Brit királyi címerek II. - a Plantagenet (Anjou) házbeli angol királyok címerei

Ebben a sorozatban az angol, skót, majd brit uralkodók és a királyi hitvesek címereit azokkal a nagyszerű grafikákkal illusztrálom, melyek az angol nyelvű Wikipedia megfelelő szócikkeinél találhatók. (Az összefoglaló képgyűjtemény pedig a Wikipédia commons rovatában van.)

Az Egyesült Királyság legnagyobb és legfontosabb alkotó országa Anglia. Az angol királyi címer alkotja az Egyesült Királyság uralkodói és állami címerének első és negyedik mezőjét. Az uralkodói és nemesi címerek minden régi európai országban a 12. sz.-ban alakultak ki, az angol királyi címer három arany oroszlányja normann és franciaországi Anjou példák nyomán is akkor alakul ki. Hivatalos leírása: "Gules three lions passant gardant in pale Or armed and langued Azure", vagyis vörös mezőben három balra lépő, kékkel felfegyverzett és kék nyelvű arany oroszlán.

Az első királyi címert I. Richárd vagyis Oroszlánszívű Richárd király (1157-1199, király: 1189-1199) használta 1195-ben készült pecsétjén, mely Hódító Vilmos feltételezett címerén alapult. A címerpajzs a korai szokásoknak megfelelően dőlt, ahogy a pajzsot viselő lovas vitéz a bal alkarjára felfűzve azt hordhatta. A címer felett zárt sisak, azon pedig a heraldikai kalap, a chapeau, egy hermelinnel bélelt bársonysüveg, amely alól a királyi palást, mint címertakaró omlik a pajzsra. A sisakdísz (angolul crest) a chapeau-n álló, nyílt koronás szembe néző arany oroszlán.


Az angol királyi címer III. Edvárd (1327-1377) idején, 1340-ben a francia koronára bejelentett angol igányre tekintettel, kiegészült a francia királyok liliomos címerének akkor változatával, majd 1348-ban a frissen megalapított Térdszalagrend (The Most Noble Order of the Garter) szalagjával, melynek jelmondata: Honi soit qui mal y pense - átkozott legyen, aki rosszra gondol. (Bár a Térdszalagrend szalagja ténylegesen csak VIII. Henrik óta övezi az angol királyi címert.)


III. Edvárd fia, Edvárd wales-i herceg, a híres Fekete Herceg, még a király életében meghalt, így Edvárdot kiskorú unokája, a Fekete Herceg fia, II. Richárd követte a trónon (1377-1399). Nagyatyja címerét kiegészített a szentté avatott szász király, Hitvalló Edvárd feltételezett címerével (balra, a címerpajzs jobboldalán), valamint két koronás fehér szarvassal, mint pajzstartókkal.

A Plantagenet ház fő ágának utolsó királya II. Richárd volt, aki gyengekező, befolyásolható uralkodónak bizonyult. Helyett nagybátyjai, illetve ambiciózus unokatestvérei uralkodtak, akik 1399-ben megbuktatták a királyt, s a trónra unokatestvére, János lancaster-i herceg fia, Henrik képett, IV. Henrik néven (1399-1413), akit alig 14 éves uralkodás után fia, a legendás hadvezér és agincourt-i győző, V. Henrik (1413-1422) követett. A két Henrik ugyanazt a címert használta, amelyen először jelenik meg az angol oroszlán, mint egyik pajzstartó. A másik pajzstartó a bibliai eredetű vadkecske vagy heraldikai antilop, a yale, amely a címereken arany szarvakat hord (amelyeket a legenda szerint forgatni is tud) és tüzet okád. A Henrikek címerén a pajzs már nem dőlt, hanem egyenesen áll.


V. Henrik nagyon fiatalon meghalt, a trónörökös alig egy éves, helyette megint csak a félelmetes nagybácsik és unokatestvérek uralkodnak. VI. Henrik (1422-1471) nemcsak kisgyerek volt, hanem szellemileg is valamennyire korlátozott, a világos időszakokat elborult évek követték. Henrik nemcsak igény szerint volt francia király, hanem meg is koronázták, ezt tükrözi, hogy címere egyesíti az akkor már csak három liliomos francia királyi címert a megfelelően módosított angol királyi címerrel. Henrik mindkét pajzstartója a vadkecske.

Az angol 15. század a rózsák háborújának időszaka is. VI. Henriket megbuktatják, házi őrizetben tartják, majd egy rövid visszatérést követően meg is gyilkolják. Az angol trónt a Plantagenet ház fehér rózsát használó yorki ágának tagja foglalja el, IV. Edvárd néven (1471-1483). Edvárd király címerét fehér oroszlánok tartják, s a pajzs alatti mezőn a vörös rózsa helyett a fehér jelenik meg.


IV. Edvárd halála után a trón jogszerint kiskorú fiát V. Edvárdot illeti meg, akit öccsével együtt a Towerba zárnak és ott hamarosan mindkét kamaszfiú meghal. Az új király IV. Edvárd öccse, Richárd, Gloucester hercege lesz, III. Richárd néven (1483-1485). III. Richárd, Shakespeare azonos című drámájának alakja csak két évet ül az angol trónon, a bosworth mezei csatában legyőzi a lancester-i ággal rokonságban álló Henry Tudor, richmond grófja, aki VII. Henrik néven lesz a Tudor dinasztia megalapítója. Ezzel a Rózsák háborúja néven ismert sok viharos évtized lezárul.

Richárd király címerét két fehér vadkan tartja, s a chapeau-n először jelenik meg a királyi korona.

VI. György - a vonakodó király

Nagyszerű BBC dokumentum film elérhető a youtube-n, négy részben.

Az első rész: http://www.youtube.com/watch?v=xhs3dJ7YyKM, a folytatások pedig a film-listán mellette megtalálhatóak!

Brit királyi címerek I.

A brit királyi címer

A királyi címernek a kormány által használt változata

A brit állam hivatalos neve 1921, az ír függetlenség és az Ír Szabadállam megalapítása óta Nagybritannia és Észak-írország Egyesült Királyság (The United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland), az ír függetlenség előtt Nagybritannia és Írország Egyesült Királyság (The United Kingdom of Great Britain and Ireland).

Az Egyesült Királyság (United Kingdom) 1800-ben jött létre, amikor az Unió-törvény (Act of Union) megszüntette az önálló, Nagybritanniával elvileg csak perszonál unióban álló Ír Királyságot (Kingdom of Ireland) és dublin ír parlament (amelynek felsőházában és alsóházában - a katolikusok jogfosztottsága miatt - csak az angol-ír protestáns elit ült) egyesült a westminsteri brit parlamenttel. Nagybritannia maga is egy unió eredménye: az 1603 óta perszonál unióban levő Anglia és Skócia 1707-ben egyesült, mint Nagybritannia, vele együtt megszünt az önálló skót parlament is, míg az egykori önálló Velszi Hercegség (Principality of Wales) formálisan 1535-ben olvadt bele Angliába.

A brit uralkodó címere és a brit kormány által használt címer némileg különbözik, de mindkettő lényegében azonos azzal, amit Viktória királynő kezdett használni 1837-ben, amikor megszünt a brit-hannoveri perszonál-unió.

A királyi címer négyelt pajzsában balra fent és jobbra lent (címertanilag jobbra fent és balra lent, mert a címerpajzsot úgy kell nézni, mintha valaki egy pajzsot tartana maga előtt) Anglia címere: vörös mezőben három balra lépő leopárd (oroszlán), jobbra fent arany mezőben a skótok vörös oroszlánja, balra lent pedig az írek legendás államalapító királyának, Brian Boru-nak az arany hárfája, ezüst húrokkal. A pajzstartók a koronás angol oroszlán és a skótok koronás egyszarvúja. A királyi címeren az uralkodót megillető arany sisakon az angol királyi korona, a pajzs körül a Térdszalagrend szalagja - maga a térdszalag -, alatt az angol királyi jelmondat: Dieu et Mon Droit (Istén és jogom) - franciául.

Az uralkodó és a kormány Skócia vonatkozásában más címert használ: a skót címer van kettőzve, a pajzstartók helyet cseréltek és a skót egyszarvú a skót koronát viseli, a címerpajzs körül nem a Térdszalagrend szalagja, hanem a legrégibb skót lovagrend, a Bogáncsrend lánca és jelvénye, alul pedig a skót királyok jelmondata.

VI. György temetése

A fenti drámai kép akkor készült, amikor a három gyászoló királynő - balra: II. Erzsébet, az új uralkodó, középe a meghalt király anyja, Mária, jobbra pedig özvegye, Erzsébet, a későbbi anyakirálynő - kikiséri VI. György koporsóját a vonathoz, amely Windsorba indult.

Jövőre, 2012. február 6-n lesz 60 éve, hogy az akkor már évek óta betegeskedő, s röviddel korábban tüdőrákkal operált VI. György király hirtelen meghalt. A királyi család akkor is - és most is - a norfolki Sandringhamban töltötte a karácsonyt, s a betegeskedő király egész februárig ott maradt. Előző nap este még semmi jele nem volt a közeledő halálnak, a királyra reggel talált rá az inasa, amikor a reggeli teát bevitte neki. Idősebbik lánya és utóda, Erzsébet afrikai hivatalos úton volt, s ott tudta meg a hírt, hogy nem egészen 26 évesen Nagybritannia és Északírország Egyesült Királysága, Ausztrália, Dél-afrika, Kanada, Pakisztán, Új Zéland és a többi ország királynője lett.

A király a II. világháborúban a nemzet egységének szimbóluma lett, alig 56 évesen bekövetkezett korai halála mélyen megrázta a háborúból éppen csak felépülő országot. (A jegyrendszert, mely az udvarra is kiterjedt, csak a következő nyáron, a koronázás alkalmával szüntették meg.)

A temetés képei és leírása (angolul).

Budapest és Prága III.

"A magyar király erősebb, hatalmasabb volt, mint a cseh – már amikor a kettő nem ugyanaz a személy volt –, s talán szuverénebb volt a saját birodalmában, mint a lengyel király, így a budai udvar építkezései sokszor szolgáltak előképül a cseh vagy a lengyel király udvarának. Hiába volt a cseh főváros már a középkorban is jóval nagyobb, gazdagabb és főleg városiasabb – ha tetszik.„polgáribb” – volt, mint Buda, a közös uralkodó szívesebben tartózkodott a nagyobb szabású budai várban, mint Prágában. Az Ulászló terem, a prágai vár hatalmas gótikus terme éppúgy budai minta alapján épült, mint a krakkói király vár, a Wawel reneszánsz árkádos udvara. A Mohácsnál elesett II. Lajos magyar és cseh király özvegye, Habsburg Mária még évtizedekkel később is, brüsszeli helytartói udvarában is a budai szép napokra, s nem Prágára emlékezett."

(Prága és Budapest I. rész.)

A prágai vár talán leglátványosabb tere a hatalmas, késő gótikus hálóboltozattal fedett Ulászló-terem, építtetője II. Ulászló magyar és cseh király, a jól ismert Dobzse László, egyben a lacipecsenye névadója. Kevésbé ismert azonban a terem mintája, a budai várbeli Friss-palota kétszinte gótikus nagyterme. Emlékét leírások, 15-16. századi metszetek, valamint az ásatások során előkerült töredékes kőanyag őrzi, melynek alapján rekonstrukciós rajzok is készültek.

A Friss palota megtalált alapfalai és pinceszintjének rekonstrukciója

A palota rekonstruált keresztmetszete

(Alul a boltozatos pince-szint, felette a kéthajós - feltehetően keresztboltozatos földszinti nagyterem, középen oszlopsorral, majd pedig a fadonga boltozattal fedett, felső díszterem, Zsigmond magyar király, német-római császár fogadóterme)

A palota földszinti (felül) és emeleti (alul) nagytermének rekonstruált alaprajza

A Friss palota északi homlokzata

Prága és Budapest - képek II.

A magyar és akár a cseh vagy lengyel városiasodás különbsége - és sajna, a magyar városiasodás szerényebb mértéke - a kortárs ábrázolásokon ugyanúgy látszik, mint a fennmaradt középkori épületeken, s az ország közepének elpusztítása meg szinte lehetetlenné teszi az összehasonlítást.

Városképek a Civitates Orbis Terrarumból ....

Nürnberg, a gazdag birodalmi város

Poznan
(Balra az egyházi városnegyed, a nagy gótikus katedrálissal, jobbra az óváros)

Krakkó, a lengyel királyok koronázó és székvárosa
(Jobbra a Wawel, balra az óváros)


Esztergom, az egykori királyi, majd érseki város romokban
(Fent a Szent Tamás-hegy felől, lent a Duna túlsó, ma szlovákiai oldalról, az előtérben a középkori Kakat, a törökkori Párkány, szlovák nevén Sturovo)

Várad, Szent László városa
(Előtérben a vár és az 1598 után elpusztult négytornyú katedrális, a katedrális előtt Szent László bronz lovasszobra. A mai város a Körös túlsó partján épült fel.)

Városi plébániák ...

Két Mária-templom: fent a budai Mátyás-templom, lent a krakkó Mária-templom

Prága és Budapest - képek I.

Buda és Prága első ábrázolásai a Nürnbergi Krónikában
(Hartmann Schedel Liber Chronicarum, Nürnberg, 1493)

A krónika illusztrációit készítő fametsző kegyes volt: míg a középkori budai királyi vár nagyobb szabású volt jóval, mint a kortárs prágai Hrad (amit csak mi hívunk Hradzsinnak, a Hradcany a prágai vár elővárosa ...), addig a város - Buda, Pest és Óbuda szerényebb volt, mint a kortárs Prága. A Buda látképen a leghangsúlyosabb elem a királyi vár, míg Prágából a gazdag óváros szinte fel sem ismerhető. (Érdekes viszont az épülőfélben levő katedrális jelzése.)

Néhány évtized elteltével Prága a német-római császár székvárosa, s a királyi palota hatalmas reneszánsz épületcsoporttá alakul, körülötte kertekkel, nyaraló kastéllyal, míg a Duna-parti ikerfőváros az Oszmán birodalom legészakibb provinciájának egyre keletiesebb tartományi székhelye lett, egykor híres palotája napról-napra tovább pusztult.

Prága 1570 körül - a kölni kiadású "A világ városai" c. kiadvány I. kötetében
("Civitates Orbis Terrarum" , I. kötet, kiadta: Georg Braun ésFrans Hogenberg, circa 1572)

A török hódoltságban élő Pest és Buda 1610 körül
("Civitates Orbis Terrarum" , VI. kötet, kiadta: Georg Braun ésFrans Hogenberg, 1617)