A holland monarchia - a Nassaui ház

A holland uralkodóház, az Oránia-Nassaui ház, a Nassau-ház egyik ága.

A Nassau-ház szerteágazó európai arisztokrata dinasztia, melynek névadója Nassau vára (Rheinland-Pfalz / Rajna- vidék-Pfalz, Németország). Nassau urai eredetileg Nassau grófja (Graf von Nassau) címmel bírtak, majd az emelkedett a fejedelmi osztályba, mint hercegesített gróf (németül: gefürsteter Graf). Az Oránia-Nassaui ház a Nassaui ház Ottó-ágából ered. I. Engelbert nassaui gróf (1380-1442), aki felajánlotta szolgálatait Burgundia hercegének, holland nemes asszonyt vett feleségül és jelentős birtokokat örökölt a Németalföldön, a központjában a Breda-i bárósággal, amely a hollandi birtokok középpontja volt. (Az Oránia-Nassaui ház történetét lásd külön bejegyzésben.)

A Német-római Birodalom megszűnésekor, 1806-ba,n a fennmaradt nassaui grófságok (Nassau-Usingen és Nassau Weilburg) beléptek a Német Konföderációba és Napóleon nyomására Nassaui Hercegség (Herzogtum Nassau) néven egyesültek. Az hercegség társuralkodói Frigyes Ágost, Nassau-Usingeni és fiatalabb unokaöccse, Frigyes Vilmos, Nassau-Weilburgi hercegek lettek, s egyezségük szerint a gyermektelen Frigyes Ágost halála utána hercegség Frigyes Vilmosra száll, mint egyedüli örökösre, aki azonban egy balesetben meghalt, így örököse és fia, Vilmos lett a nassaui herceg. 

A bécsi kongresszus valamennyi nassaui birtokot egyesítette, így a Nassau-Dietz hercegségből lett Oránia-Nassaui hercegséget is, Wiesbaden székhellyel és a többi nassaui ág kihalása után, a Nassau-Weilburgi ág Nassau-Usingeni mellékága kapta az örökséget. Az önálló Nassaui Hercegség létezése nem tartott sokáig: a porosz-osztrák háborúban (1866) a vesztes – osztrák – oldalon álltak és a területet a győztes porosz állam annektálta. 

Vilmos fia, Adolf (*1817 - +1905) az utolsó nassaui uralkodó herceg (1839-1866) örökölte meg a luxemburgi nagyhercegséget (1890-1905), amikor III. Vilmos holland király halálával (1890) férfiágon kihalt a Nassau-Dillenburg-i ág - Hallgatag Vilmos és leszármazottainak ága -, és megszűnt a holland-luxemburgi perszonálunió. A Nassau-Weilburgi ág, a Nassaui-ház utolsó ága, férfiágon 1985-ben halt ki, amikor Charlotte luxemburgi nagyhercegnő, IV. Vilmos nagyherceg lánya, Adolf unokája meghalt. Bár a dinasztia ma is használja a Nassaui-ház nevet, mivel Henrik, a mai luxemburgi uralkodó nagyherceg férfiágon a Bourbon-házból származnak, mivel nagyanyja, Charlotte nagyhercegnő férje Félix a Bourbon dínasztia pármai hercegi ágából származott (Zita magyar királyné öccse).

 A nassaui grófok címere

A Nassaui Hercegség címere

(1815-1866)

A Nassau Hercegség a Német Szövetségben

Film Vilmos-Sándor holland király beiktatásáról

Ime a film, amit a youtube-on találtam.

A holland monarchia - királyok, királynők és beiktatások

 I. Vilmos (király: 1815-1840)

 II. Vilmos (király: 1840-49)

 II. Vilmos király beiktatása az amszterdami Nieuwe Kerkben

 III. Vilmos király (király: 1849-1890)

 Vilma (Wilhelmina) királynő (1880-1962, királynő: 1890-1948)

Vilma királynő beiktatása 1898-ban. Vilma 10 éves volt apja halálkor, nagykorúságáig Emma anyakirálynő, mint régens uralkodott

 Julianna (1909-2004, királynő: 1948-1980)

A családi képen Bernard herceg, az uralkodónő férje, és négy leányuk

 Julianna királynő beiktatása 1948-ban

Fent: a királynő a beiktatási beszédet mondja, jobbra Bernard herceg; lent: a holland királyi jelvények a szertartás előtt

Beatrix királynő esküt tesz - 1980. április 30-n. Jobbra Claus herceg, a királynő férje

Az új királynő beiktatását szokatlan módon zavargások kísérték: baloldali anarchista házfoglalók erőszakot is alkalmazva tüntettek a "koronázás" ellen, s a tüntetést lovasrendőrség verte szét. Én egy évvel később voltam Amszterdamban. A nagytemplomban rendezett fotókiállítás láthatólag a tüntetőkkel rokonszenvezett

A holland monarchia - Vilmos-Sándor király beiktatása 2013. április 30-n.

2013. április 30-n beiktatták az új holland uralkódót. Vilmos-Sándor király 123 év után az első férfi a holland trónon. Elődei anyja, nagyanyja és dédanyja voltak, akik mind lemondtak a trónról, hogy az új generáció léphessen a helyükre.

A Holland Királyság (hollandul: Koninkrijk der Nederlanden) – régi magyar nevén: Németalföld – két év múlva lesz 200 éves: 1815. március 16-n VI. Vilmos oránia-nassaui herceg, az utolsó németalföldi helytartó, V. Vilmos fia, felvette az I. Vilmos, a (német)alföldek királya (Koning der Nederlanden) címet. Ezáltal Európa egyik legrégibb köztársasága – az egykori Hét Egyesült Németalföldi Tartomány Köztársasága (hollandul: Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden), kiegészülve az egykori spanyol, majd osztrák németalföldi tartományokkal – a kontinens legújabb királysága lett.

Az uralkodói címer - az állam szervei sátor (címertakaró palást) nélkül használják

A holland monarchia eredete Oránia-Nassaui Vilmosra vezethető vissza, akit II. Fülöp spanyol király Hollandia, Zeeland és Utrecht stadholder-jévé (helytartó) nevezett ki 1559-ben. Később elmozdították hivatalából, amikor a holland felkelés vezére lett. Ezt követően, 1571-ben a Staaten General, a tartományok közös parlamentje mindkét rebellis tartomány, Holland és Zeeland helytartójának választotta meg. Minden őt követő helytartó az ő, illetve öccse leszármazottja volt, V. Vilmosig, az utolsó helytartóig. A francia forradalom idején az Egyesült Németalföldi Tartományokból Batáviai Köztársaság lett, majd Napóleon alatt egy rövid időre Napóleon öccse, Lajos volt a holland király (1808-1810). Napóleon vereségét követően, 1813-ban az Egyesült Németalföldek Szuverén fejedelme  címmel iktatták be, mely ország magába foglalta a mai Hollandia, Belgium és perszonálunióban a német konföderációhoz tartozó Luxemburg területét. Az 1830-as brüsszeli felkelést követően a déli – katolikus – tartományok, az egykori spanyol, majd osztrák Németalföld területe Belgium néven önálló királyság lett, a határokat véglegesen az 1839-es londoni béke állapította meg. Hollandia és Luxemburg perszonáluniója 1890-ig állt fenn.

A holland monarchia jelvényei: a királyi lobogó, a korona, a kard, a jogar és az országalma

A holland királyság alkotmányos-parlamentáris monarchia. A holland uralkodót nem koronázzák meg, hanem ünnepélyesen beiktatják, melyre hagyományosan az amszterdami református nagytemplomban, a Nieuwe Kerkben kerül sor. Az ünnepi esemény nem vallási, hanem politikai aktus, jogilag a holland parlament, a Staaten General két házának együttes ülése, melyen az új uralkodó beszédet mond és felesküszik az alkotmányra.

 Az amszterdami városháza (középen), jobbra a Nieuwe Kerk

A Nieuwe Kerk belül

 A Nieuwe Kerk már több évtizede nem működik templomként: 1975-ben a Holland Református Egyház a gyülekezetét vesztett templomot - amelynek felújítást túl drága lett volna(!) - átadta egy alapítványnak, mely kiállító és rendezvényi teremként hasznosítja, bár egyes királyi esküvőket és az új uralkodó beiktatását hagyományosan itt tartják.
(Fent: a kórust elválasztó reneszánsz rács, lent: politikai rendezvény a templomban, Ruyter tengernagy síremléke előtt. Ő szabadította ki spanyol gályarabságból a magyar protestáns prédikátorokat.)

Vilmos-Sándor király beiktatását aznap délelőtt az ünnepélyes lemondási ceremónia előzte meg, melynek során Beatrix királynő lemondási nyilatkozatát felolvasták, a lemondott királynő, az új király, a kormány feje, valamint a parlament két házának elnökei aláírták az okiratot, majd az amszterdami királyi palota erkélyéről bemutatták az új királyt.

 Az aláírás

Az új király és királyné bemutatása. Az új királyt hatalmas ünneplő tömeg fogadta

 Az új király az eskütétel után

Vilmos-Sándor király és Maxima királyné első hivatalos portréja

Brit királyi címerek V. - a Hannoveri ház, a Szász-Koburg-Gothai ház és a Windsor-ház

1701-ben már világos volt, hogy a Stuart ház protestáns ága örökös nélkül marad, így az akkor elfogadott Act of Settlement - a trónöröklési törvény - egyrész kizárta a Franciaországban élő katolikus Stuartokat az öröklésből, másrészt megállapította, hogy az angol és a skót trón I. Jakab legidősebb lányának leszármazóira száll. I. Jakab leánya, Erzsébet pfalzi választófejedelemné és cseh királyné (V. Frigyes pfalzi választó és az 1621-es fehérhegyi csata idején rövid időre cseh király felesége), akinek legkisebb leánya, pfalzi Zsófia (1630-1714), Ernő Ágost braunschweig-lüneburgi herceg és választó (közismertebb címén: a hannoveri választófejedelem) felesége lett, az ő legidősebb fiúk volt György Lajos braunschweig-lüneburgi herceg és választó, a későbbi I. György, Nagybritannia és Írország királya.

A hannoveri ház az ősi frank eredetű itáliai Este ház idősebb ágának, annak a Welf dinasztiának (angolosan Guelph) az ifjabbik ága volt, mely a legendás Oroszlán Henrik szász és bajor herceg (1129 – 1195) kiskorú unokája, Gyermek Ottó (kb. 1204 – 1252) útján 1235-ben megszerezte a braunschweig-lüneburgi hercegséget, és azt egészen 1866-ig, a Hannoveri Királyságnak Poroszországhoz történő csatolásáig, majd 1918-ig a braunschweigi hercegséget uralta.

1837-ben meghalt IV. Vilmos király, és a brit trón következő öccsének, Edvárd kenti hercegnek a lányára, Viktóriára szállt, mert a brit törvények elismerték a nőági öröklést, míg a hannoveri trón, melynek öröklését a középkori német (frank) száli jogi szabályozta, ami kizárta a nőági öröklést, III. György király következő fiára, Ernő Ágost cumberlandi hercegre szállt, ezáltal megszünt a több mint 100 éves brit-hannoveri perszonálunió.

I. György, II. György és III. György,

Nagybritannai és Írország királyainak és Hannoveri választók címere (1714-1801)az új dinasztia az utolsó Stuart címert használta azzal, hogy az angol-skót egyesített címer helyét a negyedik mezőben a braunschweig-lüneburgi (hannoveri) hercegek és választók címere foglalta el. A címernek még része volt a francia királyi címer, jelezve a középkor óta meglevő francia trónigényt

 III. György címere 1801-1816 közötta brit uralkodó 1801-ben, a Napóleonnal kötött amiens-i békében lemondott a francia trónigényről, és ugyanabban az évben létrejött a unió Írországgal, melytől kezdve az állam hivatalos neve Nagybritannia és Írország Egyesült Királysága.
A címerből elmaradt a francia igénycímer, a pajzs első és negyedik mezőjébe az angol, másodikba a skót, a harmadikba pedig az ír címer került, míg a hannoveri választófejedelmi címer a szvpajzusban jelent meg, melyet a választófejedelmi fejdísz fed.

 III. György, IV. György és IV. Vilmos címere1816-ban a Hannoveri Választófejedelemség királyság lett, így a szívpajzsban levő hannoveri címert királyi korona fedi. Ezt a címert használták 1837-ig, Viktória királynő trónra lépéséig

A brit uralkodó címere 1837-1952 közöttA brit-hannoveri perszonálunió megszünése (1837) után a hannoveri címer kimaradt a brit uralkodó címeréből, és ez a címer volt használatban 1952-ig, VI. György haláláig. II. Erzsébet címere is ugyanez, egy kivétellel: a korona nem az íves "ünnepi" korona, hanem a heraldikai Szent Edvárd korona

Viktória királynő halálával (1901) a brit trón legidősebb fiára, VII. Edvárdra szállt, aki apai ágon a szász Wettin-ház egyik ifjabb ágából, a szász-koburg-gothai hercegi családból származott. Az első világháború alatti németellenes hangulatban V. György király letette a dinasztia német nevét és a windsori várról Windsor ház nevet vette fel. (Ez kb. olyan, mint amikor József főherceg 1918-ban Habsburg-Lotharingiai családnevét a családi birtokról Alcsutira akarta változtatni a nevét, és amiről Jászi Oszkár annak idején lebeszélte. A hír vételekor V. György első unokatestvére, II. Vilmos császár nevetve jegyezte meg - célozva a Windsori víg nők c. Shakespeare darabra - "... akkor most szinházba megyek és megnézem a szász-koburg-gothai víg nőket ....")

Cikk a Regnum-portálon

A királyságban gondolkodó Regnum portálon megjelent egy a szerkesztővel közös írásunk: http://regnumportal.hu/node/613.

Királyok és királynők koronázás nélkül ...

XVI. Károly Gusztáv svéd király trónra lépése
a stockholmi Királyi Palota országgyűlési termében, 1973-ban

I. János Károly spanyol király trónbeszéde, 1975.-ben

Beatrix holland királynő eskütétele, 1980-ban az amszterdami Új Templomban

II. Albert belga király eskűtétele, 1993-ban