Napóleon és a Bourbon-restauráció

Napóleon a trónon, Ingres festményén

A franciák császára

Párizs 1804. december 2.-n addig soha nem látott látványosságra ébredt. Alig tíz év telt el azóta, hogy fejét vették XVI. Lajosnak Nagy Károly és Szent Lajos örökösének, Franciaország és Navarra legkeresztényibb királyának, az Egyház elsőszülött fiának, akit a forradalmi törvényszék – amúgy egy koncepciós perben elkövetett gyilkosság társ-tettesei – csak Capet Lajosnak neveztek, s császárrá, a franciák császárjává (l'empereur des Francaises) koronázzák Napoléon Bonaparte tábornokot, a Francia Köztársaság első konzulját.

Napóleon és Josephine koronázása (részlet David képéről)

A koronázás a Notre Dame-ban párizsi érseki katedrálisban történik, amit alig pár éve adtak vissza a katolikus egyháznak. Ahogy 1004 évvel korábban, Rómában, a pápa keni fel a Nyugat császárát. Napóleon azonban még Nagy Károlynál is hatalmasabb, így nem ő utazik Rómába, hanem VII. Pius pápa érkezik Párizsba.

Napóleon koronája, a császári országalma és a jogarok

A koronázásra új uralkodói jelvények készülnek. Arany babérkoszorú, ahogy a római imperátoroknak is babérkoszorú volt a jelképe, amelyet majd később egy igazi – korona formájú – koronára cserélnek fel. Előveszik a Louvre múzeumából a francia királyok megmaradt koronázási jelvényeit, V. Károly jogarát, Nagy Károly kardját és a koronázási sarkantyúkat, s pár megmaradt darabból – pl. egy narvál-agyarból készült jobb-kézből – a francia uralkodókra jellemző bírói pálcát, az Igazság kezét (’le main de justice’). A forradalmi pusztítást túlélte a koronázási trónszék is, Dagobert meroving király trónja. A francia hagyományoktól eltérően, de megfelelően a német-római császárság jelvényeinek, császári országalma is készül. A kor empire divatjának megfelelően újra elkészül a koronázási öltözék, az alba, a stóla, valamint a koronázási palást, amelyet nem liliomok, hanem arany méhek diszítettek, Childeric meroving király Tournai-ban talált és azóta ellopott temetési kincseinek egy apró aranyékszere nyomán.

Az 1804-es koronázás legtöbb jelvénye fennmaradt, csak az országalmát olvasztották be a Bourbon restauráció idején, 1818-ban.

A francia király

A Bourbon-restaurációnak 1814-ben komoly népi támogatottsága volt. A megbuktatott régi monarchia emléke elhalványult 25 év alatt, a jelen, a folyamatos háborúskodás, a rengeteg halott viszont nagyon is valóságos, s nagyon is elviselhetetlen volt. Az emigrációból hazatért új király, XVIII. Lajos bölcs ember volt, s jól érzékelte a franciák hangulatát. Nem volt komoly megtorlás a forradalomban elkövetett bűnökért, csak egy-két marsallt végeztek ki, de egy olyan hétpróbás királygyilkos, mint Fouché egy darabig a helyén maradhatott. Így koronázás sem volt.

X. Károly koronázása 1825-ben

Az utolsó koronázás francia földön XVIII. Lajos öccsének, az egykori Artois grófnak, az új X. Károly királynak az 1825. május 28-n, a reims-i katedrálisban megtartott koronázása volt. A koronázás mindenben a francia királyok felkenésének, a sacré du roi (a.m. a király felszentelése) ősi szertartását követte úgy, ahogy ötven évvel azelőtt a király legidősebb bátyját XVI. Lajost megkoronázták. XVI. Lajos akkor 21 éves volt, az új király 67 évesen lépett ősei trónjára.

X. Károly

A koronázásra új korona is készült, s a legaprólékosabban elkészítették a koronázás többi kellékét is, jogart, az Igazság kezét, a koronázási díszkardot, s az arany liliomokkal díszített királyi palástot. A francia királyok felkenésének legszentebb kelléke nem a korona volt, hanem a Szent Ampulla (’le Sainte Ampoule’) egy aprócska fiola, amelyben a kegyes hagyomány szerint a Szentlélek hozott szentelt olajat I. Klodvig (Chlodvig, Chlodovech, a mai francia nyelvben: Clovis) frank király felkenésre. Az aranyba foglalt fiolát Szent Remigius, egykori reims-i püspök sírján őrízték a reims-i Saint Remy apátságban, s 1793-ban összetörték. Állítólag egy kis szentelt olaj megmaradt, s annak új Szent Ampulla készült.

X. Károly koronája (fent), koronázási kardja, melyet elloptak a Louvre-ból (lent) és a Szent Ampulla (alul)

A koronát és a többi koronázási jelvényt a III. Köztársaság kormányának döntésére, 1875 után összetörték, s az aranyat és az ékköveket áruba bocsátották. Az ékkövekkel kirakott díszkard még sokáig megvolt a Louvre-ben, de 1976-ban egy látogató kivetett a vitrinből és kisétált vele. A kard azóta sem került elő. Az új Szent Ampullát és a koronázás megmaradt kellékeit a reims-i érseki palotában, a görög „T”-re emlékeztető alakja miatt Palais du Tau-ban őrzik.

A Palais du Tau - a díszudvar, balra a kétszintes nagyterem, a koronázási bankettek egykori helyszíne (fent)

X. Károly koronázási palástja (fent) és a Szent Ampulla ereklyetartója és más kegytárgyak (lent)