Szent Dénes apátsági temploma a középkor végén V. - a négyezet és a főoltár

A négyezet és a főoltár

A négyezet és a főszentély területe

Jelmagyarázat

F. A kórust lezáró rács

G. Szent Lajos, VIII. Lajos és II. Fülöp Ágost síremlékei

H. A szentélyt lezáró rács

I. Dagobert király síremléke

J.   Főoltár

K. Szent Lajos ereklyetartójának alépítmény

L. Lejárat az altemplomba

M. Létra a felső szentélybe

A négyezet

Az építészeti szaknyelvben a főhajó és a kereszthajó találkozásában kialakul teret négyezetnek hívják. A Saint-Denis apátsági templomban a négyezet keleti oldalán is volt egy vas rács, melyhez néhány lépcső vezetett fel, részben eltakarva Szent Lajos feleségének síremlékét (tumbáját). Hasonló az elrendezése a toledói katedrálisnak, ott is két hatalmas, díszesen megmunkált, aranyozott bronz rács zárja le a teret nyugat és kelet felé.

A toledói katedrális főszentélyét elzáró rács

A Saint-Denis-ben a kórust lezáró rács előtt, tehát a négyezet nyugati oldalán, síremlékek álltak („G”): közvetlenül a Szentháromság oltár (azaz a Matutinum oltár) mögött volt kő koporsóban eltemetve eredetileg Szent Lajos (azaz IX. Lajos), az apja (VIII. Lajos) és a nagyapja (II. Fülöp Ágost) között. 1298-ban, a szentté avatásakor IX. Lajos földi maradványait kiemelték és egy ereklyetartó koporsóba (’chasse’) helyezték, de a síremlék (tumba), a fedelén az ezüst teljes alakos fekvő szoborral a helyén maradt egészen addig, amikor VII. Károly idején az Armagnac-ok vagy az angolok le nem tépték róla a nemesfémet. A többi síremlékkel ugyanígy bántak, így a másik kettő már 1505-ben is csak felismerhetetlen roncs volt. (A síremlékek végleges elpusztítására a vallásháborúk során kerülhetett sor, mert Felibién alaprajzán sem szerepelnek, s a templomban ma látható síremlékek közül is hiányzik mindhárom.)

A főszentély és a főoltár

A templom főszentélyében páratlan kincsek voltak – már csak ezért is érthető, miért védték minden oldalról fallal vagy ráccsal. A Saint-Denis egykori berendezéséből a főoltárról és annak közvetlen környezetéről tudunk a legtöbbet, ugyanis az apátsági templom főoltárának késő középkori elrendezését egy páratlan szépségű festmény örökítette meg: A Szent Egyed mestere néven ismert, észak-franciaországi vagy flamand festő „Szent Egyed miséje” c. képe, mely a londoni Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítja, azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent Egyed, a nagyra becsült remete, misét mond Nagy Károly császár bűneinek bocsánatért és egy angyal hozza el azt a pergamendarabot, melyen az uralkodó olyan bűnei vannak, melyeket ő maga sem mert bevallani.

 Szent Egyed mestere: Szent Egyed miséje

(London, Nemzeti Galéria)
- az oltáron az arany oltártábla, felette Szent Eligiusz keresztje, az oltártól jobbra a Dagobert síremlék részlete. Azt oltár mögött a Szent Lajos ereklye-sír fém alépítménye, hátul pedig az emelt felső szentély fa kerítése, jobbra a feljárat, az oltár baloldala mellett pedig az altemplom lejárata látszik

A Saint-Denis mai főszentélye
Elől a "szembemiséző oltár", mögötte a 19. sz.-i főoltár,
jobbra Dagobert király síremlékének részlete látszik 

A főoltár déli oldalán két pillér között állt Dagobert király síremléke, melyet IX. Lajos rendeletére a 13. században készítettek, a többi korábbi király emlékművével együtt. A síremléket – annyi mással együtt - a forradalom alatt szétrombolták, de a darabjai szerencsére fennmaradtak és a templom restaurálása során Viollet-le-Duc az nagyjából eredeti helyén és az eredeti formában újra összeállította, s mai is ott található.

Dagobert király síremléke

A főoltár Viollet-le-Duc rekonstrukciós rajzán
(tévesen Matutinum oltárként azonosította)
- a rekonstrukció igen nagy mértékben a Szent Egyed miséje c. festmény alapján készült

A főoltárt (‘Maistre Autel’ or ‘grand autel’) Szent Péter és Szent Pál tiszteletére szentelték. Az oltár építménye fekete és fehér márványból készült és négy fehér márvány oszlopon állt. Az oltár előlapja az az arany oltár-előlap volt, melyet Kopasz Károly császár adományozott. Suger még három arany oldalt adott hozzá, mindet drágakövek díszítették. 1500 körül már csak három lap volt meg, ezek közül egy állt az oltáron, mint oltártábla (retabulum), a többi elveszett, illetve rablás áldozata lett. A Szent Egyed miséje c. képen az arany oltár-előlap így már nem előlapként (antependium), hanem oltártáblaként szerepel, hasonlóan sok más korabeli arany oltártáblához, mint pl. a velencei Pala d’Oro, vagy a Bécs melletti klosterneuburgi templomban levő verduni oltár, míg a milánói Szent Ambrus templom arany oltártáblája mai is eredeti helyén, antependiumként funkcionál. A középkori szokásnak megfelelően, az oltárt két oldalról függönnyel lehetett eltakarni, melyet az átváltoztatás pillanataiban behúztak, majd az úrfelmutatáskor az Eucharisztiát újra láthatóvá tették. Az oltár felett állt Szent Eligiusz püspök és aranyműves hatalmas arany keresztje, melyet ugyancsak Kopasz Károly császár adományozott. Az oltár felszereléséhez tartoztak még arany gyertyatartók, egyenként 20 márka súlyúak súlyúak (egy márka 249 gr, így ezek kb. 2,5 kg-s arany gyertyatartók voltak), Kövér Lajos király ajándékai, a főoltár két oldalán pedig, egy-egy porfir oszlopon Szent Péter és Szent Pál apostolok ember nagyságú arany szobrai álltak, melyeket Pippin király (Pepin le Bref, Kis Pippin vagy Rövid Pippin, Nagy Károly apja) adományozott. 

Az arany oltártábla - a Szent Egyed miséje című kép részlete

 A velencei Pala d'Oro - a Szent Márk bazilika főoltára felett

A klosterneuburgi kolostor legnagyobb kincse, a 12. századi ú.n. Verduni oltár 

(fent: nyitva, lent: a hátsó táblák)

A milánó Sant' Ambrogio bazilika arany oltárantependiuma

Szent Eligiusz nagy keresztjének 18. század elejei képe
- akkor már az apátság kincstárában

Egy hasonló alkotás: a német-római császári jelvényekhez tartozó birodalmi ereklyetartó kereszt (Bécs, Schatzkammer)

Az arany oltártáblát és a főoltár többi felszerelési tárgyát minden bizonnyal a vallásháborúk idején pusztították el, míg Szent Eligiusz nagy keresztjét 1794-ben küldték el a pénzverdébe, beolvasztásra.

  ‘l’Escrin de Charlemagne’ Fent: 18. századi rajzon
Lent: az egyetlen túlélő részlet, a csúcsdísz, egy antik kámea

A főoltáron helyezték el ünnepnapokon azt a különleges tárgyat, melyet ugyancsak Kopasz Károly császár adományozott. Nagy Károly ereklyetartó szekrénye (a ‘l’Escrin de Charlemagne’) túlélte a hugenottákat és Felibien leltárában szerepel (rajz is van róla), ám a forradalom idején, az apátság kincseinek nagy részével együtt a pénzverdébe vitték és beolvasztották. Az ereklyetartó szekrény egy ház alakú, sokemeletes állvány volt, hegyikristállyal, gyöngyökkel és drágakövekkel díszetve – Erwin Panofsky művészettörténész Suger apát építkezéseiről írott munkájában „ragyogóan használhatatlan” tárgynak nevezi. S valóban, célja nem volt más, mint a gyönyörködtetés, a hatalom és a gazdagság bemutatása.

Részlet a Szent Egyed miséje című képről

- az arany kereszt mögötti csúcsíves fémszerkezet a Szent Lajos ereklyetartó alépítménye, a kereszt jobboldali szára alatt, hátul látszó nyitott rácsos fa ajtó a felső szentélybe vezető bejárat, balra pedig, a zöld függöny mellett látható, a kerek-frizurás pap mögött az altemplom lejárata.

Szent Lajos ereklyetartója az apátság kincstárában, 1700 körül

A Felibien könyvében található képtábla részlete - ez az ereklyetartó a sokadik, egyben utolsó is volt, mely a 16. század elején, Louis de Bourbon bíboros, apát megrendelésére készült.
A forradalom idején beolvasztották

A főoltár mögött állt egy boltíves fém-szerkezet, mely a Szent Lajos ereklyetartó koporsójának állványa volt. A festményen is jól látszanak a gótikus ívei. Rendeltetése hasonló lehetett mint Hitvalló Eduárd vagy Szent Albanus ereklyetartójának fennmaradt, kőből készült alépítményeinek. Felibien idején ez már nem állt, valószínűleg a főoltár elpusztításával együtt ez is megsemmisült. de Szent Lajos ereklyetartó szekrénye a 18. század elején még szerepelt az apátsági kincstárban.

Az altemplom eredeti bejárata az altemplom nyugati végén levő ajtón keresztül volt, mely közvetlenül a főoltár mögött nyílt a szentélybe („L”). Az altemplom nyugati fala a chevet (szentély) alatt távolabb volt, kelet felé, mint most. Jelenleg a bejárat az altemplomba annak délnyugati sarkánál nyílik, közvetlenül a Dagobert emlékmű mögött. (A chevet alatti mostani altemplomban XVI. Lajos, Marie Antoinette és más királyi személyek koporsói vannak.) A felső szentély – a chevét – az alatta levő altemplom miatt majdnem egy emelettel magasabban van, mint a főszentély. Az 1610-ben végrehajtott átépítés (újjáépítés) előtt a feljárat a szentélybe csak egy meredek falépcsőn át vezetett, amely egy fa ajtóhoz ért, ami a szentélyt nyugatról elzáró fa elválasztó rácsban volt. Az ajtó egyfajta fa előtérbe vezetett és az vezetett a tovább szentélybe. Az egész felső szentélyt láthatólag egy áttört mérműves díszű magas fa rácsozat vette körül. (A kép megfelelő részlete feljebb.)