2013. április 29., hétfő

Brazília – a Brazil Császárság (Império do Brasil) kora

Mexikóval ellentétben, Latin-Amerika legnagyobb országa közel hét évtizeden át monarchia volt, s a Brazil Császárság kora a mindeddig a leghosszabb békés és virágzó korszaka volt a hatalmas országnak.


A Braziliai Császárság címere (1847-1889) és lobogója

1808-ban a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon császár elől. 1815-ben Brazília a Portugál Birodalom teljes jogú, Portugáliával azonos jogállású tagja lett. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio, de Janeiro lett. VI. János portugál király megnyitotta a brazil kikötőket barátai, azaz Anglia és az európai katolikus országok előtt. Ezt a lépést tekintik Brazília de facto függetlensége kezdetének. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rio de Janeiro építészetében. 1821-ben VI. János az ottani forradalmi mozgalmak követelésének engedve visszatért Portugáliába. Régensként fiát, a későbbi I. Péter brazil császárt hagyta hátra.


Fent: I. Péter, lent: II. Péter, braziliai császár

Az anyaország és a brazilok gazdasági érdekellentéteiből adódó konfliktus felerősítette az elszakadást pártoló mozgalmat. I. Péter 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét, október 12-én császárrá nyilvánították, majd december 1-jén megkoronázták. Az ezt követően vívott függetlenségi háború 1824. március 8-án a portugálok fegyverletételével ért véget. Március 25-én kihirdették Brazília első alkotmányát. 1825. augusztus 29-én Portugália is elismere Brazília függetlenségét. I. Péter 1831-ben visszatért Portugáliába, hogy részt vegyen az ottani trónharcokban. 5 éves fia, II. Péter lett az új uralkodó.

Az 1830-as évek elején Brazília független állam volt egy kisgyermekkel a trónján, helyette a régens kormányzott. A bizonytalan belpolitikai helyzeten – a kormánynak számos felkeléssel kellett szembenéznie – úgy tűnt, célszerű II. Pétert nagykorúvá nyilvánítani és császárrá koronázni, melyre 1840-ben került sor. Ekkoriban lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávé termesztése nem volt célszerű kizárólag rabszolgamunkával. Újabb európai bevándorlási hullám indult. Közben vasutak épültek, az ország modernizálódott.



A Braziliai Császárság uralkodói jelvényeiLegfelül: a császári koronák: balra: I. Péter, jobbra: II. Péter koronája
Középen: II. Péter koronája, ma a petrpolisi császári palotamúzeumbnan
Alul: a griffes jogar

Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis meggyengítette II. Péter hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések. Ez az ültetvényesek számára elfogadhatatlan követelés volt, ingyen munkaerő nélkül nem tudtak gazdaságosan termelni. 1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak felszabadítására vonatkozó törvényt. Általános rabszolga-felszabadításra 1888-ban került sor. Sajátos módon, az uralkodó volt a rabszolgaság eltörlésének legfőbb támogatója, míg hadsereg mögött álló földbirtokosok annak fenntartásában voltak érdekeltek.

 II. Péter császár megkoronázása 1840-ben

 Az idős császár a parlament megnyitásán

Izabella hercegnő régenssé jelölése - a császár és az udvar a riói régi székesegyházban (1887)

Annak ellenére, Pedro II uralkodása utolsó négy évtizedét folyamatos belső béke és a gazdasági jólét jellemezte, ő személyesen volt nem vágyott arra, hogy a monarchia őt túlélje. A császár egyre idősebb volt (mai szemmel nem volt annyira idős, hiszen 1889-ben még csak 63 éves volt), de belefáradt a közel öt évtizedes uralkodásba, így semmi erőfeszítést nem tett az intézmény támogatottságának fenntartására. Mivel nem voltak használható örökösök (a közvetlen trónörökös, a lánya, Izabella volt, és sem II. Pedro, sem az uralkodó osztály nem tudott volna elfogadni egy női uralkodót, a birodalom politikai vezetői úgy gondolták, hogy nincs okuk a monarchia fenntartására. A köztársaságnak eközben alig volt támogatottsága, mégis egy hirtelen jött katonai puccs 1889. november 15-n megdöntötte a közel hét évtizedes brazil monarchiát és II. Péter császár 58 év uralkodás után lemondott. A puccsot alig támogatta valaki, a katonai vezetők egy szűk körétől eltekintve, akik katonai diktatúrát akartak. A császári család száműzetésbe kényszerült, II. Péter császár 1891-ben, Párizsban meghalt, a leszármazottai egészen 1920-ig nem térhettek haza. II. Péter ma a petropolisi császári mauzóleumban nyugszik, sokan őt tartják minden idők legnagyobb braziljának.

Brazilia sorsa a monarchia bukása után a politikai bizonytalanság és az egymást váltó polgári kormányok és katonai diktatúrák reménytelen egymásutánja lett. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése