A lengyel királyok koronázási jelvényei - II. A leltár: mi volt és mi maradt

A krakkói Wawel korona-kincstára

I. (Öreg) Zsigmond király Vitéz Boleszláv koronájával

III. (Wasa) Zsigmond király a ravatalon

 A lengyel címer-sast formázó korona-állvány, jelenleg a moszkvai Fegyvertárban

A Wawel állami kincstárának 1633-ban, Jerzy Ossolinski nagykancellár rendeletére készült leltár aszerint a Lengyel-Litván Államközösség koronázási jelvényeit öt ládában tartották és azok a következő tárgyakból álltak:

• “Vitéz Boleszláv (Boleslaw Chobry) koronája”, mely 1320-ban I. (Lokietek) Ulászló számára készült
• a “királyné koronája”, mely ugyanakkor készült Ulászló király felesége, kaliszi Hedvig királyné – Kegyes Boleszláv kaliszi herceg és árpádházi Boldog Jolánta (Szent Kinga és Szent Margit testvére, Szent Erzsébet unokahúga) leánya – számára
• az úgynevezett “magyar korona”, Zápolya II. János Zsigmond magyar király és első erdélyi fejedelem számára készült, a magyar Szent Korona alapján
• az úgynevezett “hódolati korona” (Corona homagialis), mely a rendek hódolatának fogadására készült, II: Jagelló Ulászló számára
• az úgynevezett “temetési korona”, a lengyel uralkodók temetési szertartásai céljára, Báthori István király számára készült
• három jogar és három ezüst országalma
• ezüst lánc a Szent Kereszt egy darabjának ereklye-tartójával
• a “rutén” keresztek és ereklyék
• pergamenre írott latin nyelvű biblia
• orrszarvú kürt
• a Szczerbiec, a “Csorba kard’”, a lengyel királyok koronázási kardja
• a grünwaldi kardok, a grünwaldi (tannenbergi) csata után, 1410-ben a legyőzött teuton lovagok által Jagelló Ulászló királynak adományozott két kard
• Merész Boleszláv kardja
•  I. (Öreg) Zsigmond kardja
• három kalap, gyöngyökkel szegélyezve
• egy nagy láda, ékszeres dobozokkal, köztük egy nagy rubin, egy 0,94 karátos gyémánt, 200 gyémánt, egy nagy smaragd.

A Vasa (Wasa) magánkincstár

A Vasa királyok magánkincstára, melyet a varsói királyi várban őriztek, még további koronákat tartalmazott:

• a “svéd korona”, melyet II. Zsigmond Ágost (az utolsó Jagelló király) számára készítettek
• a “moszkvai korona”, mely 1610 körül Vasa Ulászló herceg számára, az orosz cárrá történő koronázására készült, valamint
• egy ezüst fehér sas. a lengyel címer sasmadara, mint a királyi korona heraldikai állványa (részben aranyozott tiszta ezüst, 89 cm magas). A sas II. János Kázmér király számára készült Augsburgban, 1666 táján.

A szász koronák

 Fent: Erős Ágost koronája, jelenleg a drezdai Rüstkammerben
Lent: III. Ágost és Mária Josepha jelványei, jelenleg a varsói Nemzeti Múzeumban

Sobieski III. János király halála után kettős királyválasztás volt, a rendek egy része Ferenc Lajos conti herceget, a másik része Frigyes Ágost (Erős Ágost) szász választót választotta meg lengyel királynak, II. Ágost néven. Mivel a prímás, meg a szenátorok többsége, akik a Királyi Kincstár felett őrködtek, nem támogatták a szász választót, így úgy tűnt, a koronázáshoz nem fognak rendelkezésre állni a koronázási jelvények, ezért Johann Friedrich Klemm freiburgi aranyműves 1697-ben készített egy koronát, jogart és országalmát aranyozott ezüstből, szines zománccal és féldrágakövekkel díszítve. A pót-korona használatára végül is nem került sor, mert a koronázás előtt két szerzetes betört a Wawel kincstárába és kihozta a koronázáshoz szükséges eredeti koronázási jelvényeket. A feleslegessé vált jelvényeket II. Ágost megtartotta mint saját személyes jelvényeit, s azok azóta is a drezdai vár fegyvertárában (Rüstkammer) vannak.

II. Ágost király halála után, 1733-ban újabb konfliktus tört ki a lengyel trón öröklése körül. A trónigénylők az új szász választó, III. Ágost és a korábbi, trónfosztott lengyel király Leszczynski Szaniszló voltak. A konfliktus regionális háborúba torkollott, ezt volt a lengyel örökösödési háború. A háború alatt az eredeti regáliát elrejtették, így az új király, III. Ágost és felesége Mária Josepha számára két korona, két jogar és két országalma készült ezüstből. E jelvényeket a lengyel kormány 1925-ben, Bécsben megvásárolta, s azok 1939-ig Varsóban voltak kiállítva. 1940-ben a német csapatok elrabolták ezeket, s a háború végén Németországban kerültek elő, ahonnan a Szovjetúnióba kerültek, s ott maradtak egészen 1960-ig, amikor a visszaadták Lengyelországnak. Jelenleg a Varsói Nemzeti Múzeumban vannak.

A megmaradt, s ami elveszett

Az egykori lengyel koronázási jelvényekből csak a Csorba kard, a Szent Móric lándzsa, valamit a szász királyok koronái maradtak fenn, minden más elpusztult, amikor 1809-ben a poroszok beolvasztották az elrabolt lengyel koronakincseket.

(A sorozat következő részében az egyes elveszett, illetve megmaradt tárgyakat vesszük sorra.)