A svéd monarchia - uralkodó címek és címerek

A svéd király 1973 óta egyszerű címet visel: Svédország királya (svéd: Sveriges Konung), a hagyományos cím ennél patinásabb volt: Isten kegyelméből, a svédek, gótok és vendek királya (svéd: Med Guds nade, Sveriges, och Götes, och Vendes Konung). 1818 előtt visetlék még a Finnország nagyhercege címet és sok más egyéb címet, melyet Svédország egykori nagyhatalmi státusából örököltek meg, de az első Bernadotte király trónra lépésekor ejtettek minden "igénycímet".

A svéd nagycímer - amelyet ma csak a király, XVI. Károly Gusztáv használ- talpas végű arany kereszttel négyelt pajzs, osztott szívpajzzsal: az 1. és 4. negyedben a svéd címer: kék mezőben három nyitott háromleveles arany korona, a 2. és 3. mezőben a Folkunga ház címere: három hullámos balharánt ezüst pólyával megrakott kék mezőben arany oroszlán. A szívpajzsban elöl: a Vasa ház címere: kékkel, ezüsstel és vörössel jobbharánt vágott mezőben arany búzakéve, hátul: Bernadotte pontecorvo-i herceg címere, pajzstartók: két arany oroszlán, a pajzsról a Szeráf rend

Szilvia svéd királyné címere

A svéd állam címere

 A svéd-norvég perszonálunió címere (fent és lent) kétféle grafikai megoldással

A svéd monarchia – a legendák világából a szociáldemokrata mintaállamig (2.)

II. A Bernadotte-ház

Jean-Baptiste Bernadotte, Franciaország marsallja,
XIV. Károly János svéd király (1763-1844, király: 1818-1844)

Fent: XV. Károly király (1826-1873, király: 1859-1873) lent: II. Oszkár király (1829-1907, király: 1873-1907), teljes díszben

A svéd rendi országgyűlés 1810. augusztus 21-n a gyermektelen király örököséül újra egy külföldit választott királynak: Napóleon marsallját, a pau-i fogadós fiát, aki „Halál a királyokra” tetoválást viselt: Jean-Baptiste Bernadotte marsallt, akit a király Károly János néven adoptált. A jelenleg is uralkodó Bernadotte ház alapítója 1818-ban lett svéd és norvég király – Svédországban XIV. Károly János, Norvégiában III. Károly János néven. Bár sem svédül, sem norvégül nem tanult meg, Bernadotte népszerű és eredményes király volt, bár a forradalmi marsall ultra-konzarvatív királynak bizonyult. XIV. Károly több mint 25 év uralkodás után, 81 éves korában halt meg. Utóda egyetlen fia, I. Oszkár volt (1844-1859), aki idősebbik fia, XV. Károly (1859-1872), majd annak öccse, II. Oszkár (1872-.1907) követett. II. Oszkár volt az utolsó megkoronázott svéd király, és az utolsó aki a teljes svéd udvari pompa szerint viselte a koronát. Egyben ő volt az utolsó svéd-norvég király. Oszkár elismert és nemzetközi ügyekben – személyes kvalitásai és hazájának semlegessége miatt – többször döntőbírónak is felkért király volt. Alatta jött létre hivatalosan is a miniszterelnöki tisztség, s mivel Oszkár megbízott embereiben, sok királyi előjog gyakorlását is átengedte nekik, így utat csinálva a svéd parlamentarizmus további lépéseinek. II. Oszkár utolsó éveire esett a norvég függetlenség kikiáltása (1905).

V. Gusztáv király (1858-1950, király: 1907-1950)

(fent) még trónörökös korában, teljes díszben, és 

(lent) királyként már kései éveiben

VI. Gusztáv Adolf király (1882-1973, király: 1950-1973)

(fent) trónörökösként 

(lent) már királyként, az 1950-es években, második feleségével, Lujza királynéval 

Gusztáv Adolf vaesterbotteni herceg (1906-1947),

a mostani király apja, VI. Gusztáv Adolf legidősebb fia

 Az új király, a 49 éves V. Gusztáv (1907-1950) már nem koronáztatta meg magát és nem is ült fel a svéd királyok ezüst trónszékére sem. Gusztáv volt az utolsó svéd király, aki még beleszólt a kormányzásba. 1917-ben saját politikai szimpátiái ellenére is kinevezte a liberális-szociáldemokrata kormányt, és utána az alkotmányos uralkodó mintaképe volt. Külpolitikai szimpátiái a németekhez kötötték, s bár átengedte Norvégia felé a német csapatokat, az ország megőrizte semlegességét. (Mi nem engedtük át a németeket Lengyelország felé … ) V. Gusztáv 92 éves korában halt meg. Utódja legidősebb fia lett, VI. Gusztáv Adolf néven (1950-1973). Gusztáv Adolf volt talán minden idők legidősebb trónörököse: 68 évesen lett király és 91 éves koráig ült a svéd trónon. Gusztáv Adolf kiemelkedő műveltségű férfi volt, amatőr, de elismert régész és botanikus. Uralkodása alatt végig szociáldemokrata kormányok irányították az ország sorsát, fokozatosan visszaszorítva a király szerepét a szimbolikus államfői pozícióra. A király politikai szimpátiái nem álltak távol a baloldali szociáldemokrata Olof Palme nézeteitől: támogatta a polgárjogi mozgalmakat, sőt pénzzel segítette a bebörtönzött amerikai néger radikálisok, a Fekete Párducok szabadon engedését. VI. Gusztáv Adolf legidősebb fia, Gusztáv Adolf vaesterbotteni herceg 1947-ben repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, így a 91 évese meghalt királyt 1973-ben a 27 éves unokája követte, XVI. Károly Gusztáv néven (1973-)

A közhittel ellentétben, a svéd társadalom ma is rendkívül konformista és tekintélytisztelő. csak éppen a lutheránus államegyház és a királyi tekintély helyébe a hosszú szociáldemokrata kormányzás alatt a svéd állam és a baloldali szekularizmus került. Mivel a svéd állam legitimitása sosem csorbult, a svédek még akár a legnagyobb őrültségeket is elfogadják kormányuktól. XVI. Károly Gusztáv trónra lépése a hatvanas évek utáni modernista időszakra esett, amely különösen erősen hatott Svédországban. Trónra lépése idején már folyamatban volt az új alkotmány előkészítése, melyet 1974-ben fogadtak el és 1975-ben lépett hatályba. Az új svéd alaptörvény (mely négy külön törvényből áll, s ezek egyike foglalkozik az államszervezet kérdésével) minden szimbolikus hatalmától megfosztja a király, semmi olyan jogot nem hagynak meg neki, amely az európai alkotmányos királyságokban megilletik az uralkodót: már nem nyitja meg ünnepélyes keretek között a parlament ülését, nem nevezi ki vagy kéri fel kormányalakításra a kormányfőt – ez a parlament elnökét illeti meg – és nem is adományozhatja a hagyományos svéd rendjeleket sem. (1975-ben egy kabinet döntés megtiltotta, hogy a király rendjeleket adományozzon svéd állampolgároknak, bár egy később módosítás két rendjel és a királyi család tagjai tekintetében kivételt tett.) A királyi hatalom teljes eltörlése nem ment minden konfliktus nélkül: a radikális baloldali kormányfő, Olof Palme a monarchia felszámolásával zsarolta meg a fiatal királyt, ha nem egyezik bele alkotmányos jogainak eltörlésébe. A hagyományos svéd monarchia az utolsó kegyelemdöfést már egy elvileg konzervatív kormány alatt kapta: a királyi pár első gyermeke egy leány volt (Viktoria, 1977), akit 1979-ben követett egy fiú (Károly Fülöp), aki az új svéd alkotmány szerint is trónörökösnek született. 1980-ban azonban a trónöröklési törvény átírásával és persze a király ellenállását megtörve, a női egyenjogúságra hivatkozással, bevezették a nemileg semleges elsőszülöttséget, Károly Fülöp herceget megfosztották trónörökösi jogaitól és az elsőszülött gyerek, Viktória lett a trónörökös.

XVI. Károly Gusztáv, aki király lett, és Szilva királyné

(fent) Károly Fülöp, aki király lehetett volna, de nem lesz, és
(lent) Viktória, aki királynő lesz, Daniel herceggel, az esküvőjük után

A mai Svédországban lényegében nincsenek osztálykülönbségek, így fordulhatott elő, hogy Viktória trónörökösnő a fitnesz-edzőjébe, Daniel Westlingbe szeretett bele, akivel 2010-ben összeházasodtak. A férj hercegi címet kapott, felvette a felesége családnevét (Olof Daniel Westling Bernadotte) és a trónörökösnővel együtt Vaestergötland hercege lett. (A Bernadotte-ház alapítója, Bernadotte marsall se volt sokkal előkelőbb, egy francia baszkföldi kocsmáros fiaként lett katona, majd a forradalmi hadsereg tábornoka.) A trónörökös pár első gyermeke ugyancsak lány, Estelle, aki így anyja után sorrendben már a második svéd királynő lesz. (Elnézve mi folyik Svédországban a nemek egyenjogúsítása vagy akár neutralizálása terén, lehet, hogy azt sem fogjuk megtudni soha, hogy a jövendőbeli Estelle királynő házastársa férfi-e vagy nő és hogy az őt követő svéd uralkodó király (Konung) vagy királynő (Drottning) lesz-e. (Vagy a kettő együtt …)

A svéd monarchia – a legendák világából a szociáldemokrata mintaállamig (1.)

I. A kezdetektől a Bernadotte-házig

 Svédország történelmi országrészei: Götaland = Gótország, Svealand = a tulajdonképpeni Svédföld, Norrland = az északi föld, Österland = Keleti föld, a mai Finnország 

A legendák kora és a svéd középkor

A svéd monarchia eredete a legendák világába vész. Az óskandináv alapnyelven (svédül: Fornnordiska) a 12-14. században a mai Norvégiában és Izlandon megírt több király-saga mondja el az északi népek, így a svédek királyainak történetét, de egészen a 6. századig semmi biztosat nem lehet tudni ezekről, bár Tacitus már az 1. században arról ír, hogy a svédeknek (Tacitusnál: Sveones) királyaik vannak. A 6. századtól kezdve már több forrás utal egyes királyokra, így azok talán még nem teljesen a legendák körébe tartoznak. A svéd elő-történelem a 9-10. században vált át írott forrásokkal igazolható történelemmé. Az első teljesen bizonyosan létező király a Győzelmes Erik (svéd: Erik Segersäll) (970-995), majd a fia Olof Skötkonung (995-1022) tehát a magyar államalapítás kortársai voltak és ők vették fel a kereszténységet is. Az addig külön létező két országrészt, a svéd földet (svéd: Svealand) és gótföldet (Götaland) Olof egyesítette. A későbbi királyok uralkodási idejét és a tényleges uralmának időszakát homály fedi. A 12. században két klán, az Erik és a Sverker klán vetélkedett a hatalomért, felváltva adva királyt és ténylegesen uralkodó klikkeket, míg egy harmadik klán be nem házasodott az Erik-klánba és megalapította a Folkunga-dinasztiát (másképp: Bjelbo ház, svédül: Bjälboätten). A dinasztia-alapító Valdemar Birgerson (uralkodás: 1250–1275), a Stockholmot megalapító hires Birger jarl (kb. kormányzó) fia volt. A Folkung-ház beli királyokat a 15. században a kalmari unió dán-svéd-norvég királyai követték.

Balra fent: Győzelmes Erik az első történelmi svéd király hódol Odin istennek,
jobbra fent: Valdemar Birgersson, a Folkunga ház első királya, lent: Haakon Magnusson király egyesített svéd-norvég címere

A svéd nemzetállam: a Vasa dinasztia műve

A modern svéd nemzetállamot a 16. században teremtette meg az első Vasa-dinasztiabeli svéd király, I. Gusztáv (1496-1560, uralkodás: 1523-1560), aki nemcsak az örökletes abszolút monarchiát teremtette meg, hanem annak egyik lépéseként keresztülvitte a lutheránus reformációt, szakított Rómával és elkobozta az egyházi javakat (akkoriban a termőföldek több mint 20%-a egyházi kézen volt). Ebben az időszakban született az a svéd király-lista is, mely a svéd királyok származását Magógra, Jáfet fiára vezette vissza, ezzel is igazolva a svéd trón ősiségét. (Úgy látszik, nemcsak Ady Endre volt Góg és Magóg leszármazottja …) Ennek a listának az alapján az akkori királyok, XIV. Erik és IX. Károly magas sorszámot vettek fel, a korábbi uralkodók meg ennek megfelelően utólag kaptak „sorozatszámot”, noha annak idején nem sorszám szerint, hanem atyai néven emlegették őket (pl. I. Gusztávot kortársai Gustav Eriksson néven emlegették). (Károly valójában a harmadik ilyen néven uralkodó svéd király volt.)

 I. Gusztáv svéd király

Zsigmond svéd király (lengyel királyként: III. Zsigmond)

A lengyel rendek Báthori István halála után a svéd Vasa Zsigmond herceget választották királynak (1587), aki 1632-ig ült a lengyel trónon, megalapítva ezzel a Vasa ház lengyel – katolikus – ágát, mely 1668-ig uralkodott a lengyel-litván unióban. A katolikus Zsigmond apja (III. János) halála után megörökölte a svéd trónt is (1594) és Svédországot megpróbálta egy régens útján Varsóból kormányozni. A protestáns svéd rendek azonban, nem kis részben a régensherceg, a király nagybátyja, a későbbi IX. Károly befolyására 1599-ben megbuktatták a katolikus királyt. (Zsigmond további éveit alapvetően meghatározta a vágy, hogy visszatérhessen a svéd trónra.) Károlyt halála után a harmincéves háború protestáns hőse II. Gusztáv Adolf (1611-1632) követte a trónon.

A svéd nagyhatalmai törekvések kora: II. Gusztáv Adolftól XII. Károlyig

II. Gusztáv Adolf svéd király

 A Svéd Birodalom (1611-1718)

XII. Károly svéd király

II. Gusztávtól XII. Károlyig – 1611-1718-ig - tart a svéd nagyhatalmi terjeszkedés időszaka, a Svéd Birodalom kora. Gusztáv 1632-ben elesett a lützeni csatában, vele férfiágon kihalt a Vasa ház svéd ága. (A lengyel ág János Kázmér királlyal halt ki 1672-ben.) Gusztávot lánya, a legendás Krisztina követte (1632-1654), aki hatévesen lett királynő. Katolikus szimpátiái miatt 1654-ben lemondott és Rómába költözött. (Az egyetlen svéd uralkodó, aki a Szent Péter bazilikában nyugszik.)

A gyermektelen, soha férjhez nem ment Krisztinát unokaöccse, IX. Károly unokája, a bajor Wittelsbach-ház pfalz-zweibrückeni mellékágáből származó X. Károly Gusztáv (1654-1660) lépett a svéd trónra. Az ő idejére esik a lengyelországi svéd hadjárat, az Özönvíz (amelyet Henryk Sienkiewicz nagyszerű trilógiájának középső részében örökített meg). A hosszan uralkodó dán királyi házakkal ellentétben a svéd történelem a rövid életű dinasztiák történelme: a pfalz-zweibrückeni dinasztia svéd ága (1654-1720) a harmadik királlyal, a gyermektelen XII. Károllyal kihalt és vele elmúlt a svéd történelem birodalmi terjeszkedő korszaka is (1611-1718). Károlyt húga, Ulrika Eleonóra (1718-1720), majd annak férje a hessen-kasseli őrgróf fia, I. Frigyes (1720-1751) követte. Frigyes kötötte meg az oroszokkal a svéd nagyhatalmi törekvéseket vereséggel lezáró nystadti békét (1721), mely véget vetett a Svéd Birodalomnak és utat nyitott az új északi nagyhatalomnak, Oroszországnak. A katasztrofális eredménnyel végződő Északi Háború eredményeképpen a tényleges politikai hatalom a királytól a rendi országgyűléshez került. Ezt a parlamentáris fél évszázadot hívják a svéd történelemben a Szabadság korának (1718-1772, svédül: Frihetstiden).

A holstein-gottorpi dinasztia: a Szabadság korától a svéd abszolutizmusig

Adolf  Frigyes

 III. Gusztáv (1771-1792)

(az "Álarcosbál" c. Verdi opera eredeti főszereplője

IV. Gusztáv Adolf
a számüzetésbe küldött svéd király

XIII. Károly

A gyermektelen királyi pár utódjául a svéd rendek Adolf Frigyes holstein-gottorpi herceget választották trónörökösnek (1743), aki anyai ágon mind Vasa I. Gusztávnak, mind pedig X. Károlynak leszármazottja volt, miközben unokaöccsét, Károly Péter Ulrik herceget, Nagy Péter orosz cár unokáját a nagynénje, Erzsébet cárnő tette örökösévé. Adolf Frigyes király (1751-1771) gyengének bizonyult, a rendi országgyűlés különböző frakcióinak játékszere volt. Örököse, III. Gusztáv 1772-ben egy államcsínnyel kicsavarta a rendek kezéből a politikai hatalmat és nagybátyja, Nagy Frigyes porosz király és a felvilágosult abszolutizmus korának ihletésére, királyi autokráciát vezetett be, amely 1809-ig, az akkor elfogadott új alkotmányig (svédül: Regeringsformen) állt fenn. III. Gusztáv sok fontos reformot vezetett be, egyenjogúsította a katolikusokat és a zsidókat, lényegében eltörölte a halálbüntetést és a kínvallatást és gazdaságpolitikáját a gazdasági liberalizmus vezérelte. Alapítója volt a Svéd Akadémiának, a Svéd Királyi Operának és Balettnek.  III. Gusztáv 20 év uralkodás után egy nemesi összeesküvésnek esett áldozatául. 1792. március 16-n a stockholmi operában agyonlőtte egy merénylő. A seb nem volt halálos, de elfertőződött, és a király 13 nappal később meghalt. A III. Gusztáv elleni merénylet alapján készült Verdi Un ballo in maschera (Álarcosbál) című operája, melyet az osztrák cenzúra miatt kellett átírni a bostoni verzióra, amelyben nem a svéd király, hanem egy fiktív bostoni kormányzó, Richárd gróf a merénylet áldozata. Az új király a 14 éves fia, IV. Gusztáv Adolf lett (1792-1809), akit a Finnország elvesztésével járó katonai vereség (1809) után katonai puccsal lemondattak a gyermektelen nagybátyja, III. Gusztáv öccse javára, aki XIII. Károly néven lépett trónra (1809-1818), nagyon korlátozott hatalommal. A megbuktatott király külföldre távozott, s 1837-ben nagy szegénységben halt meg. Fia Gustav Vasa herceg az osztrák-magyar hadseregben szolgált altábornagyként, vele férfiágon kihalt a Holstein-Gottorp dinasztia svéd ága.

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (5. rész)

A Frederiksborg várkastély - az abszolut uralkodók felkenésének helye

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (4. rész)

A Rosenborg kastély - ahol a koronázási jelvényeket őrzik

A lovagterem, a koronázási trónszékekkel
- előtte három ezüst oroszlán, melyek a trónt és a király ravatalát őrzik (1665-70 között, Koppenhágában készültek), ahogy a bibliai Salamon király trónját is oroszlánok őrizték

A várkastély pincéjében van a kincstár:

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (3. rész)

A koronázáshoz tartozó egyéb tárgyak

 A király koronázási trónja (narvál agyarból) (1662-1671)
- 1671-1840 között használták a koronázáson

A királyné koronázási trónja (ezüstből) (1731)- Zsófia Magdalena királyné felkenésére készült, Koppenhágában

 Koronázási kehely
- III. Frigyes számára készült Hágában, 1653-ban

V. Keresztély koronázási palástja (1671)

V. Frigyes koronázási díszruhája (1746)

 Az Elefánt rend lánca (fent) és csillagja (lent)

 A Dannebrog rend lánca (fent) és csillagja (lent)

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (2. rész)

A dán koronázási jelvények képeken.

 IV. Keresztély koronája (1596)

  V. Keresztély koronája (1670)

III. Keresztély díszkardja (1551)

 Országalma (1648)

Jogar (1648)

 Felkenési kard (1648)

A királyné koronája (1731)

Ampulla, a szentelt olajnak (1648)