyi apátsága egyik nagy jótevőjének bronz síremléke egykor az apátság kórusában állott. A sírt a forradalom alatt felnyitották és a többi királyi maradvánnyal együtt közös sírba vetették, a már akkor is közel ezeréves bronz síremléket pedig beolvasztották

A Bourbon királyok sem kerülték el sorsukat: IV. Henrik és XIV. Lajos földi maradványait ugyancsak közös sírba vetették, csak síremlékük maradt fenn

A közös sírban megtalált csontokat a bazilika altemplomában helyezték el. A restauráció utáni királysírok az altemplomban (fent), illetve a lefejezett XVI. Lajos és Mária Antónia királyné síremléke a bazilikában (lent)

10. A forradalom után ....

Napóleon visszaadta a templomot az egyháznak, s a császári dinasztia sírboltját tervezte ott kialakítani. A használaton kívül álló monostor-épületekbe 1806-ban a „Maison d'éducation de la Légion d'honneur” költözött.

A forradalom alatt súlyosan megrongált templom helyreállítására 1846-ban, Eugène Viollet-le-Duc (1814-1879) kapott megbízást, aki egyben a vezelay-i apátság, a párizsi Notre Dame, Amiens és Reims restauráló építésze volt. Építészeti munkái mellett két analitikus szótárt is készített, egyet az építészetről, egyet pedig a középkori bútorokról. A restaurációs munka alapvetően sikeres volt, de a templom 86 méter magas északi tornyát vissza kellett bontani, annyira megrongálódott.

Szent Dénes egykori királyi apátsága ma nemzeti műemlék, s a Világörökség része, amely nemcsak az emberi alkotásnak, hanem legalább annyira a pusztításnak és az értelmetlen rongálásnak is az emlékműve.

Források: http://www.saint-denis.culture.fr/en/index.html

A Párizs-melletti királyi Szent Dénes apátság építéstörténete - 4. rész

7. Az apátság a vallásháborúk idején, a 16. század végén

Az apátság a 16. század végén
- még állnak a középkori kolostor-épületek, az apátsági templom mellett balra a befejezetlen, s utóbb lebontott Valois mauzóleum

A Százéves háború idején, 1410-1436 között Saint-Denis városa folyamatos támadásokat szenvedett a burgundiaktól, az Armagnac-pártiaktól és az angoloktól. A város stratégiai ponton helyezkedett el, mivel az északról Párizsba vezető utakat ellenőrizte, az apátság, annak temploma, s főleg pedig kincstára – a középkori nyugat egyik leggazdagabb kincstára – a királyság életében elfoglalt stratégiai jelentősége mellett a rablóknak és fosztogatóknak is kedvelt célpontja volt. A háborús dúlás következtében a város lakossága a harmadára, tizezerről háromezerre csökkent. (A francia és a magyar városiasodás különbségét jól mutatja, hogy a középkori Magyarország legnagyobb városa a 15. század végén érte el a tízezres nagyságot, ami 50-100 évvel korábban egy aránylag kicsi, de fontos francia város mérete volt!)

A Valois-Angoulême ház a Capet ház egyik mellékágának volt a fiatalabb ága, mely I. Ferenccel lépett a francia trónra. A király 1529-ben Louis de Bourbon bíborost nevezte ki kommendáns apátnak, aki anélkül élvezte az apáti jövedelmet, hogy maga szerzetes pap lett volna. Az új apát a királyi család tagja volt, s újabb építkezésekkel akarta növelni az apátság fényét, így 1530-ban új lakóépületek emelésébe fogtak. II. Henrik király özvegye, Medici Katalin 1572-ben pedig – itáliai reneszánsz stílusban – egy centrális alaprajzú mauzóleum építésére adott utasítást, amit a Valois dinasztia tagjainak szántak temetkezési helyül.

A soha be nem fejezett Valois-mauzóleum tervei

A Saint-Denis a vallásháborúk előtt

Az apátsági templom főoltára
- a Szent Egyes miséje című 15. század végi flamand vagy
északfrancia festményen.
Az oltártábla Kopasz Károly császár ajándéka a 9. századból,
felette Szent Eligiusz arany-keresztje

A főoltár, ahogy Viollet-le-Duc a 19. században elképzelte

Szent Dénes ereklye-oltára, Viollet-le-Duc rekontstrukciós rajzán

A vallásháború kora újabb pusztításokat okozott: 1567-ben hugenották foglalták el az apátságot, s a szerzetesek Párizsba menekültek. A protestáns eretnekek sok kárt okoztak a templomban és a környező épületekben. Az Ágoston-rendi kanonokok Szent Pál templomát lényegében elpusztították, s a környező többi templom – a Sainte-Geneviève, a Saint-Michel-du-Degré és a Saint-Barthélemy – is nagy károkat szenvedett. A legnagyobb károkat azonban maga az apátsági templom szenvedte: elpusztították a kórust, a szentélyrekesztővel és a Szentháromság oltárra együtt, a főoltárt és a szent mártírok oltárát is. A templom új berendezése – immár késő reneszánsz-korai barokk stílusban – 1610-re, Medici Mária királyné megkoronázásra készült el. Az a berendezés már többé-kevésbé változatlanul fennmaradt a forradalomig.

A Valois királyok síremlékei

I. Ferenc és családjának síremléke

A befejezetlen Valois-mauzóleum a 18. században

II. Henrik és Medici Katalin síremléke - eredetileg a Valois-mauzóleumban


A Valois-mauzóleum helye ma - nyírott cserjékkel megjelenítve, az apátsági templom északi oldalán

A Párizs-melletti királyi Szent Dénes apátság építéstörténete - 3. rész

6. A gótikus apátság a 13-14. században

Suger apátsági temploma befejezetlen maradt, s a karoling-kori főhajó, akkoriban már négyszáz évesnél is régebbi, ugyancsak omladozni kezdett. Így az akkori apát, Eudes Clément du Mez hozzáfogott az újjáépítéshez. Lebontották a karoling-kori főhajót és a kereszthajót, valamint a Suger apát által emeltetett körüljárós szentély emeleti részeit, s egységes terv szerint, a korszak érett gótikus stílusában megépült a főhajó és a két mellékhajó, a kereszthajó, mindkét végén hatalmas rózsaablakkal, valamint a körüljárós szentély emeleti ablaksora, s a teljes boltozat. A Suger-féle épületből a nyugati tornyok, meg a körüljárós szentély emelt alsó szintje maradt meg. Az északi toronyra magas gótikus toronysisak épült. A templommal egy időben a monostori épületek is újjáépültek, s az apátsági temetőben is új templomokat emeltek.

Az apátsági templom a 19. századi helyreállítás előtt, még két toronnyal ...
A magasabbik, északi torony olyan rossz állapotba került a 19. század közepére,
hogy le kellett bontani.

A templom alaprajza a Suger-féle, be nem fejezett korai gótikus átépítés feltételezett tervei szerint, amikor csak a sötéten jelzett részek készültek el (fent), s a a 13. századi érett gótikus átépítés után (lent)

A gótikus apátsági templom kórusa és szentélye, Viollet-le-Duc rekonstrukciós rajza szerint
(A rekonstrukció több ponton hiányos: hiányzik több síremlék a kórusból, hiányzik a Szentháromság vagy kórus-oltár, mögötte Szent Lajos és több király síremlékével.)

Oltár és ereklyetartó a szentélykörüljáró egyik kápolnájában, Viollet-le-Duc rekonstrukciós rajza szerint

Az érett gótikus főhajó pillérsora a 13. századból (fent), s a főhajó nyugat felé (lent)

A gótikus szentély üvegablakai belülről (fent) és kívülről (lent)

A fények játéka (fent és lent)

A szentély - az alsó árkádsor Suger apát építkézeséseiből származik, a háttérben a 19. században rekonstruélt ereklye-oltár, Szent Dénes, Szent Rusztikusz és Szent Eleutheriusz ereklyéivel

A királyi pantheon

A szentélynégyezet felülről, két oldalán a királysírokkal

A 13. századi átépítés idején uralkodó IX. Lajos király, a későbbi Szent Lajos parancsára tizenhat új egészalakos síremlék készült, egy meroving, hét karoling és nyolc Capet-házbeli királynak és királynéiknak, amelyet a főhajó és a kereszthajók találkozásánál, a szentélynégyezetben helyeztek el, szimbolikus csoportokba rendezve, ezzel is megjelenítve a dinasztikus folytonosságot. Ezek a síremlékek alakjai az ideális király és királyné portréját jelenítik meg, s nem az évszázadokkal korábban élt valós személyek valós arcvonásait. A IX. Lajos utáni királysírok azonban már mind portrészerűen mutatják az uralkodót és hitvesét.

Kis Pipin (pontosabban: Pepin le Bref, vagyis Rövid Pipin) és Berta királyné, Nagy Károly szülei

Királyi síremlékek

V. Károly és Jeanne de Bourbon síremléke már az uralkodópár valós arcvonásait örökíti meg