Brit-indiai lovagrendek

A brit Rádzs (rádzs (raj) Hindi nyelven: uralom) az indiai szubkontinens feletti brit uralom 1858 és 1947 között. A brit ellenőrzés alatt álló terület – a kortárs szóhasználatban: India, ritkábban: Indiai Birodalom – magába foglalt olyan területeket, melyeket az Egyesült Királyság közvetlenül igazgatott (a kortárs szóhasználatban: Brit India), valamint a fejedelmi államokat, melyeket a Brit Korona felsőbbsége alatt álló helyi uralkodók kormányoztak.

Ezt a kormányzati rendszert 1858-ban vezették be, amikor a Brit Kelet-indiai Társaság átruházta az uralmat Viktória királynő személyében a Koronára (akit 1876-ban India császárnőjének nyilvánítottak), és 1947-ig tartott, amikor a Brit Indiai Birodalom két szuverén dominumra oszlott fel: az Indiai Unió (1950-től: Indiai Köztársaság) és Pakisztán Dominium (később: Pakisztáni Iszlám Köztársaság), melynek keleti fele utóbb – 1970 után – Bangladesi Népköztársaság lett. A Rádzs létrejöttekor Alsó Burma is Brit Indiához tartozott, Felső Burmát pedig 1886-ban csatolták hozzá és 1937-ig Brit India egyik tartományaként kormányozták, amikor különálló brit gyarmat lett, saját függetlenségét 1948-ban nyerve el.

Mivel a brit lovagrendek keresztény lovagrendek, célszerűnek mutatkozott India nem-keresztény (hindu vagy muszlim) uralkodóinak, valamint az Indiai Birodalom kormányzásában jeleskedő briteknek külön lovarendeket alapítani.

A „Legdicsőségesebb India Csillaga Rend” (The Most Exalted Order of the Star of India) az Indiai Birodalommal összefüggő rangidős rend, a rangban fiatalabba az „Indiai Birodalom Legkiválóbb Rendje” (The Most Eminent Order of the Indian Empire), ezeken felül volt csak nők számára az „Indiai Birodalmi Koronarend” (Imperial Order of the Crown of India). Ezeknek a lovagrendeknek a jelvényei – ellentétben a legtöbb európai lovagrendi jelvénnyel – nem is alkalmazták a keresztet, mint rendi jelvényt.

Lord Hardinge, indiai alkirály (1910-1916)
mint az India Csillaga Rend nagymestere,
a rendi palástban, lánccal

 Fent: a Cochin maharadzsa (ma: Kochi, Kerala állam), az India Csillaga Rend nagyparancsnok lovagja, 1903-ban, VII. Eduárd király durbar-ján
Lent: a barodai maharadzsa az India Csillaga Rend nagyparancsnoki szalagjával és csillagával és az Indiai Birodalom Rendje nagyparancsnoki csillagával

Az India Csillaga Rendet Viktória királynő alapította 1861-ben. A Rend tagjait három osztályba sorolták:

• Nagy Parancsnok Lovag (Knight Grand Commander (GCSI))
• Parancsnok Lovag (Knight Commander (KCSI))
• Rendtag (Companion (CSI))

A Rend uralkodója a brit uralkodó, mint India császára, nagymestere pedig hivatalból a mindenkori indiai alkirály. A Rendbe 1948 óta nem neveztek ki új tagot. Az utolsó lovag, az alwari maharadzsa halála (2009) óta a Rend nyugszik, bár jogilag nem szűnt meg, s ma már csak egyetlen tagja van, II. Erzsébet, mint a Rend uralkodója.

A Rend jelmondata: „A menny fénye az útmutatónk”. Az „India csillaga”, a Rend szimbóluma az indiai alkirály lobogóján is megjelent. Az India Csillaga Rend az ötödik (volt) a brit lovagrendek rangsorában, a Térdszalagrend, a Bogáncsrend, a Szt. Patrick rend és a Bath-rend után.

Öltözékek és jelvények

A Rend tagjai a fontos ceremoniális alkalmakkor látványos öltözéket viseltek:

Az India Csillaga Rend nagyparancsnoki lánca, palástja és hímzett csillag a paláston

A palást, melyet csak a nagyparancsnoki lovagok viseltek, világoskék szaténból készült, fehér selyem béléssel. Baloldalán a Rend hímzett csillaga jelent meg.

A lánc, melyet szintén csak a nagyparancsnoki lovagok viseltek, aranyból volt, váltakozva állt lótusznövény, vörös és fehér rózsa ábrázolásából, középen a birodalmi koronával. A „láncos napokon”, melyet az uralkodó határozott meg, az ünnepélyes eseményen megjelenő rendtagok a Rend láncát viselték az egyenruha, az ünnepi nappali vagy esti viselet felett. Amikor a láncot viselték – „láncos napokon vagy más ünnepélyes alkalmakkor, mint a koronázás), a Rend jelvénye a láncon függött.

V. György király, mint India császára az India Csillaga Rend nagyparancsnoki szalagját adja át
(feltehetően 1911-ben, a Delhi durbar alkalmával)

A kevésbé fontos alkalmakkor egyszerűbb jelvényeket hordtak:

A csillag, melyet csak a nagyparancsnok lovagok és parancsnok lovagok viseltek, sugárzó napot ábrázolt, melyből 26 nagy sugár váltakozott 26 kisebb sugárral, aranyból készült és kör alakú volt a nagyparancsnok lovagok számára, ezüst és nyolc ágú a parancsnok lovagok számára. A sugárzó nap közepén világos kék gyűrűben a Rend jelmondata. A gyűrűn belül ötágú csillag, a nagyparancsnok lovagok számára gyémántokkal kirakva.

A rend különleges csillaga, gyémántokkal díszítve

A Rend jelvényét a nagyparancsnok lovagok fehér szegélyű világoskék szalagon a jobb vállról a bal csípő felé vetve, a parancsnok lovagok ugyanilyen szalagon a nyakban hordták. A Rend jelvénye ovális, benne az uralkodó arcmása, világos kék gyűrűvel körülvéve, rajta a Rend jelmondata. Az ovális jelvény egy ötágú csillagról függött, melyet a rendi osztálytól függően gyémántokkal díszíthettek.

A gondali maharadzsa az Indiai Birodalom Rendje nagyparancsnoki jelvényeivel,
1911-ben, V. György londoni koronázásán

Az Indiai Birodalom Rendjét ugyancsak Viktória királynő alapította, 1878-ban. A Rend tagjai három osztályba tartoztak:

• Nagy Parancsnok Lovag (Knight Grand Commander (GCIE))
• Parancsnok Lovag (Knight Commander (KCIE))
• Rendtag (Companion (CIE))

A Rendbe 1947 óta nem neveztek ki új tagot, az utolsó lovag, a dhrangadhrai maharadzsa halála, 2010 óta a Rend nyugszik, egyetlen tagja az uralkodó, II. Erzsébet. A Rend jelmondata „Imperatricis auspiciis” („A császárnő támogatása alatt”) Viktória királynőre, az első indiai császárnőre utal.

Öltözékek és jelvények

A Rend tagjai a fontos ceremoniális alkalmakkor látványos öltözéket viseltek:

A palást, melyet csak a nagyparancsnoki lovagok viseltek, sötétkék szaténból készült, fehér selyem béléssel. Baloldalán a Rend hímzett csillaga jelent meg.

A lánc, melyet szintén csak a nagyparancsnoki lovagok viseltek, aranyból volt, váltakozva állt arany elefántokból, indiai rózsákból és pávákból.

A rend lánca, csillaga és jelvénye

A kevésbé fontos alkalmakkor egyszerűbb jelvényeket hordtak:

A csillag, melyet csak a nagyparancsnok lovagok és parancsnok lovagok viseltek, tíz ágú csillag volt, arany és ezüst sugarakkal a nagyparancsnok lovagok számára, ezüst a parancsnok lovagok számára. A közepén sötét kék gyűrűben a Rend jelmondata. A gyűrűn belül Viktória királynő arcmása, felette korona.

A Rend jelvényét a nagyparancsnok lovagok sötétkék szalagon a jobb vállról a bal csípő felé vetve, a parancsnok lovagok és rendtagok ugyanilyen szalagon a nyakban hordták. A Rend jelvénye ötszirmú vörös virág, felette korona, a közepén sötétkék gyűrűvel övezve belül Viktória királynő arcmása, rajta a Rend jelmondata.

A travancore-i maharadzsa a rend nagyparancsnoki szalagjával és csillagával, ő volt a rend utolsó élő nagyparancsnok lovagja, meghalt 1991-ben

Az Indiai Birodalmi Koronarendet is Viktória királynő alapította 1878-ban, miután India császárnője lett. A Rend csak nők számára állt fenn, 1947 óta nem neveztek ki új rendtagokat. 

Indiai Birodalmi Koronarend jelvénye

A Rend tagsága a brit hercegnőkre, az indiai fejedelmek feleségeire vagy nőrokonaira vagy a következő tisztségviselők feleségeire vagy nőrokonaira korlátozódott:

·         - az indiai alkirály

·        -  az indiai főkormányzó

·         - a madraszi, a bombay-i és a bengáli kormányzó

·         - az indiai ügyek minisztere (Secretary of State for India)

·         - az indiai hadsereg főparancsnoka.

A Rendnek ma már egyetlen tagja van, II. Erzsébet, aki 1947-ben kapta meg, húgával együtt.

(A wikipedia szócikkei alapján.)

Lord Roberts (1832-1914), egy sokszorosan kitüntetett brit hadvezér

Lord Roberts tábornagy díszben
(John Singer Sargent festménye a brit Nemzeti Arcképcsarnokban)
- nyakában a Bath rend katonai osztályának nagykeresztje, alatta a porosz Vörös Sasrend nagyméretű máltai keresztje. A bal vállról a jobboldalra vetett kék szalag a Térdszalagrend szalagja. A bal mellen levő kitüntetés-sor első darabja (szemből a bal szélén a Viktória kereszt).
A bal mellen a csillagok: legfelül a Térdszalagrend csillaga, alatt balra a Bath rend nagykeresztjének csillaga, jobbra a Szent Patrick rend csillaga; alatta: balra az arany napra emlékeztető csillag az India Csillaga Rend nagy-parancsnoki csillaga, jobbra talán a Fekete Sasrend csillaga, majd a brit Jeruzsálemi Szent János rend lovagjának máltai keresztje, legalul pedig az Indiai Birodalom Rendje nagy-parancsnoki csillaga.

Frederick Sleigh Roberts brit katona, a 19. sz. egyik legsikeresebb katonai parancsnoka, 1832. szeptember 30-án született, az indiai Cawnpore városában. Apja Sir Abraham Roberts tábornok (1784-1873), a Brit Kelet-Indiai Társaság hadseregének tábornoka, az első afgán háború (1839-42) hadvezére volt, akinek mindkét fia, Frederick Roberts és a bátyja, George Roberts egyaránt tábornoki rangot ért el a brit hadseregben.

Frederick Roberts tanulmányait Etonban, Sandhurstben és Addiscombe-i katonaiskolában (a Brit Kelet-Indiai Társaság magán-hadseregének iskolájában) végezte, 1851-ben katonai szolgálatra jelentkezett, és a brit indiai hadsereg hadnagyaként részt vett az indiai szipoj lázadás leverésében (1857). Részt vett Delhi ostromában és elfoglalásában, majd Lucknow felmentésében is. Az indiai hadjáratban, Khudaganj-nál tanúsított bátorsága jutalmául 1858-ban megkapta a legmagasabb brit vitézségi kitüntetést, a Viktória keresztet.

Szolgált az afgán-pandzsábi határvidéken, az 1863-as umbeylai hadjáratban, az 1867-68-as abesszíniai hadjáratban, majd újra Indiában, az asszámi határvidéken, a lushai hadjáratban is (1871-1872). 1872-ben őrnagy, 1875-ben ezredes, 1878-ban vezérőrnagy és a Bath rend parancsnok lovagja (Knight Commander) lett. Már mint vezérőrnagy harcolt az afganisztáni háborúban, Kabul és Kandahar térségének parancsnoka lett. A kandahari csatában, 1880. szeptember 1-n legyőzte Muhammad Yakub Khan-t, az afganisztáni emírt. Szolgálataiért, Sir Frederick Roberts ismét a brit parlament köszönetét érdemelte ki és a Bath rend nagykeresztjét kapta, valamint az Indiai Birodalom Rendjének tagja (Companion of the Order of the Indian Empire) lett.

Immár mint Sir Frederick Roberts, rövid ideig a dél-afrikai Natal kormányzója és Transvaal tartomény főparancsnoka és Dél-kelet Afrika főbiztosa volt, majd 1881-től az indiai Madraszi Hadsereg főparancsnoka lett, mint altábornagy, majd 1885-től az Indiai Hadsereg főparancsnoka, az Indiia Birodalom Rendjének parancsnok lovagja (Knight Commander), majd 1887-től nagy parancsnoka (Grand Commander) lett. 1892-ben bárói rangot kapott (Baron Roberts of Kandahar in Afghanistan and of the City of Waterford).

Lord Roberts 1893-ban elhagyta Indiát és az irországi brit erők főparancsnoka lett. Indiából történt távozásakor a legmagasabb brit indiai kitüntetés, az India Csillaga Rend Nagy Paracsnok Lovagja lett (Knight Grand Commander of the Order of the Star of India). 1895-ben tábornagy (field marshal), 1897-ben az ír Szent Patrick rend lovagja lett.

A második búr háborúban főparancsnokként szolgált és vezette győzelemre a dél-afrikai brit erőket. 1900-ban csapataival bevonult a hosszú ostrommal elfoglalt Kimberley városába, majd 1900. május 31-én a trasvaali fővárosba, Johannesburgba, majd a búr erők feletti teljes győzelem után adta át helyét az új parancsnoknak, Lord Kitchenerbek.  Lord Roberts 1901-ben a Térdszalag lovagja lett és grófi és vikomti címet kapott (Earl Roberts of Kandahar in Afghanistan and Pretoria in the Transvaal Colony and of the City of Waterford and Viscount St Pierre).

Lord Roberts 1900-1904 között a brit haderők főparancsnoka (Commander-in-Chief of the Forces), mely a brit erők hivatásos katonai parancsnoki tisztsége volt, mely feladatot 1904 után a vezérkari főnök (Chief of the General Staff) vett át. Lord Roberts az újonnona alapított Érdemrend (Order of Merit) egyik első tagja lett 1902-ben, s 1901-ben a Londonba látogató II. Vilmos német császártól a porosz Fekete Sas-rendet is megkapta.

Lord Roberts egyetlen fia, Frederick H. S. Roberts hadnagy (1872-1899) a második búr háborúban tanúsított bátorságáért 1899-ben ugyancsak megkapta a Viktória keresztet, de számára ez nem egy ragyogó katonai pálya kezdete volt, hanem tragikusan korai vége: Roberts hadnagy hat nappal azelőtt, hogy Lord Roberts mint új főparancsnok Dél-Afrikába érkezett, belehalt sérüléseibe.

Az alma, amely közel esett a fához:
Frederick H. S. Roberts hadnagy, VK (1872-1899)

Lord Roberts 1914. november 14-n, már az I. világháború alatt, tüdőgyulladásban halt meg, a franciaországi St. Omer-ben. A 20. században két brit nem királyi személy ravatala állt a Westminster Hall-ban: Lord Roberts volt az egyik, Winston Churchill a másik. Gyászszertartása és temetése a londoni Szent Pál Székesegyházban volt, lovasszobra a Lovas Testőrség Gyakorlóterén (Horse Guards Parade) áll.

(A Wikipedia szócikke alapján.)