2010. november 27., szombat

Az aacheni dóm

Az aacheni dóm 1900 körül, egy korabeli képes levelezőlapon
Balra, a kupolás barokk épület a magyar kápolna
Aachen (franciául: Aix-la-Chapelle, latinul: Aquisgranum, hollandul: Aken) város Németország nyugati szélén. A várost a rómaiak alapították Aquae Granni néven (Grannus kelta isten fürdője), mai nevét az ógermán Ahha (víz) szóból kapta. A középkorban a Karoling Birodalom székvárosa, Nagy Károly kedvelt tartózkodási helye volt. Koronázóváros, 936 és 1531 között 32 német uralkodót koronáztak itt királlyá. A Német-római Birodalom idején 11 zsinatot és 17 birodalmi gyűlést tartottak a városban. Ma jelentős közlekedési csomópont, kereskedelmi, ipari és gyógyfürdőközpont, katolikus püspöki székhely.

A város nevezetessége az általa adományozott Nagy Károly-díj is, melyet minden évben az európai egység megteremtésében kiemelkedő szerepet játszó személynek ítélnek oda.


A dóm alaprajza (balra alul),
keresztmetszete a Karoling-kori állapotnak megfelelően (fent és jobbra lent), a gótikus kórus hozzáépítése előtt

Az aacheni dóm - ma püspöki székesegyház - eredetileg Nagy Károly palotájának kápolnája volt, melyet metzi Odó püspök 805-ben a ravennai és római centrális templomok (a San Vitale, a Santo Stefano és a Santa Constanza) inspirációjára épített. Nagy Károly egykori palotakápolnájához a 14-15. században gótikus szentélyt toldottak. A dóm magyar kápolnáját Nagy Lajos király építtette s szerelte fel 1367-ben. A kápolna barokk stílusban átépítve ma is létezik, s a dóm kincstárában több szép magyar vonatkozású kincs található.

A dóm mai állapotában
Balra a magyar kápolna barokk kupolája, mögötte a neogótikus stílusban megmagasított torony, középen a barokkos kupolával fedett Karoling-kori palotakápolna, jobbra a gótikus kórus és az ugyancsak gótikus mellékkápolnák

A Karoling-kori nyolcszögletű palotakápolna, vagyis az oktogon.
A háttérben a gótikus kórus ragyog, a mennyezetről belógó hatalmas bronz csillár Barbarossa Frigyes császár ajándéka

Nagy Károly trónusa az emeleti galérián, az egykori főoltárral szemben.
Hasonló trónus lehetett a székesfehérvári királyi bazilikában is.

Az 1970-es években kialakított új oltártér
a Karoling palotakápolna eredeti földszinti "nép"-oltárának helyén

A hatalmas késő román stílusú bronzcsillár 12 tornya a mennyei Jeruzsálem 12 tornyát idézi

A késő gótikus kórus ragyog a szines üvegablakokon át besütő napfényben.
Jól látszik a dóm négy fontos kincse: jobbra elől a Mária ereklytartó (Marienschrein), balra hátul a Nagy Károly ereklytartó (Karlsschrein), előtte a sas alakú gótikus felolvasó pult, fent pedig a Mária képe, a "Napba öltözött asszony"

Az új "szembemiséző" oltár dísze egy román stílusú oltárelőlap (antipendium).
Mögötte a Mária-ereklytartó.

A Mária-ereklyetartó (lent)

A 14. század közepétől alakult ki az a szokás, hogy az aacheni nagy zarándoklatokat csak 7 évenként tartják, és ekkor július 10. és 24. között az ún. 4 nagy ereklyét (Szűz Mária köpenye, Jézus csecsemőkori pólyája, a kendő, amelyen Keresztelő Szent János levágott feje nyugodott, valamint az a kendő , mely a keresztfán függő Jézus ágyékát fedte) a búcsú előtti és utáni 7-7 napon a dóm toronygalériájában nyilvánosan bemutatták. Év közben ezeket az ereklyéket a 13. században készült Mária-ereklytartóban őrzik.

Nagy Károly 81-ben halt meg, s a palotakápolnában, ma már ismeretlen helyen temették el. A legenda szerint, III. Ottó császár felnyittatta a sírt, s a birodalom-alapító testét trónon ülve, épen találta meg, épp csak az orra hiányzott, amit arannyal pótoltak. Jó kétszáz évvel később, Barbarossza Frigyes megkisérelte szentté avattatni Nagy Károlyt, a pápaság nem ismerte el a szentté avatást. Mindenesetre, Nagy Károly sírját újra felnyitották, s maradványait abban az ereklyetartóban helyezték el, ami ma a dóm gótikus kórusának központjában van.

A Károly-ereklyetartó (Karlsschrein)

Németországban a háborús pusztitások ellenére, hihetlen műkincsek maradtak fent a birodalom korai évszázadaiból, amelyeknek francia és angol megfelelőit a forradalom és a reformáció mind elpusztították.

A dóm szószékét Szent II. Henrik császár, Szent István magyar király sógora ajándékozta

A "Napba öltözött asszony" a Jelenések könyvének egyik legerőteljesebb kijelentése, ami számtalan fantasztikus alkotásra ihlette a művészeket
A dóm kincseiről további képek itt találhatók: http://commons.wikimedia.org/wiki/Aachen_Cathedral.

A dóm német nyelvú honlapja: http://www.aachendom.de/index206-0.aspx

2010. november 21., vasárnap

A toulouse-i jakobinus konvent és Aquinoi Szent Tamás

A jakobinusok konventjét, mely Toulouse központjában van, 1215-ben alapította Dominique de Guzmán, a későbbi Szent Domonkos, a prédikátor testvérek rendjének (Ordo Predicatorum) első férfi-kolostaraként, hogy a katar eretnekeknek az igazi evangéliumot prédikálják. A prédikátor testvérek rendjét, vagyis a dominikánusokat Franciaországban jakobinusoknak nevezik a rend egykori legnagyobb, párizsi rendháza után, mely a Rue de St Jacques-ban állt. A párizsi jakobinus konventben gyűltek össze a francia forradalom radikálisai, s kölcsönözte az egykori dominikánus rendház nevét a kérlelhetlen értelmiségi politikának.
A toulouse-i templom a rend talán legszebb temploma. 80 m hosszú, 20 m széles, s 22 m magas két hajóját oszlopsor választja el. Kizárólag téglából épült, s a languedoc-i gótika kiemelkedő alkotása.







Aquinoi Szent Tamás ereklyéit 1369 óta tisztelték a templomban, melyet 1385-ben az ő nevére szenteltek. Amikor a dominikánusok a forradalom alatt, 1791-ben elhagyták a templomot, az ereklyéket a Saint Sernin-ba vitték át, ahonnan csak 1974-ben, halálának 500. évfordulóján kerültek vissza. Az Angyali Doktor ereklyetartója ma a főoltárban van elhelyezve.


2010. november 15., hétfő

Koronák a müncheni Residenz kincstárában

A müncheni Residenz 1385 óta a bajor hercegek, majd választófejedelmek, végül pedig királyok városi palotája volt. A Residenz az egyik legnagyobb európai fejedelmi palota, s kincstárában páratlan műalkotások találhatók, így többek között három középkori királynői, illetve uralkodói korona, valamint a bajor királyok és királynék 19. századi koronái.
Luxemburgi Szent Kunigunda (975-1040) Szent II. Henrik német-római császár felesége volt, II. Henrik császár pedig Gizella magyar királyné fivére. Kunigunda császárné egyszerű abroncskoronája a 19. században, Bambergből, a császári pár temetkezési városából került a Residenz kincstárába.

Kunigunda császárné koronája (11. sz.)
"II. Henrik császár koronája"

A Henrik-korona 13. századi remekmű. A kora és méretei alapján nyilvánvalóan nem a szentté avatott császár saját koronája, hanem inkább az ereklyetartó koronája lehetett.


Az angol vagy pfalzi korona (14. sz.)

Az angol vagy pfalzi korona a 14. sz. végén Angliában készült, s III. Eduárd vagy II. Richárd felesége, Csehországi Anna tulajdonában állhatott. Leánya, Blanka hercegnő 1402-ben III. Lajos pfalzi választó felesége lett, s a koronát hozományként hozta, a pfalzi kincsekkel Heidelbergbe, s 1782-ben a pfalzi Wittelsbachok kincseivel együtt került a müncheni Residenz kincstárába. Mivel a középkori angol monarchia koronázási jelvényeit a polgárháború alatt elpusztították, ma ez a varázslatosan szép hercegnői vagy épp királynéi korona a legrégibb fennmaradt angol korona.
Bajorország 1805-ben, Napóleon kegyelméből lett választófejedelemségből királyság (Königreich Bayern).
A bajor királyi jelvények (1806)
A bajor királyi jelvények 1806-ban, Párizsban készültek. Középen a királyi, jobbra a királyné koronája, balra pedig a királyi országalma (Reichsapfel vagy globus cruciger). A kard és a jogar a képen nem látszanak. A szép empire stílusú királyi jelvényeket azonban sohasem használták: sem I. Miksa József királyt, sem pedig utódait nem koronázták meg, bár a királyi jelvények többször megjelentek a király trónfoglalási ünnepségén.

2010. november 7., vasárnap

FALANSZTER - a rombolás évszázadai

Hihetetlen jó blog a kommunizmus, nácizmus és egyéb őrületek építészeti rémálmairól:

http://falanszter.blog.hu/

Remek cikkek, képek a tervezett, de soha meg nem valósult moszkvai felhőharcolókról, a Szovjetek Palotájáról, valamint a berlini Népcsarnokról!