A svéd monarchia - a varázslat megszüntetése

A monarchia lényege éppen az, hogy az állam fejét, az uralkodót kiemeli a hétköznapok harcaiból, s udvarát és személyét a szertartások útján valami különös fénnyel ragyogja be. Korunk azonban nem kedvez ennek a történelmi ragyogásnak. A katolikus szentmise misztériumát a zsinat utáni liturgia felszámolta, a kevés megmaradt európai monarchiában pedig folyamatosan kopnak ki a régi szertartások. A brit monarchia még ellenáll, II. Erzsébet életében még biztosan, de hogy mi lesz utána, ki tudja. Károly olykor interkonfesszionális koronázásról beszél, s a Parlament ünnepélyes megnyitását már Blair meg akarta szüntetni, egy esetleges következő munkáspárti kormánytól pedig végképp semmi jó nem várható.

Legfelül: a Riksdag megnyitása 1897-ben, középen: 1905-ban - az utolsó alkalom, amikor a király és a királyi hercegek koronával, teljes díszben jelentek meg, alul: XVI. Károly Gusztáv király trónra lépési ceremóniája. (A rón előtt álló új király mellett balra a királyi korona. A trónemelvény alsó lépcsője előtt, a kép baloldalán frakkban Olof Palme, a baloldali szociáldemokrata miniszterelnök, aki keresztülvitte a királyt minden - még akár a formálisan létező - hatalmától megfosztó új alkotmányt, lényegében megszüntette a svéd lovagrendeket és a parlament ünnepélyes megnyitását.
A koronázást már 1907-ben, V. Gusztáv trőnra lépésekor elhagyták.

A svéd monarchia az egyik legrégibb Európában, de a hosszú szociáldemokrata uralom alatt elfogadott új alkotmány a svéd királyt minden hatalmától megfosztotta, s elvette tőle az összes hagyományos királyi előjogot a miniszterelnök felkérésétől kezdve, egészen a kitüntetések adományozásáig.

A svéd parlament, a Riksdag megnyitására egészen 1975-ig a stockholmi királyi palota birodalmi gyűléstermében (Rikssaalen) került sor, ahol a király az ezüst trónról mondta el megnyitó beszédét. Az  utolsó ilyen ünnepélyes megnyitás 1974-ben, az előző évben trónra lépett fiatal király, XVI. Károly Gusztáv uralkodásának kezdetén volt. 1975-ben már nem a királyi palotában, hanem az átépítés alatt álló parlamenti épület helyett a stockholmi Kulturhuset színháztermében ülésező parlament új székhelyén, az átalakított színházteremben volt a megnyitó ünnepség. Se trón, se egyenruha, se kitüntetések - tisztára, mint a Volvo részvényesi közgyűlése.

Időközben a Riksdag visszaköltözött a régi épületébe, ahol új nagy modern ülésterem épült. Trón ott sincs, s a király egy a királyi címerrel díszített pult mögül beszél.

A svéd monarchia - a svéd lovagrendek: újabb képek

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a svéd királyi lovagrendek jelvényeit. Most újabb remek képeket találtam - ezúttal a Facebookon!

A Szeráf-rend jelvénye a láncon (felül) és csillaga (alul)

A Kard-rend nagykeresztjének jelvénye a láncon (felül) és a szalagon, a rendi csillaggal (alul)

 Az Északi Csillag-rend nagykeresztje, a csillaggal (felül: 1975 előtti verzió, alul: jelenlegi verzió)

A Vasa-rend nagykeresztje (felül: a láncon, középen: a szalagon) és
a nagykeresztes lovagok rendi csillaga (alul)

A svéd monarchia - a svéd lovagrendek

Egészen 1748-ig nem voltak Svédországban olyan kitüntetések, melyeket érdemek elismeréséért lehetett adományozni. I. Frigyes király 1748. február 23-n megalapította a Szeráf, a Kard és az Északi Csillag rendeket, majd III. Gusztáv király 1772-ben a Vasa rendet. A király „Valamennyi Svéd Rend ura és mestere” vagy „nagymestere”, ahogy mostanában nevezik. A svéd rendek, a Szeráf-rendet kivéve, melynek egy osztálya (fokozata) van, öt osztályból állnak: nagykeresztes parancsnok, első osztályú parancsnok, parancsnok, első osztályú tiszt és tiszt (korábban e két utolsó fokozat az első osztályú lovag és a lovag címet viselte). Nők és egyházi személyek a rend tagja és nem pedig lovagja címet viselik. 1975-ben a svéd kabinet határozatban tiltotta meg a királynak, hogy svéd állampolgároknak bármelyik lovagrendet adományozza, de később a Szeráf-rend és az Északi Csillag rend tekintetében kivételt tettek és azokat a királyi család tagjainak lehet adományozni.

A hivatalos érdemrendeken felül Svédországban sok nem hivatalos vagy félhivatalos rend van még, jórészt jótékonysági szolgálatok elismerésére. Egyedülálló a szabadkőművesek számára alapított XIII. Károly-rend, melynek szintén a király a nagymestere és a Szent János rend svéd tagozata (az Ispotályos Rend protestáns ága).

A Szeráf-rend vagy Őfelsége a Király rendje (svéd: Serafimerorden vagy Kungl. Maj:ts Orden) a legmagasabb rangú svéd lovagrend, amelyet korábban svéd állampolgároknak is, ma azonban csak külföldi államfőknek, illetve a svéd királyi család tagjainak adományoznak. A rendnek egy fokozata van, mely a lovag címet viseli (nők és egyházi személyek a tag címet). A rend temploma a Ryddarholmskyrka Stockholmban, ahol kifüggesztik a rend tagjainak címereit, és ha egy lovag meghal, akkor a temetés idején a templom harangjait meghúzzák.

A rend jelvénye aranyból készült zománcozott máltai kereszt, amelyet világoskék szalagon vagy aranyláncon viselnek. A rendnek és az összes többi svéd lovagrendnek volt saját rendi öltözéke, melyet azonban ma már nem használnak.

 A Szeráf-rend jelvénye a láncon, a hozzá tartozó csillaggal

 A Szeráf -rend díszruhái (fent: nagy dísz, lent: kis dísz)

 XVI. Károly svéd király és Szilvia királyné.
A király láncon viseli a svéd lovagrendek jelvényeit,
 a királyné szalagon viseli a Szeráf-rend jelvényét (fent)
A király címere a svéd lovagrendek rendi láncaival (lent balra) és a királyné címere a Szeráf-rend szalagjával és jelvényével (lent jobbra), a stockholmi Ryddarholmskyrkkából

                     

A Kard-rend (svédül: Svärdsorden) alapítása  tisztek számára történt, eredetileg a bátorság és a különösen hosszú és hasznos szolgálat elismeréseként, de  végül többé-kevésbé kötelező elismerés lett egy bizonyos számú évet leszolgáló katonatisztek számára. Eredetileg három osztálya voltt, lovag, a parancsnok és a nagykeresztes parancsnok, de ezeket később az egyes osztályok szétválasztásával gyarapították. 

Mivel magát a rendet csak tisztek kaphatták csatlakozott hozzá egy másik kitüntetés, a Svärdstecken ("A kard jelvénye"), melyet 1850-ben vezettek be, a tiszthelyettesek számára, akik magukat svärdsman ("kardhordozó") megjelöléssel illethették. A rend szalagja sárga volt, kék szegéllyel. A Kard-rendet 1975 óta nem adományozzák.

 A Kard rend jelvénye a láncon, a nagykeresztes parancsnokok és az első osztályú parancsnokok csillagával (fent) és a nagykereszt a szalagon, a hozzá tartozó csillaggal (lent)

Az Északi Csillag rend (svéd Nordstjärneorden) célja 1975 előtt az volt, hogy és külföldi "polgári érdemek, állhatatosság, tudományos, irodalmi, tanult és hasznos alkotások és az új és hasznos intézményeket" jutalmazásra adományozzák. A mottó, amely  még mindig látható a jelvény kékkel zománcozott közepén „Nescit Occasum” latinul azt jelenti, hogy nem ismer lenyugvást. Ezzel arra utal, hogy Svédország állandó, mint egy soha le  nem nyugvó csillag.  A rend szalagjának a színe fekete volt, melyet azért választottak, hogy a fekete szalag viselésekor a fehér-kék-arany kereszt úgy fog ragyogni, mint a megvilágosodás a sötétségben. 1975,  a svéd lovagrendek átszervezése óta a rendet csak külföldiek és a királyi család tagjai nyerhetik el.

A rendhez csatlakozott még az Északi Csillag érem, melyet szalagon a bal mellen viseltek. A rend szalagja jelenleg kék, sárga szegéllyel.

Az Északi Csillag-rend jelvénye a láncon és a rend csillaga

A Királyi Vasa rendet (Kungliga Vasaorden) III. Gusztáv király 1772. május 29.-n  alapította, és az államés a társadalom, különösen a mezőgazdaság, a bányászat és a kereskedelem területén tett szolgálatokért adományozták, mely nem volt korlátozva születési vagy tanultsági alapon, és ezért is adományozhatták bárkinek (szemben az Északi Csillag renddel, amelynek célja a professzionális szakmák – teológia, jog – jutalmazása volt). A Vasa rend volt a rangsorban a legalacsonyabb svéd lovagrend 1975 óta a rend már nem adományozzák.

A Vasa rendhez – a szokásos öt osztályon felül – csatlakozott még a Vasa jelvény és a Vasa érem, melyeket a szalagon a bal mellen viseltek. A rend szalagja zöld színű volt.

 A Vasa rend jelvénye a láncon és a rend csillaga

A svéd monarchia - hercegi címerek

A hagyomány szerint, a svéd király fiai - és újabban a leányai - hercegi címet kapnak, és egy-egy történelmi svéd tartomány nevét viselik. A trónörökös a korona herceg(nő)i (kronprins vagy kronprinssessan) címet viseli, de a kapcsolódó tartományi hercegi cím változik. A hercegi címerekben a svéd királyi címer jelenik meg, a tartomány címerével kiegészítve.

 Gusztáv Adolf, vaesterbotten hercege, a mostani király apjának címere

XVI. Károly Gusztáv király címere, tónörökös korából (Jaemtland hercege)

 A svéd trónörökös-pár címere: (balra) Viktória trónörökösnő, Vaestergötland hercegnője, és 

(jobbra) Daniel herceg, Vaestergötland hercege, mindkettőjük címerét a Szeráf-rend lánca övezi

Károly Fülöp, Vaermland hercegének címere

 Madeleine, Haelsingland és Gaestrikland hercegnője címere

A svéd monarchia - uralkodó címek és címerek

A svéd király 1973 óta egyszerű címet visel: Svédország királya (svéd: Sveriges Konung), a hagyományos cím ennél patinásabb volt: Isten kegyelméből, a svédek, gótok és vendek királya (svéd: Med Guds nade, Sveriges, och Götes, och Vendes Konung). 1818 előtt visetlék még a Finnország nagyhercege címet és sok más egyéb címet, melyet Svédország egykori nagyhatalmi státusából örököltek meg, de az első Bernadotte király trónra lépésekor ejtettek minden "igénycímet".

A svéd nagycímer - amelyet ma csak a király, XVI. Károly Gusztáv használ- talpas végű arany kereszttel négyelt pajzs, osztott szívpajzzsal: az 1. és 4. negyedben a svéd címer: kék mezőben három nyitott háromleveles arany korona, a 2. és 3. mezőben a Folkunga ház címere: három hullámos balharánt ezüst pólyával megrakott kék mezőben arany oroszlán. A szívpajzsban elöl: a Vasa ház címere: kékkel, ezüsstel és vörössel jobbharánt vágott mezőben arany búzakéve, hátul: Bernadotte pontecorvo-i herceg címere, pajzstartók: két arany oroszlán, a pajzsról a Szeráf rend

Szilvia svéd királyné címere

A svéd állam címere

 A svéd-norvég perszonálunió címere (fent és lent) kétféle grafikai megoldással

A svéd monarchia – a legendák világából a szociáldemokrata mintaállamig (2.)

II. A Bernadotte-ház

Jean-Baptiste Bernadotte, Franciaország marsallja,
XIV. Károly János svéd király (1763-1844, király: 1818-1844)

Fent: XV. Károly király (1826-1873, király: 1859-1873) lent: II. Oszkár király (1829-1907, király: 1873-1907), teljes díszben

A svéd rendi országgyűlés 1810. augusztus 21-n a gyermektelen király örököséül újra egy külföldit választott királynak: Napóleon marsallját, a pau-i fogadós fiát, aki „Halál a királyokra” tetoválást viselt: Jean-Baptiste Bernadotte marsallt, akit a király Károly János néven adoptált. A jelenleg is uralkodó Bernadotte ház alapítója 1818-ban lett svéd és norvég király – Svédországban XIV. Károly János, Norvégiában III. Károly János néven. Bár sem svédül, sem norvégül nem tanult meg, Bernadotte népszerű és eredményes király volt, bár a forradalmi marsall ultra-konzarvatív királynak bizonyult. XIV. Károly több mint 25 év uralkodás után, 81 éves korában halt meg. Utóda egyetlen fia, I. Oszkár volt (1844-1859), aki idősebbik fia, XV. Károly (1859-1872), majd annak öccse, II. Oszkár (1872-.1907) követett. II. Oszkár volt az utolsó megkoronázott svéd király, és az utolsó aki a teljes svéd udvari pompa szerint viselte a koronát. Egyben ő volt az utolsó svéd-norvég király. Oszkár elismert és nemzetközi ügyekben – személyes kvalitásai és hazájának semlegessége miatt – többször döntőbírónak is felkért király volt. Alatta jött létre hivatalosan is a miniszterelnöki tisztség, s mivel Oszkár megbízott embereiben, sok királyi előjog gyakorlását is átengedte nekik, így utat csinálva a svéd parlamentarizmus további lépéseinek. II. Oszkár utolsó éveire esett a norvég függetlenség kikiáltása (1905).

V. Gusztáv király (1858-1950, király: 1907-1950)

(fent) még trónörökös korában, teljes díszben, és 

(lent) királyként már kései éveiben

VI. Gusztáv Adolf király (1882-1973, király: 1950-1973)

(fent) trónörökösként 

(lent) már királyként, az 1950-es években, második feleségével, Lujza királynéval 

Gusztáv Adolf vaesterbotteni herceg (1906-1947),

a mostani király apja, VI. Gusztáv Adolf legidősebb fia

 Az új király, a 49 éves V. Gusztáv (1907-1950) már nem koronáztatta meg magát és nem is ült fel a svéd királyok ezüst trónszékére sem. Gusztáv volt az utolsó svéd király, aki még beleszólt a kormányzásba. 1917-ben saját politikai szimpátiái ellenére is kinevezte a liberális-szociáldemokrata kormányt, és utána az alkotmányos uralkodó mintaképe volt. Külpolitikai szimpátiái a németekhez kötötték, s bár átengedte Norvégia felé a német csapatokat, az ország megőrizte semlegességét. (Mi nem engedtük át a németeket Lengyelország felé … ) V. Gusztáv 92 éves korában halt meg. Utódja legidősebb fia lett, VI. Gusztáv Adolf néven (1950-1973). Gusztáv Adolf volt talán minden idők legidősebb trónörököse: 68 évesen lett király és 91 éves koráig ült a svéd trónon. Gusztáv Adolf kiemelkedő műveltségű férfi volt, amatőr, de elismert régész és botanikus. Uralkodása alatt végig szociáldemokrata kormányok irányították az ország sorsát, fokozatosan visszaszorítva a király szerepét a szimbolikus államfői pozícióra. A király politikai szimpátiái nem álltak távol a baloldali szociáldemokrata Olof Palme nézeteitől: támogatta a polgárjogi mozgalmakat, sőt pénzzel segítette a bebörtönzött amerikai néger radikálisok, a Fekete Párducok szabadon engedését. VI. Gusztáv Adolf legidősebb fia, Gusztáv Adolf vaesterbotteni herceg 1947-ben repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, így a 91 évese meghalt királyt 1973-ben a 27 éves unokája követte, XVI. Károly Gusztáv néven (1973-)

A közhittel ellentétben, a svéd társadalom ma is rendkívül konformista és tekintélytisztelő. csak éppen a lutheránus államegyház és a királyi tekintély helyébe a hosszú szociáldemokrata kormányzás alatt a svéd állam és a baloldali szekularizmus került. Mivel a svéd állam legitimitása sosem csorbult, a svédek még akár a legnagyobb őrültségeket is elfogadják kormányuktól. XVI. Károly Gusztáv trónra lépése a hatvanas évek utáni modernista időszakra esett, amely különösen erősen hatott Svédországban. Trónra lépése idején már folyamatban volt az új alkotmány előkészítése, melyet 1974-ben fogadtak el és 1975-ben lépett hatályba. Az új svéd alaptörvény (mely négy külön törvényből áll, s ezek egyike foglalkozik az államszervezet kérdésével) minden szimbolikus hatalmától megfosztja a király, semmi olyan jogot nem hagynak meg neki, amely az európai alkotmányos királyságokban megilletik az uralkodót: már nem nyitja meg ünnepélyes keretek között a parlament ülését, nem nevezi ki vagy kéri fel kormányalakításra a kormányfőt – ez a parlament elnökét illeti meg – és nem is adományozhatja a hagyományos svéd rendjeleket sem. (1975-ben egy kabinet döntés megtiltotta, hogy a király rendjeleket adományozzon svéd állampolgároknak, bár egy később módosítás két rendjel és a királyi család tagjai tekintetében kivételt tett.) A királyi hatalom teljes eltörlése nem ment minden konfliktus nélkül: a radikális baloldali kormányfő, Olof Palme a monarchia felszámolásával zsarolta meg a fiatal királyt, ha nem egyezik bele alkotmányos jogainak eltörlésébe. A hagyományos svéd monarchia az utolsó kegyelemdöfést már egy elvileg konzervatív kormány alatt kapta: a királyi pár első gyermeke egy leány volt (Viktoria, 1977), akit 1979-ben követett egy fiú (Károly Fülöp), aki az új svéd alkotmány szerint is trónörökösnek született. 1980-ban azonban a trónöröklési törvény átírásával és persze a király ellenállását megtörve, a női egyenjogúságra hivatkozással, bevezették a nemileg semleges elsőszülöttséget, Károly Fülöp herceget megfosztották trónörökösi jogaitól és az elsőszülött gyerek, Viktória lett a trónörökös.

XVI. Károly Gusztáv, aki király lett, és Szilva királyné

(fent) Károly Fülöp, aki király lehetett volna, de nem lesz, és
(lent) Viktória, aki királynő lesz, Daniel herceggel, az esküvőjük után

A mai Svédországban lényegében nincsenek osztálykülönbségek, így fordulhatott elő, hogy Viktória trónörökösnő a fitnesz-edzőjébe, Daniel Westlingbe szeretett bele, akivel 2010-ben összeházasodtak. A férj hercegi címet kapott, felvette a felesége családnevét (Olof Daniel Westling Bernadotte) és a trónörökösnővel együtt Vaestergötland hercege lett. (A Bernadotte-ház alapítója, Bernadotte marsall se volt sokkal előkelőbb, egy francia baszkföldi kocsmáros fiaként lett katona, majd a forradalmi hadsereg tábornoka.) A trónörökös pár első gyermeke ugyancsak lány, Estelle, aki így anyja után sorrendben már a második svéd királynő lesz. (Elnézve mi folyik Svédországban a nemek egyenjogúsítása vagy akár neutralizálása terén, lehet, hogy azt sem fogjuk megtudni soha, hogy a jövendőbeli Estelle királynő házastársa férfi-e vagy nő és hogy az őt követő svéd uralkodó király (Konung) vagy királynő (Drottning) lesz-e. (Vagy a kettő együtt …)

A svéd monarchia – a legendák világából a szociáldemokrata mintaállamig (1.)

I. A kezdetektől a Bernadotte-házig

 Svédország történelmi országrészei: Götaland = Gótország, Svealand = a tulajdonképpeni Svédföld, Norrland = az északi föld, Österland = Keleti föld, a mai Finnország 

A legendák kora és a svéd középkor

A svéd monarchia eredete a legendák világába vész. Az óskandináv alapnyelven (svédül: Fornnordiska) a 12-14. században a mai Norvégiában és Izlandon megírt több király-saga mondja el az északi népek, így a svédek királyainak történetét, de egészen a 6. századig semmi biztosat nem lehet tudni ezekről, bár Tacitus már az 1. században arról ír, hogy a svédeknek (Tacitusnál: Sveones) királyaik vannak. A 6. századtól kezdve már több forrás utal egyes királyokra, így azok talán még nem teljesen a legendák körébe tartoznak. A svéd elő-történelem a 9-10. században vált át írott forrásokkal igazolható történelemmé. Az első teljesen bizonyosan létező király a Győzelmes Erik (svéd: Erik Segersäll) (970-995), majd a fia Olof Skötkonung (995-1022) tehát a magyar államalapítás kortársai voltak és ők vették fel a kereszténységet is. Az addig külön létező két országrészt, a svéd földet (svéd: Svealand) és gótföldet (Götaland) Olof egyesítette. A későbbi királyok uralkodási idejét és a tényleges uralmának időszakát homály fedi. A 12. században két klán, az Erik és a Sverker klán vetélkedett a hatalomért, felváltva adva királyt és ténylegesen uralkodó klikkeket, míg egy harmadik klán be nem házasodott az Erik-klánba és megalapította a Folkunga-dinasztiát (másképp: Bjelbo ház, svédül: Bjälboätten). A dinasztia-alapító Valdemar Birgerson (uralkodás: 1250–1275), a Stockholmot megalapító hires Birger jarl (kb. kormányzó) fia volt. A Folkung-ház beli királyokat a 15. században a kalmari unió dán-svéd-norvég királyai követték.

Balra fent: Győzelmes Erik az első történelmi svéd király hódol Odin istennek,
jobbra fent: Valdemar Birgersson, a Folkunga ház első királya, lent: Haakon Magnusson király egyesített svéd-norvég címere

A svéd nemzetállam: a Vasa dinasztia műve

A modern svéd nemzetállamot a 16. században teremtette meg az első Vasa-dinasztiabeli svéd király, I. Gusztáv (1496-1560, uralkodás: 1523-1560), aki nemcsak az örökletes abszolút monarchiát teremtette meg, hanem annak egyik lépéseként keresztülvitte a lutheránus reformációt, szakított Rómával és elkobozta az egyházi javakat (akkoriban a termőföldek több mint 20%-a egyházi kézen volt). Ebben az időszakban született az a svéd király-lista is, mely a svéd királyok származását Magógra, Jáfet fiára vezette vissza, ezzel is igazolva a svéd trón ősiségét. (Úgy látszik, nemcsak Ady Endre volt Góg és Magóg leszármazottja …) Ennek a listának az alapján az akkori királyok, XIV. Erik és IX. Károly magas sorszámot vettek fel, a korábbi uralkodók meg ennek megfelelően utólag kaptak „sorozatszámot”, noha annak idején nem sorszám szerint, hanem atyai néven emlegették őket (pl. I. Gusztávot kortársai Gustav Eriksson néven emlegették). (Károly valójában a harmadik ilyen néven uralkodó svéd király volt.)

 I. Gusztáv svéd király

Zsigmond svéd király (lengyel királyként: III. Zsigmond)

A lengyel rendek Báthori István halála után a svéd Vasa Zsigmond herceget választották királynak (1587), aki 1632-ig ült a lengyel trónon, megalapítva ezzel a Vasa ház lengyel – katolikus – ágát, mely 1668-ig uralkodott a lengyel-litván unióban. A katolikus Zsigmond apja (III. János) halála után megörökölte a svéd trónt is (1594) és Svédországot megpróbálta egy régens útján Varsóból kormányozni. A protestáns svéd rendek azonban, nem kis részben a régensherceg, a király nagybátyja, a későbbi IX. Károly befolyására 1599-ben megbuktatták a katolikus királyt. (Zsigmond további éveit alapvetően meghatározta a vágy, hogy visszatérhessen a svéd trónra.) Károlyt halála után a harmincéves háború protestáns hőse II. Gusztáv Adolf (1611-1632) követte a trónon.

A svéd nagyhatalmai törekvések kora: II. Gusztáv Adolftól XII. Károlyig

II. Gusztáv Adolf svéd király

 A Svéd Birodalom (1611-1718)

XII. Károly svéd király

II. Gusztávtól XII. Károlyig – 1611-1718-ig - tart a svéd nagyhatalmi terjeszkedés időszaka, a Svéd Birodalom kora. Gusztáv 1632-ben elesett a lützeni csatában, vele férfiágon kihalt a Vasa ház svéd ága. (A lengyel ág János Kázmér királlyal halt ki 1672-ben.) Gusztávot lánya, a legendás Krisztina követte (1632-1654), aki hatévesen lett királynő. Katolikus szimpátiái miatt 1654-ben lemondott és Rómába költözött. (Az egyetlen svéd uralkodó, aki a Szent Péter bazilikában nyugszik.)

A gyermektelen, soha férjhez nem ment Krisztinát unokaöccse, IX. Károly unokája, a bajor Wittelsbach-ház pfalz-zweibrückeni mellékágáből származó X. Károly Gusztáv (1654-1660) lépett a svéd trónra. Az ő idejére esik a lengyelországi svéd hadjárat, az Özönvíz (amelyet Henryk Sienkiewicz nagyszerű trilógiájának középső részében örökített meg). A hosszan uralkodó dán királyi házakkal ellentétben a svéd történelem a rövid életű dinasztiák történelme: a pfalz-zweibrückeni dinasztia svéd ága (1654-1720) a harmadik királlyal, a gyermektelen XII. Károllyal kihalt és vele elmúlt a svéd történelem birodalmi terjeszkedő korszaka is (1611-1718). Károlyt húga, Ulrika Eleonóra (1718-1720), majd annak férje a hessen-kasseli őrgróf fia, I. Frigyes (1720-1751) követte. Frigyes kötötte meg az oroszokkal a svéd nagyhatalmi törekvéseket vereséggel lezáró nystadti békét (1721), mely véget vetett a Svéd Birodalomnak és utat nyitott az új északi nagyhatalomnak, Oroszországnak. A katasztrofális eredménnyel végződő Északi Háború eredményeképpen a tényleges politikai hatalom a királytól a rendi országgyűléshez került. Ezt a parlamentáris fél évszázadot hívják a svéd történelemben a Szabadság korának (1718-1772, svédül: Frihetstiden).

A holstein-gottorpi dinasztia: a Szabadság korától a svéd abszolutizmusig

Adolf  Frigyes

 III. Gusztáv (1771-1792)

(az "Álarcosbál" c. Verdi opera eredeti főszereplője

IV. Gusztáv Adolf
a számüzetésbe küldött svéd király

XIII. Károly

A gyermektelen királyi pár utódjául a svéd rendek Adolf Frigyes holstein-gottorpi herceget választották trónörökösnek (1743), aki anyai ágon mind Vasa I. Gusztávnak, mind pedig X. Károlynak leszármazottja volt, miközben unokaöccsét, Károly Péter Ulrik herceget, Nagy Péter orosz cár unokáját a nagynénje, Erzsébet cárnő tette örökösévé. Adolf Frigyes király (1751-1771) gyengének bizonyult, a rendi országgyűlés különböző frakcióinak játékszere volt. Örököse, III. Gusztáv 1772-ben egy államcsínnyel kicsavarta a rendek kezéből a politikai hatalmat és nagybátyja, Nagy Frigyes porosz király és a felvilágosult abszolutizmus korának ihletésére, királyi autokráciát vezetett be, amely 1809-ig, az akkor elfogadott új alkotmányig (svédül: Regeringsformen) állt fenn. III. Gusztáv sok fontos reformot vezetett be, egyenjogúsította a katolikusokat és a zsidókat, lényegében eltörölte a halálbüntetést és a kínvallatást és gazdaságpolitikáját a gazdasági liberalizmus vezérelte. Alapítója volt a Svéd Akadémiának, a Svéd Királyi Operának és Balettnek.  III. Gusztáv 20 év uralkodás után egy nemesi összeesküvésnek esett áldozatául. 1792. március 16-n a stockholmi operában agyonlőtte egy merénylő. A seb nem volt halálos, de elfertőződött, és a király 13 nappal később meghalt. A III. Gusztáv elleni merénylet alapján készült Verdi Un ballo in maschera (Álarcosbál) című operája, melyet az osztrák cenzúra miatt kellett átírni a bostoni verzióra, amelyben nem a svéd király, hanem egy fiktív bostoni kormányzó, Richárd gróf a merénylet áldozata. Az új király a 14 éves fia, IV. Gusztáv Adolf lett (1792-1809), akit a Finnország elvesztésével járó katonai vereség (1809) után katonai puccsal lemondattak a gyermektelen nagybátyja, III. Gusztáv öccse javára, aki XIII. Károly néven lépett trónra (1809-1818), nagyon korlátozott hatalommal. A megbuktatott király külföldre távozott, s 1837-ben nagy szegénységben halt meg. Fia Gustav Vasa herceg az osztrák-magyar hadseregben szolgált altábornagyként, vele férfiágon kihalt a Holstein-Gottorp dinasztia svéd ága.