Címeranalízis - a dán címer változásai (1460-1819)

Az előbbi cikkben részletesen  bemutattuk a dán uralkodói címer változásait 1819 és 1972 között. Ebben bejegyzésben az előzményeket, a dán monarchia uralkodói címereinek alakulását mutatjuk be 1460 és 1819 között. A leírásban csak a címerben megjelenített országokat és országrészeket mutatjuk be, mivel a címerek heraldikai leírását a korábbi bejegyzésben már megadtuk.

A Kalmari Unió uralkodóinak címere: I. Keresztély, János és II. Keresztély (1460-1523)

A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, középpajzzsal és szívpajzzsal.
A szívpajzsban Oldenburg címere, a középajzsban: 1. és 4. negyed: Holstein, 2. és. 3. negyed: Schleswig címere, a fő pajzsban: 1. Dánia, 2. Svédország, 3. Norvégia, 4. a vendek királyának címere

1523-ban Svédország visszanyeri önállóságát és megszünik a Kalmari Unió:

I. Frigyes (1523-1535)

A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, szívpajzzsal.
A szívpajzsban Oldenburg címere. A nagy pajzsban: 1. Dánia, 2. Norvégia, 3. Schleswig,
4. Holstein címerei

III. Keresztély (1535-1559)
A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, négyelt szívpajzzsal.
A szívpajzsban: 1. Schleswig, 2. Holstein, 3. Stormarn, 4.  Oldenburg címere.
A nagy pajzsban: 1. Dánia, 2. Norvégia, 3. Svédország, 4. a gótok királya,
5. a pajzslábban: a vendek királya címere

 II. Frigyestől V. Keresztélyig (1559-1699)

A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, négyelt középpajzzsal és hasított szívpajzzsal.
A szívpajzsban: elöl: Oldenburg, hátul: Delmenhorst címere.
A középpajzsban: 1. Schleswig, 2. Holstein, 3. Stormarn, 4.  Dithmarschen címere.
A nagy pajzsban: 1. Dánia, 2. Norvégia, 3. Svédország, 4. a gótok királya,
5. a pajzslábban: a vendek királya címere

 IV. Frigyestől VI. Frigyesig (1699-1819)

A Dannebrog kereszt által négyelt pajzs, a harmadik és negyedik negyed vágott,
benne harmadolt középpajzzsal és hasított szívpajzzsal.

A szívpajzsban: elöl: Oldenburg, hátul: Delmenhorst címere.

A középpajzsban: 1. Holstein, 3. Stormarn, 4.  Dithmarschen címere.

A nagy pajzsban: 1. Dánia, 2. Norvégia, 3. felül: Svédország, alull: Schleswig, 4. felül: a gótok királya, alul: a vendek királya címere

Címeranalízis - a dán királyi címer változásai (1818-1972)

A dán király uralkodói nagy címerének bemutatását az 1818-1903 között használt címerrel kezdjük. Dánia és Norvégia a középkor óta perszonálunióban állt egymással, bár az unió még az osztrák-magyar viszonynál is alárendeltebb szerepet eredményezett Norvégiának, amely megmaradt egy saját nemesség és elit nélküli parasztországnak, a norvég nyelv pedig a parasztok nyelvének. (A protestantizmus miatt ugyanakkor a nagy szegénységhez képest, kiváló volt az írástudók aránya.) 1814-ben, a kieli békében svéd nyomásra Dánia lemondott Norvégiáról, mely ezután Svédországgal állt közös uralkodó alatt.  Az új helyzetre tekintettel VI. Frigyes király (1808-1839) elhagyta uralkodói címeréből Norvégia címerét. A dán királyok ezt a címert használták 1903-ig.

 A dán királyi címer 1818-1903 között

A dán uralkodói címer 1818-1903 között

A dán uralkodói címer 1818-1903 között. vörös szegélyű ezüst Dannebrog kereszttel négyelt pajzs, négyelt középpajzzsal és azon hasított szívpajzssal. A pajzstartók két vadember (tölgyág koszorúval és ágyékkötőkkel), a felette aranyrojtos, hermelinnel bélelt királyi palást, felette király korona. A pajzsról a dán Elefánt rend és a Dannebrog rend jelvényei függnek a megfelelő rendi láncon.

1. A szívpajzs és a középpajzs:

A szívpajzsban elől Oldenburg (dán: Oldenborg), a dinasztia eredeti birtokának címere: arany mezőben két vörös pólya, hátul Delmenhorst címere: kék mezőben arany kereszt. (Delmenhorst 1571-től állt az Oldenburgi ház uralma alatt.)

A négyelt középpajzs első negyedében Holstein (dán: Holsten) címere: voros mezőben stilizált ezüst csalánlevél. Holstein-Rendsburg grófságot 1459-ben örökölte meg I. Keresztély dán király, anyai nagybátyjától, I. Adolf schleswigi hercegtől, akit III. Frigyes császár 1474-ben Holstein hercegévé emelt, birodalmi közvetlen (reichsunmitelbar) hűbéri státusszal, mely egészen 1806-ig, a Német-Római Birodalom megszűnéséig fennállt. A második negyedben Stormarn címere: vörös mezőben (heraldikai) jobbra (tehát balra) forduló koronás ezüst hattyú  Stormarn Holstein hercegségben fekszik, címere 1496 óta szerepelt a dán királyi címerben. A harmadik negyedben Dithmarschen (Ditmarsken) címere: vörös mezőben ezüst lovon ülő arany-páncélos vitéz, ovális pajzsán arany kereszt. A tartományt 1559-ben hódította meg II. Frigyes király és 1864-ig, a dán-porosz háborúig állt ténylegesen a dán korona birtokában. A negyedik negyedben Lauenburg hercegség (a korábbi Szász-Lauenburg) címere: vörös mezőben arany lófej. Lauenburg hercegség 1815-1864 között állt perszonálunióban Holstein hercegséggel, következésképpen a dán koronával is.

2. A nagy címerpajzs:

A nagy címerpajzs a Dannebrog kereszttel négyelt pajzs, a harmadik negyed vágott, majd annak az alsó része [?] hasított, majd részben osztott, míg a negyedik negyed vágott.

Az első negyedben (balra fenn, a heraldikai jobboldalon) Dánia címere: kilenc vörös szívvel hintett arany mezőben három, vörös nyelvű, arannyal felfegyverzett, aranykoronás lépő kék oroszlán. (A "felfegyverzett" heraldikai nyelven körmöt, karmot, ragadozó madár csőrét jelenti). A második negyedben Schleswig (dán: Slesving) címere: arany mezőben két, vörös nyelvű, arannyal felfegyverzett, lépő kék oroszlán. Schleswig Hercegség (dán: Hertugdommet Slesvig) 1058 óta a dán korona hűbérbirtoka volt 1866-ig, amikor a dán-porosz háború eredményeképpen a poroszok elfoglalták. Az 1919-es versailles-i béke után, 1920-ban népszavazást tartottak, melynek nyomán Észak-Schleswig Dániához került, Közép- és Dél-Schleswig pedig Németországnál maradt, s ma az egykori Holstein Hercegséggel és más kisebb egykori dán koronabirtokkal együtt alkotják Schleswig-Holstein szövetségi tartományt. A harmadik negyedben felül Svédország címere: kék mezőben három nyitott arany korona, jelképezve, hogy a Kalmari Unióban Dánia királya egyben svéd király is volt. Alul és elől Izland (dán: Island) címere: vörös mezőben aranykoronás ezüst hering, mely először a 16. században tűnik fel, II. Frigyes címerében, mint Izland jelképe. A harmadik negyedben hátul és felül Faröer címere: kék mezőben arannyal felfegyverzett ezüst kos, alul Grönland címere: kék mezőben vörös nyelvű ezüst jegesmedve. A negyedik negyedben felül a dán királyok egykori címének, a gótok királya (dán: Gothernes konge) címere: arany mezőben kilenc vörös szív felett arannyal felfegyverzett kék lépő oroszlán, alul a másik hagyományos címnek, a vendek királya (dán: Vendernes Konge) címere: vörös mezőben aranykoronás arany lindorm, vagyis az északi mitológia kétlábú, szárnyas, mérget okádó sárkánya.

A dán uralkodói címer változásai 1903-1972

1903-1948 között

1903-ban az izlandiak kérésére megváltoztatták Izland jelképét, az ezüstszínű koronás halat és helyére kék mezőben ezüst sólyom lépett, mely 1918-tól a dán-izlandi perszonáluniót is megtestesítette.

1948-1972 között

1944-ben megszűnt a perszonálunió Izlanndal, így IX. Frigyes király a címeréből elhagyta Izland címerét.

1972 óta

1972-ben meghalt IX. Frigyes király, és az új uralkodó, II. Margit jelentősen leegyszerűsítette a királyi címert, elhagyva belőle mindent, ami korábbi dán területeket jelképeztek, de már nem tartoznak a dán korona fennhatósága alá. Eltűnt a középpajzs, a németországi birtokok címereivel, valamint a szívpajzsban is csak az Oldenburg ház címere maradt meg. A negyedik negyedben a történelmi királyi címek elhagyásával összhangban a gót és vend királyi címerek helyett Dánia címere jelenik meg. Érdekes, hogy a svéd címer megmaradt, de azt ma már a történelmi Kalmari Unióra történő utalásként értelmezik. Ezt a címert azonban csak az uralkodó használja, a dán állam szervei az egyszerű kiscímert használják.

A dán monarchia

A dán monarchia a legrégebbi Európában, ahol a monarchia folyamatosan fennáll. (A brit monarchia életében is volt megszakítás – 1649-1661 között – a spanyol monarchia történetében több is, a többi pedig mind újabb. A dán királyok sora a legendabeli királyokkal kezdődik, akiknek létezése történettudományosan nem volt igazolható. Az első történelmi dán király az Öreg Gorm (Gorm den Gamle) 936-tól 958-ig uralkodott, sírja a Jütland félszigeten levő egykori székhelyén, Jelling faluban, a temetkezési domb alatt volt (ma a falu templomában). Gorm király fia, I. Harald, vagyis a hires Kékfogú Harald (Harald Blåtand) (958-970 körül), akinek uralkodása alatt vette fel Dánia a kereszténységet. 

Kékfogú Harald megkeresztelkedése

 IV. Valdemár (fent) és I. Keresztély (lent)

Az Öreg Gorm dinasztiája vagy másképp a Jelling (Ylling) ház utolsó férfitagja, IV. Valdemár halála után rövid ideig Valdemár legidősebb lányának, Margit svéd és norvég királynénak fia, a gyermekkorú trónörökös volt II. Olaf néven a király, majd annak korai halála után maga Margit, mint I. Margit, akinek saját dán trónja és férjének, VI. Haakonnak norvég és svéd trónja hozta létre a kalmari uniót. A dán trónon Margit halála után IV. Valdemár leányági leszármazottai váltották egymást, míg a trón egy másik leszármazottra, Keresztély (Christian) oldenburgi grófra szállt, aki I. Keresztély néven (1448-1481) uralkodott. A legnagyobb és mindenesetre legnépszerűbb dán király IV. Keresztély volt (1588-1648), aki a harmincéves háború idején uralkodott. Fia, III. Frigyes (1648-1670) jelentősen átalakította a dán monarchiát, mely addig névlegesen választó monarchia volt, vagyis az új királynak minden alkalommal meg kellett alkudnia a rendekkel. III. Frigyes hatalmas népszerűségét, háborús győzelmeit és a polgárság támogatását kihasználva, 1660-ban örökletessé tette a dán monarchiát, melynek alaptörvényét (a Kongloven, vagyis a király törvénye) 1665-ben foglalták írásba. Az abszolút monarchia 1848-ig állt fenn, amikor az európai forradalmi hullám nyomán Dániában is új alkotmány és alkotmányos királyság született. Az új királyt, VII. Frigyest (1848-1863) az új idők jeleként már meg sem koronázták.

 IV. Keresztély (fent) és III. Frigyes (lent)

Lex Regia vagyis a Kongeloven, a dán abszolutizmus alkotmánya (1665)

Az Oldenburgi ház főága VII. Frigyessel 1863-ban kihalt, és a dinasztia egyik mellékágából származó IX. Keresztély (1863-1906), ugyanúgy I. Keresztély leszármazottja, követte a trónon, amelyet ma is az Oldenburgi ház Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg nevet viselő mellékága foglal el. Az Oldenburg ház egy másik mellékága, a Holstein-Gottorp ház tagjai foglalták el a svéd trónt (1751-1818), az orosz cári (császári) trónt Romanov-Holstein-Gottorp ház néven, illetve az oldenburgi hercegi, majd nagyhercegi trónt (1773-1918) is. A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg egy mellékága – IX. Keresztély egyik fiának leszármazottai, a volt görög királyi ház (1863–1924, 1935–73), illetve jogilag a Windsor ház nevén, a II. Erzsébetet követő brit uralkódók is ebbe a dinasztiába tartoznak majd. A dán trónöröklés rendjének megváltozása miatt, IX. Frigyes király leánya, Margit (II. Margit) megelőzte a trónöröklésben a király öccsét, s így a jövendőbeli dán királyok már csak leányágon tartoznak majd az Oldenburg-házba. (II. Margit királynő férje Henrik herceg egy periférikus francia grófi család sarja.) A dán uralkodók - az egy János kivételével (1481-1513) - vagy a Keresztély (dán: Christian) vagy a Frigyes (dán: Frederik) nevet viselik. Régi hagyomány szerint, az uralkodói sorszámot Dániában nem római, hanem arab számmal jelölik.

IX. Keresztély - európa apósa (fent) és II. Margit és Henrik herceg (lent)

II. Margit királynő és Henrik herceg

A dán uralkodó mai címe igen rövid – “Dánia királynője” (dánul: “Danmarks Dronning”) -, mert a jelenlegi uralkodó 1972-ben, a trónra lépésekor elhagyta a történelmi uralkodó címek többi elemét. Példáját 1973-ban követte az új svéd király is, míg az 1905-ben újjáéledt önálló norvég monarchia királyi címe mindig is cask a Norvégia királya volt.) A dán királyok történelmi címe tartalmazta több olyan tartomány (országrész) nevét is, melyet az Oldenburg ház tagjai uraltak, illetve a “Vendek és Gótok királya” címet is, mely hagyományos skandináv király cím, a svéd király címe is tartalmazta 1973 előtt. X. Keresztény és IX. Frigyes királyok teljes címe: Isten kegyelméből, Dánia, a Vendek és a Gótok királya, Schleswig, Holstein, Stormarn, Ditmarschen, Lauenburg és Oldenburg hercege. X. Keresztély király 1918-1944 között perszonálunióban Izland királya is volt (1918 előtt Izland nem volt önálló állam, 1944-ben pedig megszünt a perszonálunió és Izland köztársaság lett.

Régvolt államok címerei - az Olasz Királyság és a Toszkánai Nagyhercegség

Az egységes olasz állam 1861-ben jött létre, a savoyai ház uralkodása alatt, bár az egységesülési folyamat betetőzése, a Pápai Állam és persze Róma elfoglalása 1871-ig váratott magára. Az olasz monarchiát 1946-ban népszavazás törölte el, jórészt a Mussolini-rendszer kiszolgálása és a háborús vereség miatt büntetve az uralkodó házat. 

Az Itálai Királyság (1861-1946) címere

A toszkánai monarchia 16. század elején jött létre, amikor a Medici család egyik mellékágából származó Cosimo előbb Toszkána hercege, majd 1569-től nagyhercege lett. A Medici ház a 7. nagyherceggel, a gyemektelen Giovanni Battista Gastone (Giangastone) halálával, 1737-ban kihalt. A nagyhatalmi osztozkodások eredményeképpen a családi fejedelemségről a francia király javára lemondó Lotharingiai Ferenc István vonult be Firenzébe, oldalán Mária Terézia Habsburg örökösnővel, mint II. Ferenc István nagyherceg. A nagyherceg 1745-ben német-római császár lett, Toszkánát osztrák hivatalnokok kormányozták. A császár 1765-ben meghalt, a firenzei nagyhercegi trónt második fia Péter Lipót, a később II. Lipót császár és király örökölte, aki 1765 .s 1790 között felvilágosult abszolutista mintaállamot hozott létre a Mediciek kezén elgazosodott Toszkánában. Közel húsz éve magam hallottam régi firenzei arisztokrata családból származó urakat arról elmélkedni, hogy a Casa di Lorena, a lotharingiai ház - Firenze ugyanis nem Habsburg örökség volt, tehát ott nem Habsburg-Lotharingiai volt az uralkodóház - milyen nagyszerűen kormányozta az országot, szemben a szárdokkal, meg a köztársaság korrupt délolaszországi eredetű politikusaival. Az utolsó lotharingiai házbeli nagyherceg IV. Ferdinánd 1860-ban távozott a firenzei trónról, kései leszármazottja, Sigismondo, a jelenlegi trónkövetelő negyvenes évei közepén jár és skót feleségével együtt Skóciában él.

A Habsburg-Lotharingiai házbeli toszkánai nagyhercege címere
(a főpajzsban felül Magyarország és Csehország, alul balra Burgundia, jobbra Bar címere, a szívpajzsban balról jobbra Lotharingia, Ausztria és Toszkána címerei)

Címeranalízis - a Nápoly-Sziciliai Kettős Királyság címere a Bourbon dinasztia alatt

Itália déli része és Szicília szigete az olasz egység (1860-61) előtt a Bourbon ház spanyol ágának fiatalabb ága uralma alatt állt. Az állam hivatalos neve 1816-tól (a Bonapartista közjátékot követő Bourbon restauráció után a "Mindkét Szicília Királysága" (Regno di Due Sicilie) nevet viselte. Az állam címere nem országcímer volt, hanem uralkodói címer volt, ahol az uralkodóház egykori és aktuális birtokai jelentek meg, nem (vagy nem csak) Nápoly és Szicília címerét.

Az olasz feliratok magyarázata (felülről lefelé, balról, jobbra):

Castiglia = Kasztilia (Spanyolország)

Aragona = Aragónia (Spanyolország)

Leo'n = Leon (Spanyolország)

Medici = a toszkánai Medici nagyhercegek

Asburgo = Habsburg (Ausztria)

Aragona Sicilia = az aragón Szicilia (Itália)

Borgogna Antica = Burgundia régi címere (Franciaország)

Borgogna Moderna = Burgundia új címere (Franciaország)

Brabante = Brabant (a mai Belgium középső része, Brüsszel és környéke)

Granata = Granada (Spanyolország)

Tirolo = Tirol (Ausztria)

Portogallo = Portugalia

Farnese = a pármai Farnese hercegség címere

Gerusalemme = Jeruzsálem (a keresztes hadjáratok idején létezett Jeruzsálemi Királyság címere)

Borbone = a Bourbon dinasztia címere

Fiandra = Flandria (a mai Belgium északi része)

Angio' Napoli = az Anjou dinasztia Nápolyi Királyságának címere (Itália)

Mindkét Szicilia Királyságának rendjelei:

Toson D'Oro = az Aranygyapjas rend - az egykori burgundi hercegek dinasztikus rendje 1478-ban került a Habsburg házhoz, majd a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti béke (1711) nyomán spanyol (Bourbon) és német-ausztriai (Habsburg) ágon élt tovább. (Ma a Spanyol Királyság legmagasabb kitüntetése, illetve az osztrák Habsburgok dinasztikus házi rendje.)

Ordine di San Gennaro = Szent Januárius rend (a Kettős Kirákyságnak Szent Januáriusról Nápoly védőszentjéről elnevezett rangelső lovagrendje)

Ordine Supremo dello Spirito Santo = Szentlélek rend (a francia monarchia legmagasabb lovagrendje)

Ordine di San Fernando e del Merito = Szent Ferdinánd és Érdem-rend (1800-ban alapított érdemrend)

Ordine Constantiniano di San Giorgio = Konstantini Szent György szent katonai rend (a 16. században alapított lovagrend, mely először a pármai Farnese hercegekhez, majd a nápolyi Bourbonokhoz került)

Ordine di Carlo III = III. Károly rend (Real y Distinguida Orden Española de Carlos III), a spanyol Bourbon monarchia 1771-ben alapított érdemrendje

Egykor volt birodalmak címerei - a Német Birodalom és az Orosz Birodalom

Az I. világháború egyszer és mindenkorra megváltoztatta a nyugati világot. Nemcsak a történelmi Magyarország veszett el a Habsburgok trónjának ledőlésekor, a háború és a nyomában kitört forradalom elsodorta a Romanovokat - és a dinasztia nagy részét Lenin és a bolsevikok fizikailag is megsemmisítette (vagyis megölték) - elsodorta a Német Birodalmat is, ledöntve a Hohenzollernek és az összes német fejedelem trónját.

A Német Birodalom nagy címere (1871-1918)

Variációk egy témára: az Orosz Birodalom címere (a nagy birodalmi címer):

A középcímer:

A kis címer:

Egykor volt birodalmak címerei - Etiópia, Perzsia és az Oszmán Birodalom

A XX. század elején még három ősi birodalom létezett, melyek azóta eltűntek: Etiópia - a bibliai Salamon király és Sába királynőjének leszármazottainak birodalma -, Irán, az ősi Perzsia, valamint az Oszmán Birodalom. Az utolsó etióp császárt, Hailé Szelassziét 1974-ben buktatta meg egy katonatiszti puccs, melynek eredménye egy szovjet barát diktatúra lett. Perzsiát a XVIII. századtól 1925-ig uraló türk eredetű Kadzsar dinasztiát új dinasztia váltja fel, a Pahlavi. A második és egyben utolsó Pahlavi sah, Mohamed Reza ellen a siita papság szervezett ellenállást, élén Khomeini ajatollahhal, és 1979-ben, a sah menekülése után jött létre az Iráni Iszlám Köztársaság. A harmadik nagy keleti birodalom, az oszmán szultánok birodalma jogilag 1922-ben szűnt meg, amikor a török nemzetgyűlés - Kemal pasa (Mustafa Kemal Atatürk) javaslatára megszüntette a szultánságot, és az utolsó padisah, VI. Mehmed számüzetésbe vonult.

Hailé Szelasszié etióp császár címere

Perzsia - Irán
a Kadzsar sahok címere (1925-ig) (fent) és a Irán címere a Pahlavi sahok idején (1925-1979) (lent)

Az Ottomán Birodalom címere (1922 előtt)

(Valamennyi rajz a Wikipedia megfelelő szócikkének illusztrációja)