Szent Dénes apátsági temploma a középkor végén I. - a gótikus templom

A gótikus templom

Toledo

El sem tudjuk képzelni azt a gazdagságot, amely a gótika és a korai reneszánsz korszakának találkozásakor egy-egy hatalmas székesegyházban, apátsági templomban vagy akár egy gazdag nagyváros templomaiban fogadta a híveket. Észak- és Nyugat-Európa protestáns országaiban a reformációval együtt járó képrombolás és szabad rablás ürítette ki a templomokat, Franciaországban a forradalom számolt le a múlttal, a dél- és közép-európai országokban pedig a barokk-kori újjáépítés törölte el a múlt emlékeit. Nálunk a pusztítást az oszmán fegyverek és a felszabadító háborúk okozták, majd az újjáépítés fejezte be, így a középkori magyar királyság egyetlen jelentős egyházi épülete sem áll már. A fehérvári királyi bazilikának csak az alapfalai állnak, az esztergomi Szép Templomnak, az egykori prímási székesegyháznak még az se, csak töredékei ismertek. 

Gótikus templombelső - a Berry fivérek hóráskönyvéből

Ma már csak igen kevés helyen tanulmányozhatjuk a faragott és festett oltárok, szobrok és berendezési tárgyak hihetetlen gazdagságát, s az ott felhalmozott kincsek tömege is csak töredéke az eredetieknek. Egyik ilyen kivételesen szerencsés hely Nürnberg, ahol a város két jelentős plébánia-temploma – a Szent Lőrinc és a Szent Szebaldusz – a reformáció idején evangélikus templom lett, de a józan nürnbergi polgárok nem engedték elpusztítani azt, amit atyáik és nagyatyáik adományoztak a városi plébániának, sőt a megszüntetett, s többnyire lebontott kolostortemplomok berendezését is ott halmozták fel. Így a második világháborús pusztítás után, újjáépítve, mindkét templom ma is a gótikus művészet hihetetlen gazdagságát tárja elénk. A jelentősebb pusztítás nélkül épen maradt, s folyamatosan bővített és gazdagított katedrálisok földje Spanyolország, ahol a pusztítás – a reformáció és a forradalmak hiányában – elmaradt, s így Burgos, Toledo vagy Sevilla katedrálisainak láttán nagyon jól el lehet képzelni, hogy 1500 körül milyenek lehettek Anglia vagy Franciaország katedrálisai és királyi apátságai.

A Párizs melletti Szent Péter és Pál és Szent Dénes Királyi Apátság

Saint-Denis - a Mennyei Jeruzsálem földi mása

A Párizs melletti Szent Péter és Pál és Szent Dénes Királyi Apátság a középkori Franciaország legfontosabb egyházi épülete volt, melynek alapítása a Meroving királyok idejére, a 7. századra nyúlik vissza. (Az apátság és a templom viszontagságos történetét több bejegyzésben mutattam be.) Az épület teljes gótikus pompáját a 13. század végére nyerte el, amikor felépült az érett gótikus hajó és átépítették Suger apát korai gótikus szentélyét – radikálisan lecsökkentve a falak mennyiségét és megnövelve az ablakok felületét. Az eredmény a Mennyei Jeruzsálem fényben – kékben és vörösben – úszó földi megjelenítése lett.

Az apátság az első súlyos veszteségeket a Százéves háború idején szenvedte el. Kincstára – a középkori Nyugat egyik leggazdagabb kincstára – a királyság életében elfoglalt stratégiai jelentősége mellett a rablóknak és fosztogatóknak is kedvelt célpontja volt. A vallásháborúk kora – a viharos 16. század – újabb, minden addiginál súlyosabb pusztításokat hozott: 1567-ben hugenották foglalták el az apátságot, és a szerzetesek Párizsba menekültek. A protestáns eretnekek sok kárt okoztak a templomban és a környező épületekben. A legnagyobb károkat azonban maga az apátsági templom szenvedte: elpusztították a kórust, a szentélyrekesztővel és a Szentháromság oltárral együtt, a főoltárt és a szent mártírok oltárát is.

A templom alaprajza, a kápolnák, oltárok és síremlékek megjelölésével 1700-ban
(Dom Michel Félibien könyvéből) - balra az 1719-ben lebontott Valois mauzóleum

A hugenották pusztításai után az apátsági templom újjáépítése 1610-ben, IV. Henrik feleségének, Medici Mária királynénak a koronázására készült el. Új főoltár épült és új oltára lett a szent mártíroknak is, de egyik sem az eredeti helyén, hanem az eredeti középkori elrendezéshez képest keletre. Az új elrendezést mutatja Dom Michel Félibien, „Histoire de L'Abbaye Royale de Saint-Denys en France” (A királyi Szent Dénes apátság története) című, 1706-ban megjelent könyvében található alaprajz.

A középkori apátság kincseit, a templom egykori berendezését Sir W. Martin Conway, FRS, brit művészettörténész 1915-ben megtartott és az Archeologia c. folyóiratban megjelent, „The Abbey of Saint-Denis and its Ancient Treasures” (Szent Dénes apátsága és annak ősi kincsei) c. előadása mutatta be, melyben Suger apát egykorú művére is támaszkodott. 

Az elkövetkező bejegyzésekben Szent Péter és Pál és Szent Dénes Királyi Apátságának templomát Conway leírása és az adott korból más templomokban, s többnyire más országokban fennmaradt analógiák alapján mutatom be. A templom kórusának és szentélyének elrendezését mutató rajzot pedig Conway műve alapján a szerző készítette. A templom elrendezése és berendezési tárgyai nem érthetőek meg a középkori liturgia valamelyes ismerete nélkül. Dr. Guzsik Tamás, építészettörténész (1947-2002) nagyszerű egyetemi jegyzete, a "Keresztény liturgiák építeszete" II. része foglalkozik a középkori nyugati világ liturgikus szokásaival és azok építészeti keretivel, mely elektronikus formában az Interneten is elérhető.