A Habsburg-birodalom régi térképeken és ma

Jó böngészést: http://mapire.eu/hu/

Merész Károly burgundi herceg

Merész Károly (Charles le Téméraire vagy Charles le Hardi) Burgundia hercege (Dijon, 1433. november 11. – Nancy közelében, 1477. január 5.).

Az időnként Rettegett Károlyként is emlegetett herceg (Charles le Terrible) a Valois-házból származó utolsó burgundi herceg volt, korai halála az európai történelem egyik jelentős, bár kevéssé értékelt mozzanata. 

Merész Károly

(Rogier van der Welden festménye)

Burgundia, Brabant, Geldern, Limburg, Alsó-Lotaringia és Luxemburg hercege, Namur őrgrófja, Artois, Charolais, Flandria, Hainault, Holland, Zeeland és Zutphen grófja, Burgundia szabad grófja

Merész Károly nagy címere

(Négyelt címer szívpajzzsal, a második és a harmadik negyed hasított. Első és a negyedik negyedben: Burgundia új címere: vörössel és ezüsttel darabolt keretben  arany liliomokkal behintett kék mező. Második és harmadik negyedben: elől Burgundia régi címere: vörössel szegélyezett, arannyal és kékkel jobbharánt vágott mező, hátul Brabant címere: vörössel felfegyverzett jobbra forduló arany oroszlán. A szívpajzs Flandria címere: arany mezőben vörössel felfegyverzett jobbra forduló fekete oroszlán. A pajzson szembe forduló arany sisak, rajta ezüst-vörös koszorú, címertakaró: arany és arany liliomokkal behintett kék. Sisakdísz: arany liliomokkal behintett kék csonkagúlából kinövő arany liliom. Címertartók: vörössel felfegyverzett arany oroszlán. A pajzs körül az Aranygyapjas rend jelvénye a rendi láncon. Alatta ezüst-kék szalagon a jelmondat.)

 Merész Károly birodalma 

Merész Károly egyetlen örököse: leánya, Mária (1457-1482)

Merész Károly 1477-ben Nancy-nál elesett és a burgundi örökség egyetlen lányára, Máriára (1457-1482) szállt. A lovas balesetben meghalt Mária férje Miksa, a Habsburg örökös volt (I. Miksa császár, 1493-1519), akitől egyetlen fia, Szép Fülöp spanyol társ-király (1478-1506), minden későbbi Habsburg uralkodó ősatyja származott. között Mária és Miksa unokája, Károly (1500-1556) anyai nagyszüleitől megörökölte az egyesített spanyol trónt (mint I. Károly király) és apjától és apai nagyapjától a Habsburg-burgundi örökséget (mint V. Károly császár). A spanyol és a német-római örökség szétválasztása után a választott császári korona az osztrák Habsburgokhoz, a spanyol és a burgundi örökség a spanyol Habsburgokhoz került. (A spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti béke (1713) eredményeképpen az addig spanyol uralom alatt álló dél-németalföldi tartományok - lényegében a mai Belgium területe - osztrák birtokba kerültek és Brüsszelbe osztrák helytartó vonult be.

Régvolt államok címerei - az Olasz Királyság és a Toszkánai Nagyhercegség

Az egységes olasz állam 1861-ben jött létre, a savoyai ház uralkodása alatt, bár az egységesülési folyamat betetőzése, a Pápai Állam és persze Róma elfoglalása 1871-ig váratott magára. Az olasz monarchiát 1946-ban népszavazás törölte el, jórészt a Mussolini-rendszer kiszolgálása és a háborús vereség miatt büntetve az uralkodó házat. 

Az Itálai Királyság (1861-1946) címere

A toszkánai monarchia 16. század elején jött létre, amikor a Medici család egyik mellékágából származó Cosimo előbb Toszkána hercege, majd 1569-től nagyhercege lett. A Medici ház a 7. nagyherceggel, a gyemektelen Giovanni Battista Gastone (Giangastone) halálával, 1737-ban kihalt. A nagyhatalmi osztozkodások eredményeképpen a családi fejedelemségről a francia király javára lemondó Lotharingiai Ferenc István vonult be Firenzébe, oldalán Mária Terézia Habsburg örökösnővel, mint II. Ferenc István nagyherceg. A nagyherceg 1745-ben német-római császár lett, Toszkánát osztrák hivatalnokok kormányozták. A császár 1765-ben meghalt, a firenzei nagyhercegi trónt második fia Péter Lipót, a később II. Lipót császár és király örökölte, aki 1765 .s 1790 között felvilágosult abszolutista mintaállamot hozott létre a Mediciek kezén elgazosodott Toszkánában. Közel húsz éve magam hallottam régi firenzei arisztokrata családból származó urakat arról elmélkedni, hogy a Casa di Lorena, a lotharingiai ház - Firenze ugyanis nem Habsburg örökség volt, tehát ott nem Habsburg-Lotharingiai volt az uralkodóház - milyen nagyszerűen kormányozta az országot, szemben a szárdokkal, meg a köztársaság korrupt délolaszországi eredetű politikusaival. Az utolsó lotharingiai házbeli nagyherceg IV. Ferdinánd 1860-ban távozott a firenzei trónról, kései leszármazottja, Sigismondo, a jelenlegi trónkövetelő negyvenes évei közepén jár és skót feleségével együtt Skóciában él.

A Habsburg-Lotharingiai házbeli toszkánai nagyhercege címere
(a főpajzsban felül Magyarország és Csehország, alul balra Burgundia, jobbra Bar címere, a szívpajzsban balról jobbra Lotharingia, Ausztria és Toszkána címerei)

Brit királyi címerek V. - a Hannoveri ház, a Szász-Koburg-Gothai ház és a Windsor-ház

1701-ben már világos volt, hogy a Stuart ház protestáns ága örökös nélkül marad, így az akkor elfogadott Act of Settlement - a trónöröklési törvény - egyrész kizárta a Franciaországban élő katolikus Stuartokat az öröklésből, másrészt megállapította, hogy az angol és a skót trón I. Jakab legidősebb lányának leszármazóira száll. I. Jakab leánya, Erzsébet pfalzi választófejedelemné és cseh királyné (V. Frigyes pfalzi választó és az 1621-es fehérhegyi csata idején rövid időre cseh király felesége), akinek legkisebb leánya, pfalzi Zsófia (1630-1714), Ernő Ágost braunschweig-lüneburgi herceg és választó (közismertebb címén: a hannoveri választófejedelem) felesége lett, az ő legidősebb fiúk volt György Lajos braunschweig-lüneburgi herceg és választó, a későbbi I. György, Nagybritannia és Írország királya.

A hannoveri ház az ősi frank eredetű itáliai Este ház idősebb ágának, annak a Welf dinasztiának (angolosan Guelph) az ifjabbik ága volt, mely a legendás Oroszlán Henrik szász és bajor herceg (1129 – 1195) kiskorú unokája, Gyermek Ottó (kb. 1204 – 1252) útján 1235-ben megszerezte a braunschweig-lüneburgi hercegséget, és azt egészen 1866-ig, a Hannoveri Királyságnak Poroszországhoz történő csatolásáig, majd 1918-ig a braunschweigi hercegséget uralta.

1837-ben meghalt IV. Vilmos király, és a brit trón következő öccsének, Edvárd kenti hercegnek a lányára, Viktóriára szállt, mert a brit törvények elismerték a nőági öröklést, míg a hannoveri trón, melynek öröklését a középkori német (frank) száli jogi szabályozta, ami kizárta a nőági öröklést, III. György király következő fiára, Ernő Ágost cumberlandi hercegre szállt, ezáltal megszünt a több mint 100 éves brit-hannoveri perszonálunió.

I. György, II. György és III. György,

Nagybritannai és Írország királyainak és Hannoveri választók címere (1714-1801)az új dinasztia az utolsó Stuart címert használta azzal, hogy az angol-skót egyesített címer helyét a negyedik mezőben a braunschweig-lüneburgi (hannoveri) hercegek és választók címere foglalta el. A címernek még része volt a francia királyi címer, jelezve a középkor óta meglevő francia trónigényt

 III. György címere 1801-1816 közötta brit uralkodó 1801-ben, a Napóleonnal kötött amiens-i békében lemondott a francia trónigényről, és ugyanabban az évben létrejött a unió Írországgal, melytől kezdve az állam hivatalos neve Nagybritannia és Írország Egyesült Királysága.
A címerből elmaradt a francia igénycímer, a pajzs első és negyedik mezőjébe az angol, másodikba a skót, a harmadikba pedig az ír címer került, míg a hannoveri választófejedelmi címer a szvpajzusban jelent meg, melyet a választófejedelmi fejdísz fed.

 III. György, IV. György és IV. Vilmos címere1816-ban a Hannoveri Választófejedelemség királyság lett, így a szívpajzsban levő hannoveri címert királyi korona fedi. Ezt a címert használták 1837-ig, Viktória királynő trónra lépéséig

A brit uralkodó címere 1837-1952 közöttA brit-hannoveri perszonálunió megszünése (1837) után a hannoveri címer kimaradt a brit uralkodó címeréből, és ez a címer volt használatban 1952-ig, VI. György haláláig. II. Erzsébet címere is ugyanez, egy kivétellel: a korona nem az íves "ünnepi" korona, hanem a heraldikai Szent Edvárd korona

Viktória királynő halálával (1901) a brit trón legidősebb fiára, VII. Edvárdra szállt, aki apai ágon a szász Wettin-ház egyik ifjabb ágából, a szász-koburg-gothai hercegi családból származott. Az első világháború alatti németellenes hangulatban V. György király letette a dinasztia német nevét és a windsori várról Windsor ház nevet vette fel. (Ez kb. olyan, mint amikor József főherceg 1918-ban Habsburg-Lotharingiai családnevét a családi birtokról Alcsutira akarta változtatni a nevét, és amiről Jászi Oszkár annak idején lebeszélte. A hír vételekor V. György első unokatestvére, II. Vilmos császár nevetve jegyezte meg - célozva a Windsori víg nők c. Shakespeare darabra - "... akkor most szinházba megyek és megnézem a szász-koburg-gothai víg nőket ....")

Választott római Császár – örökös ausztriai császár

I. Ferenc ausztriai császár, Amerling festményén

A francia Szenátus 1804. május 18-n Bonaparte első konzult a franciák császára (l'empereur des Francais) címmel ruházta fel. Az örökletes francia monarchia restaurálása akkor már egy ideje benne volt a levegőben, hiszen a francia törvényhozás – népszavazással megerősítve – már 1802-ben élethossziglan első konzullá nyilvánította Bonaparte tábornokot.

A francia akció lépésre kényszerítette II. Ferenc német-római császárt is. Az ezeréves nyugati császárság már csak árnyéka volt önmagának, s félő volt, hogy az örökletes francia császár háttérbe szoríthatja a „csak” választott német-római császárt, még akkor is, ha a választás már évszázadok óta csak formalitás volt. Így II. Ferenc 1804. augusztus 11-n keltezve pátenst adott ki, melyben bejelentette, hogy felveszi az örökletes osztrák császári címet, s hogy mindazok a tartományok, melyeket az Ausztriai ház örökös jogon ural, a jövőben az Ausztriai császárságot (Kaisertum Österreich) alkotják majd.

Az 1804. augusztus 11-i pátens utolsó oldala

II. Ferenc még két évig két császári címet viselt: egyszerre volt „választott római császár” és „örökös osztrák császár” („Erbkaiser”). A „választott római császár” címének letétele az austerlitzi vereség, illetve a megalázó pozsonyi béke következtében, 1806-ban történt. „Wir Franz der Zweite, von Gottes Gnaden erwählter römischer Kaiser, zu allen Zeiten Mehrer des Reichs, Erbkaiser von Oesterreich etc., König in Germanien, zu Hungarn, Böheim, Croatien, Dalmazien, Slavonien, Galizien, Lodomerien und Jerusalem, Erzherzog zu Oesterreich etc.” bevezetéssel kezdődött a császár 1806. augusztus 6-n kelt nyilatkozata, melyben bejelentette, hogy leteszi a német császári koronát és a birodalmi fejedelmeket és rendeket minden hűségeskű és szolgálati kötelezettség alól felmenti.

Ferenc császár – aki a magyar történelemben nem éppen népszerű – kötelességtudó, puritán és kifejezetten „polgári” ízlésű és életviteli uralkodó volt, akit a bécsi nép szeretett. Nem szerette a pompát és a ceremóniákat, így a parvenü Napóleonnal ellentétben ő nem rendezett koronázási szertartást és nem készítetett új koronát sem. Könnyű volt neki. A német-római koronázási jelvényeket és kincseket nem pusztította el a forradalom, így a bécsi kincstárban ott volt a az egyik legszebb késő-reneszánsz ötvösművészeti alkotás, II. Rudolf 1602-ben készült magán (házi) koronája, mely az új császárság szimbóluma lett.

Az Osztrák Császárság címere