Alsóbogát, a nagykastély

A bogáti nagykastély lakóinak életéről ma már csak az Inkey László leszármazottainak tulajdonában levő fényképek tanúskodnak, melyeket elektronikus formában a kastély mai tulajdonosa és helyreállításának megálmodója bocsájtott a szerkesztő rendelkezésére.

Alsóbogát, 1944 előtt ...

Alsóbogát kastélyai és a szocialista vívmányok

Már több mint 20 éve nem halljuk a "szocialista vívmányok" jelzős szerkezetet, de az én generációm tagjai, s főleg a nálunk idősebbek bizony sokszor hallották, hogy ugyan szükségesek változások, de a szocialista vívmányokat feltétlenül meg kell őrízni. Hogy mik is voltak a szocialista vívmányok, arról a vélemények már erősen megoszlottak. Ebben a bejegyzésben a szocialista vívmányokat egy sajátos szemüvegen keresztül, a somogy-megyei Alsóbogát kastélyainak sorsán át mutatom be.

A Zichy-Inkey kastély, a nagykastély (fent) és
a Festetics-Vrancsics kastély, a kiskastély (lent)

Alsóbogát - az egykor Edde községhez tartozó Bogátpuszta - Kaposvártól északra, 17 km-re található, Somogyjádtól 4 km-re. Egykor a Festetics, majd Zichy, utóbb beházasodás révén az Inkey család birtoka volt. A faluban két kastély is van: a 19. sz. elején épült klasszicista stílusú, emeletes Zichy-Inkey kastély és a falu tulsó végén a pár évtizeddel korábbi Festetics-Vrancsics kastély, a "kiskastély". A Zichy-Inkey kastély hatalmas, több mint 13 hektáros ősparkban áll, de a kiskastély környezetét a földosztás utáni évek elpusztították. A kiskastély évtizedeken át a helyi tsz. libanevelő telepe volt. A kiskastély mai tulajdonosa, Nagyházi Csaba műgyűjtő és műkereskedő a helyreállítás során több szignált Dorffmeister-freskót is talált a vakolatok alatt ...

Nos, a szocialista vívmányok egyike egészen biztosan a Dorffmeister-freskók alatti libahízlalás volt.

Inkey László, bogát utolsó ura

A nagykastély utolsó tulajdonosának, Inkey Lászlónak egyik unokája volt Thassy Jenő író, újságíró, az Amerika Hangja rádió magyar adásának sok évtizeden át aktív szerkesztője. Thassy 2008 tavaszán, 88 éves korában halt meg. Gyerek és ifjúkoráról, így a bogáti életről visszaemlékezéseinek első kötetében, a Veszélyes vidék című nagyszerű könyvben számolt be.

Cikk a Regnum-portálon

A királyságban gondolkodó Regnum portálon megjelent egy a szerkesztővel közös írásunk: http://regnumportal.hu/node/613.

A svéd király koronázása

A középkori svéd királyokat az uppsalai dómban koronázták meg. A koronázás helyszíne a 16. századtól, I. (Vasa) Gusztáv idejétől volt a stockholmi dóm, a Storkyrkan. A koronázást a reformáció után is, a már evangélikus uppsalai érsek végezte. A svéd királyok koronáját német aranyművesek XIV. Erik számára készítették a 16. század második felében. Az utolsó megkoronázott svéd király a Bernadotte-házból való II. Oszkár. Legidősebb fia és örököse, V. Gusztáv (1907-1950) lemondott a koronázásról, s azt követően a parlament (Riksdag) megnyitásakor, illetve a trónralépéskor a király egyenruhában a trón előtt állt, a királyi palástot a trónra vetve, a koronát egy asztalkán a trón mellett állították ki. (XVI. Károly Gusztáv király eskütételéről a képet az előző bejegyzésben lehet látni.)

Svédországban a baloldali Olof Palme által irányított szociáldemokrata kormánytöbbség 1974-ben új alkotmányt fogadott el, mely király összes alkotmányos jogát megvonta, s nem is királyként, hanem egyszerűen államfőként emlegeti.. Egyedülálló módon, a kormányalakítási megbízást sem az államfő - a király -, hanem a parlament elnöke adja. A király svéd állampolgárnak nem adományozhatja a régi svéd lovagrendeket sem, akkoriban szűnt meg a parlament ünnepélyes megnyitása is és számolták fel a svéd monarchia körüli "varázslat" utolsó elemeit is.

A svéd király és a királyi hercegek teljes díszben utoljára 1905-ben, a Riksdag megnyitásán jelentek meg a stockholmi királyi palota országgyűlési termében (Rikssalen). 1907 és 1974 között a Riksdag megynyitásán, melyre a Rikssalenben került sor, még megjelent a királyi korona, legközelebb pedig a király esküvőjén, a katedrális főoltárának két oldalán tették ki a király és a királyné koronáját. A páratlan szépségű svéd királyi jelvényeket 1974 óta a stockholmi királyi palota kincstárában (Skattkammer) őrzik.

Korona, jogar, alma és a királyi kulcs

XIV. Erik koronája
(fent) mostani állapotában, rekonstruálva a 16. századi eredeti formát, és
(lent) a 20. század elején, amikor még a svéd király még viselte a koronáját

 Lujza Ulrika királyné koronája (1751)
a porosz születésű Lujza Ulrika királyné (1720-1782) Adolf Frigyes király felesége volt, a korona a francia királyné koronájának mintájára készült Stockholmban


A trónörökös koronája
- a későbbi X, Károly Gusztáv, mint kijelölt trőnörökös számára készült nagynénje, Krisztina koronázására, korábbi királynéi koronák felhasználásával. A fekete zománcozott buzakévét, a Vasa ház jelvényét III: Gusztáv koronázásakor adták hozzá 

Hercegi korona
- a 18. században készült, a trónörökös koronájának mintájára

Svédországban csak az uralkodó fia vagy lánya, illetve annak házastársa visel hercegi címet

Krisztina királynő (1632-1654) ezüst trónja
- a királyi palota országgyűlési termében áll

II. Oszkár,
az utolsó megkoronázott svéd király

A svéd parlament ünnepélyes megnyitása 1897-ben

II. Oszkár király megnyitja a svéd országgyűlés, a Riksdag ülését
(1905-ben, a norvég önállóság elismerése alkalmából).
Az utolsó alkalom, amikor a svéd király és a királyi hercegek koronával, teljes díszben jelentek meg

Királyok és királynők koronázás nélkül ...

XVI. Károly Gusztáv svéd király trónra lépése
a stockholmi Királyi Palota országgyűlési termében, 1973-ban

I. János Károly spanyol király trónbeszéde, 1975.-ben

Beatrix holland királynő eskütétele, 1980-ban az amszterdami Új Templomban

II. Albert belga király eskűtétele, 1993-ban

Az aacheni dóm

Az aacheni dóm 1900 körül, egy korabeli képes levelezőlapon
Balra, a kupolás barokk épület a magyar kápolna

Aachen (franciául: Aix-la-Chapelle, latinul: Aquisgranum, hollandul: Aken) város Németország nyugati szélén. A várost a rómaiak alapították Aquae Granni néven (Grannus kelta isten fürdője), mai nevét az ógermán Ahha (víz) szóból kapta. A középkorban a Karoling Birodalom székvárosa, Nagy Károly kedvelt tartózkodási helye volt. Koronázóváros, 936 és 1531 között 32 német uralkodót koronáztak itt királlyá. A Német-római Birodalom idején 11 zsinatot és 17 birodalmi gyűlést tartottak a városban. Ma jelentős közlekedési csomópont, kereskedelmi, ipari és gyógyfürdőközpont, katolikus püspöki székhely.

A város nevezetessége az általa adományozott Nagy Károly-díj is, melyet minden évben az európai egység megteremtésében kiemelkedő szerepet játszó személynek ítélnek oda.

A dóm alaprajza (balra alul),
keresztmetszete a Karoling-kori állapotnak megfelelően (fent és jobbra lent), a gótikus kórus hozzáépítése előtt

Az aacheni dóm - ma püspöki székesegyház - eredetileg Nagy Károly palotájának kápolnája volt, melyet metzi Odó püspök 805-ben a ravennai és római centrális templomok (a San Vitale, a Santo Stefano és a Santa Constanza) inspirációjára épített. Nagy Károly egykori palotakápolnájához a 14-15. században gótikus szentélyt toldottak. A dóm magyar kápolnáját Nagy Lajos király építtette s szerelte fel 1367-ben. A kápolna barokk stílusban átépítve ma is létezik, s a dóm kincstárában több szép magyar vonatkozású kincs található.

A dóm mai állapotában

Balra a magyar kápolna barokk kupolája, mögötte a neogótikus stílusban megmagasított torony, középen a barokkos kupolával fedett Karoling-kori palotakápolna, jobbra a gótikus kórus és az ugyancsak gótikus mellékkápolnák

A Karoling-kori nyolcszögletű palotakápolna, vagyis az oktogon.
A háttérben a gótikus kórus ragyog, a mennyezetről belógó hatalmas bronz csillár Barbarossa Frigyes császár ajándéka

Nagy Károly trónusa az emeleti galérián, az egykori főoltárral szemben.
Hasonló trónus lehetett a székesfehérvári királyi bazilikában is.

Az 1970-es években kialakított új oltártér
a Karoling palotakápolna eredeti földszinti "nép"-oltárának helyén

A hatalmas késő román stílusú bronzcsillár 12 tornya a mennyei Jeruzsálem 12 tornyát idézi

A késő gótikus kórus ragyog a szines üvegablakokon át besütő napfényben.
Jól látszik a dóm négy fontos kincse: jobbra elől a Mária ereklytartó (Marienschrein), balra hátul a Nagy Károly ereklytartó (Karlsschrein), előtte a sas alakú gótikus felolvasó pult, fent pedig a Mária képe, a "Napba öltözött asszony"

Az új "szembemiséző" oltár dísze egy román stílusú oltárelőlap (antipendium).
Mögötte a Mária-ereklytartó.

A Mária-ereklyetartó (lent)

A 14. század közepétől alakult ki az a szokás, hogy az aacheni nagy zarándoklatokat csak 7 évenként tartják, és ekkor július 10. és 24. között az ún. 4 nagy ereklyét (Szűz Mária köpenye, Jézus csecsemőkori pólyája, a kendő, amelyen Keresztelő Szent János levágott feje nyugodott, valamint az a kendő , mely a keresztfán függő Jézus ágyékát fedte) a búcsú előtti és utáni 7-7 napon a dóm toronygalériájában nyilvánosan bemutatták. Év közben ezeket az ereklyéket a 13. században készült Mária-ereklytartóban őrzik.

Nagy Károly 81-ben halt meg, s a palotakápolnában, ma már ismeretlen helyen temették el. A legenda szerint, III. Ottó császár felnyittatta a sírt, s a birodalom-alapító testét trónon ülve, épen találta meg, épp csak az orra hiányzott, amit arannyal pótoltak. Jó kétszáz évvel később, Barbarossza Frigyes megkisérelte szentté avattatni Nagy Károlyt, a pápaság nem ismerte el a szentté avatást. Mindenesetre, Nagy Károly sírját újra felnyitották, s maradványait abban az ereklyetartóban helyezték el, ami ma a dóm gótikus kórusának központjában van.

A Károly-ereklyetartó (Karlsschrein)

Németországban a háborús pusztitások ellenére, hihetlen műkincsek maradtak fent a birodalom korai évszázadaiból, amelyeknek francia és angol megfelelőit a forradalom és a reformáció mind elpusztították.

A dóm szószékét Szent II. Henrik császár, Szent István magyar király sógora ajándékozta

A "Napba öltözött asszony" a Jelenések könyvének egyik legerőteljesebb kijelentése, ami számtalan fantasztikus alkotásra ihlette a művészeket

A dóm kincseiről további képek itt találhatók: http://commons.wikimedia.org/wiki/Aachen_Cathedral.

A dóm német nyelvú honlapja: http://www.aachendom.de/index206-0.aspx

A toulouse-i jakobinus konvent és Aquinoi Szent Tamás

A jakobinusok konventjét, mely Toulouse központjában van, 1215-ben alapította Dominique de Guzmán, a későbbi Szent Domonkos, a prédikátor testvérek rendjének (Ordo Predicatorum) első férfi-kolostaraként, hogy a katar eretnekeknek az igazi evangéliumot prédikálják. A prédikátor testvérek rendjét, vagyis a dominikánusokat Franciaországban jakobinusoknak nevezik a rend egykori legnagyobb, párizsi rendháza után, mely a Rue de St Jacques-ban állt. A párizsi jakobinus konventben gyűltek össze a francia forradalom radikálisai, s kölcsönözte az egykori dominikánus rendház nevét a kérlelhetlen értelmiségi politikának.

A toulouse-i templom a rend talán legszebb temploma. 80 m hosszú, 20 m széles, s 22 m magas két hajóját oszlopsor választja el. Kizárólag téglából épült, s a languedoc-i gótika kiemelkedő alkotása.

Aquinoi Szent Tamás ereklyéit 1369 óta tisztelték a templomban, melyet 1385-ben az ő nevére szenteltek. Amikor a dominikánusok a forradalom alatt, 1791-ben elhagyták a templomot, az ereklyéket a Saint Sernin-ba vitték át, ahonnan csak 1974-ben, halálának 500. évfordulóján kerültek vissza. Az Angyali Doktor ereklyetartója ma a főoltárban van elhelyezve.