2014. március 8., szombat

Lord Roberts (1832-1914), egy sokszorosan kitüntetett brit hadvezér

Lord Roberts tábornagy díszben
(John Singer Sargent festménye a brit Nemzeti Arcképcsarnokban)
- nyakában a Bath rend katonai osztályának nagykeresztje, alatta a porosz Fekete Sasrend nagyméretű máltai keresztje. A bal vállról a jobboldalra vetett kék szalag a Térdszalagrend szalagja. A bal mellen levő kitüntetés-sor első darabja (szemből a bal szélén a Viktória kereszt).
A bal mellen a csillagok: legfelül a Térdszalagrend csillaga, alatt balra a Bath rend nagykeresztjének csillaga, jobbra a Szent Patrick rend csillaga; alatta: balra az arany napra emlékeztető csillag az India Csillaga Rend nagy-parancsnoki csillaga, jobbra talán a Fekete Sasrend csillaga, majd a brit Jeruzsálemi Szent János rend lovagjának máltai keresztje, legalul pedig az Indiai Birodalom Rendje nagy-parancsnoki csillaga.
Frederick Sleigh Roberts brit katona, a 19. sz. egyik legsikeresebb katonai parancsnoka, 1832. szeptember 30-án született, az indiai Cawnpore városában. Apja Sir Abraham Roberts tábornok (1784-1873), a Brit Kelet-Indiai Társaság hadseregének tábornoka, az első afgán háború (1839-42) hadvezére volt, akinek mindkét fia, Frederick Roberts és a bátyja, George Roberts egyaránt tábornoki rangot ért el a brit hadseregben.
Frederick Roberts tanulmányait Etonban, Sandhurstben és Addiscombe-i katonaiskolában (a Brit Kelet-Indiai Társaság magán-hadseregének iskolájában) végezte, 1851-ben katonai szolgálatra jelentkezett, és a brit indiai hadsereg hadnagyaként részt vett az indiai szipoj lázadás leverésében (1857). Részt vett Delhi ostromában és elfoglalásában, majd Lucknow felmentésében is. Az indiai hadjáratban, Khudaganj-nál tanúsított bátorsága jutalmául 1858-ban megkapta a legmagasabb brit vitézségi kitüntetést, a Viktória keresztet.
Szolgált az afgán-pandzsábi határvidéken, az 1863-as umbeylai hadjáratban, az 1867-68-as abesszíniai hadjáratban, majd újra Indiában, az asszámi határvidéken, a lushai hadjáratban is (1871-1872). 1872-ben őrnagy, 1875-ben ezredes, 1878-ban vezérőrnagy és a Bath rend parancsnok lovagja (Knight Commander) lett. Már mint vezérőrnagy harcolt az afganisztáni háborúban, Kabul és Kandahar térségének parancsnoka lett. A kandahari csatában, 1880. szeptember 1-n legyőzte Muhammad Yakub Khan-t, az afganisztáni emírt. Szolgálataiért, Sir Frederick Roberts ismét a brit parlament köszönetét érdemelte ki és a Bath rend nagykeresztjét kapta, valamint az Indiai Birodalom Rendjének tagja (Companion of the Order of the Indian Empire) lett.
Immár mint Sir Frederick Roberts, rövid ideig a dél-afrikai Natal kormányzója és Transvaal tartomény főparancsnoka és Dél-kelet Afrika főbiztosa volt, majd 1881-től az indiai Madraszi Hadsereg főparancsnoka lett, mint altábornagy, majd 1885-től az Indiai Hadsereg főparancsnoka, az Indiia Birodalom Rendjének parancsnok lovagja (Knight Commander), majd 1887-től nagy parancsnoka (Grand Commander) lett. 1892-ben bárói rangot kapott (Baron Roberts of Kandahar in Afghanistan and of the City of Waterford).
Lord Roberts 1893-ban elhagyta Indiát és az irországi brit erők főparancsnoka lett. Indiából történt távozásakor a legmagasabb brit indiai kitüntetés, az India Csillaga Rend Nagy Paracsnok Lovagja lett (Knight Grand Commander of the Order of the Star of India). 1895-ben tábornagy (field marshal), 1897-ben az ír Szent Patrick rend lovagja lett.
A második búr háborúban főparancsnokként szolgált és vezette győzelemre a dél-afrikai brit erőket. 1900-ban csapataival bevonult a hosszú ostrommal elfoglalt Kimberley városába, majd 1900. május 31-én a trasvaali fővárosba, Johannesburgba, majd a búr erők feletti teljes győzelem után adta át helyét az új parancsnoknak, Lord Kitchenerbek.  Lord Roberts 1901-ben a Térdszalag lovagja lett és grófi és vikomti címet kapott (Earl Roberts of Kandahar in Afghanistan and Pretoria in the Transvaal Colony and of the City of Waterford and Viscount St Pierre).
Lord Roberts 1900-1904 között a brit haderők főparancsnoka (Commander-in-Chief of the Forces), mely a brit erők hivatásos katonai parancsnoki tisztsége volt, mely feladatot 1904 után a vezérkari főnök (Chief of the General Staff) vett át. Lord Roberts az újonnona alapított Érdemrend (Order of Merit) egyik első tagja lett 1902-ben, s 1901-ben a Londonba látogató II. Vilmos német császártól a porosz Fekete Sas-rendet is megkapta.
Lord Roberts egyetlen fia, Frederick H. S. Roberts hadnagy (1872-1899) a második búr háborúban tanúsított bátorságáért 1899-ben ugyancsak megkapta a Viktória keresztet, de számára ez nem egy ragyogó katonai pálya kezdete volt, hanem tragikusan korai vége: Roberts hadnagy hat nappal azelőtt, hogy Lord Roberts mint új főparancsnok Dél-Afrikába érkezett, belehalt sérüléseibe.


Az alma, amely közel esett a fához:
Frederick H. S. Roberts hadnagy, VK (1872-1899)

Lord Roberts 1914. november 14-n, már az I. világháború alatt, tüdőgyulladásban halt meg, a franciaországi St. Omer-ben. A 20. században két brit nem királyi személy ravatala állt a Westminster Hall-ban: Lord Roberts volt az egyik, Winston Churchill a másik. Gyászszertartása és temetése a londoni Szent Pál Székesegyházban volt, lovasszobra a Lovas Testőrség Gyakorlóterén (Horse Guards Parade) áll.

(A Wikipedia szócikke alapján.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése