2009. augusztus 26., szerda

Les "Honneuse de Charlemagne" – a francia királyok uralkodói jelvényei. 2. rész.


Hyacinthe Rigaud: XIV. Lajos, Franciaország és Navarra királya (1701)

A forradalom előtti francia regáliáról nagyon kevés hiteles ábrázolás van, s azok sem a „hivatalos”, királyavató koronát, hanem inkább a koronázási (ünnepi) vagy magánkoronákat ábrázolják.

A „hivatalos koronák”

A francia királyok „királyavató” koronájának eredete – akárcsak a magyar Szent Koronáé – a történelmi idők homályába vész. Egyesek szerint a korona eredetileg valóban a frank királyoké lehetett, amelyet a 12. században egészítettek ki az olyan jellegzetes, nagyméretű liliomokkal, mások pedig az egész koronát 12. századi eredetűnek vélték. Az ábrázolások alapján az sem világos, hogy nyitott (corona operta) vagy keresztpántokkal fedett, zárt korona (corona clausa) volt-e. A problémát tovább bonyolítja, hogy a kincstár 1634-ben készült leltára három igazán fontos koronát nevez meg: (1) Nagy Károly koronáját, (2) Szent Lajos koronáját, s (3) „La Sainte Couronne” (a.m. Szent Korona!) néven Kopasz Károly koronáját, míg az 1739-ben készült leltár már csak két koronát említ, s nem ejt szót a Szent Koronáról, s arról sem, hogy azzal mi történt, s hová lett. Dom Michel Félibien „Histoire de L’Abbaye Royale de Saint-Denys en France” című műve is csak Nagy Károly és Szent Lajos koronáiról, illetve a királyné hivatalos koronájáról beszél, s nem tesz említést a Szent Koronáról. Olyan értelmezés is felmerült, hogy a három elnevezésből kettő ugyanazt a tárgyat takarja, de ahhoz a különbségtétel túl világos és egyértelmű.

Nagy Károly koronájának (balra) és a királyné (Jeanne d'Evreux) koronája (jobbra). Rekonstrukció

Szent Lajos koronája (18. századi rajz)


A francia királynék koronája Jeanne d’Evreux királyné, IV. Károly király felesége számára készült, aranyból, rubinnal, zafirral és gyöngyökkel kirakva. A korona forradalom utáni sorsa ismeretlen.

A koronázási vagy magán koronák


Az apátsági kincstár őrizte a Bourbon királyok koronázási vagy magánkoronáit is. Félibien műve IV. Henrik, valamint XIII. és XIV. Lajos koronáit említi. XV. Lajos koronájáról pedig későbbi művekből értesülhetünk, s XV. Lajos aranyozott ezüst magán koronája pedig egyike a kevés regáliának, ami túlélte a forradalmat.

XIV. Lajos koronája, jogara és 'main de justice' pálcája, Rigeaud festményén

XV. Lajos koronája, a Louvre gyűjteményében

A jogarok

Félibien műve összesen hat jogart vagy királyi pálcát sorolt fel: (1) Dagobert jogara, (2) Nagy Károly ’main de justice’ (az igazság keze) pálcája (nem feltétlenül karoling eredetű, talán csak Nagy Károlynak tulajdonítva), (3) Szent Lajos ’main de justice’ pálcája, (4) „Nagy Károly jogara”, és (5-(6) IV. Henrik jogara és ’main de justice’ pálcája. A francia királyok 18. századi ábrázolásain, különösen a hatalmas reprezentatív képeken, amelyek az uralkodót teljes királyi díszben ábrázolják, mindig megjelenik egy ’main de justice’ pálca és egy liliomos végű jogar. Sem a Nagy Károly-jogar, a császár koronás szobrával, sem pedig Dagobert jogara nem tűnik fel az ábrázolásokon.

A 7. századi meroving királynak, Dagobertnek tulajdonított jogar egy arany pálca volt, az arany pálcán egy kéz tartott egy arany glóbuszt, melyen egy drágakövekkel kirakott sas hordozta a mitológiai Ganimedeszt. Félibien műve közöl róla egy vázlatos képet, de ennél többet nem lehet tudni róla. Egyesek szerint római kori konzuli hatalmi jelvény volt, de erre kevés bizonyíték van.

A jogarok és királyi pálcák közül csak Nagy Károly jogara és egy ’main de justice’ pálca elefántcsont keze maradt fent. Mindkettőt használták Napóleon koronázásán, s megjelentek a császári címeren is.



A koronázási kard és a sarkanytúk

A francia királyok koronázási kardja – a Nagy Károlynak tulajdonított – és a koronázási sarkantyúk túlélték a forradalmat, mert azokat 1793-ban, a kincstár felszámolásakor a Louvre-ba vitték. Mindkettőt használták Napóleon, majd X. Károly koronázásán, s ma is a múzeum gyűjteményében vannak.


Dagobert trónja

A francia királyok koronázási trónszéke a legérdekesebb királyi trón. A legenda szerint Szent Eligiusz (Eloy), az aranyműves püspök készítette a királynak bronzból, aki az apátságnak adományozta. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a trón eredetileg egy római curilis szék, amelynek összecsukható formája az egyiptomiak korától egészen a 16. századik a leggyakoribb szék-forma volt. A szék karfája és alacsony támlája későbbi, akár meroving kiegészítés is lehet. A trónt Napóleon koronázásán is használták, s St. Denis apátjai is ezen ültek az ünnepi miséken.

(A legfontosabb összefoglaló irodalom: Gaborit-Chopin, Regalia: Les Instruments du Sacre des Rois de France: Les "Honneuse de Charlemagne", Paris, 1987 ISBN 2-7118-2.105-4. )

1 megjegyzés:

  1. Hiánypótló írás, köszönöm. Kikerült ajánlóba is a Regnum!-on.

    VálaszTörlés