A svéd monarchia – a legendák világából a szociáldemokrata mintaállamig (1.)

I. A kezdetektől a Bernadotte-házig

 Svédország történelmi országrészei: Götaland = Gótország, Svealand = a tulajdonképpeni Svédföld, Norrland = az északi föld, Österland = Keleti föld, a mai Finnország 

A legendák kora és a svéd középkor

A svéd monarchia eredete a legendák világába vész. Az óskandináv alapnyelven (svédül: Fornnordiska) a 12-14. században a mai Norvégiában és Izlandon megírt több király-saga mondja el az északi népek, így a svédek királyainak történetét, de egészen a 6. századig semmi biztosat nem lehet tudni ezekről, bár Tacitus már az 1. században arról ír, hogy a svédeknek (Tacitusnál: Sveones) királyaik vannak. A 6. századtól kezdve már több forrás utal egyes királyokra, így azok talán még nem teljesen a legendák körébe tartoznak. A svéd elő-történelem a 9-10. században vált át írott forrásokkal igazolható történelemmé. Az első teljesen bizonyosan létező király a Győzelmes Erik (svéd: Erik Segersäll) (970-995), majd a fia Olof Skötkonung (995-1022) tehát a magyar államalapítás kortársai voltak és ők vették fel a kereszténységet is. Az addig külön létező két országrészt, a svéd földet (svéd: Svealand) és gótföldet (Götaland) Olof egyesítette. A későbbi királyok uralkodási idejét és a tényleges uralmának időszakát homály fedi. A 12. században két klán, az Erik és a Sverker klán vetélkedett a hatalomért, felváltva adva királyt és ténylegesen uralkodó klikkeket, míg egy harmadik klán be nem házasodott az Erik-klánba és megalapította a Folkunga-dinasztiát (másképp: Bjelbo ház, svédül: Bjälboätten). A dinasztia-alapító Valdemar Birgerson (uralkodás: 1250–1275), a Stockholmot megalapító hires Birger jarl (kb. kormányzó) fia volt. A Folkung-ház beli királyokat a 15. században a kalmari unió dán-svéd-norvég királyai követték.

Balra fent: Győzelmes Erik az első történelmi svéd király hódol Odin istennek,
jobbra fent: Valdemar Birgersson, a Folkunga ház első királya, lent: Haakon Magnusson király egyesített svéd-norvég címere

A svéd nemzetállam: a Vasa dinasztia műve

A modern svéd nemzetállamot a 16. században teremtette meg az első Vasa-dinasztiabeli svéd király, I. Gusztáv (1496-1560, uralkodás: 1523-1560), aki nemcsak az örökletes abszolút monarchiát teremtette meg, hanem annak egyik lépéseként keresztülvitte a lutheránus reformációt, szakított Rómával és elkobozta az egyházi javakat (akkoriban a termőföldek több mint 20%-a egyházi kézen volt). Ebben az időszakban született az a svéd király-lista is, mely a svéd királyok származását Magógra, Jáfet fiára vezette vissza, ezzel is igazolva a svéd trón ősiségét. (Úgy látszik, nemcsak Ady Endre volt Góg és Magóg leszármazottja …) Ennek a listának az alapján az akkori királyok, XIV. Erik és IX. Károly magas sorszámot vettek fel, a korábbi uralkodók meg ennek megfelelően utólag kaptak „sorozatszámot”, noha annak idején nem sorszám szerint, hanem atyai néven emlegették őket (pl. I. Gusztávot kortársai Gustav Eriksson néven emlegették). (Károly valójában a harmadik ilyen néven uralkodó svéd király volt.)

 I. Gusztáv svéd király

Zsigmond svéd király (lengyel királyként: III. Zsigmond)

A lengyel rendek Báthori István halála után a svéd Vasa Zsigmond herceget választották királynak (1587), aki 1632-ig ült a lengyel trónon, megalapítva ezzel a Vasa ház lengyel – katolikus – ágát, mely 1668-ig uralkodott a lengyel-litván unióban. A katolikus Zsigmond apja (III. János) halála után megörökölte a svéd trónt is (1594) és Svédországot megpróbálta egy régens útján Varsóból kormányozni. A protestáns svéd rendek azonban, nem kis részben a régensherceg, a király nagybátyja, a későbbi IX. Károly befolyására 1599-ben megbuktatták a katolikus királyt. (Zsigmond további éveit alapvetően meghatározta a vágy, hogy visszatérhessen a svéd trónra.) Károlyt halála után a harmincéves háború protestáns hőse II. Gusztáv Adolf (1611-1632) követte a trónon.

A svéd nagyhatalmai törekvések kora: II. Gusztáv Adolftól XII. Károlyig

II. Gusztáv Adolf svéd király

 A Svéd Birodalom (1611-1718)

XII. Károly svéd király

II. Gusztávtól XII. Károlyig – 1611-1718-ig - tart a svéd nagyhatalmi terjeszkedés időszaka, a Svéd Birodalom kora. Gusztáv 1632-ben elesett a lützeni csatában, vele férfiágon kihalt a Vasa ház svéd ága. (A lengyel ág János Kázmér királlyal halt ki 1672-ben.) Gusztávot lánya, a legendás Krisztina követte (1632-1654), aki hatévesen lett királynő. Katolikus szimpátiái miatt 1654-ben lemondott és Rómába költözött. (Az egyetlen svéd uralkodó, aki a Szent Péter bazilikában nyugszik.)

A gyermektelen, soha férjhez nem ment Krisztinát unokaöccse, IX. Károly unokája, a bajor Wittelsbach-ház pfalz-zweibrückeni mellékágáből származó X. Károly Gusztáv (1654-1660) lépett a svéd trónra. Az ő idejére esik a lengyelországi svéd hadjárat, az Özönvíz (amelyet Henryk Sienkiewicz nagyszerű trilógiájának középső részében örökített meg). A hosszan uralkodó dán királyi házakkal ellentétben a svéd történelem a rövid életű dinasztiák történelme: a pfalz-zweibrückeni dinasztia svéd ága (1654-1720) a harmadik királlyal, a gyermektelen XII. Károllyal kihalt és vele elmúlt a svéd történelem birodalmi terjeszkedő korszaka is (1611-1718). Károlyt húga, Ulrika Eleonóra (1718-1720), majd annak férje a hessen-kasseli őrgróf fia, I. Frigyes (1720-1751) követte. Frigyes kötötte meg az oroszokkal a svéd nagyhatalmi törekvéseket vereséggel lezáró nystadti békét (1721), mely véget vetett a Svéd Birodalomnak és utat nyitott az új északi nagyhatalomnak, Oroszországnak. A katasztrofális eredménnyel végződő Északi Háború eredményeképpen a tényleges politikai hatalom a királytól a rendi országgyűléshez került. Ezt a parlamentáris fél évszázadot hívják a svéd történelemben a Szabadság korának (1718-1772, svédül: Frihetstiden).

A holstein-gottorpi dinasztia: a Szabadság korától a svéd abszolutizmusig

Adolf  Frigyes

 III. Gusztáv (1771-1792)

(az "Álarcosbál" c. Verdi opera eredeti főszereplője

IV. Gusztáv Adolf
a számüzetésbe küldött svéd király

XIII. Károly

A gyermektelen királyi pár utódjául a svéd rendek Adolf Frigyes holstein-gottorpi herceget választották trónörökösnek (1743), aki anyai ágon mind Vasa I. Gusztávnak, mind pedig X. Károlynak leszármazottja volt, miközben unokaöccsét, Károly Péter Ulrik herceget, Nagy Péter orosz cár unokáját a nagynénje, Erzsébet cárnő tette örökösévé. Adolf Frigyes király (1751-1771) gyengének bizonyult, a rendi országgyűlés különböző frakcióinak játékszere volt. Örököse, III. Gusztáv 1772-ben egy államcsínnyel kicsavarta a rendek kezéből a politikai hatalmat és nagybátyja, Nagy Frigyes porosz király és a felvilágosult abszolutizmus korának ihletésére, királyi autokráciát vezetett be, amely 1809-ig, az akkor elfogadott új alkotmányig (svédül: Regeringsformen) állt fenn. III. Gusztáv sok fontos reformot vezetett be, egyenjogúsította a katolikusokat és a zsidókat, lényegében eltörölte a halálbüntetést és a kínvallatást és gazdaságpolitikáját a gazdasági liberalizmus vezérelte. Alapítója volt a Svéd Akadémiának, a Svéd Királyi Operának és Balettnek.  III. Gusztáv 20 év uralkodás után egy nemesi összeesküvésnek esett áldozatául. 1792. március 16-n a stockholmi operában agyonlőtte egy merénylő. A seb nem volt halálos, de elfertőződött, és a király 13 nappal később meghalt. A III. Gusztáv elleni merénylet alapján készült Verdi Un ballo in maschera (Álarcosbál) című operája, melyet az osztrák cenzúra miatt kellett átírni a bostoni verzióra, amelyben nem a svéd király, hanem egy fiktív bostoni kormányzó, Richárd gróf a merénylet áldozata. Az új király a 14 éves fia, IV. Gusztáv Adolf lett (1792-1809), akit a Finnország elvesztésével járó katonai vereség (1809) után katonai puccsal lemondattak a gyermektelen nagybátyja, III. Gusztáv öccse javára, aki XIII. Károly néven lépett trónra (1809-1818), nagyon korlátozott hatalommal. A megbuktatott király külföldre távozott, s 1837-ben nagy szegénységben halt meg. Fia Gustav Vasa herceg az osztrák-magyar hadseregben szolgált altábornagyként, vele férfiágon kihalt a Holstein-Gottorp dinasztia svéd ága.

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (5. rész)

A Frederiksborg várkastély - az abszolut uralkodók felkenésének helye

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (4. rész)

A Rosenborg kastély - ahol a koronázási jelvényeket őrzik

A lovagterem, a koronázási trónszékekkel
- előtte három ezüst oroszlán, melyek a trónt és a király ravatalát őrzik (1665-70 között, Koppenhágában készültek), ahogy a bibliai Salamon király trónját is oroszlánok őrizték

A várkastély pincéjében van a kincstár:

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (3. rész)

A koronázáshoz tartozó egyéb tárgyak

 A király koronázási trónja (narvál agyarból) (1662-1671)
- 1671-1840 között használták a koronázáson

A királyné koronázási trónja (ezüstből) (1731)- Zsófia Magdalena királyné felkenésére készült, Koppenhágában

 Koronázási kehely
- III. Frigyes számára készült Hágában, 1653-ban

V. Keresztély koronázási palástja (1671)

V. Frigyes koronázási díszruhája (1746)

 Az Elefánt rend lánca (fent) és csillagja (lent)

 A Dannebrog rend lánca (fent) és csillagja (lent)

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (2. rész)

A dán koronázási jelvények képeken.

 IV. Keresztély koronája (1596)

  V. Keresztély koronája (1670)

III. Keresztély díszkardja (1551)

 Országalma (1648)

Jogar (1648)

 Felkenési kard (1648)

A királyné koronája (1731)

Ampulla, a szentelt olajnak (1648)

A dán monarchia - a dán királyok koronázása és a koronázási jelvények (1. rész)

A dán regália, vagyis a Dánia királyainak és királynőinek jelvélnyei, a nyilvános számára láthatóak Koppenhágában Rosenborg várkastélyban, és a következőket tartalmazza:

1. IV Keresztély koronája (1596)

2. V. Keresztély koronája (1670)

3. A királyné koronája (1731)

4. III. Frigyes jogara (1648)

5. Az országalma (1648)

6. A koronázási kard (1648) és

7. Egyéb tételek.

A koronázást1170-ben vezették be Dániában, amikor Ringstedben felkenték és megkoronázták IV. Kanut királyt. Sajnos nem sok ismert az a középkori dán regáliából. Tudott azonban, hogy koronát, jogart, országalmét és kardot használtak III. Kristóf megkoronázásakor, 1443-ban. Az 1537. év nyitotta meg a protestáns koronázások időszakét Dániában. Ebben az évben III. Keresztélty koronázták Koppenhágában, a Szűzanya templomban. Semmi bizonyos sem ismert a a szertartás során, használt jelvényekről. III. Keresztély adott megbízást, azonban egy új állami dísz kard elkészítésére 1551-ben. Ezüst, aranyozott részek és a zománc és a gyémánt díszítéssel készült. A kard teljes hossza 135 cm. Johan Siebe, III. Keresztély udvari ötvöse készítette A kardot későbbi koronázások során, egészen 1648-ig használták.

 IV. Keresztély koronázása 1596-ban (fent) és VIII. Keresztély koronázása a 19. században (lent) 

A koronázására 1596-ban IV. Keresztély egy gazdagon díszített koronát, jogart és országalmát rendelt. A IV. Keresztély-féle regáliának egyetlen darabja, amelyet megőriztek saját korunkig a korona. IV. Keresztély koronája corona aperta, vagyis egy nyitott korona ívek nélkül. Aranyból és zománccal készült, és gazdagon berakott számos gyönggyel és gyémántokkal. Tizenkét levél alakú csúcsa van, két különböző méretben, amelyek együtt egy kört formálnak. A teljes súlya 2,895 g. Ezt a reneszánsz ékszerészeti remekművet a királyi aranyműves, Dirich Tyring készítette. 1640-es években IV. Keresztély kénytelen volt a dán regalia elzálogosítani, annak érdekében, hogy pénzt teremtsen a költséges és katasztrofális háborúk finanszírozására. IV. Keresztély koronáját a fia, III. Frigyes koronázására 1648-ban vissza tudták szerenzi, de a többi dán jelvények elvesztek, így ebben az évben egy új országalmát és egy új jogart rendeltek. 

Az országalma aranyból készült. Zománc és gyémánt díszíti és a tetején egy gyémánt berakásos arany kereszt van. A tömege 895 g. Egy ismeretlen hamburgi aranyműves készítette. A dán király jogara egyike a legcsodálatosabb darab a bárhol Európában található jelvények között. Aranyból készült hosszú pálca, a végén egy nagy gyémánt berakásos koronás zománc liliom. A jogar hossza 98.2 cm és súlya 1,359 g. Nem világos, hogy a jogar egy Koppenhágából vagy Amszterdamból származó ötvös munkája-e. A királynő koronáját az országalmával és a jogarral együtt rendelték meg, de 1790-ben beolvasztották.

III. Frigyes volt az utolsó király, akit IV. Keresztély koronájával koronáztak meg, 1648-ban. Míg a választott monarchia idején a király a papság és a nemesség képviselői koronázták meg, az örökletes és abszolút monarchia bevezetését követően a király koronával a fején, kezében a jogarral és az országalmával érkezett a templomba, ahol szentelt olajjal felkenték. (A szertartás neve is koronázásról felkenésre (dánul: salving) változott.) Az új rendet jelképezte az is, hogy a koronázás –pontosabban: a felkenés – immár nem a koppenhágai régi katedrálisban történt, hanem a Koppenhága közelében levő Frederiksborg várkastély kápolnájában.

Az örökletes és abszolút monarchia bevezetését követően V. Keresztély adott megbízást egy új korona elkészítésére az 1671-ben megtartott koronázására. V. Keresztély koronája aranyból készült és zománcozott, gyémánt, zafír és rubin díszíti. Corona clausa vagyis zárt korona, amelynek köralakja van, nyolc palmettával és ívekkel, felette egy zománc földgömb és egy kereszt a tetején. A korona súlya 2,080 g, és a magassága 21 cm. 1670-ben készített Koppenhágában Poul Kurtz aranyműves. A koronát minden ezt követő dán koronázáson használták, beleértve VIII. Keresztély koronázását is 1840-ben, mely az utolsó dán koronázás volt, a következő királyt, VII. Frigyest, az abszolutizmussal történő szakítás jeleként már nem kenték fel és a koronát sem viselte többet élő dán uralkodó. V. Keresztély koronáját ugyanis az elhunyt dán királyok ravatalán napjainkig használják.

A legújabb darab a dán koronák között a királynő koronája, melyet Frederik Fabritius, a neves koppenhágai aranyműves 1731-ben készítette. A királynő koronája aranyból készült. Ez áll egy oválisból, amelyet nyolc palmetta és ugyanannyi ív alkot, amely metszi egymást közepén, és egy zománcozott földgolyón egy kereszt van a tetején. A korona zománcozott és gyémánttal díszített. A teljes súlya 954 g, magassága 15,5 cm. A koronát használták minden koronázáson, 1731-tól 1840-ig, és a királynők ravatalán a 18. században.

A dán koronázási jelvényekhez tartozó egyéb tárgyak, melyeket szintén a Rosenborg kastélyban őriznek, a következők:

1. a koronázási kard (1648-ban, valószínűleg a Koppenhágában készült, arany, zománc, gyémánt),

2. Az ampulla (1648-ban készült, Koppenhágában vagy Amszterdamban; arany, zománc, gyémánt),

3. az Elefánt rend lánca és a csillagja (arany, zománc, gyémánt),

4. a Dannebrog-rend lánca és a csillagja (arany, zománc, gyémánt) és egyéb kisebb tételek.

A 16-17. században a dán koronázási jelvényeket Koppenhágában, a régi királyi palota pincéjében őrizték, de kb. 1681-ben átvitték a Rosenborg kastélyba, ahol azóta is vannak, 1922 óta a nyilvánosság számára is láthatóak.

1940-ben a dán hatóságok, félve attól, hogy a megszálló német hadsereg elrabolja, a koronákat és a többi tárgyat a Rosenborg Kastély-múzeum eltávolította és egy különleges földalatti óvóhelyre rejtette ek, ahol az ország felszabadulásáig, 1945-ig maradt. 

A következő bejegyzésekben bemutatom a dán királyok koronázási jelvényeit és a koronázáshoz kapcsolódó tárgyakat és helyszíneket.

Címeranalízis - a dán címer változásai (1460-1819)

Az előbbi cikkben részletesen  bemutattuk a dán uralkodói címer változásait 1819 és 1972 között. Ebben bejegyzésben az előzményeket, a dán monarchia uralkodói címereinek alakulását mutatjuk be 1460 és 1819 között. A leírásban csak a címerben megjelenített országokat és országrészeket mutatjuk be, mivel a címerek heraldikai leírását a korábbi bejegyzésben már megadtuk.

A Kalmari Unió uralkodóinak címere: I. Keresztély, János és II. Keresztély (1460-1523)

A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, középpajzzsal és szívpajzzsal.
A szívpajzsban Oldenburg címere, a középajzsban: 1. és 4. negyed: Holstein, 2. és. 3. negyed: Schleswig címere, a fő pajzsban: 1. Dánia, 2. Svédország, 3. Norvégia, 4. a vendek királyának címere

1523-ban Svédország visszanyeri önállóságát és megszünik a Kalmari Unió:

I. Frigyes (1523-1535)

A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, szívpajzzsal.
A szívpajzsban Oldenburg címere. A nagy pajzsban: 1. Dánia, 2. Norvégia, 3. Schleswig,
4. Holstein címerei

III. Keresztély (1535-1559)
A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, négyelt szívpajzzsal.
A szívpajzsban: 1. Schleswig, 2. Holstein, 3. Stormarn, 4.  Oldenburg címere.
A nagy pajzsban: 1. Dánia, 2. Norvégia, 3. Svédország, 4. a gótok királya,
5. a pajzslábban: a vendek királya címere

 II. Frigyestől V. Keresztélyig (1559-1699)

A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, négyelt középpajzzsal és hasított szívpajzzsal.
A szívpajzsban: elöl: Oldenburg, hátul: Delmenhorst címere.
A középpajzsban: 1. Schleswig, 2. Holstein, 3. Stormarn, 4.  Dithmarschen címere.
A nagy pajzsban: 1. Dánia, 2. Norvégia, 3. Svédország, 4. a gótok királya,
5. a pajzslábban: a vendek királya címere

 IV. Frigyestől VI. Frigyesig (1699-1819)

A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, a harmadik és negyedik negyed vágott,
benne harmadolt középpajzzsal és hasított szívpajzzsal.

A szívpajzsban: elöl: Oldenburg, hátul: Delmenhorst címere.

A középpajzsban: 1. Holstein, 3. Stormarn, 4.  Dithmarschen címere.

A nagy pajzsban: 1. Dánia, 2. Norvégia, 3. felül: Svédország, alull: Schleswig, 4. felül: a gótok királya, alul: a vendek királya címere