A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend

Az angol és skót történelmi hagyományok sok különös nevű hivatalt és intézményt őriznek. Az ősi angol és így rangelső brit lovagrend a Térdszalagrend, ami voltaképpen egy harisnyakötő, a hasonló rangú skót rend pedig a skót nemzeti növény, a bogáncs nevét viseli.

A Bogáncsrend lovagjai
2012. július 5-n beiktatta Vilmos herceget, Cambridge hercegét, Strathearn grófját és Carrickfergus báróját a Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrend lovagjainak sorába

A Bogáncsrendet (Order of the Thistle) vagy teljes nevén A Legősibb és Legnemesebb Bogáncsrendet (The Most Ancient and Most Noble Order of the Thistle) jelenlegi formájában 1687-ben alapította VII. Jakab skót király (II. Jakab angol király), aki egy korábban már állítólag már létező lovagrendet támasztott fel. A rend uralkodója (Sovereign) a mindenkori brit uralkodó, mint skót király és 16 tagja (lovagok és hölgyek) lehet, ezen felül a brit királyi család tagjai és külföldi uralkodók lehetnek még tagjai.

A rend legfőbb jelképe a bogáncs, Skócia egyik nemzeti jelképe. A rend jelmondata Nemo me impune lacessit (latin, "Senki nem provokál büntetlenül"). Ez a jelmondat feltűnik az Egyesült Királyság királyi címerének Skóciában használt változatán is, a brit egyfontos pénzérmén, a Royal Regiment of Scotland (Skót Királyi Ezred), a Scots Guard (Skót testőrezred), a The Black Watch (Royal Highland Regiment) of Canada (Kanadai Fekete Őrezred) és a The Royal Scots Dragoon Guards (Királyi Skót Dragonyos Lovasőrség) jelmondataként. A rend védőszentje Szent András.

A Bogáncsrend, amely a brit lovagrendekről eltérően elsősorban csak Skóciában használt, a lovagrendek rangsorában a második helyet foglalja el. Angliai megfelelője, a Térdszalagrend az első, melyet a 14. század közepén alapították. 1783-ban alapították meg az Írországban használt Szt. Patrik-rendet, amelyet azonban az ír függeltenség óta már nem adományoznak.

Története

VII. Jakab skót király állítólag egy már korábban létező lovagrendet támasztott fel, amikor 1687-ben jelenlegi formájában létrehozta a Bogáncsrendet. A legenda szerint Achaius skót király, miközben Æthelstan wessexi király ellen harcolt, az égben jelenést látott: Szt. András keresztjét. Miután megnyerte a csatát, 786-ban megalapította a Bogáncsrendet, amelyet Szt. Andrásnak ajánlott. A legenda azért nehezen hihető, mert a két főszereplő, bár történelmi személyek voltak, nem ugyanabban az évszázadban éltek. Egy másik legenda szerint Achaius 809-ben alapította a rendet, miután szövetséget kötött Nagy Károly frank uralkodóval. Ennek esetleg alapot adhat, hogy Nagy Károly skót testőröket alkalmazott. Egy hasonló hagyomány alapján Robert Bruce bannockburni csata után újjáélesztette a rendet.

VII. Jakab skót király, a Bogáncsrend alapítója
Sir Godfrey Kneller festménye

Azonban a rend 15-16. századi létezésére nincs egyértelmű és elfogadott bizonyíték. Egy 1558-as francia kommentár szerint a skót királyook a bogáncsos koronát és Szt. András keresztjét használták jelképként és lobogóikon, de hozzáteszi, hogy nem alapítottak lovagrendet.  John Lesley 1578. körül felsorolta V. Jakab király külföldi kitüntetéseit, és hozzátette, hogy saját nemzetének megfelelően Szt. András keresztjét viselte. Egy skót lovagrend, a Szt. András-rend, feltehetően létezett a 16. században, de az a század végére megszűnt.

VII. Jakab skót király 1687. május 29-én adta ki királyi rendeletét, amely "újjáéleszti és visszaállítja a Bogáncsrendet korábbi dicsőségébe fényébe és ragyogásába". A rend megalapításakor nyolc lovagot neveztek ki, majd a következő évben VII. Jakabot megfosztották trónjától. Utódai, III. Vilmos angol király és II. Mária angol királynő, nem neveztek ki újabb lovagokat a rendbe, amely egy ideig szunnyadt. 1703-ban Anna brit királynő ismét újjáélesztette a Bogáncsrendet, amely változatlan formában fennmaradt a mai napig.

A rend tagjai

A rend mindenkori vezetője Skócia, majd később Nagy-Britannia királyai voltak Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, az alapítólevél leszögezte, hogy a király és 12 lovag lehet tagja, utalva Jézusra és a 12 apostolra. 1827-ben IV. György brit király lehetővé tette, hogy 16 tagot nevezzenek ki a rendbe. A nőket (az uralkodó királynőn kívül) kezdetben kizárták a rendből. VI. György brit király azonban feleségét, Erzsébet brit királynét 1937-ben kinevezte a rend tagjává és 1987-ben II. Erzsébet brit királynő lehetővé tette, hogy a nők is a rend tagjai lehessenek.

II. Erzsébet királynő, a Bogáncsrend uralkodója, balján Fülöp edinburgh-i herceg, előttük Anna hercegnő, a királyi hercegnő (Princess Royal) és Vilmos herceg

Időről időre a "rendes" tagokon kívül "különleges" tagokat is kinevez az uralkodó. Az "extra lovagok" nem számítanak bele a IV. György által meghatározott 16 fős felső határba. A brit királyi család tagjai általában ennek köszönhetően a rend tagjai, az első közülük Albert herceg, Viktória királynő férje volt.  V. Olaf norvég király volt a rend első külföldi tagja, akit 1962-ben II. Erzsébet nevezett ki.

A rend alapítólevelének megfelelően a mindenkori uralkodónak van joga a rend tagjait kinevezni. A 18. századtól az uralkodó általában a brit kormány javaslatára nevezte ki a rend tagjait, azonban VI. György úgy érezte, hogy mind a Térdszalagrendet, mind a Bogáncsrendet a kormány a politikai hűség, és nem a személyes eredmények jutalmazására használta. Ezért, Clement Attlee miniszterelnök és Winston Churchill, az ellenzék vezetőjének beleegyezésével, 1946-tól, csak az uralkodó nevezhetett ki rendtagokat.

A Bogáncsrend lovagjai és hölgyei (Knights and Ladies of the Thistle) tagjai lehetnek a Térdszalagrendnek is, mivel utóbbi csak Anglia területén használatos. Korábban sok lovag, aki megkapta a Térdszalagrend kitüntetését, lemondott a Bogáncsrendről. A rend tagjait meg is lehet fosztani a tagságuktól - erre egyszer került sor John Erskine esetében, aki a rend tagságát és lovagi címét is elvesztette, miután részt vett az 1715-ös jakobita felkelésben.

A rendnek öt tisztviselője van: a dékán (dean), a kancellár (chancellor), a szertartásmester (usher), a Lord Lyon King of Arms és a titkár. Az dékán általában a Skót Episzkopális Egyház tagja, bár maga a tisztség csak 1763-tól létezik. A kancellár tisztségét 1687-ben hozták létre, és rábízták a rend nagypecsétjét, bár a tisztséget egészen 1913-ig nem töltötték be. A kancellári tisztséget attól fogva a lovagok egyike (nem mindig a rangidős) tölti be. A szertartásmester hivatalos neve The Gentlemen Usher of the Green Rod (vagyis A Zöld Pálca Szertartásmestere). A Lord Lyon King of Arms a skót heraldikai hivatal vezetője, a tisztsége maga korábbi, mint a rend. A Lord Lyon gyakran, de nem feltétlenül, betölti a rend titkárának tisztségét is.

A Bogáncsrend díszöltözete
az edinburgh-i Holyroodhouse Palota kiállításán

 A Bogáncsrend lánca a jelvénnyel (fent) és

a csillag (lent)

Öltözetek és díszítések                                                                                      

A rendi káptalanon vagy más ünnepélyes eseményeken, pl. a brit uralkodó koronázása alkalmából a rend tagjai a következő öltözetet viselik:

·         A köpeny zöld anyagból készül, a polgári ruha vagy katonai egyenruha felett viselik. A köpenyt fehér anyag szegélyezi, zöld vagy arany szalagokkal kötik meg. A köpeny bal vállára tűzik ki a rend hímzett nagy csillagát.

·         A kalap fekete bársonyból készül és fehér tollak ékesítik, a tetején fekete kócsagtoll vagy a daru bóbitája.

·         A lánc aranyból készül és bogáncsvirágot, illetve rutacsokrokat ábrázol. A köpeny fölött viselik.

·     A Szt. András, vagy a függő jelvény a láncról lóg. Az arany medál Szt. Andrást ábrázolja fehér kereszttel, zöld ruhában és bíbor köpennyel, feje körül arany glóriával.

 A Bogáncsend lánca és jelvénye a dobozában (fent) és

a csillag gyémántokkal díszített különleges változata (lent),
a vállszalag a jelvénnyel (ami különbözik a láncon függő jelvénytől) és a csillaggal (legalul)

A teljes díszöltözék mellett egyszerűbb öltözetet is viselhetnek a rend tagjai, amikor valamilyen hivatalos rendezvényen vesznek részt.

·         A rend csillagja ezüst Sz. András-kereszt, a kereszt szárai között sugarakkal. Középen egy zöld körben a rend jelmondata arany betűkkel, a körön belül egy bogáncsvirág arany mezőben. A bal mellre kitűzve kell viselni. Ha a lovag a Térdszalagrend tagja is, akkor a Bogáncsrend csillagját a Térdszalagrend csillagja alá kell kitűzni

·         A széles szalag sötétzöld selyemből készült, a ball válltól a jobb csípőig kell viselni, melyen függ.

·         A  rend jelvénye.

Az uralkodó engedélyével, a rend tagjai viselhetik a láncot a ruhájuk vagy egyenruhájuk felett.

A rend tagjának halála esetén minden rendjelet a rend kincstárnokának vissza kell szolgáltatni. A jelvényt és a csillagot az elhunyt lovag legközelebbi hozzátartozója személyesen adhatja át az uralkodónak.

A rend tisztviselői is zöld anyagból készült ruhát viselnek. A szertartásmester hivatali jelképe egy zöld színű pálca.

Kápolna

 A lovagok zászlói az edinburgh-i Szent Egyed (St Giles) templomban (fent) és

stallumai a rendi kápolnában (lent)

 Az uralkodó, Fülöp herceg és a wales-i herceg (Skóciában: Rothesay hercege) stallumai az oltárral szemben levő falon (fent)
a lovagok zománcozott címerei a stallum hátfalán (lent). 
Az elhunyt lovagok sisakdíszét elviszik a kápolnából, de a zománcozott címer örökre ott marad

Amikor VII. Jakab megalapította a rendet, úgy határozott, hogy a Holyroodhouse palota templomában legyen a rend kápolnája (feltehetően a Térdszalagrendtől vette az ötletet, amelynek kápolnája a Windsori várkastély Szent György kápolnája). VII. Jakabot azonban 1688-ban megfosztották a tróntól, a kápolna pedig a zavargások során megsemmisült. A rendnek egészen 1911-ig nem volt kápolnája, amikor az edinburghi Szent Egyed (St. Giles) templomhoz építettek egy külön kápolnát erre a célra. II. Erzsébet minden évben a Holyroodhouse palotában tölt egy hetet júniusban vagy júliusban, és ekkor tartják a rend káptalani ülését is, amikor az új lovagok vagy hölgyek beiktatására is sor kerül.

Az uralkodót beleértve minden rendtagnak egy stallum-ülést alakítottak ki a kápolnában, amelyen a lovag vagy hölgy címerét feltüntetik. Az ülés feletti baldachin tetején a rend tagjának sisakja látható. Amennyiben nemesi rangja is van a tagnak, akkor a rangnak megfelelő koronát is feltüntetik. A heraldika szabályai szerint, az uralkodó kivételével, nők nem viselhetnek sisakot ezért nekik csak a koronát tüntetik fel. A többi brit lovagi renddel ellentétben nem a kápolnában láthatók a rend tagjainak zászlói, hanem a katedrális másik részében.

A rend tagjának halálakor a sisakot, címert és a koronát leszedik, a páholyról azonban nem veszik le az elhunyt kis címerét, hanem a páholy ülésének hátoldalára helyezik fel. A kápolna bejárata melletti falon található az 1911. előtt kinevezett összes lovag és lady neve.

Kiváltságaik

A rend lovagjai és hölgyei az Egyesült Királyság rangsorában, a Térdszalagrend kivételével, minden más lovagrend tagjait megelőzik, a nemesség közül pedig a báróknál magasabb a rangjuk. A rend lovagjainak felesége, gyermekei és menyei is megkapják ezt a kiváltságot, azonban a hölgyeknek ez nem jár (mivel a rangsort az apa vagy férj címei alapján állítják fel.

 Az uralkodó skót címere az uralkodói stallumon (fent) és
az 1911 előtti lovagok neve a bejárat melletti falon (lent)

A rend lovagjai használhatják a "Sir", a hölgyek pedig a "Lady", megnevezést a nevük előtt. A lovagok feleségei szintén megkapják a "Lady"-t, azonban a hölgyek férjének nem jár ilyen megtiszteltetés.

A lovagok nevük után a "KT" (Knight of the Thistle), a hölgyek az "LT" (Lady of the Thistle) rövidítést tüntethetik fel. Ha a rend tagjának más kitüntetései is vannak, akkor a "KT" vagy "LT" minden mást megelőz, kivéve a "Bt" vagy "Btss" (baronet vagy baronet-nő, kb. örökletes lovag), "VC" (Viktória-kereszt), "GC" (György-kereszt) és "KG" vagy "LG" (a Térdszalagrend lovagja vagy hölgye).

(A wikipedia magyar nyelvű szócikkének javított, szerkesztett változata.)

Brit királyi címerek V. - a Hannoveri ház, a Szász-Koburg-Gothai ház és a Windsor-ház

1701-ben már világos volt, hogy a Stuart ház protestáns ága örökös nélkül marad, így az akkor elfogadott Act of Settlement - a trónöröklési törvény - egyrész kizárta a Franciaországban élő katolikus Stuartokat az öröklésből, másrészt megállapította, hogy az angol és a skót trón I. Jakab legidősebb lányának leszármazóira száll. I. Jakab leánya, Erzsébet pfalzi választófejedelemné és cseh királyné (V. Frigyes pfalzi választó és az 1621-es fehérhegyi csata idején rövid időre cseh király felesége), akinek legkisebb leánya, pfalzi Zsófia (1630-1714), Ernő Ágost braunschweig-lüneburgi herceg és választó (közismertebb címén: a hannoveri választófejedelem) felesége lett, az ő legidősebb fiúk volt György Lajos braunschweig-lüneburgi herceg és választó, a későbbi I. György, Nagybritannia és Írország királya.

A hannoveri ház az ősi frank eredetű itáliai Este ház idősebb ágának, annak a Welf dinasztiának (angolosan Guelph) az ifjabbik ága volt, mely a legendás Oroszlán Henrik szász és bajor herceg (1129 – 1195) kiskorú unokája, Gyermek Ottó (kb. 1204 – 1252) útján 1235-ben megszerezte a braunschweig-lüneburgi hercegséget, és azt egészen 1866-ig, a Hannoveri Királyságnak Poroszországhoz történő csatolásáig, majd 1918-ig a braunschweigi hercegséget uralta.

1837-ben meghalt IV. Vilmos király, és a brit trón következő öccsének, Edvárd kenti hercegnek a lányára, Viktóriára szállt, mert a brit törvények elismerték a nőági öröklést, míg a hannoveri trón, melynek öröklését a középkori német (frank) száli jogi szabályozta, ami kizárta a nőági öröklést, III. György király következő fiára, Ernő Ágost cumberlandi hercegre szállt, ezáltal megszünt a több mint 100 éves brit-hannoveri perszonálunió.

I. György, II. György és III. György,

Nagybritannai és Írország királyainak és Hannoveri választók címere (1714-1801)az új dinasztia az utolsó Stuart címert használta azzal, hogy az angol-skót egyesített címer helyét a negyedik mezőben a braunschweig-lüneburgi (hannoveri) hercegek és választók címere foglalta el. A címernek még része volt a francia királyi címer, jelezve a középkor óta meglevő francia trónigényt

 III. György címere 1801-1816 közötta brit uralkodó 1801-ben, a Napóleonnal kötött amiens-i békében lemondott a francia trónigényről, és ugyanabban az évben létrejött a unió Írországgal, melytől kezdve az állam hivatalos neve Nagybritannia és Írország Egyesült Királysága.
A címerből elmaradt a francia igénycímer, a pajzs első és negyedik mezőjébe az angol, másodikba a skót, a harmadikba pedig az ír címer került, míg a hannoveri választófejedelmi címer a szvpajzusban jelent meg, melyet a választófejedelmi fejdísz fed.

 III. György, IV. György és IV. Vilmos címere1816-ban a Hannoveri Választófejedelemség királyság lett, így a szívpajzsban levő hannoveri címert királyi korona fedi. Ezt a címert használták 1837-ig, Viktória királynő trónra lépéséig

A brit uralkodó címere 1837-1952 közöttA brit-hannoveri perszonálunió megszünése (1837) után a hannoveri címer kimaradt a brit uralkodó címeréből, és ez a címer volt használatban 1952-ig, VI. György haláláig. II. Erzsébet címere is ugyanez, egy kivétellel: a korona nem az íves "ünnepi" korona, hanem a heraldikai Szent Edvárd korona

Viktória királynő halálával (1901) a brit trón legidősebb fiára, VII. Edvárdra szállt, aki apai ágon a szász Wettin-ház egyik ifjabb ágából, a szász-koburg-gothai hercegi családból származott. Az első világháború alatti németellenes hangulatban V. György király letette a dinasztia német nevét és a windsori várról Windsor ház nevet vette fel. (Ez kb. olyan, mint amikor József főherceg 1918-ban Habsburg-Lotharingiai családnevét a családi birtokról Alcsutira akarta változtatni a nevét, és amiről Jászi Oszkár annak idején lebeszélte. A hír vételekor V. György első unokatestvére, II. Vilmos császár nevetve jegyezte meg - célozva a Windsori víg nők c. Shakespeare darabra - "... akkor most szinházba megyek és megnézem a szász-koburg-gothai víg nőket ....")

Brit királyi címerek IV. - a Stuart ház: 1603-1714

A Tudor-ház utolsó uralkodója, I. Erzsébet 1603. március 24-n meghalt, örököse VI. Jakab skót király lett, I. Jakab néven. A skót Stewart ház - franciásan: Stuart - őse egy normann kulturájú, de szivében breton lovag, Walter FitzAlan volt, aki Anglián keresztül érkezett Skóciába, ahol kb. 1150-től az első örökletes High Steward of Scotland, a skót udvar háznagya, major domusa volt. 1371-ben az akkori High Stewart lett a skót király, II. Róbert néven, s onnantól a High Steward of Scotland a skót trónörökös, Rothesay hercege (Duke of Rothesay) kisérő címe lett. Ma a High Steward of Scotland a wales-i herceg, akit Skóciában mint Rothesay hercege emlegetnek. A Stewart családnevet Walter, a 3. örökletes High Stewart használta először. A Stuart névalakot Mária, a skótok királynője használta franciaországi tartózkodása idején, amikor egyrészt kiskorú skót uralkodó, másrészt először francia trónörökösné, majd rövid ideig francia királyné volt.

VI. Jakab szülei, Mária, a skótok királynője - a híres Stuart Mária - és Henry Stuart, Lord Darnley, mindketten VII. Henrik király dédunokái voltak, VIII. Henrik idősebb nővére, Margaret Tudor, IV. Jakab skót király felesége útján, így a Tudor ház utolsó uralkodójának, Erzsébetnek a halála után, a trón a Stuart házra szállt.

I. (VI.) Jakab és I. Károly (1603-1649)

Az angol-skót perszonálunió létrejöttével a király angol, illetve skót felségjogú címerei tartalmazták mindkét ország címerét, Angliában az angol koronával, pajzstartókkal és jelmondattal, Skóciában mindezek skót változataival. Jakab és fia, I. Károly (1625-1649) azonos címert használtak.

Az angol (felül) és a skót (alul) felségcímer

Commonwealth és Oliver Cromwell lordprotektorátusa

1649-ben, a polgárháborúban győztes parlament lefejeztette a királyt, I. Károlyt és az államfő -1653-tól - Oliver Cromwell lett, Lord Protector címmel. Lényegében katonai diktátorként uralkodott, egyszerre mérkőzve a monarchistákkal és a radikális protestánsokkal, a rendszer "baloldali" ellenzékével. Sajátos módon, a magát Commonwealthnek nevező államalakulat nem szakított olyan radikalizmussak a monarchia hagyományaival, mint 150 évvel később a franciák - bár a koronozási jelvényeket Cromwell is összetörette -, és ő maga is koronás címert használt.

Anglia, Skócia és Írország közössége (Commonwealth) címere (felül)
"Őfensége, Olivér, Isten és a Köztársaság kegyelméből, Anglia, Skócia és Írország lord protektora" (alul), vagyis Oliver Cromwell államfői címere

A restauráció és a "Dicsőséges forradalom" után

Cromwell 1658-ban meghalt, utódja fia lett, aki nem tudta összetartani a rendszert és a 1660-ban visszatért a franciaországi számüzetésben élő trónörökös, Károly, és öccse, Jakab yorki herceg. II. Károly "szeretnivaló gazember" volt, akinek a szigorú és unalmas protektorátus után mindent elnéztek alattvalói, a sok szerető és törvénytelen gyerek még akár imponálhatott is kortársainak. Utóda, öccse II. Jakab (Skóciában: VII. Jakab, 1685-1689) már sokkal kevésbé volt rokonszenves és szerencsés férfiú. Jakab hamar elvesztette a trónját, és a Parlament idősebbik lányát, Máriát és annak holland férjét, az Orániai házból származó Vilmos helytartót hívták meg a trónra, akit II. Mária és III. Vilmos néven társuralkodókként koronáztak meg. II. Mária 1694-ben meghalt és Vilmos egyedül maradt a trónon. Nem lévén leszármazottjuk, az angol és a skót trónok Annára (1702-1714), Jakab kisebbik lányára szálltak. Anna férje György dán herceg volt, de több mint egy tucat közös gyerekükből egyikük sem élte túl az anyát, vele kihalt a Stuart ház protestáns ága. A dinasztia katolikus ága, II. Jakab olasz feleségétől származó leszármazottai még két generációt éltek: Jakab, az idősebb trónkövetelő, majd fia, az ifjabbik, aki elvesztette a restauráció törő erők és az angolok közötti culloden-i csatát (1746). A Stuart ház utolsó férfi tagja katolikus pap volt: Henrik, yorki herceg és bíboros (1801).

A restauráció uralkodói címere

II. Károly és II. Jakab apjuk és nagyapjuk uralkodói címerét használta, de nem a Tudorok koronájával, hanem a Szent Edvárd koronának nevezett koronázási koronával

A "Dicsőséges forradalom" (1689) után

II. Mária és III. Vilmos közös uralkódói címere (felül) és III. Vilmos önálló uralkodói címere (alul)

A közös címer házastársi címer is, balra (a heraldikai jobboldalon) III. Vilmos uralkodói címere a Stuart perszonálunió címere a Nassau-i oroszlánnal, az Oránia-Nassaui ház címerével a szívpajzsban (ma is ez a holland államcímer),
jobbra II. Mária címere, a Stuart perszonálunió uralkodói címere.
A jelmondat az Oránia-Nassaui ház francia jelmondata: Je maintiendrai.

Anna királynő, az utolsó Stuart az angol és skót trónon

Anna királynő első címere (1702-1707)  (felül) és
a második címer, melyet az angol-skót unió kimondása és
Nagybritannia létrejötte után viselt (1707-1714)Anna királynő visszatért a hagyományos Stuart uralkodói címerhez, de I. Erzsébet jelmondatát
használta (Semper eadem). Az Unió után az angol-skót államegységet az első és a negyedik mezőben megjelent osztott angol-skót címer jelzi.  

(Folytatás: a Hannoveri ház uralkodói címerei)

Brit királyi címerek I.

A brit királyi címer

A királyi címernek a kormány által használt változata

A brit állam hivatalos neve 1921, az ír függetlenség és az Ír Szabadállam megalapítása óta Nagybritannia és Észak-írország Egyesült Királyság (The United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland), az ír függetlenség előtt Nagybritannia és Írország Egyesült Királyság (The United Kingdom of Great Britain and Ireland).

Az Egyesült Királyság (United Kingdom) 1800-ben jött létre, amikor az Unió-törvény (Act of Union) megszüntette az önálló, Nagybritanniával elvileg csak perszonál unióban álló Ír Királyságot (Kingdom of Ireland) és dublin ír parlament (amelynek felsőházában és alsóházában - a katolikusok jogfosztottsága miatt - csak az angol-ír protestáns elit ült) egyesült a westminsteri brit parlamenttel. Nagybritannia maga is egy unió eredménye: az 1603 óta perszonál unióban levő Anglia és Skócia 1707-ben egyesült, mint Nagybritannia, vele együtt megszünt az önálló skót parlament is, míg az egykori önálló Velszi Hercegség (Principality of Wales) formálisan 1535-ben olvadt bele Angliába.

A brit uralkodó címere és a brit kormány által használt címer némileg különbözik, de mindkettő lényegében azonos azzal, amit Viktória királynő kezdett használni 1837-ben, amikor megszünt a brit-hannoveri perszonál-unió.

A királyi címer négyelt pajzsában balra fent és jobbra lent (címertanilag jobbra fent és balra lent, mert a címerpajzsot úgy kell nézni, mintha valaki egy pajzsot tartana maga előtt) Anglia címere: vörös mezőben három balra lépő leopárd (oroszlán), jobbra fent arany mezőben a skótok vörös oroszlánja, balra lent pedig az írek legendás államalapító királyának, Brian Boru-nak az arany hárfája, ezüst húrokkal. A pajzstartók a koronás angol oroszlán és a skótok koronás egyszarvúja. A királyi címeren az uralkodót megillető arany sisakon az angol királyi korona, a pajzs körül a Térdszalagrend szalagja - maga a térdszalag -, alatt az angol királyi jelmondat: Dieu et Mon Droit (Istén és jogom) - franciául.

Az uralkodó és a kormány Skócia vonatkozásában más címert használ: a skót címer van kettőzve, a pajzstartók helyet cseréltek és a skót egyszarvú a skót koronát viseli, a címerpajzs körül nem a Térdszalagrend szalagja, hanem a legrégibb skót lovagrend, a Bogáncsrend lánca és jelvénye, alul pedig a skót királyok jelmondata.

St. Andrews, Skócia

A skóciai Fife grófságbeli St Andrews katedrálisa festői helyen, a tengeröböl partján fekszik. Egykor Skócia egyházi központja volt, a 11. századtól püspökség, a 15. századtól érsekség székhelye. Hatalmas katedrálisát egy korábbi templom helyén, a 12. században kezdték építeni, s 1318-ban I. Róbert király (Robert the Bruce) jelenlétében szentelték fel.

1559-ben a skót reformátor, John Knox tüzes prédikációt tartott a városban, s utána a felheccelt tömeg kirabolta a templomot. Hamarosan a használata is megszűnt, s a magára hagyott templom lassacskán összedőlt. A 16. század végén ledőlt a központi torony, amely magéval rántotta a templom nyugati részét, a maradványokat pedig a helyi lakosok apránként elhordták.

A romok védelmét 1826-ban kezdték meg, s ahol a falakat az alapozásig lebontották, ott a temetőkert gyepjén jelezték Skócia egykori legnagyobb katedrálisának körvonalait.