A budai vár - képek az újkori királyi palota múltjából II.

Képek Czagány István, A budavári palota című könyvéből (Budapest, 1966)

A palota belső terei

A Habsburg-terem volt az épület dunai-frontjának legközepén, a kupola alatt. A két emelet belmagasságú terem Dunára néző oldalán három ajtó vezetett a teraszra, onnan pedig a Habsburg-lépcső a várkertbe. Mennyezetfreskója Lotz Károly munkája, a Habsburg-ház dicsőségét hirdette. A márvány mellszobrok a palotai építőit, III. Károlyt, Mária Teréziát, Ferenc Józsefet és nejét, Erzsébet királynét ábrázolták, Sennyey Károly szobrászművész alkotásai.

A Mária Terézia-korabeli palota diszterme - a trónterem - az u-alakú belső díszudvarra nézett, mely ma az Oroszlános udvar. Eredeti barokk alakját 1892-ig őrizte, ekkor átépítették, s bővítésként egy folyósót építettek elé. Az első kép 1892 előtt készült, s az átépítés előtti állapotot mutatja, a második pedig az 1930-as években, s már az átépített változatot mutatja. Ma a palotának ez az egyetlen történeti terem, amely a mai napig fennáll, igaz jelentősen lecsupaszítva.

Az Ybl-Hauszmann-féle bővítés új dísztermet - az ún. nagy tánctermet - adta hozzá a palotához, mely az első díszudvar - a Mátyás-kutas udvar - dunai oldalán volt, a trónteremmel egy vonalban. Az első kép a nagy tánctermet is magába foglaló épületszárnyat mutatja, míg a második a nagy táncterem belsejét. A termet nemcsak táncmulatságokra, hanem díszlakomára is használták, így pl. itt tartották Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a később XII. Piusz pápa tiszteletére a díszvacsorát 1938-ban.

Őszintén szólva, sem a terem belseje, sem a külső megjelenése nem illett a palota eredeti visszafogott olasz-barokk stílusához, s túlságosan a 19. sz. végének bompasztikus eklektikus izlését tükrözte. Ma már semmi sincs belőle, helyén egy a vele párhuzamos trónterem arányainak megfelelő, lecsupaszított hatalmas tér van, a Nemzeti Galéria egyik kiállítótere, sok apró bronzszoborral, amely elvész a térben.

A Szent Zsigmondnak szentelt palotakápolna a kibővített épület középső szakaszában, az egyik eredeti 18. sz. belső tér volt, melyet Hauszmann valamennyire, de nem túl jelentősen, átépített. A kápolna az ostromot aránylag jól megúszta, a 60-as éveket azonban már nem élte túl, s 1960-ban lebontották. Ma már csak az altemploma van meg, benne a Habsburg nádorok és családtagjaik szarkofágjaival.

A császári-királyi lakosztályok

A 19-20. sz. fordulóján kialakított eklektikus terek mellett, a palota egészen 1944-45-ig őrizte a 18. századi palota osztrák barokk és rokokó belső tereit, aranyozott fehér falburkolatokkal és vörös falkárpitokkal.

A budai vár - képek az újkori királyi palota múltjából I.

Képek Czagány István, A budavári palota című könyvéből (Budapest, 1966)

A budai királyi palota Mária Terézia-kori épülete - a mai palota kb. déli fele -, a gödöllői Grassalkovich-kastélyra emlékeztető két manzard-kupolával (a felső a dunai homlokzat, az alsó az udvari, vagyis a mai Oroszlános udvar Duna-felőli oldala)

A királyi palota egyetemmé átalakítva. A nagyszombati egyetem 1777-ben Budára költözött, s a szinte sose használt királyi rezidenciát egyetemi célokra átalakították. Az udvari homlokzat közepén még megvan a barokk manzard-kupola, de a Dunára néző homlokzaton már elbontották, s a helyére épült az egyetem csilalgvizsgáló tornya, az egri Spekula ikertestvére. A baloldali négyszög udvarán látszik a Szent Jobb-képolna magas hagymakupolája

A királyi palota az 1850-es években (fent) és az 1890-es években (lent). A Buda ostroma (1849) idején kiégett palotát az 1850-es években helyreállították, s az 1840-es évelben megépült középső harmadik emeletre romantikus manzard-kupola került. Ez az állapot az 1890-es évekig fennállt, amikor megkezdődött a palota kibővítése, először Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos terve szerint. Ybl még csak a krisztinavárosi-szárny megépítésében gondolkozott, a palota dunai homlokzatának megkettőzése és a kupola megépítése Hauszmann ötlete volt. Az alsó képen a krisztinavárosi szárny már nagyjából kész van, megépült a mozgalmas barokk tetőszerkezet, de az északi szárny megépítéséhez még nem fogtak hozzá.

A királyi palota az 1857-1892 közötti időszakban. Az udvaron (fenti alsó kép), jobbra lent látszik annak a kocsifelhajtó alagútnak a kőkorlátja, amely a Buzogány-torony melletti "Ferdinánd-kapu"-tól indult, s megteremtette a Tabán és a vár közvetlen kapcsolatát. A lenti kép bal alsó sarkában ugyanez a kőkorlát látszik.

Az "Oroszlános kapu" építése, a kapu-ív boltozása előtt (lent). Balra a krisztinavárosi szárny, jobbra az egykori várkápolnát magába foglaló, mai középső épületszárny.

A közel háromszorosára bővített budai királyi palota dunai homlokzatának leghangsúlyosabb eleme a neobarokk kupola (fent), s a kupola alatti "Habsburg-terem" előtti portikuszból a kertbe vezető elegáns lépcső, a Habsburg lépcső volt (lent). A palota előtt ma is álló Savoyai Jenő szobor barokkos megjelenése és a palota mozgalmas barokk homlokzata teljes művészi egységet alkotott.

A várkápolna kapuja a belső várudvarra, népszerű nevén az Oroszlánus udvarra nyílott.

Az Oroszlános udvar északi oldala a várkápolna kapujával (balra, felette kereszt), illetve az egyik díszlépcsőhez vezető kocsiáthajtós kapuval (jobbra, felette, vas és üveg esőtető). Az épületszárny felett állt a Hauszmann-féle neobarokk kupola, amely nem igazi épület elem, inkább csak egy mozgalmas tetőmotívum volt, tetején a Szent Korona aranyozott bronz másával.

A Párizs melletti királyi Szent Dénes apátság - a királysírok elpusztítása 1793-ban

Az emberiség történelme a kezdetektől fogva az esztelen pusztítás történelme, de a „haladás" nevében igazolt gyilkosság és rombolás a francia forradalom öröksége.

A francia forradalmi nemzetgyűlés, a Konvent 1793. július 31-i ülésén határozatot hozott arról, hogy a Párizs melletti Saint-Denis bencés apátságban levő királysírokat, mint a feudalizmus és az elnyomás szimbólumait, el kell pusztítani. A múlt eltörlésének e halálos táncát a Konvent megbízásából egy kiugrott bencés szerzetes, Dom Poirier vezényelte. Először a halottakat exhumálták, majd a holttesteket mésszel leöntött közös sírokba dobálták. Megkezdték a síremlékek elpusztítását is, bár azok jó részét sikerült azon a címen megmenteni, hogy mégiscsak nemzeti műalkotások.

A francia monarchia már akkor is jóval több, mint ezer éves volt, így a múlt eltörléséhez az első királyi temetés után jó 1100 évvel fogtak hozzá. A szervezett halottgyalázás első áldozatai között volt - még augusztusban - Kis Pipin, Nagy Károly apja, és egy pár 13-14. századi király és királyné. A „nagyüzemi" méretű pusztítás október 12-25. között zajlott le, kezdve a Bourbon királyokkal, s szisztematikusan végezve mindenkivel. A gótikus művészet atyját, Suger apátot, október 22-én vetették ki sírjából.

A javaslat előterjesztője egy nagyszájú fiatalember, Bertrand Barère de Vieuzac, Hautes-Pyrénées megye konventbeli képviselője s a Közüdvi Bizottság (Comité de salut public - amit tévesen „közjóléti" bizottságnak is fordítanak) tagja volt. Javaslata konzekvens folytatása volt addigi működésének. Ő volt a királyt elítélő ülések elnöke és a király kihallgatója, aki a Hegypárt többi tagjával együtt a király haladéktalan és fellebbezés lehetősége nélküli kivégzésére szavazott. Beszédét azzal zárta, hogy „a szabadság fája csak akkor virul, ha a tirannusok vérével öntözik".

Barére dél-franciaországi nemesi családból származott, apja és ő maga ügyvéd, a bátyja pap. Forradalmi hevületében nemcsak a terror egyik fő mozgatója, hanem a katolikus államvallás helyébe tervezett haza-vallás ('la religion de la patrie') egyik kidolgozója volt. Egyik hittétele szerint, „életed első éveiben a nevelést a Köztársaság a szüleidre bízza, de mihelyt az intelligenciád elég fejlett, büszkén követeli jogait feletted. A köztársaságért születtél, s nem a családok büszkeségére vagy zsarnokságának elviselésére".

Az elvhű fiatalember hamarosan Robespierre ellen fordult, s így a terror bukását rövid börtönbüntetéssel megúszta, majd szökése után, már a Direktórium idején újra képviselő, az 500-ak tanácsának tagjává választották. Később Napóleon titkosügynökeként leveleket hozott és vitt, majd hol börtönbe, hol emigrációba vonult. Bár a király halálára szavazott, a restauráció utáni megtorlást is megúszta, s két királyt is szolgálva, 1841-ben, szülővárosában halt meg. A forradalom idején Edmund Burke „a guillotine Anakreonjának" nevezte, Desmoulins meg csak egyszerűen a „háromarcú Janusnak".

Ma már alig tudja valaki, ki volt ez az ember, pedig ifjú éveinek vérszomjas retorikája és cselekedetei, a múlttal való leszámolás követelése egy, a mai napig divatos értelmiségi attitűd előképei. A francia forradalom előkészítői és ideológusai vetették el a Lenin és Sztálin, Mao és Pol Pot összes borzalmas cselekedetének sárkányfogait.

Az emberiség történelme a kezdetektől fogva az emberek és javak esztelen pusztításának történelme, de a „haladás" nevében igazolt gyilkosság és rombolás a francia forradalom öröksége.

(A cikk eredetileg: "A múltat végképp eltörölni - a francia forradalom 220. évfordulójára" címmel jelent meg a Konzervatórium c. honlapon.)

A Párizs-melletti királyi Szent Dénes apátság építéstörténete - 5. rész

8. A vallásháborúktól a forradalomig

Medici Mária királyné megkoronázása a Saint-Denis-ben 1610. május 13-n

A hugenották pusztításai után az apátsági templom újjáépítése 1610-ben, IV. Henrik feleségének, Medici Mária királynénak a koronázására készült el. Új főoltár épült és új oltára lett a szent mártíroknak is, de egyik sem az eredeti helyén, hanem az eredeti középkori elrendezéshez képest keletre. Az új elrendezést mutatja Dom Michel Félibien, „Histoire de L'Abbaye Royale de Saint-Denys en France” (A királyi Szent Dénes apátság története) című, 1705(?)-ben megjelent könyvében található alaprajz. A könyv forrásértéke felbecsülhetetlen, hiszen a templomnak és kincstárának a forradalom előtti legteljesebb leltárát őrizte meg számunkra.

Az apátság 1690 táján, egykorú metszeten (fent) és a 18. század közepén, rekonstrukciós modellen (lent)

XIV. Lajos 1691-ben megszüntette a Szent Dénes apátja címet, s az apáti jövedelmeket a saint-cyr-i Maison Saint-Louis leánynevelő intézetnek adományozta, az apátság papjait pedig a párizsi püspöknek rendelték alá. Az apátságtól északra fekvő plébánia-templomok nagy része hívek híján romba dőlt, s lebontották őket. Hasonlóan járt a soha be nem fejezett Valois mauzóleum is, melyet 1719-be lebontottak, s a királyi síremléket a bazilikában helyezték el.

A bazilika és a Valois-mauzóleum alaprajza Félibien könyvéből

II. Henrik és Medici Katalin síremlékét 1719-ben a lebontott Valois-mauzóleumból a bazilikába helyezték át. A síremléken felül a királyi pár díszöltezetes alakjai láthatók (fent), alul - a mulandóságot jelképezve - viszont a halott király és királyné igencsak naturalista szobrai vannak (lent)

9. Szent Dénes királyi apátságának vége - a francia forradalom

A forradalom idején a templom kincstárát kirabolták, a templom berendezését elpusztították és Szent Dénes apátsága közel 1200 év után megszűnt egyházi intézményként létezni. A királyi sírokat 1793-ban pusztították el, s ebben az évben a város nevét is Saint-Denis helyett Franciade-ra változtatták.

Az apátság elpusztított kincstárának két vitrinje még érintetlenül - Félibien könyvéből (fent és lent)



II. vagy Kopasz Károly frank király és római császár, Nagy Károly unokája és Szent Dénes királyi apátsága egyik nagy jótevőjének bronz síremléke egykor az apátság kórusában állott. A sírt a forradalom alatt felnyitották és a többi királyi maradvánnyal együtt közös sírba vetették, a már akkor is közel ezeréves bronz síremléket pedig beolvasztották

A Bourbon királyok sem kerülték el sorsukat: IV. Henrik és XIV. Lajos földi maradványait ugyancsak közös sírba vetették, csak síremlékük maradt fenn

A közös sírban megtalált csontokat a bazilika altemplomában helyezték el. A restauráció utáni királysírok az altemplomban (fent), illetve a lefejezett XVI. Lajos és Mária Antónia királyné síremléke a bazilikában (lent)

10. A forradalom után ....

Napóleon visszaadta a templomot az egyháznak, s a császári dinasztia sírboltját tervezte ott kialakítani. A használaton kívül álló monostor-épületekbe 1806-ban a „Maison d'éducation de la Légion d'honneur” költözött.

A forradalom alatt súlyosan megrongált templom helyreállítására 1846-ban, Eugène Viollet-le-Duc (1814-1879) kapott megbízást, aki egyben a vezelay-i apátság, a párizsi Notre Dame, Amiens és Reims restauráló építésze volt. Építészeti munkái mellett két analitikus szótárt is készített, egyet az építészetről, egyet pedig a középkori bútorokról. A restaurációs munka alapvetően sikeres volt, de a templom 86 méter magas északi tornyát vissza kellett bontani, annyira megrongálódott.

Szent Dénes egykori királyi apátsága ma nemzeti műemlék, s a Világörökség része, amely nemcsak az emberi alkotásnak, hanem legalább annyira a pusztításnak és az értelmetlen rongálásnak is az emlékműve.

Források: http://www.saint-denis.culture.fr/en/index.html

A Párizs-melletti királyi Szent Dénes apátság építéstörténete - 4. rész

7. Az apátság a vallásháborúk idején, a 16. század végén

Az apátság a 16. század végén
- még állnak a középkori kolostor-épületek, az apátsági templom mellett balra a befejezetlen, s utóbb lebontott Valois mauzóleum

A Százéves háború idején, 1410-1436 között Saint-Denis városa folyamatos támadásokat szenvedett a burgundiaktól, az Armagnac-pártiaktól és az angoloktól. A város stratégiai ponton helyezkedett el, mivel az északról Párizsba vezető utakat ellenőrizte, az apátság, annak temploma, s főleg pedig kincstára – a középkori nyugat egyik leggazdagabb kincstára – a királyság életében elfoglalt stratégiai jelentősége mellett a rablóknak és fosztogatóknak is kedvelt célpontja volt. A háborús dúlás következtében a város lakossága a harmadára, tizezerről háromezerre csökkent. (A francia és a magyar városiasodás különbségét jól mutatja, hogy a középkori Magyarország legnagyobb városa a 15. század végén érte el a tízezres nagyságot, ami 50-100 évvel korábban egy aránylag kicsi, de fontos francia város mérete volt!)

A Valois-Angoulême ház a Capet ház egyik mellékágának volt a fiatalabb ága, mely I. Ferenccel lépett a francia trónra. A király 1529-ben Louis de Bourbon bíborost nevezte ki kommendáns apátnak, aki anélkül élvezte az apáti jövedelmet, hogy maga szerzetes pap lett volna. Az új apát a királyi család tagja volt, s újabb építkezésekkel akarta növelni az apátság fényét, így 1530-ban új lakóépületek emelésébe fogtak. II. Henrik király özvegye, Medici Katalin 1572-ben pedig – itáliai reneszánsz stílusban – egy centrális alaprajzú mauzóleum építésére adott utasítást, amit a Valois dinasztia tagjainak szántak temetkezési helyül.

A soha be nem fejezett Valois-mauzóleum tervei

A Saint-Denis a vallásháborúk előtt

Az apátsági templom főoltára
- a Szent Egyes miséje című 15. század végi flamand vagy
északfrancia festményen.
Az oltártábla Kopasz Károly császár ajándéka a 9. századból,
felette Szent Eligiusz arany-keresztje

A főoltár, ahogy Viollet-le-Duc a 19. században elképzelte

Szent Dénes ereklye-oltára, Viollet-le-Duc rekontstrukciós rajzán

A vallásháború kora újabb pusztításokat okozott: 1567-ben hugenották foglalták el az apátságot, s a szerzetesek Párizsba menekültek. A protestáns eretnekek sok kárt okoztak a templomban és a környező épületekben. Az Ágoston-rendi kanonokok Szent Pál templomát lényegében elpusztították, s a környező többi templom – a Sainte-Geneviève, a Saint-Michel-du-Degré és a Saint-Barthélemy – is nagy károkat szenvedett. A legnagyobb károkat azonban maga az apátsági templom szenvedte: elpusztították a kórust, a szentélyrekesztővel és a Szentháromság oltárra együtt, a főoltárt és a szent mártírok oltárát is. A templom új berendezése – immár késő reneszánsz-korai barokk stílusban – 1610-re, Medici Mária királyné megkoronázásra készült el. Az a berendezés már többé-kevésbé változatlanul fennmaradt a forradalomig.

A Valois királyok síremlékei

I. Ferenc és családjának síremléke

A befejezetlen Valois-mauzóleum a 18. században

II. Henrik és Medici Katalin síremléke - eredetileg a Valois-mauzóleumban


A Valois-mauzóleum helye ma - nyírott cserjékkel megjelenítve, az apátsági templom északi oldalán